Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
1985. augusztus 14. nÉPÚJSÁG 5 A megyeszékhely Szekszárdi dombvidék A kétezer négyzetkilométeres tájegység nemcsak földrajzi, hanem tájképi és turisztikai szempontból is nagyon érdekes terület. Sajátos felszínformájával, tagoltságával és lépcsőzetesen letöredezett peremével már messziről szembe tűnik. Lekerekített lőszhátai erdővel borítottak, meredek lejtőire pedig szőlőket telepítettek. A felszínformákban gazdag vidék hazánk mezőgazda- sági termőtájai közül a talajeróziótól legjobban sújtott terület. Az emberi tevékenység, a gazdasági élet felszínformáló hatása adja meg a táj földrajzi jellegét és különlegességét napjainkban. A dombvidék lábainál, illetve a dombok között megbújó települések részben Szekszárd, részben pedig Bonyhád vonzáskörzetébe tartoznak. A szekszárdi dombvidék keleti lejtőinek és az Alfőldhöz tartozó Sárköznek a találkozási vonalán helyezkedik el a történelmi múltban gazdag és dinamikusan fejlődő megyeszékhely, Szekszárd. Grábóci változások A völgykatlanban fekvő kis község, Grábóc a középkor óta lakott település. Időről időre menedéket adott az új otthont kereső telepeseknek, magyaroknak, szer- beknek, németeknek. Az egykori délszláv jelenlétre emlékeztet a falu nevezetessége, a páratlan művészet- történeti értéket képviselő görögkeleti templom. öt évvel ezelőtt Grábóc lakóinak száma 450 volt. A kistelepülések örök gondja az elvándorlás, itt sem szűnt meg. Jelenleg már kevesebb, mint 400 az itt élők száma. Bezárta kapuit a néhány éve még működő alsótagozatos általános iskola és az óvoda is. Szilágyi János, az elöljáró mindezek ellenére optimista: manapság már kevesebben latolgatják az elköltözés Itt és Két község, Alsónána és Várdomb a földrajzi tájegységet alapul véve a szekszárdi dombvidékhez tartozik. Alsónána középkori eredetű község. Annak idején határában volt a Kesztölc nevű vámszedőhely, melyet a XV. századi oklevelek mezővárosként emlegetnek. Várdomb a bátaszéki uradalom másik német telepítése. Érdekes, hogy Tolna megye minden községének tudjuk középkori eredetét és nevét — egyetlen kivétel Várdomb, persze, azzal a ténnyel együtt, hogy már a rómaiak korában is település volt a mai község helyén. szándékát. A városhoz képest sokkal olcsóbb az építkezés. A fiatalok számára is megfizethetőek a telekárak. Nos, ha már a fiataloknál tartunk, arról is beszámolhatunk, hogy a jövőben kerül sor a grábóci KISZ újjászervezésére is. — Egyébként ami egy kis település napi ellátásához szükséges, azt a boltban megtalálják a vásárlók — folytatja Szilágyi János. — Néha előfordul, hogy a megszokottnál később érkezik az áru, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Nem kevés kis lélekszámú településen ma még csak reménykednek abban, ami Grábócon már régóta természetes: a két mélyfúrású közkút, jó minőségű ivóvízzel látja el a lakosságot. Ott... A két faluról még egy érdekes adalék. Várdombról igen sokan járnak dolgozni Szekszárdra és Bátaszékre. Ez abból a szempontból is meghatározó, hogy az eljárók munkahelyükön találnak baráti társaságot, szórakozási lehetőséget. Tehát helyben az igények egészen másmilyenek, mint más, hasonló nagyságrendű településen. Ezzel szemben „ott”, mármint Alsónánán, a Várdombnál jóval zártabb településen mozgalmasabb a közösségi élet az esti órákban. És egy- egy rendezvényre, akár dis- cóba, gyakran és szép számmal járnak át a várdombi fiatalok Alsónánára. A Szekszárdot nem ismerők miatt talán jó lenne e sorokat városnézésre invitálással kezdeni, azaz bemutatni a megyeszékhely nevezetességeit, műemlékeit, szólni történetéről, az őslakosságról, a mezővárossá válásról, a kitűnő boráról, például a bikavérről, melyről a mondás talán Garay János Obsitosától ered: „A szekszárdi bikavér Orvosságnál többet ér Aki issza, hóttlg él.” Mindezek helyett javasoljuk a várost nem vagy alig ismerőknek, hogy az értékekről, szépségekről, no és a borok zamatéról győződjenek meg maguk. Ne sajnáljanak egy-két napot a szekszárdi kirándulástól. (Persze, a környékről se feledkezzenek meg!) * Csak említve, felsorolva a tényeket, kanyarodjunk visz- sza a „mezőváros” múltjához. Mert Szekszárd ma már egyáltalán nem nevezhető mezővárosnak. Persze a mezőgazdaságban is figyelemre méltó eredményeket ért el a két nagyüzemi gazdaság — a három előd egyesüléséből 1878-ban létrejött Aranyfürt Termelőszövetkezet, a Szekszárdi Állami Gazdaság és az Szálka Bátaszék felől Szekszárd felé tartva — a város határa előtt — a Görögszó-dűlő szerpentinjén át juthatunk az 564 lakosú Szálkára. Aki járt már a vidéken, bizonyára egyetért: a környék festői. Érthető, hogy sokak vágya Szálkát üdülőfaluvá alakítani. Jelenleg adott a 67 hektár felületű tó, a csodálatos táj, a környezet rendezése folyamatos. öt esztendővel ezelőtt 50 foghíj várt beépítésre a községben, most ez a szám mindössze tíz, sőt ebben az időszakban néhány parasztházat is megvásároltak a környékben élők azért, hogy szabadságukat, hétvégeiket ott töltsék. Mint Csó- tár Lajosnétól, a községi tanács vb-titkárától megtudtuk, elkészült az üdülőfalu rendezési terve, melyben 240 vegyes beépítésű telekkel számolnak — mindegyikhez ezer-ezer négyzetméteres telíteni központú KSZE termelési rendszer. Példamutató eredményeik országosan ismertek. És folytassuk — ugyancsak címszavakban — a fejlődést az 1960-as évekkel, az iparosodás rohamos megindulásával... Üzemek, gyáregységek épültek sorra. A Keselyűsi út és környéke, ahová a város iparának legnagyobb része települt az elmúlt negyven esztendőben, az utóbbi évtizedben is jelentős változáson ment keresztül. Gondoljunk a hatalmas gabonasilóra, mely egymaga annyi búza befogadására képes, amennyi századunk nem egy évében az egész megye termése volt — a húsipari vállalatra, a tejüzemre... és folytatható a sor. De nem azt tesszük, hanem helyette néhány szigorú számadattal támasztjuk alá a fejlődést. A megyeszékhelyen 28 ezer a munkahelyek száma. A környékből bejáró dolgozók száma megközelíti a 13 ezret. És most szóljunk Szekszárd egy másik jellemzőjéről, a kistermelőkről, akik 4150-en vannak, s 776 hektárt művelnek a város környékén — részben saját tulajdonként, részben bérföldként. Megélénkült a zártüdülőfalu lekkel —, s majd annak idején ezeket közművesítve kínálják megvételre. Sőt, a vb-titkár a tájrendezési programról is beszélt, mely valóban tartalmaz minden olyan létesítményt, amely egy meghitt, hangulatos üdülőfalu kritériuma. A tó majdan három célt szolgál: kellemes időtöltést kínál — már most is! — a horgászoknak, körülbelül nyolcszáz napimádó strandolási lehetőségét biztosítja a kisgát környékére tervezett strand, és természetesen a tó egy részén csónakázni is lehet. Éppen ezért a tájrendezési programban szerepel egy csónakkölcsönző is. A vasúti töltés helyén egy gyalogosadat létesítenek. Az alsónánai útnál 90 férőhelyes kemping lesz, illetve 300 kisdiák úttörőtábora kap ott helyet. A község alatti réteket pihenőhelyekként használják majd. kerteknek is a tartós használatba adása: pillanatnyilag a városi tanács 52 hektárnyi földje van tartós használatban, 128 pedig haszon- bérletben. Ezek a parcellák, a kis tanyaépületekkel hangulatossá teszik a domboldalakat, s mintegy keretezik a várost. Dr. Ferincz János, a városi tanács általános elnökhelyettese beszélt a minden tavasszal megtartandó határszemléről mely során ellenőrzik, hogy művelik-e a földeket, vagy nem. Amennyiben a „nem” következtetésre jutnak, fölmondják a bérleti szerződést, ha pedig tulajdonról van szó, s a felszólítás eredménytelennek bizonyul, az oda vonatkozó rendelet alapján a terület állami tulajdonba kerül. Idén a külterületen 26- an, zártkertben pedig 19-en nem művelték ingatlanukat, ami az állami földterület 5 hektáros gyarapodását jelenti. Érdekes, hogy ilyen gond a bérbe adott földeknél nemigen van. A szőlők, kiskertek jobb művelési feltételeit biztosítja a városi tanács a vízelvezetők — ezek közlekedésre is alkalmasak — kialakításával. Jövőre a Bottyán- hegyet és a Baranya-völgyet rendezik. Két város vonzásában Szekszárd és Bonyhád között félúton található, mintegy a mérleg nyelvének szerepét betöltő település, Ka- kasd. A két város közelségének előnyei lépten-nyomon tapasztalhatók. Mivel helyi munkalehetőség nem sok akad, a munkaképes lakosság jórészt Szekszárd vagy Bonyhád üzemeibe jár dolgozni, de néhányan a még épülő Pákái Atomerőműhöz is eljutottak. Lakói főleg a második világháború után betelepült székelyek, kisebb mértékben a Felvidékről idekerültek, illetve azok leszármazottai. Jelenleg 1879-en élnek Kakasdon. Érdekes módon ez a szám folyamatosan növekszik. Igaz, a születések száma ismét csökkenő tendenciát mutat, de az ebből adódó hátrányokat kiegyenlítik az „idevándorlók”. Az építési kedv is töretlen, a lakóházak 70 százaléka néhány évvel ezelőtt épült. Nemrég készült el társadalmi összefogással a törpevízmű. Van még azonban megvalósításra váró feladat. Bányai János tanácselnök a közeljövő terveiről beszélt: Kis település a varos szülén Bonyhád-Börzsöny köz- igazgatását tekintve Bonyhád városához tartozó kis település. Meredek, és kanyargós kaptatót kell az utasnak legyőznie, míg végül eléri a dombtetőn elnyúló, szelíd és csendes falut Ügy tűnik, semmi sem zavarja az itteniek nyugalmát. — Csak az ivóvízzel ne lenne annyi gondunk — panaszkodik Müller Henrik, s rövid időre abbahagyja munkáját, a szénahordást — Naponta kell bejárni érte Bony- hádra. Tény, hogy a börzsönyi víz nitrátos, szennyeződésekkel telítődött, tehát emberi fogyasztásra alkalmatlan. — A VII. ötéves tervidőszakban megoldódnak Börzsöny ivóvízproblémái — ígéri Borbély József tanácstag. Véleménye szerint Börzsönynek egyéb szempontból is van jövője. A jól kiépített úthálózat könnyen megközelíthetővé teszi. A börzsönyiek joggal büszkék arra, hogy egykoron megfordult itt Vörösmarty Mihály is. A Perczel-kúria adott rövid időre otthont nagy költőnknek. Néhány évvel ezelőtt az ide zarándokló érdeklődőt még eléggé vigasztalan állapotok fogadták. Az épület nemrég történt felújítása folyamán a költőt idéző márványtábla — sajnos — eltűnt, de a boltíves építmény ma ismét régi szépségét tárja a látogatók elé, s hirdeti régmúlt idők emlékét. — Még ebben az évben elkészül a jelenleg felújítás alatt álló, felsőtagozatos általános iskola. Nem mondható el ugyanez a már régóta nem működő művelődési házról. A düledező épület újjáépítésére vannak elképzeléseink, pénzünk egyelőre nincs. Mégis reménykedünk abban, hogy már nem sokáig kell az ideiglenes kultúr -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. házzá kinevezett iskolában F estői a környék Szálka mellett megrendezni a közművelődési programokat. A természetjáró szemével A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke Bucsányi György. A továbbiakban az övé a szó, illetve a betű: — A szekszárdi dombvidék az egyetlen tájegység a megyében, amely turisztikailag föltárt. Itt megy keresztül az oszágos „kék- túra”, a szekszárdi vasútállomástól egészen Kaposvárig. A jelzett utak csodálatos tájakra „csalogatják” a kirándulókat. A dombvidéken keresztül vezet a jelzett út a Mecsekbe. A hagyományok hiánya miatt megyénkben sajnos, még gyerekcipőben jár a turisztika. Persze, hozzá 'kell tenni azt is, hogy a termés zétkedvel ők tábora egyre gyarapodik... A rendszeres, azaz a leigazolt természetjárók közel ezren vannak Tolna megyében. Énnél csak Nógrád megyében kisebb a létszám, igaz, hogy csak Nógrád kisebb a mi megyénknél... Viszont ha a Somogy megye ötezres létszámához viszonyítok, akikor mi nagyon kevesen vagyunk. Az említett ezer természetjáró közül 700 a középiskolások száma, háromszáz pedig a felnőtteké. De szólni kell az úttörőkről. akik közül úgy kétezren túráznak rendszeresen (őket nem igazolják le), no és az alkalmi kirándulókról sem szabad elfelejtkezni — hiszen számúkra is épp olyan zöld az erdő, mint azoknak, akiknek a szövetség igazolványa lapul a zsebükben. — Hogy miért szeretem a szekszárdi dombvidéket? Hogy miért olyan kedves számomra? Mert olyan, amilyen ... Gyönyörű, változatos, az ember észre sem veszi, hogy már a Mecsekbe ért. Egyszerűen ez a táj azt a szépséget, élményt tudja nyújtani, amiért olyan sokan utaznak külföldre. Hétvégeken, amikor csak tehetjük, féleségemmel. megyünk ... Szálkára, Kakasára, Sötétvölgybe... Ha kevés az időnk, kifelé busszal tesszük meg az utat, hazafelé pedig gyalog ... Számtalanszor, és igen sokan elmondták már: a természetben megnyugszik, sőt, regenerálódik az ember ... Ez együtt a vizuális élménnyel... elmondhatatlanul jó érzés! Az oldalt készítették: Ékes László, V. Horváth Mária és Szeri Árpád. Fotó: Cza- kó Sándor.
