Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 179. szám. ÄRA: 1,80 Fi 1985. augusztus 1.. csütörtök. GYÜMÖLCSÖK, ZÖLDSÉGEK TÉLIRE (5. old.) A TRIATLON „FŐVÁROSA” LESZ DOMBORI (6. old.) NEGYVENHAT ÉV A HÁROMLÁBÚ SZÉKEN (5. old.) ELOSZTÁS helyett — KERESKEDELEM (3. old.) HIROSIMÁI NAPLÓ (2. old.) Villáskulcs (?) Nemrégiben egy társa­ságban közös ismerősünk­ről beszélgettünk. „Ragyo­gó szakember, intelligens, állandóan a szakirodalmat bújja, érdeklik a világ dol­gai, de a kultúra termékei is” — hangzott el többek között. A pozitív megállapí­tások mellett más véle­mény is volt. Szó szerint: „Bezzeg az általános isko­lában nem produkált na­gyot, sőt, a nyolcadik vé­gén pótvizsgáznia kellett...” „De aztán összeszedte ma­gát, le is érettségizett” — érvelt a másik, hozzátéve azt. hogy ez látszik meg a viselkedésén és a kulturált munkavégzésében. Végighallgatva a beszél­getőket, egynéhány héttel ezelőtti eszmecsere idéző- dött fél bennem, ahol egyik szépen gyarapodó települé­sünk tanácselnöke a fiatal szakmunkásokról szólva azt állította, a villáskulcs mel­lé kell az érettségi, hiszen egyre nagyobb szükség van a jól kvalifikált szakembe­rekre, azokra, akik nem­csak a szakmai, de általá­nos műveltséggel is rendel­keznek. Példaként a tech­nológiai folyamat jobb, gyorsabb megértését, átlá­tását hozta fel többek kö­zött. Természetesen volt ellen- vélemény is. A termelőszö­vetkezetben dolgozó, szak­középiskolai érettségivel rendelkező esztergályos egy csehszlovákiai gyárban szerzett tapasztalatait mondta el. „Ott a fiatal szakmunkások 40—50 szá­zaléka beiratkozott a kö­zépiskolába, itt viszont nem vettem észre, hogy valaki ezt tette volna ... Szerin­tem érettségivel kinevetik az embert, mert Jani bácsi, aki a műhelyben sepreget, ezer forinttal többet keres, miint én ... De, tény: kelle­nek a kvalifikált szakmun­kások a mezőgazdaságban is!” Mondanom sem kell, vi­tára ösztönző volt a meg­állapítás első része. A tsz- elnök-helyettes azt fejteget­te, hogy szövetkezetük há- romszázhatvan dolgozója közül hatvan szakmunkás, száz pedig közép-, illetve felsőfokú végzettséggel ren­delkezik. Ez alapja a kul­turált munkavégzésnek — mondta. A mezőgazdaság specializálódása miatt egy- egy területre keltenék most a jó szakmunkások, a jövő viszont azt követeli, hogy mezőgazdasági technikusok tevékenykedjenek. Elhang­zott az is, a termelőszövet­kezet igényli a szakmai képzést, és lehetőséget biz­tosít a továbbképzésihez, tá­mogatja azt. Szó esett az akadályozó tényezőkről, ami nem más, mint az élet- színvonal szinten tartásához szükséges többletmunka, ami esetünkben a háztáji­ban realizálódik. Ha a jö­vedelmek az elképzelések­nek megfelelően alakulnak — fogalmazták meg végül —, akkor több idő jut az önművelődésre, és akkor biztosan többen szereznek a villáskulcs mellé, vagy az­zal együtt érettségit... — él — Újabb felszólalások a külügyminiszteri ' konferencián Sevardnadze és Shultz találkozója Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter megbeszéléseik előtt Helsinkiben. (Telefotó) „Senki sincs teljesen meg­elégedve a helsinki záróok­mány megvalósításával, mégis minden hozzászólás­ban helyeselték az európai biztonsági folyamat tovább­vitelét” — így foglalja ösz- sze a helsinki külügyminisz­teri konferencia első napján szerzett benyomásokat vezér­cikkében a szerdai Helsingin Sanomat. A finn Lapok két biztató elemet emelnek ki az eddig elhangzottakból: mind a szovjet, mind az amerikai külügyiminiszter és számos más felszólaló bizakodóan szóit a novemberi szovjet- amerikai csúcstalálkozóról, s szinte valamennyien aláhúz­ták a soron lévő budapesti és bécSi találkozók jelentő­ségét a kontinens légköré­nek további javulása szem­pontjából. Ismét a legna­gyobb finn újság, a függet­len Helsingin Sanomat kife­jezésével : „Nyilvánvaló, hogy mind Keleten, mind Nyugaton egyidejűleg kelet­kezőben van a .készség a tar­talmas megbeszélésekre.” Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter beszédéből két új elemét emelnek ki a Fin­landia palotában tartózkodó diplomáciai és sajtómegfi­gyelők: a KGST és a Közös Piac közötti közeledésre vo­natkozó ajánlat Ilyen tékin­télyes nemzetközi fórum előtti megerősítését, és a „második kosárban” foglalt — a kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködésire vonatkozó helsinki ajánlások — megvalósítására vonatko­zó felszólítást. Shultz „igen éles” beszé­déről a Helsingin Sanomat úgy véti, hogy „nagyrészt az amerikai közönség számára készült”. Joe Clark kanadai külügy­miniszter azokhoz csatlako­zott, alkik — a konferencia résztvevőinek alapjában vé­ve tengerentúli kisebbsége­ként — kiábrándultságuknak adták hangot az európai (Folytatás a 2. oldalon) A szovjet nagykövet bemutatkozó látogatása Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés el­nöke bemutatkozó látogatáson fogadta Borisz Sztukallnt, a Szovjetunió Budapestien akk­reditált rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét. Berecz János látogatása a Szovjetunióban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára július 27. és 30. között a VIT-en résztvevő magyar küldöttség díszvendégeként részt vett a XII. Világifjúsági Találkozón Moszkvában. Fo­gadta őt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a KB tit­kára. Megbeszélést folytatott Kansztantyin Ruszafcowal, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkárával, valamint Oleg Rahitnanyinoal, az SZKP KB hígjával, az SZKP KB nem­zetközi osztálya vezetőjének első helyettesével. A találko­zókon véleménycserét folytat­tak az MSZMP és az SZKP időszerű feladatairól, továbbá a két párt együttműködésé­nek további fejlesztéséről az agitáció és a propaganda te­rén. A megbeszélésen részt vett Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunió- belli nagykövete. Berecz János szerdán haza­érkezett Moszkvából. Fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ivan Aboimov, a> Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtaná. csosa. Jelentés a IfIT-rol Továbbra is rendkívül élénk a moszkvai Világifjú­sági ás Dáktalálkozó politikai fórumainak, a tematikus köz­pontoknak a munkája. A vita csaknem kivétel nélkül min­den központban mind érde­mibbé válik. Kialakult az igazi párbeszéd — mondják a küldöttek. Kétségtelenül a béke és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó egyes számú központ­ban folyik a legtevékenyebb munka. Témánként ötven, hatvan felszólaló is szót kér, mindegyikükre természetesen nem is kerülhet sor, pedig az elnök szigorúan betartja az ötperces időtartamot. Egy műszakban négy litar szódavíz Meleg munkahelyeken Júniusban a központi té­máink egyike a nyáriasodni nem akaró időjárás volt. Most meg három-négy hete az elviselhetetlen hőségre panaszkodunk — gyakorta... Talán most egy kicsit föl­lélegezhetünk, hiszen a Me­teorológiai Intézet némi le­hűlést ígér. Amennyiben le­egyszerűsítjük a dolgokat, akkor a „kinek jó ez a hő­ség?” kérdésre azt válaszol­hatjuk, hogy a nyaralóknak. S kinek nem? Azoknak, akik munkával töltik ezeket a na­pokat. Különösen azok szá­mára elviselhetetlen, akik az úgynevezett meleg munkahe­lyeken teszik dolgukat. Per­sze, manapság meleg mun­kahelynek minősülhet a leg­több iroda, a gépkocsik ve­zetőfülkéje, nem szólva az éttermi konyhák ötven-hat- van Celsius-fokáról, avagy a mosodákról. A Tolna Megyei Textiltisz­tító és Ruházati Vállalat, a „Patyolat” dolgozói joggal panaszkodhatnak: a kalande­rek, azaz a gőzmángorlók környékén telített páratarta­lom mellett negyven fok fölé szökik a hőmérő higanyszá­la. A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat szekszárdi üzemébe látogattunk, ahol — közvet­lenül a termelésben — két műszakban dolgoznak hú- szan-húszan. Ugyan kint is harminc fok volt, de az üzembe lépve szabályosan mellbe vágott a meleg. Az etázsrendszerű vetőkemen­céknél ötven fok fölött van a hőmérséklet, az alagútke- mencéknél pedig negyven fölött, s az utóbbiban 260 fok a sütési hőmérséklet. Egle Károly, az üzem ve­zetője elmondta, hogy a kánikulában tizenkét 25 li­teres ballon szódát fogyasz­tanak el a dolgozók 24 óra alatt. — Túlzottan nem panasz­kodnak az emberek, min­denki végzi a dolgát — szól az üzemvezető, és hozzáteszi: — Az idősebbek már meg­szokták a hőséget, a fiatal szakmunkások pedig igye­keznek megszokni. Egyébként meghatározott munkahelye­ken dolgozók melegség! pót­lékot kapnak... Az éjszakai műszak különösen megter­helő. A fülledt melegben 64 ezer péksüteményt sütünk hihetetlen munkatempóban. Szinte megállásra sincs ide­jük a kemencéseknek. Csaba József húsz eszten­deje van a szakmában. Most kemencés. Azt mondja, meg­szokta a meleget, a vízszük­ségletét műszakonként há­rom-négy liter szódavízzel pótolja. Bende Ágnes szin­tén szakmunkás, néhány he­te végzett. Ez ugyan nem látszik, legalábbis a kívülálló számára nem, hiszen oly ügyesen szedi le a kemencé­ből kisorjázó kenyereket, mintha évek óta ezt csinál­ná. A pékeknek egyébként is van gondjuk bőven a nyári melegben, ami a -technológi­át illeti. Az intenzív dagasz- táshoz 14 fokos víz és liszt szükségeltetik. Viszont a csapból folyó víz hőmérsék­lete 24 fok, a tárolóból le­hozott liszté pedig 28. Hogy a kenyér minősége megfele­lő legyen, hűteni kell az anyagokat, ezzel megelőzve a dagasztási és kelesztési idő káros megrövidülését. — hm—ka — — kánikulában Csaba József a franciakenyereket indítja útjukra a ke­mencébe Egle Károly a finomsüteményes részlegben, ahol „mind­össze” 35 fok van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents