Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
1985. július 2. ( TOLMA \ 2 KÉPÚJSÁG Befejeződött az orviskongresszis (Folytatás az 1. oldalról) hoznak létre. Ugyanakkor az újabb tudományos kutatások olyan világméretű, lehetséges ökológiai következményeket jeleznek, amelyek veszélyeztethetik az élet fennmaradását a Földön. A fegyverkezési hajszát az űrre is ki akarják terjeszteni, s ha ez megvalósul, akkor számottevően növekszik a világméretű nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélye. Az űrfegyverkezés semmissé teheti az eddig elért fegyverzetkorlátozási eredményeket, és alááshatja a folyamatban lévő tárgyalásokat is. A dokumentum így folytatódik: „Meg vagyunk győződve arról, hogy a nukleáris fenyegetés megszüntetésére javasolt programunk egyezik a világ népeinek kívánságával. A program sürgeti a nukleáris fegyverek gyártásának, kipróbálásának, s telepítésének ellenőrizhető befagyasztását. Ezt kiegyensúlyozott fegyverzetcsökkentés, majd a fegyverzetek végső megsemmisítése követheti. A program olyan védelmi politika elfogadását szorgalmazza, amely kizárja a nukleáris fegyverek használatát fegyveres összecsapás esetén.” A kongresszus üdvözli a két ország kormánya között megkezdődött új fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, ugyanakkor hangoztatja, hogy a szavakat tettekkel kell alátámasztani. A felhívás első lépésként azt javasolja, hogy rendeljék el mindenfajta nukleáris robbantás tilalmát. A moratórium addig legyen érvényben, ameddig létre nem jön egy átfogó egyezmény az atomfegyver-kísérletek betiltására. A mozgalom arra is kéri a két nagyhatalom vezetőjét, hogy erősítsék meg a nukleáris fegyverkezési hajsza csökkentését célzó, már meglévő egyezményeket, beleértve a nukleáris fegyverekre vonatkozó atomsorompót. A dokumentum ezután emlékeztet arra, hogy a nemzetközi orvosmozgalom az „Együttműködést és ne szembenállást!” jelszó szellemében tanácskozott Budapesten. A kongresszus jó példa arra, hogy a keleti és nyugati kollégák között lehetséges a párbeszéd és az együttműködés. A bizalomépítő intézkedések rendkívül fontosak, ha a világ el akarja űzni a nukleáris fenyegetettség lidér- cét. A felhívás szorgalmazza, hogy bővítsék az egészség- ügyi együttműködés lehetséges formáit, s tegyék e munkát világméretűvé. Közös erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy a keleti és a nyugati orvosok, tudósok tehetségüket, ismereteiket a világ betegeinek és szegényeinek javára fordítsák. Az élet minőségének és az emberek egészségének javítására használják fel az űrkutatások eredményeit is. A dokumentum javasolja a szovjet és az amerikai vezetésnek : dolgozzanak ki hosszú távú programokat a világ gyermekeinek egészségügyi ellátására, hiszen évente 4 millió gyermek hal meg olyan fertőző betegségekben, amelyeket immunizálással könnyen meg lehetne előzni. A kongresszus résztvevői Javier Pérez de Cuellarhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához is levelet intéztek, hangsúlyozva, hogy nagyra értékelik az Egyesült Nemzetek Szervezetének a leszerelésért és a nukleáris háború megelőzése érdekében tett erőfeszítéseit. Az üzenet így folytatódik: „Mint orvosok, meg vagyunk győződve arról, hogy az ENSZ célkitűzése, mely szerint a Föld minden lakójának biztosítani kívánja az egészséges életet és a személyiség fejlődését, mindaddig nem valósítható meg, amíg a világ országainak kormányai visza nem fordítják a fegyverkezési folyamatot, és fel nem hagynak a fegyverkezési versenynyel. Az emberiség erőforrásait a fegyverkezés helyett egészségügyi célokra és más társadalmi szükségletek kielégítésére kell fordítani. Közös érdekünket szolgálja az ENSZ szerepének további erősítése, amely fontos eszköze lehet a béke és a biztonság megszilárdításának, a nemzetközi együttműködés fejlesztésének.” A dokumentum leszögezi, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az ENSZ azon határozatait, amelyek a nukleáris katasztrófa fenyegetésének megszüntetésére, a fegyverkezési hajsza csökkentésére, az űrfegyverkezés megakadályozására és a nukleáris fegyverzetek megsemmisítésére vonatkoznak. Végül szorgalmazza, hogy az ENSZ hozzon megfelelő intézkedéseket, amelyekkel a világ népeit jobban bevonhatják a nukleáris veszély elleni küzdelembe. Ligyija Novak, a szovjet egészségügyi dolgozók szak- szervezetének elnöke bejelentette, hogy a kongresszus keretében 20 ország egészségügyi dolgozóinak képviseletében összeült szekció minden tagja egyhangúlag támogatja e dokumentumokat. Az együttműködés szélesítése érdekében az egészség- ügyi dolgozók nemzetközi bizottságot alakítottak. Ezután a mozgatom amerikai és szovie't társelnökének záróbeszéde hangzott el. (Az időközben hazautazott Jevgenyij Oazov felszólalását félolvasták.) Dr. Bernard Lown egyebek között hangsúlyozta: „a mos. tani kongresszus sikere abban ^rejlik, hogy mozgalmunk minden egyes tagállama szálljon síkra az atomfegy- verkeziés beszüntetéséért”. Kitért arra is, hogy legutóbb az Egyesült Államokban 57 Nobel-díjas tudós ítélte el — csatlakozva a tudományos akadémia hétszáz tagjához — az űrháborús programot, deklarálva, hogy a világűr az egész emberiségé, s csak a nemzetek békés együttműködésére lehet használni. Jevgenyij Csiazov hangsúlyozta: „Meggyőződésem, ha az orvosok összefognak, eljut hangunk másokhoz is, akik velünk küzdenek a háború ellen. Az emberek zöme elutasítja a háborút, s hiszek abban, hogy a humanizmus győzedelmeskedik.” A konferencia zárólülését követően a mozgalom vezető tisztségviselői sajtótájékoztatón összegezték a négynapos tanácskozássorozat tapasztalatait. Elmondották: a kongresszus sikeres munkát végzett, az előadók lényeges kérdésekre irányították rá a figyelmet, a felszólalásokban az együttműködés, az összetartozás fontosságát fogalmazták meg a résztvevők. A jövőben nemcsak szavakra, hanem akciókra, cselekvésre van szükség — tették hozzá. Az orvosok nemzetközi mozgatom mindent megtesz a leszerelési kampány támogatására, s felszólít arra: az űrkutatási eredményeket az élet minőségének javítására, a gyógyító munka eredményesebbé tételére, s ne a világűr militarizálására használják fel. Kiemelték: a budapesti konferencián újabb megerősítést kapott a 135 ezer orvost tömörítő szövetség küldetése, a nukleáris háborúval való szembenállás előmozdítása. A konferencia hozzájárult ahhoz, hogy a küldöttségek saját hazájukban felelősséggel beszélhessenek egy atomháború veszélyességéről. Bár a nemzetközi orvosmozgalom programjába nem tartozik szorosan az immunizálás — a tömeges védőoltások programja —, az egészségügyi világ- szervezetet tájékoztatni fogják a tanácskozáson elhangzott javaslatokról. A gyermekek beoltásával véglegesen száműzni lehetne olyan veszélyes betegségeket, mint például a himlő, a mumpsz, a gyermekparalízis. A nukleáris háború megelőzéséért küzdő orvosok nemzétközi mozgalmának következő konferenciáját a jövő évben május 29. és június 2. között Kölnben rendezik meg. A megvitatandó témák között szerepelnek majd például a nukleáris kísérletek beszüntetésével, a fegyverkezés ökológiai hatásaival, az orvosak állampolgári felelősségével kapcsolatos kérdések — hangzott el a sajtókonferencián. Szovjet vezető testületek üdvözlő távirata A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége üdvözlő táviratot intézett Losonczi Pálhoz, abból az alkalomból, hogy újraválasztották az Elnöki Tanács elnökévé. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökévé történt újbóli megválasztása alkalmából. A Szovjetunió Külügyminisztériuma táviratban üdvözölte Várkonyi Pétert, külügyminiszterré történt újraválasztása alkalmából. Felmentés - kinevezés A Minisztertanács dr. Kállai Lajos pénzügyminiszterhelyettest — saját kérésére, érdemei elismerése mellett, más fontos megbízatására tekintettel — tisztségéből felmentette, egyidejűleg Csáki Gyulát pénzügyminiszter-helyettessé kinevezte. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke július 1-én megkezdte évi rendes szabadságát. * Lékai László bíboros vendégeként június 27. és július 1. között látogatást tett hazánkban Peter-tHans Kolvenbach, a Jezsuita Rend generálisa. A rendi elöljárót elutazása előtt — hétfőn — fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. MOSZKVA Befejeződött a Le Duan vezette vietnami párt- és kormányküldöttség hivatalos szovjetunióbeli programja. A nagy Kreml-palota György-termében hétfőn ünnepélyes keretek között búcsúzott a VKP KB főtitkárától és kíséretének tagjaitól Mihail Gorbacsov, az SZKP KiB főtitkára, és több más szovjet vezető. JOHANNESBURG Két nap alatt hatvanöt embert öltek meg a szombaton dél-angolai területre hatolt pretoriai csapatok. Cons- tand Viljoen tábornak, a déliafrikai csapatok vezérkari főnöke erről szóló bejelentésében azt állította, hogy a meggyilkoltak a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO gerillái voltak. A tábornok úgy nyilatkozott, hogy a 15 kilométeres mélységig előretört csapategységek hétfőn visszavonultak namíbiai támaszpontjaikra. Frankfurtba érkeztek a volt amerikai túszok Hétfőn hajnalban, helyi idő szerint néhány perccel fél hat előtt megérkeztt Frankfurtba a vasárnap Bejrutban szabadon engedett harminckilenc amerikai túszt szállító amerikai katonai gép. A repülőgép a Szíriái fővárosból érkezett a frankfurti Rajna-Main amerikai támaszpontra, a TWA amerikai légitársaság tizenhét nappal ezelőtt eltérített Athén—Róma járatának utasaival. A volt túszokat Wiesbaden! amerikai katonai kórházba szállították, ahol alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá őket. Hétfőn reggel Frankfurtba érkezett George Bush amerikai alelnök és részt vett az amerikai állampolgárok ünnepélyes fogadásán. A ceremónián ott volt több túsz családtagja is. Ronald Reagan amerikai elnök vasárnap esti televíziós beszédében üdvözölte a túszok szabadon engedését. Nem sokkal azután, hogy a katonai szállítógép Damaszkuszitól elindult Frankfurt felé, Reagan azt mondta, hogy az Egyesült Államok a jövőben „vissza fog vágni a terroristáknak Libanonban és bárhol másutt”. Az amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog engedményeket tenni, illetve tárgyalni a terroristákkal. Felszólította a világ országait, hogy tegyenek erélyesebb, közös erőfeszítéseket a terroristák fenyegetéseivel szemben. George Bush amerikai alelnök az amerikai túszok üdvözlése után hétfőn délelőtt Frankfurtból visszautazott Párizsba, ahol folytatja hivatalos megbeszéléseit. George Bush amerikai alelnök (a képen háttal) köszönti Frankfurtban a kiszabadult túszokat. (Telefotó) Végső búcsú Károlyi Mihálynétól Gyászolók sokaságának jelenlétében, mély részvéttel adták meg a végtisztességet hétfőn Budapesten, a Mező Imre úti temetőben Károlyi Mihályné Andrássy Katinkának, az első Magyar Köztársaság elnöke feleségének, aki 93 éves korában hunyt el Franciaországban. Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták. Urnája körül a temető díszravatalozójában díszőrséget állt a magyar közélet számos vezető személyisége. Ott voltak Andrássy Katinka Francia- országban és Angliában élő lányai, továbbá más rokonai. Eljöttek szülőhelye, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tisza. dob, valamint az egykori földosztás színhelye: a Heves megyei Kápolna község lakosságának és a Budapesten műküdő Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár kollektívájának képviselői. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A ravatalnál — amely előtt vörös bársonypárnán elhelyezték az elhunyt magas kitüntetéseit — a Himnusz elhangzása után Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott gyászbeszédet. — A tisztelet és a kegyelet mély érzései szólítottak bennünket ide, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka ravatalához. Eljöttünk ide, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és egész népünk nevében fájdalommal és kegyelettel tisztelegjünk az elhunyt földi maradványai előtt, s kifejezzük őszinte részvétünket a Károlyi család itt megjelent tagjainak. A Károlyi házaspárról nem lehet külön-külön megemlékezni. Életük annyira összefonódott, hogy még apró epizódjaiban sem lehet őket egymástól elválasztani. Ám ha életüknek, e fantasztikus mesének — mint minden igazi mesének — van reális magva és tartalma, úgy ennek is van, de e nagy élet igazi meseszövéséhez nagy. részt Andrássy Katinka szolgáltatta a csillogó szálakat. Ki tudná hitelt érdemlően megmagyarázni, hogy van egy ország, a kis Magyarország, amelynek óriási nagybirtokai, mérhetetlen Latifundiumai vannak olyan ősi arisztokrata családok tulajdonában, amelyek állták a kihívást, sőt magúik is kihívást jelentettek Európa leggazdagabb arisztokrata családjaival szemben. S íme itt van Magyarország két legősibb és legnagyobb befolyású családja: a Károlyiak és az Andrássyak. Történelmi név mind a kettő. És mi történik? A két rivalizáló, sőt sok tekintetben a „Két szomszédvár” ellenséges viszonyában élő család sarjadákai egy szép napon egymásra találnák, s örök hűséget esküsznek egymásnak. Az ifjú házaspár kilép osztálykiváltságaik köréből: szembefordulnak az évszázados ősi hagyományokkal, szokásokkal, a kisemmizett dolgozó nép oldalára állnak; fellépnek a népieket pusztító világháború ellen; hirdetik hogy új országot kell teremteni, s ennek megalapozásaként odaadják a szegénypa- rosztságnak birtokaikat is. A feudális gróf, a hatalmas birtokok korlátlan ura baltát vesz a kezébe — lehetséges, hogy életében akkor szorította meg először ennek • a szerszámnak a nyelét —, s kezdi leverni a földbe azokat a cövekeket, amelyekkel szétosztja földjét a nyomorgó parasztok között. Nem csoda, hogy ettől az időtől kezdve Károlyi Mihály homlokára elsősorban osztályos társai sütötték rá a vörös gróf címét, s ezzel kimondták felette a halálos ítéletet. S itt iöm megint asz- szonya, a ki a háború poklában, az összeomlásban, az őszirózsás forradalomban, a kivezető út keresésében okosságával, bátorságával, fiatalságával, nőies szépségével szikiaszilárdan mindig ott állt a férje mellett. Károlyi Mihály aligha tudta volna ilyen történelmi tettek végrehajtására elszánni magát, ha élete legbelsőbb körében nem lett volna szilárd politikai és erkölcsi támasza. Később maga Károlyi állapította meg róla: „Több voltál feleségnél. Örömben és bánatban, harcban és munkában, szenvedésben és reménykedésben társam és igazi elvtársam voltál”. Az volt a több mint negyedszázadig tartó emigráció időszakában is. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az állandó rendőri felügyelet, az életüket fenyegető veszély, az egyik országból a másikba való üldöztetés sem tudta megtörni erejüket, hanem új harcra ösztönözte őket. Andrássy Katinka életelemévé vált a szüntelen küzdelem. Olyan feladatokat is vállalt, amelyek férje ironikus szavai szerint „kielégítették Katus életveszélyszükségletét”. Segítségére volt férjének abban is, hogy harciban pgy egész világ ellen, a távolból egymás után küldhette haza felhívásait, röpiiratait, üzeneteit: — Tiétek a föld!, A föld azé, aki megműveli!, Fogunk mi még földet osztani, de nemcsak Kápolnán, hanem az egész országban! Munkáit a magyar progresszió, s elsősorban mi, magyar kommunisták mindenkor nagy bátorításnak, újabb és újabb erőforrásnak éreztük. S miközben folyt az éles harc ellenük, Andrássy Katinkára várt a nemkevésbé súlyos feladat, hogy a család szűkös megélhetését biztosítsa. Mindenféle szakmát elsajátított, mindenféle munkát vállalt. Volt gépkocsivezető, pilóta, újságíró, mane- ken. ö, aki férjéneik mindenkor egyenrangú szellemi partnere és segítőtársa volt, nemhiába adta emlékiratai címéül: Együtt a forradalomban, együtt a száműzetésben. Pedig 1945 után már illúziók nélkül hihette, hogy a magyar nép is, ő is boldogan, újabb megpróbáltatásoktól mentesen élhet, s építheti szocialista hazáját. Sajnos nem így történt. A személyi kultusz, a törvénysértések új megpróbáltatások elé állították. A tragikus események Károlyi Mihályt is mélyen megrendítették. Az éles szemű politikus mindjárt észrevette, hogy itt ördögi mahináció- ról van szó, megrendítő emberi, sőt nemzeti katasztrófáról. A Rajik-ügy összetákolt koncepciójából egy betűt sem hitt el. Intett, figyelmeztetett, követelt, s amikor látta, hogy mindhiába, lemondott párizsi követi megbízatásáról, s másodszor is emigrációba vonult. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka elfoglalta méltó helyét a nagy magyar asszonyok sorában. Férjének szobra ott áll a Parlament északi bejárata előtt, ott, ahol a fel- szabadulás előtt nagy ellenfelének, gróf Tisza Istvánnak hivalkodó, oroszlánokat tipró szobra állt. A tört ívű kapu egyik oszlopához közel áll Károlyi Mihály szikár és magas bronzalakja. A mai nappal egymás mellé, közös sírba kerülnek ugyan, de én Andrássy Katinka eszmealakját máris odaképzelem Károlyi Mihály bronzalakja mellé. Így vannak ők együtt, így teljes a róluk alkotott kép. Kívánom, miként együtt voltak az élet viharai közepette, legyenek együtt népünk emlékezetében, a halhatatlanságban is — mondta egyebek között gyászbeszédében Kállai Gyula. Az urnát — katonai zenekar gyászzenéje közben — Károlyi Mihály és fia nyughelyéhez, a Kossuth-mauzó- leum előterében lévő díszsírhelyhez vitték, s elhelyezték a családi sírboltban. A gyászünnepség a Szózattal zárult.
