Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

1985. július 11. /'tolnTN — _ “KÉPÚJSÁG 5 Eredményes munkát zártak Váralján Elkészült az Unsere Zeitung legújabb száma A kórus a táborozok búcsúdalát fújja Ebben az évben is a festői környezetben lévő váraljai úttörő és ifjúsági tábor adott otthont hangulatos kis házai­ban a német nemzetiségi ol­vasótábor közel száz, a né­met nyelvet anyanyelvként, vagy idegen nyelvként tanu­ló általános iskolásnak és ifivezetőként azoknak a kö­zépiskolásoknak, akik 1980- ban, vagy azt követően még kisdiákokként ismerkedtek meg a nyelvi táborozással. Mint azt a megyei könyv­tár munkatársa, G. Lengyel Éva táborvezető elmondotta, az együtt töltött napok az idén is arra kínáltak lehe­tőséget, hogy a megye kü­lönböző településeiről ideér­kező gyerekek megismerked­jenek egymással, alkalmat kapva a nyelvgyakorlásra, tegyék próbára eddig meg­szerzett tudásukat és játé­kos formában ugyan, de kap­csolódjanak bele a megyében élő német nemzetiség hagyo­mányainak ápolásába is. Bár az idő nem kedvezett az idei táborozóknak, július 30-án, vasárnap élménydús közös munka eredményét doku­mentálta az a kiállítás, mely évek óta záróakkordja már a nemzetiségi olvasótábor rövid, hatásában annál tartó- sabb életének. Mint az el­múlt évben, az idén is ezen a napon szerkesztették az irodalmi és riportercsoport tagjai az Unsere Zeitung immár harmadik számát, mely szintén megjelenik nyomtatásban, megörökítve mindazt, amit a krónikások és táborlakók az 1985. évi tá­bori életben fontosnak tar­tottak. A kis csoportokban végzett munka mellett bőven volt alkalom is a közös progra­mokra. Volt több kirándulás, az egyik autóbuszos útnak Györköny volt az úticélja, ahol a német nemzetiségi táj házat tekintették meg a gyerekek és ahol arról is hal­lottak, hogy a község lakói mi módon hozták létre ezt az értékes kis falumúzeumot. Vendége volt az olvasótá­bor lakóinak Rittinger Engel­bert író és a Nagymányoki Német Nemzetiségi Együttes, továbbá a híres-neves me­cseknádasdi német együttes gyermekcsoportja is. Szóval ki-ki megtalálta a jól felké­szült pedagógusok, lelkes ifi­vezetők irányítása mellett fo­lyó kiscsoportos munkákban és a szórakoztató progra­mokban is a számára legro­konszenvesebbet. Ottjártunkkor a 14 éves, szekszárdi Dúl Norbert és a 12 éves, szakcsi Faust Kon- rád — aki első ízben 9 esz­tendős volt, amikor család­ban edzett nyelvtudását „el­hozta” az olvasótáborba — — egymás szavába vágva mesélték el, hogy nagyon tetszett nekik az idei prog­ram. Lesz bőven miről be­számolni otthon és miért várni 1986 nyarát. Hermann Henriette másodikos gimna­zista Bátaszékről érkezett, s mint ifivezető vett részt. — Sváb származású va­gyok, nagyon érdekelnek a régi szokások, a német nem­zetiség hagyományai. Első­sorban ezért szeretek idejön­ni a táborba. A szekszárdi Müller Kata­lin tanár fotózáshoz állítja be a gyerekeket és mi sem természetesebb, mint az, hogy németül, majd a bú­csúműsor következik, mely a németül nem, vagy alig tu­dóknak is élmény. A szép­számú vendégsereg — ben­ne sok szülő — hosszan szó­ló tapsa legalábbis ezt je­lezte a táborzáró búcsúesten. —szeri— I A táborzáró műsorban bemutatták a kis hétalvók ébre­dését is Kinek fizetünk adót? Önmagunknak fizetünk! Mint tudjuk, igen emléke­zetes vitát váltott ki az új általános jövedelemadózási rendszer. Az új paragrafu­sok kapcsán sok olyan szub­jektív tényezőről, egyéni ér­zésről hallottunk, ami nem kötődik szigorúan ahhoz, hogy mennyi a befizetendő adó. Az adómorálról adott érdekes képet ez a vita, s ez talán fontosabb minden pa­ragrafusnál, hiszen azt tanú­sítja, milyen fogadtatásban részesül egy-egy új intézke­dés. A hibáit, visszásságait, elkerülhetetlen igazságtalan­ságait vesszük először észre, vagy azt, ami kedvező szá­munkra: a kisebb adókulcsot, a kedvezményes költségelszá­molást. Ha ebből a megköze­lítésből szemléljük az utób­bi évek legnagyobb adóvitá­ját, meglehetősen negatív tapasztalatokat összegezhe­tünk. A rendeletet alkotó pénzügyi szakembereken kí­vül ugyanis alig fogta valaki pártját az új jövedelemadó­rendszernek. Az illetékesek pedig szám­talan fórumon elmondták, hogy elsősorban az adócsök­kentés volt a céljuk, hiszen mérsékelték az adókulcsokat, s emelkedett a legmagasabb elvonási kategória alsó hata­ra is. Mégis mindenki csak a negatívumokat hangsúlyoz­ta, azt, hogy miért hátrányos számára az új rendszer. Az egész vita furcsasága, hogy még azok is az ellentáborba álltak, akik a korábbinál ke­vesebbet fizetnek: a kisebb keresetű szellemi foglalkozá­súak. A leírt jelenség nemcsak arra utal, hogy nálunk még sokan nem igazodnak ki a jogszabályok bonyolult kife­jezései között, hanem szem­be kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy az állam- polgári kötelességek között az adózás, a mai napig szük­séges rossz, és lehetőleg a minimálisra csökkentendő kötelezettségként szerepel. E tipikusan „magyar jelenség” okát néhányan a történelmi hagyományokban látják. Ha a Habsburg-uralom idején valaki nem fizetett adót, már­is az idegen uralom ellen tiltakozók közé számíthatta magát. Mások az adónak, mint közgazdasági kategóriá­nak ellentmondásos szerepét teszik felelőssé kialakulat­lan adómorálunkért, hiszen az ötvenes évek gazdaságpo­litikájában az adózás mint „lassan elhaló polgári szabá­lyozási eszköz” szerepelt. De azóta már eltelt csaknem 30 esztendő, és a társadalmi kö­zös kiadásokhoz való ilyes­fajta hozzájárulás régóta pol­gárjogot nyert a szocialista gazdaságban. Ám a társadal­mi fogadtatás sehogy sem akarja ezt tükrözni. Az adó — finoman fogalmazva — el bliccelését a közvélemény hallgatólagos jóváhagyása teszi legálissá. S amíg az adómorál ezen a színvonalon stagnál, addig a legkedvezőbb rendelkezé­sek sem válthatnak ki elis­merést vagy kedvező fogad­tatást. Talán segíthetne e helyzeten, ha egy-egy módo­sítás előtt a jövőben sokkal szélesebb fórumon tájékoz­tatnák az illetékesek az érin­tetteket, hogy az érdekek egyeztetéséből szülessék meg a mindenképpen kompro­misszumot tükröző új ren­delet. Az adót, ha jól bele­gondolunk, önmagunknak, közös kiadásaink fedezete­ként fizetjük. Tehát a min­denáron való csökkentéséhez — végeredményben — nem fűződik közös érdek, mert akkor nem jut elég pénz kórházra és óvodárp, a gáz­vezetékre, vagy éppen a csa­torna építésére. Egy túlságo­san szigorú adórendszer vi­szont a költségvetés számára is hátrányos, hiszerí a szigo­rú szabályok miatt szinte mindenki megpróbálna a jö­vedelménél kevesebbet be­vallani, és így kisebb adót fizetni. Vagy rosszabb eset­ben fölhagy a társadalmilag hasznos tevékenységével. E két szélsőség mellett kell te­hát megtalálni a helyes utat, —a— Nemcsak zeiekultmkríl van szó A Magyar Kodály Társaság nyílt levele, ami az Élet és Irodalomban jelent meg, drámai képet fest zenei nevelésünk hely­zetéről. „Komoly veszély fenyegeti a mű­vészi muzsikát Magyarországon" — mond­ja a nyílt levél, megállapítva, hogy „a ze­ne visszaszorult az oktatásban", majd a ke­serű tények után a „minimális követel­ményt" említi, „ha nem akarjuk, hogy a teljes ember kialakulásához nélkülözhetet­len művészi muzsika egy-két évtized alatt elsorvadjon a magyar társadalom­ban.” Ez a minimális követelmény való­ban szerény, mert mindössze azt kéri a Kodály-társaság, hogy az ének-zeneoktatás jelenlegi keretei ne szűküljenek tovább. „Tisztában vagyunk azzal, — írják a nyílt levél szerzői — hogy e minimális program valóraváltásával a zene még nem mindenkié, de legalább nem válik napról napra kevesebbeké.” A Kodály Zoltán által meghirdetett program, ami a zenét közkinccsé akarta tenni, lassan a múltté lett, s bár a Ko- dály-módszer kedvéért ma is öt világrész­ből utaznak hozzánk, a zene, a művészi muzsika épp nálunk sorvadt el. Fiatalok tízezrei nőnek fel, akik talán nem jutnak el soha oda, hogy átadhassák magukat egy Beethoven-szonáta vagy egy Bartók-mű önfeledt örömének, — ez Önmagában is súlyos felelősség mindenkinek, akinek köze van oktatáshoz, neveléshez, tehát a jövő generációk szemléletének kialakításához. Valamikor a szerényebb vendéglőkben ott volt a kiírás a falon: éneklés és trá­gár beszéd tilos. Ma egyik sem tilos, sőt nagyon sok helyen tulajdonképpen köte­lező az ordítás, de a szolidabb vendég sem tehet egyebet, mert a hangfalakkal fel­erősített zene mellett alig lehet szót vál­tani, a vendéglősök pedig, nem tudni mi­ért, azt , hiszik, hogy a hangerő egyben vendégcsalogató is. Van, ahol a környék­nek is bőven jut a lármából, mint a szek­szárdi Dózsa söröző esetében. A gyerek rémülten felriad álmából, a felnőttek, ha lenne is egymásnak mondanivalójuk, kia­bálnak, mert egyébként nem értenének szót. Zenei ellennevelés, mondta nagy tudó­sunk, Szabolcsi Bence, s végeredményben fel lehetne jelenteni a magnóját bögetö szomszédot vagy a zajos vendéglő üzlet­vezetőjét, de ennek alig van értelme. A szabálysértési eljárás lassú, a tényeken nem változtat, azt pedig a minap mesélte valaki, hogy az előrelátó balatoni maszek eleve beszámítja a csendháborításért fi­zetendő büntetést az üzemköltségbe, — legföljebb annyival drágábban adja a marhapörköltet. Szekszárdon is vigasztalan a helyzet. A zenélő nyár hangversenyeit meg kellett szüntetni, s aki az idei programot nézi, csak discót lát, mindenhol, minden meny- nyiségben, a zenei ellennevelés példája­ként, de a megye más részében sem jobb *a helyzet. A Kodály-társaság felhívása nyomán tervek születtek, bizonyos intézkedések már történtek is. De addig is, amíg ezek valóra válnak, sok mindent lehet tenni, otthon is, másutt is, beleértve a vendéglátó- helyeket is. Közös ügyünk, mert a zene­kultúra viselkedési kultúrát is jelent. Mást is, emberséget, megértést, örömöt. Illyés Gyula azt írja versében, hogy a mu­zsikában, a zene szavában „megleli tán az is üdvét, ki a legfőbbről csak dadog”. Nemcsak hinni kell ebben, tenni is kell érte. Cs. L. Jogról - mindenkinek Anyasági segély, gyermekápolási táppénz Ebben az évben sok új társadalombiztosítási rendel­kezés lépett életbe, amely kedvezően befolyásolja a csa­ládok életét. Mivel az állam­nak nagyon sok pénzre is szüksége van ahhoz, hogy ezeket a rendelkezéseket meg tudja valósítani, a jogsza­bályok nem mind egyszerre léptek életbe. A gyermekgon­dozási díj bevezetésére csak március elsején került sor. És feleslegesen „kardoskod­tak” például azok is, akik az év elején jelentkeztek a magasabb összegű anya­sági segélyért, hosszabb gyermekápolási táppénzért. Ez utóbbi kedvezményekre csak szeptember 1-től tart­hatnak majd csak igényt a jogos uiltak. Jelenleg még az anyasági segély összege 2500 forint. Ez az összeg az 1985. augusz­tus 31-e után született gyer­mekekre (tehát szeptember 1-től) 4000 forintra emelke­dik. Az anyasági segély fel­tétele egyébként változatlan marad. Szeptember 1-től a ter­hességi-gyermekágyi segély folyósításának az ideje is meghosszabbodik, tehát hosz- szabb lesz a szülési szabad­ság. Húsz hétről huszonnégy hétre emelkedik. Szigorú elő­írás, hogy ebből négy hetet a szülés előtt kell igénybe ven­ni. Korábban sok vitára adott alkalmat az a hélyzet, hogyan alakul a szülési sza­badság, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gon­dozzák. A szülési szabadság igénybe nem vett részét a szülést követő egy év letel­téig igénybe lehet venni, ha már a gyereket a kórházból elbocsátották. Kedvezően alakul a gyer­mekápolási táppénz is. Ré­szint a napok számát te­kintve is meghosszabbodik, továbbá a jogosultságot ki­terjesztették a gyermek tíz­éves koráig. A gyermek egy­éves koráig továbbra is kor­látozás nélkül jár a gyer- mékápolási táppénz. Az egy­évesnél idősebb, de három­évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén az eddigi hat­van nap — gyermekenként és évenként — nyolcvan- négy napra emelkedik. (Az évet nem naptári évben kell számolni, hanem a gyermek egyik születésnapjától a má­sikig.) A háromévesnél idő­sebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek után a gyermek- ápolási táppénz az eddigi harminc nappal szemben negyvenkét napra, egyedül­állók esetében pedig nyolc­vannégy napra emelkedik. Arra a korosztályra pedig, amely után eddig egyálta­lán nem járt gyermekápolá­si táppénz — a hat-tíz év közöttiekre — évenként és gyermekenként tizennégy nap jár. Egyedülálló szülőt őutánuk is magasabb, hu­szonnyolc naptári napra járó táppénz illeti meg. Kedvező rendelkezés az is, hogy a fel nem használt táppénzes na­pokat a következő évben is igénybe lehet venni. A jövőben minden külön eljárás nélkül veheti igény­be ezt bármelyik szülő. Az egy évnél fiatalabb gyermek­re csak az anya kérheti ezt a kedvezményt. Változatlan marad a szabály, amely sze­rint ha nem egyedülálló apa jelenti be jogosultságát, ak­kor az anya munkahelyéhez kell fordulni, mert a gyer­mekápolási táppénzt ott számfejtik, fizetik ki akkor is, ha az apa akarja igénybe venni. DR. KERTÉSZ ÉVA Biológusnapok Országos biológusnapokat rendez a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat orszá­gos biológiai választmánya, illetve Nógrád megyei szer­vezete augusztus 22—23—24- én Salgótarjánban. A ren­dezvénysorozat a hazai bio­lógiai továbbképzés legma­gasabb szintű fóruma. Az utóbbi három évtizedben minden esztendőben talál­koztak országos és nemzet­közi hírű szakemberek a bio­lógia iránt érdeklődőkkel, hogy tájékoztatást adjanak a tudomány legújabb eredmé­nyeiről, azok gyakorlati al­kalmazásáról, valamint az iskolai és a felnőtteknek szó­ló ismeretterjesztés újabb technikai lehetőségeiről. Az országos biológusnapok vezérgondolata az idén: komplexitás (összetettség) a biológiában. A Mecseki Szénbányák Villamos Üzeme a mázaszászvári Északi Bányaüzemnél al­kalmaz: Külszíni villanyszerelőket 4 000— 7 000 ft Föld alatti villanyszerelőket 6 000—10 000 Ft Külszíni elektrikusokat 4 500— 7 000 Ft Külszíni lakatosokat 4000— 7 000 Ft juttatásokkal számított havi átlagjövede­lemmel. Aramdíjkedvezmény, szénjárandóság, hű­ségjutalom, lakásépítési támogatás. Jelentkezés a Villamos Üzem munkaügyi csoportján. 7611 Pécs I., Buzsáki I. út 22. Telefon: 72/11-344.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents