Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
1985. július 10. ^ifíÉPÜJSÁG 5 CA\ ÓV 9T Snarhan* Évente kétszer mérlegre teszrei ev az iparoan. slük munkánkat. Félévkor és évzáráskor. Az első hat hónap munkájának elemzése nagyon fontos, a tapasztalatok alapján lehetővé válik a második félév munkájának javítása, az év végi hajrá elkerülése. Megyénk ipara szorosan kapcsolódik az ország gazdaságához. Eredményei és eredménytelenségei befolyásolják az ország nemzeti jövedelmének, a társadalom tiszta jövedelmének alakulását. Összeállításunkban Tolna megyei szövetkezetek és vállalatok tapasztalataiból ragadtunk ki néhányat, de közreadjuk az Ipari Minisztérium országos gyorsmérlegét is. Növelték az exportot a cipőgyárban Igény van - tüzödei kapacitás nincs Hat hónap vezetői szemmel Legnagyobb exportáló vállalataink közé tartozik a Bonyhádi Cipőgyár. A Szovjetunió részére évek óta több százezer pár cipőt gyártanak a vevő megelégedésére, amit bizonyít, hogy a szovjet partner többször diplomával és köszönő levéllel ismerte el a bonyhádiak jó munkáját. Az első féléves exporttervét a gyár maradéktalanul teljesítette. A legnagyobb megrendelőnek, a szovjet partnernek 11 ezer pár cipővel többet szállítottak, így szocialista exportra 331 ezer pár cipőt gyártottak. A tőkés export növelése érdekében szerződést kötöttek az NSZK-beli Salamander céggel és február óta 17 ezer pár California technológiával készült cipőt szállítottak. Több éve állnak kapcsolatban az NSZK-beli Marc céggel, részükre 44 ezer pár cipőt gyártottak. A nehéz tél, az alapanyagok és kellékek rapszodikus ellátása ellenére a tőkés exportját a gyár az első félévben ötven százalékkal növelte az 1984. első félévéhez viszonyítva. Az év első hat hónapjában 83 ezer pár cipőt gyártottak tőkés exportra, amely a termelés 1<H4 százaléka. Hosszabb távú együttműködési lehetőségei vannak a cipőgyárnak, ami az export dinamikus növelését teszi lehetővé. Ehhez azonban az kell, hogy a munkaigé- nyesség miatt az első félévben jelentkező tüzödei kapacitáshiányt enyhíteni tudják. Az asszonyok jól dolgoztak az első fél évben, annak ellenére is, hogy a felsőrészvarrásban kapacitáshiány jelentkezett A gyártószalagot számítógép vezérli, így minden dolgozó az önmaga által diktált iram alapján többet termel és ennek megfelelően nagyobb jövedelemhez is jut A hiány egy részét úgy oldották fel, hogy több hazai vállalattal kötöttek szerződést felsőrész készítésére, ez azonban nem jelenthet végső megoldást. A partnerek több megrendelésit adnának, ezért alapvető feladat a cipőgyárban a tüzödei termelékenység növelése és a kapacitás bővítése. A belföldi cipők gyártásánál gondott okozott a fasarok, a szocialista exportnál a for- matalpellátás. Ezek az ellátási problémák állásidőt nem okoztak, de a megrendelők igényét nem tudták kielégíteni minden szempontból. Távirati stílusban kértünk véleményt gazdasági vezetőktől az év eddig eltelt hat hónapjáról. Nem gazdasági számokra, hanem arra voltunk kíváncsiak: kinek, mi jut eszébe az első pillanatban arra a kérdésre: mi történt a vállalatnál, a szövetkezetnél, az irányításuk alatt álló gazdasági egységnél Hartmann Lajos, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója: — Hat hét alatt elvégeztük a sertésvágóvonal cseréjét. Ez a berendezés a világszínvonalat képviseli. A belföldi készítményeinkkel — piachiány miatt — lemaradásban vagyunk. Az exportban tovább szigorodtak a követelmények. A sertésvágóvonal cseréje miatt elmaradtunk exporttervünktől. — Folytatjuk a vállalat gyártóbemdezéseinek korszerűsítését. Több új berendezést kísérleti jelleggel munkába állítottunk, ha megfelelnek, akkor megvásároljuk őket. — A vállalatinál az első félévben csökkent a fluktáció. Míg 1983-ban 874 dolgozó lépett ki tőlünk, addig 1985 első hat hónapjában csak 235 dolgozó vált meg tőlünk. Ma már — ezt örömmel kell megjegyezni — többen vannak azok, akik kötődnek az üzemhez. Schmidt János, a DÉDASZ üzemigazgatója: — Mindenekelőtt a tél jelentette számunkra a legtöbb gondot. Három év alatt nem használtunk annyi túlórát, mint most. Ez azt is jelenti, hogy a hálózatépítésben lő millió forintos elmaradásban vagyunk és 250 000 forint többletköltséget jelentettek a 'téli üzemzavarok. a Lakáskar- Szö vetkezet Gelsz József, bantartó Ipari elnöke: — Komoly átszervezés történt szövetkezetünknél. Vidéki egységeink — öt — leányvállalatként működnek január óta. Dolgozóink 55—60 százaléka átkerült a leány- vállalatokhoz. — Az év elején terveztük, hogy a megrendeléseink kielégítéséhez 60—70 fős fizikai létszám felvételét kell elérnünk. Ez nem sikerült, így komoly létszámgondjaink voltak. — Az előző évekről visz- szamaradt garanciális munkákat kellett elvégeznünk és voltak tavalyról is áthúzódó munkák, melyek nagy gondot okoztak. — Árbevételi tervünktől 2 —3 millió forinttal elmaradtunk. Az év első hat hónapjában veszteségesen gazdálkodtunk. Baltavári István, a BVK szekszárdi gyárának igazgatója: — Az első és legfontosabb megállapításom az lehet, hogy 1985 első fél évben ösz- szeomlott a FVC-piac. Gyárunknak nincs megrendelése és óriási kapacitásfelesleggel rendelkezünk. Az első hat hónapban mintegy 70—80 százalékos kapacitással dolgoztunk és az év hátralévő időszakában sem látunk több lehetőséget. — Az a tapasztalatom, hogy vevői igény van, csak a közvetítőkkel van a baj. A kereskedelem nem akarja, vagy nem tudja finanszírozni és kifizetni — szerintem készletezési gondjaik vannak — az árut, így mi gyártani nem tudunk. Az oldalt írta és összeállította: Hazafi József, a fotókat Gottvald Károly készítette. Hurráhangulatra semmi okunk Gazdaságtörténészek feladata lesz értékelni majd az 1985-ös esztendőt. A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének első éve sok elemzésre ad majd lehetőséget. Értékelni kell majd, hogy milyen hatással volt a szabályozó rendszer változása, mennyire vált valóra a vállalatok önállósága, tudott-e hatékonyan gazdálkodni iparunk. .. Az élső hónapok tapasztalatai szerint úgy tűnik, hogy iparunk továbbra is csipkerózsikaálmát alussza. Az biztos már, az első négy hónap számadatai szerint, hogy kötelezettségeinek nem tett eleget az ipar. Az év elején felgyorsult az importanyag-felhasználás, ezzel egyenes arányban nem növekedett az export. Oknak felhozható a kemény tél, a kényszerű energiahiány, de ez mégsem volt olyan mértékű, hogy az elmaradás magyarázható lenne. Tolna megyei tapasztalatok szerint az alapanyag-ellátás javult — erről a közelmúltban a Bonyhádi Zománcáru- gyárban nyilatkoztak önömmel —, nagyobb a szállítási fegyelem. Egyre több vállalat és szövetkezet partnere egymásnak — Dunaföldvári Földvár Ipari Szövetkezet és a Pécsi Nagykereskedelmi Vállalat —, eredményes a termékstruktúra-váltás — MMG-AM szekszárdi műszergyára, Bonyhádi Cipőgyár, dombóvári DOMBCALOR Ipari Szövetkezet... Az év első hónapjaiban több olyan hírt kaptunk, hogy termelőszövetkezeti melléküzemágak, vagy kisebb gyáregységek szűntek meg. Megyénkben ilyen gond csak a Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei gyárában jelentkezett. A kooperáló partnerek — így a Bonyhádi Cipőgyár és a felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezet, a Bonyhádi Zománcárugyár és a kisvejkei termelőszövetkezet — ebben az évben is kiegészítették egymást. Üzem a megyében nem szűnt meg, munkásokat nem kellett elbocsátani, néhány helyen még mindig munkaerőhiány van. A tapasztalatok szerint az 1985-ös év is úgy kezdődött, mint a korábbi esztendők. Az első hónapokban kevés volt a munka, a negyedév azonban már jobb eredményeket mutatott, a félév végére szinte minden üzemünk felzárkózott, több helyen elmaradtak a tervektől, ami azt is jelenti, hogy 1985-ben is lesz év végi hajrá. Több helyütt bizakodnak, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az exportkötésék inkább a második félévben ígérnek jobb eredményt. Ez főleg nálunk Tolna megyében jellemző inkább, mert ipari szövetkezeteink — legnagyobb exportálóink — partnerei a második negyedévben mutattak nagyobb érdeklődést. összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar ipar jelenlegi állása szerint hurráhangülatra semmi okunk, de majd hat hónap van még vissza a tervek teljesítéséhez. Négyes kooperáció olcsó lábbeli Recept: keress partnereket, kereskedőt, dobj a piacra olcsó árut, lesz nyereséged és elégedett vevőid. Az egyszerű recept megvalósítása sem gyerekjáték. Az elhatározás még nem elég: korrekt partnerek kellenek. Olyanok, mint a csehszlovák Svit cég, mint a Pécsi Cipő- nagykereskedelmi Vállalat és a hajósi József Attila termelőszövetkezet. A dunaföldvári Földvár Ipari Szövetkezet megtalálta üzlettársait, így az év első felében már 20 ezer pár.olcsó, esztétikus, házi és utcai viseletű lábbelit gyártott, melyet a pécsi áruházak vásártói már meg is vásároltak. A dunaföldvári szövetkezet eddig az „egytermékes” gazdasági egységek közé tartozott. A gumicsizmagyártás gazdaságos és jó nyereséget hozót de mégiscsak azt jelenti: ha a csizmapiac bedugul, akkor a szövetkezet vezetői gondban vannak. Feltétlenül szükségük volt és van olyan termékre, amely lehetővé teszi a szövetkezetben a „több lábon állást”. A termékstruktúra-váltás, -bővítés kézenfekvő volt. Eddig is jó kapcsolatban voltak a csehszlovák partnerrel. És mint tudjuk, a szomszédos és baráti országban igen magas szinten művelik a lábbeligyártást, tudnak olcsó és tetszetős tömegárut adni. A dunaföldvári szövetkezet tőlük kapta az ötletet. Természetesen más is kéllett; vagyis gépek, berendezések és alapanyagok is szükségeltettek. Ehhez azonban pénz kellett, olyan partnerek, akik az üzletbe is „beszállnak”. Az első és legkomolyabb: a pécsi nagyker kétmilló forint fejlesztési alapot adott át a szövetkezetnek és lekötötte a készítendő árut. A másik partner a hajósi termelőszövetkezet ; ők a hetven- fős melléküzemáguk produktumát ajánlották fel. Így végül kialakult, hogy a dunaföldváriak — a hajósiakon keresztül bérmunkában — a csehszlovák félnek cipőfelsőrészeket gyártanak, helyette árucsere keretében kapnak cipőipari gyártóberendezéseket és anyagot. Ez utóbbi azért fontos, mert a csehszlovák partnertől kedvezőbb áron kapnak anyagot, mintha itthon szereznék be. A harmadik fontos tényező: a pécsi kereskedők pedig elviszik az árut minden meny- nyiségben. Természetesen mindezek akkor érvényesek, ha olyan árura alakul ki a kooperáció, amit a hazai piacon keresnek a vevők. Ezeket a papucsokat, könnyű otthoni vagy utcai lábbeliket pedig itthon keresik a vevők. A másik fontos dolog: a kellő nyereség. A dunaföldvári szövetkezet 10—15 százalékos nyereséget tud elérni, ami ma a cipőiparban kiemelkedő átlag. Az év második felében 80 ezer pár olcsó lábbeli készül Dunaf öld váron, 1986-ban pedig 220 ezer pár ... Az Ipari Minisztérium gyorsmérlege Az Ipari Minisztériumban elkészítették az ipari ágazatok első félévi gyorsmérlegét. Az előzetes becslések szerint az ipari termelés 1985.1—VI. hónapban a tervezettnél jóval szerényebb mértékben, csak 0,1—0,2%-kal növekedett. Az éves terv elképzelések időarányos részét a bányászat teljesítette, elsősorban a kőolaj- és földgázkitermelés növekedett, más bányászati ágak termelése azonban valamelyest visszaesett. Félévi eredményét illetően jól áll a villamosenergia-ipar is, ugyanakkor a kohászat — ezen belül különösen a vaskohászat —■, a gépipar, a vegyipar és a könnyűipar — főleg a papír- és cipőipar —, tervezetthez és a múlt év azonos időszakához képest is alacsonyabb termelési szintet ért el. Az ipar exportteljesítményeit vizsgálva megállapítható, hogy az egyes alágazatok szocialista exportja általában növekedett, mind a múlt év első feléhez, mind a tervezetthez képest. Számottevően bővítették szocialista piacra irányuló kivitelüket a gépipari, a vegyipari és a könnyűipari vállalatok, a kohászat exportja azonban elmaradt. Kedvezőtlenül alakult az ipar konvertibilis elszámolású kivitele. A kohászat és a könnyűipar tőkés exportja jelentősen elmaradt a várakozástól, a gépiparé közel azonos szinten alakult mint tavaly ilyenkor, a vegyiparé pedig valamelyest bővült. A gyorsmérleg adatai alapján az év második felében az egész iparnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie mind a termelés bővítéséért, mind az exportlehetőségek kihasználásáért. Az ipar első féléves teljesítményét nagymértékben befolyásolta, rontotta a rendkívül kemény téli időjárás és az amiatt bevezetett energiakorlátozás, aminek hatása sok helyütt még ma is érezhető. Kényszerű váltás - jó üzlet A magánerős építés elterjedésével, az olajár emelkedésével egyre nagyobb hiány jelentkezett az országban radiátorból. Hovatovább már csúszópénzért sem lehetett kapni. Ebben az időben az építőipari stop miatt túltermelés jelentkezett fénycsöves lámpatestből. A tamási TAnLUX Ipari Szövetkezetiben ez utóbbi miatt gyors termékszerkezet-váltást kellett megvalósítani ahhoz, hogy a szövetkezet továbbra is dinamikusan fejlődhessen. A legkézenfekvőbbnek bizonyult: belefogni a radiátorgyártásba. Az elhatározás 1983 őszén történt, 1984 tavaszán már megkezdődhetett a sorozatgyártás. A szövetkezet kihasználta a kis gazdálkodó egységben rejlő minden lehetőségét, a rugalmasságot, a viszonylagos gyorsaságot. Ebiben az évben már 56 294 négyzetméternyi fűtőtfelületű radiátort gyártottak Tamásiban, közel 21 millió forint értékben. Természetesen rendkívül sok nehézséggel kellett megküzdeni a szövetkezetben. A múlt évi termelés után teljes kapacitással az év első hat hónapjában tudtak igazán zökkenőmentesen termelni Tamásiban. Hat hónap alatt 78 ezer négyzetméter fűtőfelületű 'radiátort adtak át a kereskedelemnek 28,6 millió forint értéken, ami az éves terv felét teszi ki. A féléves eredményhez tartozik még, hogy Tamási és környéke radiátorellátására a városban radiá- tordboltot nyitottak. Az első pillanattól kezdve a radiátorgyártás fejlesztését is folyamatosan végzik a szövetkezetnél. Kezdték a RADI-LUX-szal, folytatták a KORiAL OS radiátorral, majd kifejlesztették az ID ROMANTIC-ot, augusztusban megkezdik a TA-LUX nevű radiátor forgalmazását.
