Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 157. szám. ÁRA: 2,20 Ft 1985. július 6., szombat. Mai számunkból A MEGYESZÉKHELY KÖZBIZTONSÁGA (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) NAPERŐMŰ ÉPÜL A KRÍMBEN (8. old.) SZÁZ ÉV PARASZTI ÉPÍTÉSZETE (11. old.) HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ■■■p Szervezési szigetek Lehetséges-e a gyártósor kapacitását 20 százalékkal növelni úgy, hogy nincs mód sem a létszám növelésére, sem pedig az adott technikai-technológiai féltételek megváltoztatására? A feladattal külföldi szervezőket bíztak meg, és gyorsan kiderült, hogy a kívánt kapaci­tásbővítés — csakis a munka átszervezésével — bizony megoldható. És még mindig maradtak bőséges tel­jesítménytartalékok, ugyanis a külföldi szakemberek által javasolt szervezési módszert sajátságos magyar specialitásokkal fűszerezték. A jórészt szakképzetlen segédmunkásokat foglalkoz­tató munkahely átszervezése közben érzékenyen ügyel­tek, vigyáztak arra a néhány szakmunkásra, akiknek munkája a minőség és a mennyiség szempontjából meghatározó s akik ily módon a munkafolyamat kulcs, figurái. Ugyanis ha az átszervezéssel a munkafolyamat hierarchiájában elfoglalt helyüket veszélyeztették vol­na, akkor az egész átszervezés kudarcával is számolni kellett volna. Ügyelni kellett a közvetlen munkahelyi vezetők „szervezés-érzékenységére” is: anyagi ösztönzé­si rendszerük ugyanis nem a teljesítménytartalékok robbanásszerű, hanem csak fokozatos, lassú feltárására készteti őket. S persze, vigyázni kellett a segédmunkás­gárdára is, mert ha nem érzik az átszervezés azonnali — és kedvező — anyagi következményeit, akkor egy­szerűen odébb állnak. A módszer: az átszervezést kö­vető azonnali és általános órabéremelés — minden teljesítménynövekedés nélkül. így aztán mindenki jól járt, csak a külföldi szervezők távoztak csalódottan, mert be kellett látniuk, hogy munkájuk jó esetben is fél sikerhez vezetett. A teljesítmények és a bérek vala­micskét közelebb kerültek ugyan egymáshoz, de a ke­resetek közötti különbségek nem annyira a teljesít­ménykülönbségeket, hanem inkább a szóban forgó munkaszervezetre jellemző hatalmi viszonyokat tükröz­ték. Márpedig az általuk végzett munka sikerének alap- feltételeként a teljesítmények és a bérek közvetlen kapcsolatát jelölték meg ... Más példa: a gépipari nagyvállalatnál egyre többe került, és még több gondot okozott a tmk-munka. Az átszervezéssel megbízott külföldi szakemberek első figyelmeztetése: ha egyszer „tervszerű megelőző kar­bantartás”, akkor semmi helye az utólagos és tervsze- rűtlenül kapkodó javítgatásoknak. Tehát a szervezési javaslat: előre megrendelni az esedékes karbantartási munkákat, ezeket — a megrendelések alapján — előre tervezni és szervezni, jó előre kidolgozni az egyes munkafolyamatok irányítását, megoldani e munkálatok hatékonyságának mérését, hozzárendelni a megfelelő ösztönzési eszközrendszert, és végül az egész folyamat­ról informálni az illetékes vezetőket. A tagadhatatlanul racionális elképzelés annyira meg­tetszett a vállalat vezetőinek, hogy a módszert „egy az egyben” alkalmazni kívánták a váratlan üzemzavarok elhárításával foglalkozók — vagyis a hagyományos ér­telemben vett tmk-sok körében is. A következmény: teljes csőd. A gyors reagálást, a hirtelen támadt zava­rok esetén nélkülözhetetlen mozgékonyságot és rugal­masságot tanúsító javítóbrigádok egyszerűen nem tűr­ték meg a folyamatosan tervezett, a géphibák megelő­zésére kitalált — ráadásul a hatékonyságot szolgáló szigorú normázási módszerekkel kombinált — szerve­zési eljárást. (Nem is csoda! A tűzoltók munkáját sem előre megállapított normaadatok szerint értékelik...) De, mert belekényszerítették őket e rendszerbe, a kar­bantartó munka minden korábbinál mélyebb mély­pontra süllyedt: egyre több volt a váratlan géphiba, s egyre nehézkesebben ment a javítás. Az akció végül is oda vezetett, hogy közös megegye­zéssel tartósították a felemásra szervezett karbantar­tási rendszert; fokozatosan enyhítették a rendszer szi­gorát, lazították a prémiumfeltételeket, a munkameg­rendelés és az elszámolás rendjét. Az imént vázolt két — és az ezekhez hasonló sok más — példának közös a lényege és a tanulsága: úgy látszik, hogy a vállalatvezetők, s még inkább a terme­lést közvetlenül irányítók cselekvését a kelleténél jóval kevésbé motiválja a termelékenység növelésével elér­hető eredményesség. S ez mindeddig a vezetők érde­keltségi rendszerének hibáira, ellentmondásaira volt visszavezethető. Másrészt: a hazai szervezési gyakorlat többnyire inkább a termelő munkahelyekre szorítko­zik; az irányító munkában és a termelés előkészítésé­ben alig-alig fedezhetők föl az átszervezésekből szük­ségképpen adódó konzekvenciák. Nem is nagyon lehet ez másként, mert — és harmadsorban — a vezetők kezében sincs annyi, és olyan hatásos eszköz, amely a szervezési akciókkal megmozdított tartalékok folya­matos és hosszabb távon is jellemző hasznosításához kellene. Röviden és kényszerű egyszerűsítéssel fogalmazva: a teljesítményvisszatartásra ösztönző érdekeltségi vi­szonyok közepette jó esetben is csak afféle szervezési szigetek tűnnek fel a vállalatoknál, hogy aztán előbb- utóbb eltűnjenek, visszasüllyedve a gazdálkodás álta­lános feltételrendszerébe. Nem kellene meghosszabbítani, tartóssá tenni e szervezési szigetek létét? Első lépésként sokat jelen­tene ez is. VÉRTES CSABA Gorbacsov levele az űrfegyverkezésről A Szovjetunió nem fog el­sőként fegyverrel kilépni a világűrbe — szögezte le Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, válaszolva ar­ra a felhívásra, amelyet az „Aggódó Tudósok Szövetsé­ge” nevében Henry Kendall fizikus intézett hozzá. A le­vélben, amelynek szövegét pénteken hozta nyilvános­ságra a TASZSZ szovjet hír- ügynökség, Gorbacsov rámu­tat: Az „Aggódó Tudósok Szö­vetsége” megalapozottan kö­veteli, hogy világos és visz- szavonhatatlan politikai dön­tés szülessen, amely meg­akadályozná a világűr mili- tarizálását, és szabadon hagy­ná azt a békés együttműkö­désre. A szovjet vezetés nevében teljes határozottsággal sze- reném kijelenteni, hogy a Szovjeunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világ­űrbe. Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében is, hogy más országokat is meggyőzzünk, mindenekelőtt az Egyesült Államokat: ne tegyék meg ezt a végzetes lépést. E célkitűzések alapján a Szovjetunió — mint Ön előtt bizonyára ismeretes — radi­kális javaslatot terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, szerződéstervezetet az erő alkalmazásának betil­tásáról a világűrben, illetve a világűrből a Föld irányá­ban. Ha az Egyesült Államok csatlakozna az államok több­ségéhez, amelyek támogatják ezt a kezdeményezést, akkor a világűr fegyverek kérdését egyszer s mindenkorra le le­hetne zárni. A szovjet—amerikai tár­gyalásokon a nukleáris és űrfegyverzetről Genfben olyan megállapodásra tö­rekszünk, hogy teljesen be­tiltsuk a csapásmérő kozmi­kus rendszerek kifejlesztését, kísérleteit és telepítését. Nemegyszer tettünk egy­oldalú lépéseket is, amelyek célja az volt, hogy jó példát mutassunk az Egyesült Álla­moknak. Immár két éve van érvényben a Szovjetunió ál­tal bevezetett moratórium a műholdelhárító fegyverek vi­lágűrbe való kijuttatására, és mindaddig érvényben is marad, amíg más államok is hasonlóképpen cselekszenek. Washingtonban az asztalon hever az a javaslatunk, hogy mindkét fél teljes egészében állítsa le az új műholdelhá­rító eszközök létrehozását célzó munkálatait, a Szovjet­unióban és az Egyesült Ál­lamokban már meglévő esz­közöket pedig — beleértve azokat is, melyek kísérletei még nem fejeződtek be — semmisítsék meg. Az ameri­kai fél lépései már a közel­jövőben megmutatják, mi­lyen döntést választ az ame­rikai kormányzat. A hadászati egyensúly, a bizalom kétségtelenül meg­szilárdulna, ha az Egyesült Államok a Szovjetunióval kö­zösen megállapodna annak megerősítéséről, hogy köte­lező jelleggel tartja magát a rakétaelhárító-rendszerek korlátozásáról szóló határidő nélküli szerződés előírásai­hoz. A Szovjetunió nem hoz létre csapásmérő kozmikus fegyverzetet, nagyszabású ra- kétaelhárító-rendszereket, és nem rakja le egy ilyen vé­delem alapjait sem, egészé­ben és részleteiben is szigo­rúan betartja a szerződésben rögzített kötelezettségeit, és kötelességszerűen tartja ma­gát e fontos dokumentum szelleméhez és betűihez. Fel­hívjuk az amerikai vezetést, hogy csatlakozzon hozzánk ebben. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrfegyver­kezési hajsza megakadályo­zása és a földi fegyverkezés megszüntetése feladatainak gyakorlati végrehajtása le­hetséges, ha mindkét oldalon megvan a politikai akarat és őszinte kívánság e történelmi célok megvalósítására. Az „Aggódó Tudósok Szö­vetsége” elnevezésű ameri­kai szervezet, amely az Ame­rikai Egyesült Államok Tu­dományos Akadémiájának néhány száz kiemelkedő tu­dósát tömöríti, nemrégiben felhívást intézett Mihail Gor- bacsovhoz és Ronald Reagan amerikai elnökhöz, sürgetve, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezzen meg a kozmikus fegyverzetek létrehozásának és az azokkal folytatott kísérleteknek teljes betiltásáról, kölcsönösen hir­dessenek moratóriumot a ra­kétaelhárító fegyverek to­vábbi kísérleteire, valamint erősítsék meg, hogy betart­ják az 1972-ben a rakétael­hárító védelmi rendszerek korlátozásáról kötött szerző­dést. A Simontornyaí Bőrgyár kUlöndfjat kapott Megnyílt a 10. pécsi ipari vásár Tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt — a szakemberek­nek — a pécsi ipari vásár az immáron megszokott terüle­tén, a Köztársaság téren. A több mint száz hazai és külföldi gyártó és forgalma­zó cég képviselői előtt Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke mon­dott ünnepi megnyitóbeszé­det, melyben elmondta, hogy tíz év óta e kiállítás nívója és szerepe egyre növekszik, mind több hazai gyártó lép ki termékeivel a partnerek, a gyártótársak és forgalma­zók elé. Az ünnepi megnyitón jelen voltak Tolna megye vezetői is: Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára, valamint Csá­szár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke. A megnyitó szavakat kö­vetően nemcsak a szakembe­rek, hanem az eseményről tudósító újságírók is vásár­nézőbe indultak. Annak el­lenére, hogy megyénk csekély számú bemutatóval képvisel­te magát, egy eddig nem is­mertetettel, a Bonyhádi Épí­tőipari Szövetkezet forgalma­zásra ajánlott termékével is találkoztunk. A nagy népszerűségnek ör­vendő jugoszláv, szovjet és nyugatnémet termékeket be­mutató pavilon mellett so­kan keresték fel a maga ne­mében páratlan termékeket bemutató „pavilont”, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatét. Nem voltak ér­deklődők híján a Paksi Kon­zervgyár és a-Mezőgép szek­szárdi gyárának szakemberei sem. A pécsi ipari vásár a közön­ségnek tegnap délután nyi­tott, ugyanezen időben ad­ták át a különböző emlékla­pokat. A Tolna megyeiek kö­zül a Simontornyaí Bőrgyár cipő-felsőbőrszerű hasíték termékéért kapott különdíjat. szíj—bj Mindenki vásárnézőbe indul Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megnyitja a kiállítást. A kép jobb szélén Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára

Next

/
Thumbnails
Contents