Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

1985. július 4.

NÉPÚJSÁG 3

Pécsi Ipari Vásár ’Q5

Miből fesz a nyereség ?

Mivel rukkolnak ki megyénk képviselői?

Holnap nyitja meg kapuját a Pécsi Ipari Vásár. A szakmai körökben, valamint a nemzetközi megítélés szerint is korrekt, komoly bemutató szakvásárra az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen kevesebb Tolna megyei kiállító nevezett be.

összefoglaló előzetesünkben arra kértünk információt a vásáron részt vevő Si- montomyai Bőrgyár, a Paksi Konzervgyár, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint a Szekszárdi Mezőgép kereskedelmi, illetve fejlesztési fő- és osztály- vezetőitől, hogy milyen árukkal, termékekkel rukkolnak ki Pécsett.

Dömötör László, a Simon- tornyai Bőrgyár kereskedelmi főosztályvezetője:

— Ezerkilencszázhetvenhét óta minden pécsi vásáron részt veszünk kiállítóként.

Ezúttal félszáz négyzetméteren gyakorlatilag a bőrgyári teljes termékszerkezetet kiállítjuk. Ezek többnyire cipő-, bélés-, munkavédelmi „ és díszműbőrök. Közismert, hogy az előbb ismertetett cikkeket eddig közel nyolcvan vevőnek szállítjuk. Újdonságként, a Duna Cipőgyár dunaújvárosi gyáregységével közösen kifejlesztett nyúlnappa bőrből készült bébicipő-családot is bemutatjuk. Vásárdíjra a legújabb hasítékbőrből készült „Pannonius” elnevezésű cipőfel- sőrészbőr-családdal neveztünk.

László Imre, Paksi Konzervgyár:

— Mi tizedik alkalommal veszünk részt a Pécsi Ipari Vásáron. Gyárunk teljes választékát — befőtteket, dzsemeket, lekvárokat, főzelékeket, paradicsomkészítményeket és savanyúságokat — kiállítjuk a hazai és külföldi vevőinknek. Fő termékünk a zöldborsó, amely ezerötszáz vagonos nagyságrendben a mezőgazdasági termelőegységekkel szoros kooperációban készül. Mi a vásáron tizenhat négyzetméternyi területen várjuk az érdeklődőket és a szakembereket.

Kovács Gábor, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat fejlesztési osztályvezetője:

— Vállalatunk most debütál ezen a neves szakvásáron. Mind az állami vállalatoknak, mind pedig a magánerős építkezőknek ajánljuk az előregyártott fürdőszoba teljes felszerelését. Ez ’a fürdőszoba a TÁÉV terméke, melyhez a csempéket a Romhányi Építési Kerámia Gyár szállítja termékünkhöz. Harmincöt négyzet- méternyi területet béreltünk ■azzal a céllal, hogy Dél-Du- nántúl állami vállalatainak és maszek építőinek a figyelmét felkeltsük, vevőknek nyerjük meg őket.

Beck József, a Szekszárdi Mezőgép megbízott kereskedelmi főosztályvezetője:

— A Pécsi Ipari Vásáron harmadik alkalommal veszünk részt, ezúttal 200 négyzetméternyi területen. A kiállításon két öntözőberendezést, cső-, idom- és szórófejkollekciót, valamint egy önjáró cukorrépa-betakarító gépet állítunk ki. Az utóbbi magyar—csehszlovák együttműködéssel készült.

A kiállítók azonosak abbéli szándékukban, hogy új termékeik iránt felkeltsék a figyelmet, erősítsék termékeik jó hírnevét, valamint szélesebb körű és naprakész információval lássák el ügyfeleiket.

Ez a gép szintén a vásárra kerül: HTM hidraulikus, tömlős magajáró. Önműködően öntöz négyszáz méter hosszan és hetvenk ét méter szélesen.

„Nyúlcipők” a legkisebbeknek

Vecsei József és Kaszás Viktor a Gö 252 típusú önjáró öntözőberendezés szórófej-csatlakozóját szereli

Patikamérleg nélkül az ágazatokról

A napraforgónak kitűnő a nyereséghányada — amit Felső- nánán ki is használnak a szakemberek

Nyereség. Napjaink egyik kulcsszava, a többre és jobbra törekvés motiválója, az előrelépés és felemelkedés mozgatórugója. Az élet minden területén, a magánéletben is tetteink, munkánk jórészt a nyereségre törekvést célozzák. A termelés területén — legyen az ipar, mező- gazdaság, vagy éppen kereskedelem — a nyereség elérése kötelesség, ez a társadalom lépéslehetőségeinek alapja. A munka eredménye és sikere a nyereség. A nagyon jó munkáé pedig a még több nyereség, a munkát végzőké pedig a jobb boldogulás. A magyar mezőgazdaság jó, elismert. E nagy csapatnak kis közössége a termelőszövetkezet, melynek minden egyes ágazata teszi a maga feladatát. Nézzünk utána, hogy a felsőnánai Kossuth téeszben milyen módon, és milyen hatékonyan?

— Miből lesz a nyereség? — kérdezem Fetzer József főkönyvelőtől.

— Ha közgazdasági oldalról közelítjük meg, akkor a termék hatékonyan és gazdaságosan végzett előállításából, az abból fakadó tevékenységi körök árbevételéből adódik a nyereség. A nyereség mindenfajta gazdálkodásnak és tevékenységnek a célja. Ez a gazdálkodási nyereség, az anyagi javak gyarapodása ennek a tiszta, piaci közgazdasági forrása lehet.

— Mennyi volt a felsőnánai téesz tavalyi nyeresége, és miből tevődött ez össze?

— Húszmillió forint. Az alaptevékenységből származó összbevételünk 89 millió forint volt, amit ha felbontunk, akkor kiderül, hogy a növénytermesztés árbevétele 45,5 millió, az állattenyésztésé pedig 42 millió forint volt. A fennmaradó másfél milliót az erdőgazdaság és a mezőgazdasági szolgáltatások adták.

— Ágazatonként ebből mennyi a nyereség?

— A növénytermesztés nyeresége 1984-ben 22,7 millió forint volt, az állattenyésztésé pedig 6,1 millió, az egyéb alaptevékenységből pedig összesen százezer forint.

— Miből adódik a két ágazat közötti feltűnő különbség?

— A növénytermesztés esetében a természeti feltételektől függően 1 hektárba 50—60 mázsa árukukorica értékének megfelelő mennyiségű pénzt kell invesztálni csak ahhoz, hogy egy jó hozam feltételei megteremtődjenek, de ehhez még a szakmai pluszra is szükség van. Mi kedvező természeti adottságok között vagyunk, és amennyivel többet terem a föld, az lesz a nyereségünk. Ha jó a feltétel- rendszer, plusz jó a termesztés-technológia (talajvédelem, növényvédelem, tápanyagutánpótlás stb. együtt van), abban az esetben reális esély van a nyereség elérésére. A megyei termelési kultúra és a jó termőhelyi adottságok adottá teszik (a kettő együtt!) a növénytermesztés jó nyereséghányadát is. A növénytermesztés ráfordítási hányada addig nyújtható, amíg a nyereséghányad vele együtt képes a pluszra. Valamennyi tartalék még van a hozamok növelésében is.

— Az állattenyésztés ennek harmadát hozza. Mi az oka?

— Hadd mondjam el, hogy fedezeti összegben kell gondolkodni. Az ok kettős, mert a növénytermesztés kiadásaiban a föld értéke nincs benne — egy hektár föld értéke 200 ezer forint —, ha ezt, mint tőkét figyelembe vesz- szük, akkor már nem is olyan magas a fedezeti hányad. Az állattenyésztésnél a ráfordítás, a befektetett tőke már kimutatható (állomány, takarmány, épületek ...) ez mind benne van. Az állattenyésztés két fő ága, a sertés- tenyésztés és a szarvasmarhatartás — mindkettő 21—21 millió forintot hoz árbevételként. A sertéstartást korszerűsítettük, ami a szarvas- marhák esetében elmaradt — a szövetkezet teherbíró képességének a függvényeként. A rekonstrukció nyomán az ágazat árukibocsátó képessége a négyszeresére nőtt, a hatékony gazdálkodás — munkaerő, technológia — megfelelő nyereségtermelő képességgel is együtt járt. A téesz a korábbi egyesítésekből adódóan korszerűtlen és területileg szétszórt létesítményeket örökölt a szarvasmarhatartásban. Ezek a viszonyok sem az élőmunka hatékony foglalkoztatását, sem az egyéb lekötött tőke

hasznosulását nem hozhatták meg. Indokolt lenne a termelés centralizálása és korszerűsítése, de a beruházás nagyságrendje miatt a megfelelő megtérülési idő a jelenlegi közgazdasági viszonyok között nem látszik elérhetőnek.

— Milyen a két ágazat közötti viszony?

— A két ágazat az üzem két „lába”. Bővíteni csak az állattenyésztésben lehet (ha nyereséges!) így meg kell keresni a befektetésre érdemes kiegészítő tevékenységeket is.

— Manapság mi a legnagyobb üzlet?

— A nagy üzletek kora lejárt. A vagyongyarapításra kell törekedni, ami tisztességes módon, a bővített újratermeléssel hozza meg a hasznot. Számunkra a növénytermesztésen belül a legnagyobb üzlet a napraforgó. A nyereséghányadra kell törekedni, és az adott terméken elérhető nyereségtömegre.

— Mennyire határozza meg a nyereséget a személyi feltételrendszer?

— Messzemenően, mert a „kezünkben lévő” élő munkaerőt és tőkét roppant nehéz hatékonyan és célirányosan igazgatni. Téeszről lévén szó, nem szabad megfeledkezni az üzem nyereségességéről, de szem előtt kell tartani tagjaink (az üzem tulajdonosainak) érdekeit és jólétét is. A nyereségesség nem lehet olyan abszolút cél, mely megkérdőjelezi a tagok foglalkoztatását. Állandóan keresni kell azokat a lehetőségeket, melyek akár újabb tevékenységi körök bevezetésével is járnak —, ami összhangba hozható a tagság anyagi érdekeltségével is.

SZABÓ SÁNDOR Fotó: BAKÓ JENŐ

Az állattenyésztés az az ágazat, amit még lehet bővíteni, és jobban „.művelni".

szíj — gk — bj