Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXV. évfolyam, 177. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1985. július 30., kedd.

HIROSIMÁI NAPLÓ (2. old.)

A MÚLT SZÁMBAVÉTELE A JÖVŐBE LÄTÄS ALAPJA

(3. old.)

AZ EB HELYETT TALÁLKOZUNK

AMERIKAI SZORlTÚ AZ ORSZÁG KÖZEPÉN

(6. old.) (5. old.)

A mi Európánk

Különös és jelképes döntést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fővárosává emelték Athénit. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott alkalommal akár Budapesttel is megtörténhet ez.

Valóban, miért ne érhetné Budapestet ez a megtiszteltetés? S voltaiképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma, csáknem három évezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakespeare drámáinak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszkvája? Beethoven és Mozart Bécse? Bármelyikük lehet, mlindannyiukat annak érezzük, és valamennyien együtt azok is. Európa a miénk, akárhonnan, bármely metropoliszából nézzük. Az évezredek nagyon sok és mindenféle-fajta szállal kötötték össze az itt élő népeket: az északról délre tartó bonostyánúttal, a délről északra vezető sószállító-utakkal éppen úgy, mint a mesteriegények vándorlásaival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak, és kapott is tőle. A magyar felvilágosodás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, a költő Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol.

Tüstént hallani azonban az ellentmondást: szép-szép, de (a múltbéli háborúkról most bővebben nem szóvá) földrészünk ma két félre oszlik, két társadalmi rendszerű államicsoportra, szövetségekre, amelyeket nézet- különbségek, érdekellentétek választanak el. Valóban így van. Dehát akkor lehet-e a földrajzi fogalmon túl Európáról, összetartozásról, erős szálakról, a közös hagyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet valóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan fogalmazni, különösen most. hogy éppen ezért gyűltek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai jövőépítés, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja Van.

Más lett a földrész nyugati fele, mint a két világháború között volt, a keleti részen pedig hétmérföldes léptekkel halad a társadalmi fejlődés, új határok húzódnak, új eszmék vették át az malimat, új erők formálódtak. Van különbség is. De vajon ez megakadályozza-e, hogy kereskedjünk egymással, akár még vállalatokat is alapítsunk egymás országában? Nem lehet-e fölemelni a sorompókat turisták milliói, a népi, ha úgy tetszik, a kempingező diplomácia képviselői előtt? Vagy lehetetlenné teszi-e a társadalmi rendszerbeli különbség zenekarok és művészek, színházak és tudósok látogatásait, eszmecseréit? Vagy akár — lépjünk csak rá a legkényesebb terepre — megfigyelők hívását egymás hadgyakorlataira.

Mindez nem illúzió, a múlt évtized bőségesen nyújtotta ennek bizonyítékát: az enyhülés korszakát; s ennek csúcspontja éppen az az esemény volt, amelynek tizedik évfordulóját most a külügyminiszterek Helsinkiben ünnepük. A nagy háború után kivérezve, a a hidegháborút követően földrészünk a hetvenes évek közepén fellélegzett, és történelmében először tudatosan, tervszerűen, közösen, minden kockázatot ismerve, és a múlt valamennyi jó hagyományát összefoglalva megfogalmazott egy nagy együttműködési békeművet, amelyet azóta születési helyéről így neveznek: helsinki záróokmány. Európa a hetvenes években megismerte az enyhülés ízét, és nem akar többé lemondani róla.

De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek, az új veszélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni. Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróókmányt szép (ha nem éppen félrevezető) próbálkozásnak, hiú reményeket ébresztő Íratnák nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműköd« szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él.

Nyilvánvalóan nem elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne földünkön a rákétaerdő. ha új vegyifegyver- ra'ktárak települnének itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok? S tartanának-e az összekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedezni, hanem cselekednie kell. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatásával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javaslatok sorával és kitartóan a szocialista országok a nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975. augusztus elsején —, azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények között, folytatnia kell. Van jó szándék és van remény, ezt mutatja a harmincöt külügyminiszter mostani, emlékező találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanulsága.

TATÁR IMRE

A Szovjetunió augusztus 6-tól beszüntet minden atomfegyver-kísérletet

Gorbacsov nyilatkozata

Az alábbiakban teljes szövegben ismertetjük Mihail Gorbacsov nak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozatát.

— A folytatódó atomfegyverkezési hajsza óriási veszély az egész világ civilizációjának jövőjére nézve, fokozza a nemzetközi feszültséget, növeli a háborús veszélyt, s hatalmas szellemi és anyagi erőforrásoktól fosztja meg az alkotó munkát.

A Szovjetunió az atomkorszak kezdetétől fogva következetesen és erélyesen harcol a nukleáris fegyverek felhalmozásának megszüntetéséért, a katonai vetélkedés megfékezéséért, valamint az államok közötti bizalom és békés együttműködés megerősítéséért. Ennek van alárendelve az a rendkívül kiterjedt tevékenység, amelyet a Szovjetunió az ENSZ-ben a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés kérdéseivel kapcsolatos többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon fejt ki. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre; amellett van, hogy minél alacsonyabb szinten és kölcsönösségi alapon fennmaradjon a katonai erőegyensúly.

Meggyőződésünk szerint az összes atomi egyer-kísér- let beszüntetése jelentősen hozzájárulhatna a hadászati stabilitás és a világbéke megszilárdításához. Tudvalevő ugyanis, hogy e kísérletek során új, az eddiginél még veszedelmesebb tömeg- pusztító fegyverfajtákat és -típusokat dolgoznak ki és korszerűsítenék.

A Szovjetunió annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kedvező feltételek az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséhez, több ízben javasolta az atomfegyverekkel rendelkező államoknak, hogy kölcsönösen egyeztetett időponttól kezdve hirdessenek moratóriumot minden atom- fegyverkísérletre. Sajnos, eddig még nem sikerült megtenni ezt a fontos lépést.

Attól a törekvéstől vezérelve, hogy véget vessenek az atomfegyver-felhalmozás veszedelmes versenyének, és hogy példát mutasson, a Szovjetunió úgy döntött,

hogy augusztus 6-tól egyoldalúan beszüntet minden

atomfegyver-kísérletet. Felhívjuk az Egyesült Államok

kormányát, hogy ugyanettől az időponttól, vagyis a hiru- simai tragédia napjától számítva ugyancsak szüntesse be atomfegyver-kísérleteit. A szovjet moratórium 19B6. január l-ig szól, de továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok lemond az atomfegyver-kísérletek folytatásáról.

Kétségtelen, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az összes atomfegyverkísérletre kiterjedő kölcsönös moratóriuma jó példát mutatna más atomhatalmak számára is.

A Szovjetunió elvárja, hogy az Egyesült Államok pozitívan reagál, és beszünteti atomfegyver-kísérleteit.

Ez megfelelne minden nép várakozásainak és reményeinek.

Megérkeztek a finn fővárosba a külügyminiszteri értekezlet résztvevői

Ma kezdődik a háromnapos találkozó

Nagy várakozás előzi meg a Helsinkiben ma kezdődő külügyminiszteri találkozót. A finn fővárosban harminchárom európai ország, az Egyesült Államok és Kanada vezető diplomatái emlékeznek meg a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójáról.

Bár a jubileumi összejövetelnek nem lesz feladata konkrét határozatok elfogadása, újabb európai biztonsági és együttműködési akciók azonnali elfogadása, a találkozót a jelenlegi helyzetben rendkívüli fontosságúnak tartják: egyrészt a helsinki záródokumentum érvényességének megerősítését várják tőle, másrészt azt, hogy a kétoldalú megbeszéléseken alkalom nyílik számos nemzetközi probléma megvitatására.

A kétoldalú megbeszélések sorából kiemelkedik a szerdára tervezett szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó. Eduard Sevardnadze és George Shultz várhatóan a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozóról és a két ország kapcsolatainak javításával összefüggő kérdésekről tárgyal majd.

A Szovjetunió kezdettől azok közé az európai országok közé tartozott, amelyek a legnagyobb következetességgel dolgoztak az összeurópai értekezlet összehívása érdekében, s nagy munkát végeztek annak sikere érdekében is — emlékeztetett hétfőn Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere, aki a kora délutáni órákban érkezett a finn fővárosba. A szovjet külügyminisztert finn kollégája, Paavo Váyryen

fogadta a helsinki repülőtéren.

Sevardnadze, aki most először jár Finnországban, repülőtéri nyilatkozatában mindenekelőtt a finn vezetőknek és a finn népnek fejezte ki elismerését, amiért kiemelkedő szerepet vállaltak magukra a biztonsági folyamat elindításában és életben tartásában. Kijelentette: „A Szovjetunió konkrét tettek formájában demonstrálja mély elkötelezettségét a helsinki záróokmány betűje és szelleme iránt. Ez a történelmi jelentőségű dokumentum,

amely betöltötte hivatását, változatlanul jó alapot nyújt a kölcsönös megértés és az együttműködés fejlesztéséhez Európában, s nem csupán Európában. Ezért hisszük, hogy ezt a fundamentumot

meg kell óvni a rombolási kísérletekkel szemben.

A szovjet külügyminiszter meggyőződése szerint „a világban jelenleg tapasztalható feszült helyzet közös erőfeszítéseket kíván az európai politikai helyzet radikális megjavítása, s az egész nemzetközi helyzet radikális megjavítása érdekében”. A helsinki záróokmány „teljes potenciálját” erre a célra kell felhasználni, s a részt vevő országok magas rangú képviselőinek kedden nyíló helsinki találkozója előnyös lehetőséget nyújt a vitára és a kapcsolatépítésre.

„Természetesen a mi napirendünkön is szerepelnek ilyen célú programpontok” — mondotta a szovjet vendég a maga igen zsúfolt,

(Folytatás a 2. oldalon)

Bútorra ktár Szekszárdon

A Tolna Megyei Népbolt Vállalat egyilk legnagyobb gondját lesz hivatott enyhíteni a szekszárdi Damjanich és Páskum utca találkozásában folyó beruházás. A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat a kivitelezője a Népibolt Vállalat 7 millió forintot meghaladó beruházásának. Az 1014 négyzetméter alapterületű ráktár munkálatai közül jelenleg a szerkezeti betonozást végzik. Az acéllemez burkolattal befedett raktárba 3 bejáraton jutnak majd a gépjárművek.

A tervekben egy II. számú raktár megépítése is szerepel, ezért a bevezető utak már ennek megfelelően épülnek. Ez új raktár átadásával 22-ről 2-re csökken a Népbolt bútorr.aktárainak száma.

Tamás Gáspár. Porrai Menyhért és Orbán Jeromos beto nozás közben