Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
6 NÉPÚJSÁG 1985. július 25. Tonio haragos, de nem csügged „Gyűlölöm a középszerűségei” tesz-e kajak-kenus bázis Pakson? „Még a fotó kedvéért sem fésülködtem meg, úgy talán rám sem ismernének.” — Igaz, hogy Velencén a vidéki QRV-n tábortűzön elégettek versenyzői egy kettes létrát? — Feltétlenül kell nekem erről tudni? Különben nem kettes létra volt, hanem két egyes. De igaz. Építkezésből ott maradt, összetákolt létrák voltak. Én azt vallom, nincs táborozás tábortűz nélkül. Azt meg már megtanulták a legkisebbek is, hogyha kis piszkainkat hoznak, akkor visszaküldöm őket, így került elő a két létra. Ez persze nem azt jelenti, hogy lopni tanítanám őket. Egyszerűen csak úgy tartom: egy kis jó értelemben vett csibészség nélkül nem lehet jó versenyző valaki. Talán most mosolyog felszabadultan először ez az első ránézésre valamelyik kalandfiilm fedélzetmesterére emlékeztető férfi. Arca jócskán napbarnított, és a 48 év sem tűnt el nyomtalanul. Jellegzetesen bozontos üstöké itt-ott már ősz hajszálakkal tarkított. („Még a fotó kedvéért sem fésültem meg, úgy tálán rám sem ismernének.”) Az alakja azonban még mindig a világbajnok kenust idézi. A külső azt ígéri, hogy majd a hang pattogó lesz, és az iffjú kajakosok, kenusok azonnal vigyázz menetben fognak közlekedni. De se vigyázz menet, se durva hang. Ellenkezőleg, Hajba Antaltól, az Atomerőmű SE kajak-kenu szakosztályának vezető edzőjétől hangos szót sem hallunk. Igaz, nincs is rá szüksége, „gyerekei” első szóból értenek. („Amikor Budapesten voltam edző, akkor az volt a baj, hogy túl szigorú voltam, most meg nagyon is engedékeny vagyok.”) Látogatásunk napján éppen a vidékbajnokságra készülnek. A kajakok, kenuk — és minden egyéb, ami ilyenkor keli — felpakolásával vannak elfoglalva. És eközben egyre-másra hallunk ilyen, vagy hasonló kezdetű mondatokat: „Tonio, ezt hogy kössem meg? ... Tonio, hány K—1-es kell? ... Tonio, milyen színű kajakot tegyünk fel? ... (.^Mindenki Tonionak szólít, és a legkisebb gyerek is tegez. Van, aki szerint ez nem helyes, én azonban örülök neki. És az sem igaz, hogy így elvesztem a tekintélyemet a tanítványaim előtt. Azt ugyan tapasztaltam, hogy egy-két hét után el- szemtelenednek, de akkor kapnak egy kis lelki rnasz- százst, és tíz évre el van intézve a dolog.”) — Ahogy látom, remekül tud bánni a gyerekekkel, és mint kiderült (egyik szak- dolgozatát sokszorosítania kellett, mert az edzőtársai vitték, mint a cukrot), nemcsak a gyakorlatban jártas a kajak-kenuban. Ebből arra következtetek, hogy nem véletlenül lett edző. — Mindig is szerettem volna edző lenni. Még aktív versenyző, sőt válogatott voltam, amikor már 1967— 68-ban a VTSK-ban (a BSE elődje) edzősködtem. Később a Bp. Honvédban dolgoztam. Itt már válogatottak sora tevékenykedett az irányításom mellett. Elég talán, csak ha néhány nevet mondok: Wiohmann, Bakó, Buday. Családias. Igen, ez a legjobb kifejezés erre a paksi kajak-kenus társaságra. Ahogy hordják a csónakokat, teszik-veszik a dolgukat, segítik egymást, ez jut az ember eszébe. A nagyok a kajakokat, kenukat kötözik fel az utánfutóra, a kicsik matracokat, sátrakat hordanak a teherautóra. És előkerül a bogrács, a tányérok, a villák és a kanalak. Egy szülő is elkíséri őket a bajnokságra, aki majd főzni fog. Családias. Talán egyedül a környezet, amiben a csónakház van, nem túl meghitt. Az udvart nem pázsit, hanem kavics borítja. („A gyerekek mezítláb csak pi- piskedve tudnak járni, mert szúrja a talpukat. Pedig könnyen meg lehetne oldani. A kavicsot 20 centiméter mélyen le kellene túrni, és helyére földet hordani. Ide tőlünk néhány száz méterre hordtak földet, mert nem tudták hova tenni, csak nem volt senki, aki a csónakházba irányította volna őket.”) — Egy nagyhírű egyesületben, válogatott versenyzőkkel dolgozhatottt. Miért jött akkor mégis 1982 októberében Paksra? — Ezt magam sem tudom megmondani. Egy biztos: most már nem jönnék. Rengeteg a munka. Az az igazság, hogy mindig ilyen szakosztályra vágytam, ahol megvalósíthatom az elképzeléseimet. A fővárosban már nem az van, ami régen. Hiányzik a szakosztályokból a családias légkör. Ma már leginkább egy versenyistállóhoz hasonlítanak. Itt most tényleg szabadon dolgozhatok, de ez azt is jelenti, hogy nem segít senki. A szakosztály 60 versenyzőből áll. Ennyi gyerekkel gyakorlatilag én foglalkozom egyedül. Reggel nyolckor kezdem a munkát, és este nyolcig nem is hagyom abba. Eközben a valóban edzői munka, tehát amit a gyerekekkel a vízen töltök, a legkevesebb. Időm nagy része lótás-futással telik el. Az utolsó csavart is nekem kell beszereznem. — Milyen tervei voltak, amikor Paksra jött? — 'A szemem előtt lebegett a váciak példája. Ott összehoztak egy olyan szakosztályt, amelyből válogatottak sora került ki. Ahol abban az időben ők megjelentek, ott le volt futva a verseny. De, nemcsak az eredményeikért tiszteltem őket. A viselkedésük, az összetartásuk is példamutató volt. Jelenleg egy ilyen kajak-kenu fellegvár van kialakulóban Le- ninvárosban. Nos, amikor ide jöttem, ilyen szakosztályt akartam csinálni, meg még akarok is. Sőt, meg is csinálom! A csónakház 3,5 kilométerre van Pakstól. Hajba Antal próbálta meggyőzni a gyerekeket, hogy ne biciklivel, meg motorral járjanak edzésre, hanem fussanak ki. így már a kijövetellel letudják a bemelegítést. Sikerült is divatba hoznia. („Már megint nem csinálják. Pedig nem látom be, menynyivel ésszerűbb kibiciklizni, hisz utána úgyis le kell futniuk azt a bizonyos meny- nyiségű távot. Volt olyan gyerek is, aki kijelentette: ha futóedzés lesz, akkor le se jön. Igaz, ma már ő szeret a legjobban futni. Bár magam is szerencsésebbnek tartanám, ha a város szívében lenne a csónakház. Sokkal több gyerek járna ka- jak-kenuzni. Főleg a lányokat nem engedik ilyen mesz- szire a szülők. Pedig a női kajak lenne az, amivel a leginkább ki lehetne törni.”) — A szavaiból úgy veszem ki, csalódnia kellett. — Úgy gondoltam, amikor idejöttem, hogy itt vidéken még mindenre elszánt, kemény gyerekeket találok. Tévedtem. Ha esik az eső, vagy valamivel rosszabb az idő, már nem jönnek edzésre. Bár ez elsősorban a szülők szemléletén múlik. A versenyeken is ezek a gyerekek a kisnyulak. Biztos, hogy mindig ők azok, akiket elnyomnak, akikkel történik valami. A harcosságot kellene beléjük nevelni. Az is érthetetlen a számomra, hogy nem szeretnek vízitúrázni. Amikor válogatott kenus voltam, és vasárnap befejeződött egy verseny, de keddig szólt a munkahelyi kikérőnk, akkor biztos, hogy vízitúrázni mentünk e rövid idő alatt is, hogy legalább egy éjszakát a szabadban tölthessünk. Ezek a srácok nem tudják, hogy milyen csodálatos ez. Nem sikerült megszerettetnem velük. Amikor felvetettem, hogy menjünk vízitúrázni, azt kérdezték: muszály? Pedig, aki szereti a vizet, azt lehet igazán megdolgoztatni. Egyféleképpen lehet csak őket elcsalni, ha jönnek a szülők is. — Hol áll jelenleg az ASE kajak-kenu szakosztálya a többi vidéki egyesület között? — Nagyobb a hírünk, mint az eredményeink. Mindenki azt hiszi, hogy tele vagyunk pénzzel, de nincs minden gyereknek melegítője. Nincs tanmedencénk. Télen nem tudunk mást csinálni, mint focizunk, erőnléti edzéseket végzünk és hetente egyszer Dunaújvárosba járunk úszni. Ezzel együtt is vannak tehetséges versenyzőink. Hoffmann Ervin már volt ifjúsági válogatott. Kiváló képességekkel megáldott kenus. Jövőre minden bizonnyal ott lesz Kubában az IBV-n. De, ha már róla van szó, nem állom meg, hogy el ne mondjam: nem volt egyetlen vállalati, vagy egyesületi vezető sem, aki ifi válogatottsága után legalább azt mondta volna neki: kösz. Ez nagy pofon volt számára, kell egy kis idő. mire kiheveri. Nagyon tehetséges versenyző Balezer Gábor is. Az edzői asztal fiókjából fotósorozatok, grafikonok ke. rülnek elő. Felmérések eredményei. A képeken egy mozdulatsor — a lapát merítése, húzása és kiemelése — apróra lebontva. A milliméter- papíron ugyanez, csak más módon ábrázolva. („A hcmvé- dosok csinálták nekem ezeket a felméréseket. Rengeteg segítséget nyújt ahhoz, hogy megállapítsam, személy szerint melyik gyereknek mi a hibája. A képeken a tartáshibákat lehet jól tetten érni, míg a grafikonon a stílust és az erőnlétet. Mondom, kiváló lehetőség ez a műszeres vizsgálat és nem is kellenek hozzá nagy dolgok, itt mégsem érdekel senkit.”) — Mi 'kellene ahhoz, hogy Paks kajak-kenus fellegvár legyen? — Sajnos nincsenek „fajsúlyos” összekötőim az Atomerőmű Vállalattal. Ez aztán az oka annak, hogy mindennek magam kell utánajárjak. És nem mindig sikerrel... Ezért nem tudunk előbbre lépni, ezért topogunk egy helyben, pedig gyűlölöm a középszerűséget. Két dologra lenne szükségem az előbb- relépéshez: egy segédedzőre, és jobb kapcsolatra a vállalattal. ' PUSKÁS IMRE Vasárnap az MNK-ért Bátaszék-Paksi SE Az augusztus 4-re kisorsolt Bátaszék—Paks MNK-mér- kőzést az országos selejtezőbe jutásért most a hét végén, vasárnap délután négy órakor rendezik Bátaszéken. Az MNK országos selejtezőjének másik Tolna megyei résztvevője már ismert; Tamási csapata nagymányoki győzelmével már korábban kivívta a továbbjutást. Vívó világbajnokság Barcelonai gyorsmérleg Elmondja: Elek Ilona és Meszéna Miklós Vasárnap este nem kellett későn zavarnom Elek Ilonát, az egyik legeredményesebb, többszörös olimpiai bajnok női tőrvívónkat. A múlt hét közepén ugyanis megállapodtunk: a barcelonai vívó-vi- lágbajnokság utolsó versenyszámának döntője után felhívom. Ez pedig jóval este tíz óra után fejeződött be, — magyarok nélkül. A rádióból már korábban megtudtuk a hírt: a magyar párbajtőrcsapat hatodik lett. Ekkor tárcsáztam. — Azt hiszem, a párbajtőr egyéniben és csapatban több világversenyt nyert jelenlegi szövetségi kapitány, Kulcsár Győző sem gondolta az elutazás előtt, hogy Dél-Koreá- val is vívunk a helyosztók során — hallatszott a vonal túlsó végén. — Gondolom, a női tőrö- zők szereplése érdekelte a legjobban... — Hát ilyenre nem is emlékszem! Nyolcas döntő magyar résztvevő nélkül! Pedig nagyon tehetségesek ezek a lányok. A döntő „színvonala” színvonaltalan volt. Ez így nem hangzik szépen, majd fogalmazza át. — És a csapat? — Én örülök a második helynek. Azon kár meditálni, hogy négy-négyes állásuk a nyugatnémet lányok vitték be hatszor is a döntő találatot. Inkább Nébald Gyurira emlékezem majd vissza erről a VB-ről. A nagy szürkeségben egy gyöngyszem, nem is beszélve a kard egyéni aranyérméről. Meszéna Miklóssal, az 1967-es párizsi világbajnokság kard egyéni győztesével a Fészek Klubban beszéltem meg találkozót. Akkor már a magyar csapat teljes eredménylistája ismert volt. Nébald első helye és a tőrvívó lányok ezüstérme mellett bronzérmes lett a kardcsapat, párbajtőrben Kolczonay a negyedik, Székely a hatodik helyen végzett, a csapat pedig a hatodikon. Egykori neves kardvívónk, a Vasas jelenlegi edzője feszült figyelemmel ült egy asztalnál. Vele szemben a vízilabdázó Csapó Gabi, aki mostanában profiként Olasz, országban dobja a gólokat. Ha nincs ott, akkor szabadság, ha szabadság akkor Fészek, ha Fészek, akkor... Szóval kártyáztak. Meszéná- val átültünk egy másik asztalhoz. — Kulcsár Győző az elutazás előtt több’ érmes helyezést remélt. Túl optimista volt talán? — Nem, teljesen reálisan értékelte a lehetőségeket. — Jó. Akkor menjünk sor. jóban. Férfi tőr? —A csapat nagyon fiatal. A 19 éves Érsek Zsolt az idén már nyert egy , junior világbajnokságot és egy „A” kategóriás versenyt. A csapat korátlaga 22 év. Még kell a fiúknak némi tapasztalat, s akkor sök örömünk lesz bennük. — A lányoktól mindenképpen többet vártunk. — Az idén sorra nyerték a rangos versenyeket. Budapestről nehéz megítélni, hogy mi a gyengébb szereplésük oka. Én sem értem. — Nébald Gyuri nyert. A csapat többi tagja enyhén szólva is gyengén vívott. — Azt hiszem, az örök második, Gedővári Imre in- diszponáltsága az egyesben, átragadt a többiekre a csapatversenyek során. Persze ez nem lehet mentség, de az igazi szakmai értékeléshez idő kell. — A szakemberek szerint a párbajtőr a legszeszélyesebb fegyvernem. Ezzel együtt a csapat... — Ketten bent voltak a legjobb nyolc között. Kolczonay az elődöntőben 9:5-ről veszített. Érthetetlen és elfő. gadhatalan. — Sokak szerint gyenge volt a mezőny. — Ez mellébeszélés. Ráadásul az úgynevezett gyengéket sem vertük meg. VADAS LÁSZLÓ „Négyezer méteren nagy időt várunk” — Ramovill Kupa a Millenárison. A csütörtök—pénteki Ramovill Kupa nemzetközi kerékpáros pályaverseny előtt Takács Gyulai a magyar pályakerekeseket felkészítő vezető edző a következőket mondta: — Gazdag programra, s feltehetően jó eredményekre számítunk a Millenárison, főképp a 4000 méteres csapat- versenyben várunk nagy időt. Ez a küzdelemsorozat főpróbája lesz az olaszországi vb-re készülő Pais, Pintér, Zaka, Somogyi, Szabó és Ragó összetételű csapatunknak is. A magyarok ellenfeleinek csehszlovák, osztrák, illetve lengyel versenyzőket hívtunk meg. A rajtolok listája ezúttal is csak a verseny napján válik véglegessé, így például a Csehszlovákiát képviselő kerékpárosok csapata a most folyó brnói országos bajnokság végeztével alakul ki. A Ramovill Kupa arra is lehetőséget adi, hogy a csapatok a VB előtt egyeztessék formájukat, felkészültségüket és erőnlétüket. A bieli férfi sakkvilágbajnoki zónaközi döntő utolsó előtti fordulójában a szovjet Vágányán győzött, és bebiztosította továbbjutását. Mö- götte még négyen — az amerikai Seirawan, a Fülöp-szi- geteki Torre, a szintén szovjet Szokolov és a holland Van der Wiel — küzdenek három helyért, bár még a jugoszláv Ljubojevicsnek is vannak matematikai esélyei. A 16. fordulóban Sax Gyula 35 lépésben remizett a kínai Livel. Az állás: Vágányán 11,5 pont, Seirawan 11, Torre és Szokolov 10,5—10,5^ Van der Wiel 10 (1), Short (angol) 9,5, Ljubo- jevics 9 (1), ... Sax 7. * Már bizonyos, hogy Magyarország bejutott a legjobb négy közé a tuzlai leány kadett (17 éven aluliak) kosárlabda Európa-bajnoksá- gon, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Olaszország társaságában. A csoportmérkőzések utolsó előtti fordulójában ez a négy együttes már behozhatatlan előnyt szerzett az üldözők előtt. Eredmény: Magyaroszág— NSZK 97:89 (46:31). A ^,B” csoport állása: 1. Jugoszlávia 8 pont, 2. Magyarország 8, 3. Bulgária 6, 4. Hollandia 6, 5. NSZK 4, 6. Belgium 4.
