Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
1985. július 24. rtÉPÜJSÁG s Szabászok. Szabász az a szakmunkás, aki valamely anyagnak, — főleg textilnek, bőrnek — a további feldolgozásához, megmunkálásához szükséges méretre való darabolásával, kiszabásával foglalkozik. A szabászat azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek az összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki szabjon, szabással hivatásszerűen foglalkozzék. A szabászat az a műhely, a szabóipari üzemnek az a részlege, ahol szabással foglalkoznak. (A Magyar Nyelv Értelmező szótára.) Szekszérd, Szabó Szövetkezet A legnehezebb szabni: a csíkosat és a kockásat Bonyhád, Vasipari Szövetkezet A lángvágó, mini szabászolló A súlyos fémet „százlábú” emeli — Mi az, ami általánosságban jellemzi a fémmel dolgozó szakemberek munkáját a szabászatban? — kérdeztem Cseke Lajostól, a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet lakatosától. — Végeredményben ugyanazok az eljárások jellemzik a vasas munkának ezt a részét, mint mondjuk a férfi szabóét. A különbség az anyagban és a munkamódszerben található meg. A mi munkánkra inkább az egyedi jelleg a jellemzőbb, nem a sokszorosítás és tucatmunka. Nincs a kezünkben már jól bejáratott sablon, azokat nekünk skell megtervezni, rajzot készíteni ha szükséges, kiszerkeszteni, amit aztán a szabás követ. Minden egyes munkamódszernek megvan, nak a maga alapszabályai. — Mi befolyásolja ezt a munkát? — Elsősorban az alapanyag, amivel dolgozunk, aztán a méretek, és természetesen a készülő munkadarab, ami eleve meghatározó. Egy példa: ha levegőcsöveket készítünk, akkor ott figyelembe kell venni a ventillátor kapacitását, ilyenkor nem a lémezméret a mérvadó, hanem a használhatóság. Ezek izgalmas munkák, de egyben a gondjai is adottak, mert amit gyártunk, azt össze is kell tudni állítani a rendeltetési helyén. Itt észnél kell lenni, amikor 1 méter hatvanas átmérőt 420 milliméterre szűkít le az ember. — Milyen eszközök segítik a szabás munkáit? — A legfontosabb a lemezvágó olló, annak a testvére rezgőolló, de a szabászat eszköze a mi kezünkben a lángvágó is. A. rezgőolló excenter meghajtású, két késsel rezgőmozgás közben végzi a műveletet. A durvább felületi vágásokat lángvágóval végezzük, ez nem gond, mert a vágott felületet még megmunkáljuk. Előnye, hogy akár harminc centiméter átmérőjű anyagot is szabhatunk vele. — A fémek általában hideg, kemény anyagok. A súlyuk sem elhanyagolható... — Csak a külső szemlélő szemében hideg és rideg anyag a fém. Aki szereti a szakmáját, aki lelkesedik érte, az tudja, hogy a fémből ugyanaz kihozható mint mondjuk a fából, és szinte A szekma „krémjei* A szabászmester és csapata — Szabász nélkül nincs cipő, jó szabász nélkül pedig nincs jó cipő — mondja az egyik aranyszabályt Fischer János, a Bonyhádi Cipőgyár szabászmestere, aki egyben főművezető. Tizenegy évvel ezelőtt került a gyárba, és végigjárta a teljes ranglistát, amíg a jelenlegi beosztásáig eljutott. Szakközépiskolába járt esténként a munka mellett, és először a szabászaton, azután az alja-előkészítőben csoportvezető lett. — Előre elkészített terv szerint jártam a ranglétrát, mert a gyár vezetői olyan embert akartak faragni belőlem, aki átlátja a termelés teljes folyamatát a legapróbb részletekig, öt évvel ezelőtt neveztek ki az aljarész művezetőjének, amit három év múlva a szabászat és sarokosztály alja-előkészítő főművezetői beosztása követett. Fischer János így vall a szabászatról, a szabászokról és munkájukról: — A cipőgyár szabászati műhelye a tüzöde előkészítő egysége, a cipőfelsőrész-készítés e nélkül a műhely nélkül létezni sem tudna. Munkájuk során előkészítik az összes cipőfelsőrész-alkatrészt, és tízpáras egységdobozokban továbbítják a következő munkafázist végzők keze alá. A szabászatunkon negyvenöt szakember végzi a munkát kétműszakos munkarendben. A létszám időnként változó lehet, ami függ az anyagminőségtől épp úgy, mint az éppen gyártósoron lévő termékünktől. Három csoport van a szabászok között, az egyik a felsőbőrök mestereiből, a másik a bélésszabászokból, a harmadik csoport pedig az előkészítő műveletekkel foglalkozó emberekből áll. Az oldalt írta: D. Varga Márta, Pálkovács Jenő, Szabó Sándor. A fotókat Czakó Sándor és Szűcs László János készítette. I Fischer János szabászmester, főművezető — A felsőbőrszabászok a műhely „krémjei”, a legnagyobb szakmai ismeretet és felkészülést igénylő munka művelői ők. A szakmának ez a része olyan komoly követelményeket támaszt velük szemben, hogy itt egy pillanatig sem lehet kihagyni. Munkájuk azért is a kiemeltek közé tartozik, mert igen drága anyagokkal dolgoznak, és a bőrminőség sem állandó, így ennek a tizennyolc embernek a felelőssége is nagy. A bélésszabászok nyolcan-tízen vannak, kisebb szakmai követelménnyel, de munkájuk szintén állandó figyelmet igényel. A szabászati műhely egyébként nem csak a gyárat, hanem a külső üzemrészeket is ellátja. A ki-' segítő, kézredolgozó személyzet a folyamatos munka segítőgárdája. A szabásznak a fizikai leterheltség mellett igen komoly szellemi munkát is kell végeznie, nagyon kell figyelni, hogy optimális és anyagtakarékos legyen a munkája. Jó szabász nélkül jól dolgozni sem lehet. ugyanarra kepes, mint a textil. Gondoljunk csak a fémpáncélokra, vagy a kovácsoltvas virágokra, az autókra, vagy éppen a rakétákra. A szobrászok is dolgoznak fémmel, így a szobrászok tulajdonképpen szabászok is egyben. — És a súly, a megmunkálás nehézségei? — Ha súlyosabb tárgy kerül a vágóasztalra, akkor jön a „százlábú”. A műhelyben minden ember megfogja az anyagot és emeli. Ez néha gond is, bár van egy targonca az üzemben, meg vannak emelőszerkezeteink is. Néha nem is a súly a gond. sokkal inkább a terjedelem. — Mi a helyzet a tucatmunkákkal ? —Szerencsére nálunk ritkán adódik ilyen, én őszintén szólva nem szeretem. Nincs benne fantázia, alkotó- készség, legfeljebb annyi az érdekessége, hogy K.—1-es többszörös keménységű szerszámanyagból készítünk hőkezelt lyukasztószerszámot vagy nyírószerszámot. A fémnek is van lelke, és még a sajtolás is bármennyire is furcsa, szabászati munka. — Az áremelkedéssel egyenes arányban nőtt a felelősség is, az okszerű anyag- gazdálkodás minden itt dolgozónak feladata, ennek a mutatói alapján ítélik meg a szabászműhelyt is. A beérkező anyagminőség alapvetően befolyásol mindent. A gyengébb minőségű bőrrel sokkal nehezebb dolgozni, szinte lehetetlen ugyanazt produkálni mint a jő minőségűből, de nekünk meg kell próbálkoznunk ezzel is. Norma alapján dolgozunk, és munkánk premizálási rendszeren alapszik. Cél a normán felüli anyagtakarékosság is, ami mellett mégis elsődleges a minőségi munka. Hiába a megtakarítás, ha sok a selejt. Mindenkinek a munkája személy szerint is ellenőrizhető, itt munkásnak és vezetőnek azonos a cálja. — Senkiből sem lesz mindjárt jó szabász, ezt sokat kell tanulni és gyakorolni. Sok jó szabászunk van a gyárban, szinte mindegyik emberünk az. A szabász visszajelzést kap a munkájáról, így a megítélése sem esetleges ennek a munkának. El kell érni egy szintet, és azt bármilyen furcsa, de fokozni is kell. Van betanító szabászunk is, ilyen munkakör sokáig nem volt, de a haszna egyértelműen pozitív. Az ilyen szabászmester a munka minden területének nagymestere, a mi mesteremberünk, Gráf József hamarosan nyugdíjba megy. Sajnos. Vannak jelöltjeink, de még nincs döntés erről. A szákmának a mesterei kiemelt munkát végeznek, ennek megfelelően többet is kell tudniuk az átlagnál, önállóan döntenek arról is, hogy miből mit tudnak kihozni. A kiemelt prémiumok miatt a magas fizetésűek közé is tartoznak. Sok a jó mesteremberünk, nem is tudok közülük senkit kiemelni, de nem is szükséges, mert az egész szabászat munkáját együtt értékelik. A szakemberek szerint különösen a hölgyek „aránytévesztése” szembetűnő: meglátják a ruhafazont csinos manökeneken, lerajzolják, megvarratják, s csak mikor fölveszik derül ki, hogy valahogy nem úgy áll rajtuk, mint ahogy elképzelték. A ruhaszabász mesterség hallatlan precizitást igényel, s ami meglepő: igen nagy a különbség a méretes és a konfekciószabászat között — ez utóbbiban például a ka- bátujjnak alkatrész a neve. Schmidt Róberttel, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet szabászának vezetőjével a mesterség titkairól beszélgettünk. Mindenekelőtt arról: kiből lesz a jó szabász? — A méretes szabász egyben szerkesztő is: a testméret alapján papírra rajzolja a ruhát: igazodik a megrendelő igényeihez, a mindenkori divathoz. Már ekkor el kell képzelni, hogy elkészülte után milyen lesz a ruha. — Hány méretet kell fölvenni például egy egyszerű női ruhához? — A teljes hosszát, a váll- szélességet, a mellbőséget, a Lengyel János a vágóasz talon sportkabátot szab A Szekszárdi Bútoripari Vállalat idén, a tervek szerint 81 millió forint értékű anyagot használ fél. A bútorok készítéséhez szükséges fa, textil, műanyag stb. anyagok méterben — végben, táblán — és egyéb formátumban érkeznek. Nem mindegy, hogy egy-egy típus gyártásához mennyi anyagot használnak fel, azaz mennyi megy veszendőbe. A szabászokon múlik ez, s kiváltképpen a jó gyártáselőkés zítésen. Az asztalosipari termékek, bútorlap, farostlemez táblában, a bükk, tölgy és fenyő fűrészáru deszkaként érkezik. A kárpitosipari termék főleg a szövetek, méterben, a hab lényegében már méretre szabottan. De mindkét fő anyagcsoportnál van mód a takarékos munkára. Bus Ambrus igazgató mondta, hogy minden termékükre szigorú anyagnormát dolgoztak ki. S ezen belül mégis van mód a takarékos munkára. Például mielőtt elkezdenék egy termék gyártását, a teljes tervdokumentációt kiadják. Gondos szervezés és sok éves tapasztalatok alapján készül el ez a munka. S ezt kapják kézhez a technikusoktól, a gyártmányfejlesztőktől a munkások. Őket pedig érdekeltté tették a gazdaságos munkában. A jelszó tulaj* • ■ I Schmidt Róbert főszabász derék- és csípőbőséget. Az öt méretből például egy ujjatlan női ruha esetében 20 szerkesztési pont keletkezik. Meg kell határozni többek között a hónaljmélységet, a csípővonalat, a háta nyakcsúcsmagasságot. A szabász, attól függően, hogy mennyire gyakorlott, papírra, vagy közvetlenül az anyagra rajzolja a mintát. — Az ollón kívül mi a szabó legfontosabb szerszáma? — A centiméter, a kréta és a gombostű. Nagyon fontos a jó olló, a legjobb közülük a Solingen márkájú. — Milyen a munkamegosztás a szabó, és a varrást végző szakemberek között? — A méretes részlegen egy-két ember szab, a többiek varrnak. Aki kiszabja a ruhát, az próbál is egy-két, esetleg három alkalommal. A konfekcióvarrásnál a szerkesztés elkülönül a szabászattól, mindkettőt mások és másutt veszik. Itt fontos az úgynevezett „szériázás”, ami azt jelenti, hogy elkészítenek egy középméretet, amit esetenként 16-féle méretben kell kicsinyíteni és nagyítani. A középméretből készül a mindonképpen nincs kiírva a falna, de mindenki tudja, jól felfogott vállalati és egyéni érdek, hogy a kiadott portékából a lehető legtöbb bútoralkatrészt készítsék el. Elkészítik például egy fotelnek a terítékrajzát. Ezt ki. adják a szabászoknak, ott az ügyes kezű asszonyok felterí- fcik a szövetet a szabász asztalra, és úgy variálják az azonos nagyságban kivágott mintákat, hogy minden négyzetdeciméter felületet beterítsenek, hogy hulladék ne keletkezzen. Illetve ami hulladék, az még hasznosítható legyen. S ha a minta terítés készen van, akkor több réteget felhordanak az asztalra és géppel kiszabják az alkatrészt. Nem ritka, ho"y húsz-harminc ezer forintos megtakarítást is elérnek, s ezért újítási díjat kapnak a dolgozók. Legutóbb például egy három tagú brigád — Szabó Jenő vezetésével — 150 ezer forintos megtakarítást ért el, gondos munkával — s ezt tisztességesen honorálták a gyár vezetői. Előfordul azonban olyan eset is, amikor egy végből, amely 25—27 folyóméter, csak 18—22 folyómétert használnak fel. Mi legyen a maradékkal? Ékre is született jó intézkedés: ugyanis a nagy darabok mellett kisebb bútorokat is gyártanak éppen a szövet és a darága faanyagok tadarab, amit divatbemutatón lehet látni, — s ameny- nyiben a kereskedelem igényt tart rá, kezdődhet a gyártás. A varrást előkészítő szabás ebben az esetben bonyolult: az anyag vastagságától függően 4—10 méter hosszan és 10—100 rétegben hosszú asztalon terítjük el az anyagot. Itt ügyelni kell arra, hogy az anyagra terített papírminták úgy illeszkedjenek egymáshoz, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Modellektől függően ez 4—5 százalék között mozog. Miután krétával körberajzolják a szabásmintát, kézi dara- bolóval, majd szalagkéses például a zakó elejét, ujját, álló szabógéppel kivágják gallérját. Az anyag ezek után mehet a varrodába. — Mi a különbség az angol és a francia szabászai között? — A francia szabászat kötetlenebb, szabadjára lehet engedni a fantáziát. Ezzel szemben az angol a klasszikus vonalakra épül, zártabb, kötöttebb, konzervatívabb. — Milyen anyagot a legnehezebb szabni? — A csíkosakat és a kockásokat, mert nagyon pontosan kell illeszteni a mintákat egymáshoz. A legmunkaigényesebb pedig a síruha — amit mi is gyártunk — mert a felsőanyagot, a bélést és a közbélést is külön ki kell szabni. Ráadásul a síruhák egy része többszínű is, ami még inkább bonyolítja a dolgokat. Reméljük, nem találják ki a kockás sí- ruhát. — Melyek a jellemzői a jó szabónak? — Nyugodt, precíz, szakmailag jól képzett. Mert' ezt a munkát nem lehet elkapkodni, összecsapni, hisz a ruhakészítés lelke a szabászat. hasznosítása érdekében. Például ha egy fotel szabásakor az oldalfal kifűrészelé- sénél leesiik néhány négyzetcentiméteres anyag, azt felhasználják kicsi ülőke, puff, vagy egyéb kisbútor gyártásához. Végeredményben a bútorlapok és farostlemeztáblák felhasználásánál is azt a módszert használják, amit a szövetek szabásánál. Köztudott, hogy fenyőfűrészáru — deszkaként — és más keményebb fák is, nem olcsók. Nem mindegy tehát, mennyi jut ebből a kazánba. A közelmúltban járt a bútorgyárnál egy ember és kérdezte az igazgatót, had vásárolhasson hulladékfát. „Menjen, szedjen, s vigye, ha talál” — volt a válasz. Emberünk visszament és azt mondta, hogy „gyufaszálakkal, colstöknyi darabokkal nem bajlódik”. Tehát nem kerül a tűzrevaló rakatba, szinte csak forgács. S hogy még tovább növeljék a több mint nyolcvan millió forint értékű felhasználásra váró anyagokból a megtakarítást, a vállalat vezetősége megbízta a Bútoripari Fejlesztési Intézetet, készítsenek javaslatot a jobb anyagfelhasználásra. Az eredmény: hatszázezer forint értékű anyag megtakarítása egy év alatt, a gyártmányelőkészítés és a szabászat munkájának korszerűsítése révén. Szekszárdi Bútoripari Vállalat Minden négyzetdeciméter anyagot fel lehet használni
