Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
1985. július 24. NÉPÚJSÁG 3 A világon egyedülálló Mérsékelt kínálat, szinte semmi kereslet Vasúti Múzeum Pakson Ma délután a világon elsőként Pakson megnyílik az önálló Vasúti Múzeum, bemutatva a Magyar Államvasutak technikai és szervezeti történetét. Az állomásépületben az egyik ismertetőn a következő mondatok olvashatók: „Az emberiség történetében kevés technikai találmánynak volt olyan döntő hatása a gazdasági-társadalmi életre, mint a vasútnak.” Ennek szellemében készült — Varga István mérnök főtanácsos tervei alapján — ez a múzeum. A látogató teljes keresztmetszetében ismerkedhet meg a vasút életével, technikai berendezéséivel. A múzeum területén elsőnek a fűtőházat tekinthetjük meg, ahol az 1882- ben gyártott mozdonytól a fordítókorongig számtalan látnivaló van. Beljebb — a bejáratnál — az állomásépület fogadja a látogatót, ahol történeti kiállítás, korhű forgalmi és állomásfőnöki iroda és váróterem van. Ezután láthatjuk a pá- lyafenntartás gépeit, berendezéseit, a síngyűjteményt, egy darabkát az első magyar vasúti pályából, amelyet 1836-ban helyeztek üzembe Budapest és Vác között. Befejezésül megtekinthető az 1896-ban Bőszén- fán — Szigetvár és Kaposvár között — épült bakter- ház, melyet eredeti állapotában állítottak fel. A Paksi Vasúti Múzeum megnyitó ünnepsége ma délután három órakor lesz. Gottvald Károly képriportja Az 1890-es években épült állomásépület Páiyamunkások Játéknak sem rossz — a kézihajtány Pályafenntartó gépek Gyengén sikerült a szekszárdi nagybani piac premierje Személykocsiba megy a Zöldért-áru Napok óta tábla állít meg a szekszárdi piactér bejáratánál. Minden keddre és péntekre nagybani piacot hirdet, reggel 4-től 8 óráig a vásárcsarnok melletti autóparkolóban. „Premier” július 23-án. Itt a helyünk. Reggel pontosan 4 óra. Hárman ácsorgunk a tetthelyen, Szegedi Gyula, a Zöldért telepvezetője, fotóriporter kollégám, s az újságíró, aki tudósítani óhajt, sőt fog, erről a Szekszárdon újszerű vállalkozásról. Rajtunk kívül ekkor még senki. Aztán 4 óra 6 perckor befut a Zöldért teherautója igazán szép paprikával, paradicsommal, káposztával és már nem egészen friss sze- désű, de minden szempontból megfelelő, eltenni való apró uborkával. Bő negyedórán belül érkezik még két személyautó. Az egyik gazdája paradicsomot kínál, a másiké barackot. Azért a káposzta sem maradt „eladósorban" főleg őszi barackot. Egy kis teherautó némi karfiollal sorol aztán melléjük, hogy fél óra múltán — megúnva az érdektelenséget — búcsút, mondjon a nagybani piacnak. Hát ez bizony nem a Bos- nyák tér. Nemcsak az ottani maffia hiányzik de az nem is hiányzik —, itt tisztességes kereskedés folyna, ha folyna. Kereskedésről azonban alig beszélhetünk. A Zöldért eladott egy közepes tétel paprikát a TSZKER-nek, hat láda paradicsomot bonyhádi szerződéses üzletének. Egy kecskeméti baracktermelőtől az egyik szekszárdi kiskereskedő vett meg néhány kiló barackot, kilónként tizenötért szabadult meg kissé túlérett paradicsomjától a mözsi kistermelő. A kecskemétiek fogták magukat és 5 órakor elindultak Tolnára, ahol ebben az időben kezdődött a nagypiac, hogy elkilózzák fiz egyébként nagyon szép barackjukat. A Zöldért-esek még 7 órakor is kitartottak, pedig ekkorra már nullára csappant a kereslet. Azért ejtsünk az árakról is szót. A Zöldért a paprikát 16-ért kínálta és adta, a káposztát 20 forintért, a paradicsomot 12-ért, az uborkáért pedig 11,30-at kért. A kecskemétiek 18 forintért adták el az első osztályú őszi barackot, amelyet huszonnégyért láttunk viszont egy órával később. A már kissé túlérett paradicsom 15 forintért talált gazdára. További sorsáról nem tudunk. Arról viszont igen, hogy a TSZKER 20 forintért adta később a Zöldért nagyon szép, 16 forintos, paprikáját. Normális árrés, belefér a tisztes haszon fogalmába. Mivel a kezdeti siker — enyhén szólva — mérsékelt volt, felvetődik, van-e lét- jogosultsága a szekszárdi nagybani piacnak? Mielőtt elmondanám saját véleményemet, megmondom azt is, hogy többen szkeptikusok, nem nagyon hisznek benne. Mások, így Pukli László, a szekszárdi piacfelügyelőség vezetője, szerint jó dolog sül majd ki belőle, ö mondta, hogy a múlt szombaton az ilyen uborkát 25-ért adták a piacon, de paradicsom se volt húsz forinton alul. A TSZKER üzletvezetője most vásárolt, de azt mondja, hogy a biztos mözsi partnerral nem szakít. Hanem, ha ez a gépezet beindul, ő biztos vásárló lesz, hiszen ez a piac itt van, helyben. Egyébként egy jó hír a háziasszonyoknak: ma délutántól befőzni való sárgabarack lesz a piaci TSZKER-boltban 15 forintért. Végezetül, ha az újságíró ott rostokolt hajnali négytől reggel nyolcig a szekszárdi — majdani — nagybani piacon, joga van saját véleményét is elmondani. Megítélésem szerint a piac léte indokolt, márcsak — várható — árszabályozó szerepe miatt is. Valószínűleg az előkészítésben és szervezésben is van még javítanivaló. Aztán az állami és szövetkezeti kereskedelem is kereskedhet-vásárolhat ezen a piacon. Elgondolkodtató az is, hogy nem kellene-e a nagyobb energiát a pénteki nagybani piacra fordítani? És végül, az árubőséget biztosítani kell, és elsősorban azon az „áron”, hogy az árak lehetőleg lefelé tendáljanak — persze a tisztes üzleti haszon biztosítása mellett. Mondanom se kell és a hangsúlyt a tisztesre tenném. Hát ilyen volt az első szekszárdi nagybani piac. Ha sikert nem is hozott, tanulságot annál többet. Érdemes rajtuk elgondolkodni. Letenyei György Fotó: G. K. )
