Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

/'rout*' _ 6 KÉPÚJSÁG 1985. július 23. Végleges a Wales- Magyarország mérkőzés A világbajnoki döntőbe jutott magyar labdarúgóvá- logatott a decemberi, mexi­kói út előtt az ősz folyamán egy hivatalos mérkőzést ját­szik. — Wales visszaigazolta az október 16-i találkozót, így végleges, hogy ezen a napon Oardiiffban Wales—Magyar- ország mérkőzés lesz — mondotta az MTI-nek Czé- kus Lajos, az MLSZ főtitkár- helyettese. — Javasoltuk, ho"y ugyanezen a napon a két ország utánpótlás-gárdá­ja Magyarországon játsszon, erre még nem adtak végle­ges választ. Mezey György szövetségi kapitány több nemzetközi küzdelemben szeretné kipróbálni további jelöltjeit, így keresünk el­lenfeleket a B-válogatottnak. Bulgáriával és Olaszország­gal tárgyalunk, reméljük, létrejön a két ország B- együttese ellen a hazai mér­kőzés. A Rijeka vendégjátékai A ZTE vendégeként Ma­gyarországon készül a baj­nokságra az NK Riijeka lab­darúgócsapata. Az I. ligás jugoszlávok az edzések mel­lett több mérkőzést is vívnak magyar együttesekkel. Ma 17 órakor Nagykanizsán az NB II-es Olajbányász, szer­dán este 7-kor Zalaegersze­gen az NB-I-es ZTE, pénte­ken, szintén 17 órakor pedig Siófokon az újdonsült élvo­nalbeli Bányász lesz az el­lenfelük. A vendégek 26 játékossal érkeztek, ígv mind a három városban vegyes csapatuk is összecsap a házi­gazdák hasonló legénységé­vel. Az NK Rijeka szom­baton utazik haza. Sax győzött Bielben A bieli sakkvilágbajnoki zónaiközi döntő 15. fordulójá­ban Sax Gyula világossal legyőzte a spanyol Martint. Az élcsoportban változások történtek: Torre váratlan ve­reségével hátrább szorult, Seirawan viszont felzárkó­zott a vezető Vágányán mel­lé. Két fordulóval a befe­jezés előtt még heten esélye­sek a továbbjutást jelentő első négy hely megszerzésére. Az állás: Seirawan (ameri­kai) és Vágányán (szovjet) 10,5-10,5 pont, Szokolov (szovjet), Torre (fülöp-szige- teki) és Van der Wiel (hol­land) 10-10,, Short (angol) 9, Ljubojevics (jugoszláv) 8 (2), Andersson (svéd) 7,5 (1), Jansa (csehszlovák) és Polu- gajevszkij (szovjet) 7,5-7,5, Rodriguez (kubai) 6,5 (1), Sax 6,5, Quinteros (argentin) és Petursson (izlandi) 5,5-5,5 (1-1), Gutman (izraeli) és Li (kínai) 5,5-5,5, Pártos (svájci) 4, Martin (spanyol) 3,5. A Bertus-doiszié lapjai Elhúzták előne a mézesmadzagot így látja a „nagyfőnök” Riporteri kérdés január­ban a súlyemelők felkészü­lési időszakában: „Érez arra esélyt, hogy válogatott ke­rettagként utazó legyen egy világversenyre? A válasz: „Ügy gondolom, van esé­lyem. Ha sikerül kiszakíta­nom a 140-et, lökésben pe­dig a 175 kg-ot teljesítem, akkor tagja lehetek az idei világ- vagy Európa-bajnok- ságra utazó magyar ifjúsági válogatottnak”. Részlet a Tolna Megyei Népújság 1985. május 29-i számából, a Göcsej Kupa nemzetközi súlyemelő-ver­senyről szóló tudósításból: „A válogatott Bertus 315 kg- ot emelt és mindkét fogás­nemben országos csúcskísér­letre tört...” Bertus Gábor, a Szekszár­di Dózsa 20 éves súlyemelő­je a június végén a skóciai Edionéourgban lezajlott if­júsági súlyemelő VB—EB he­lyett a szakosztály Pollack utcai edzőtermében dolgozott — mintha semmi sem tör­tént volna. Pedig történt. A szimpatikusán szerény, fe­gyelmezett sportember nem méltatlankodott, súlyemelő­höz méltó keménységgel hunyt szemet a történtek fe­lett. Pedig amikor májusban meghívást kapott Tatára a válogatott kerettagok köz­ponti felkészülésére, akkor merészebb álmaiban már Edionbourg környékén ka­landozott. Ám ahogy teltek, múltak a tatai napok, egy fura érzés kerítette hatal­mába. „A 75 kg-os súlycsoportban az oroszlányi Szalai István volt a vetélytársam. Neki az edzőtáborozás előtti legjobb eredménye 307,5 kg volt. Ambrus László vezető edző, — hogy is mondjam — a kezdettől fogva gyanús el­lenérzésekkel fogadta az én 315 kg-os összteljesítménye­met. Szó ami szó, nem akar­ta elhinni, hogy ez rendes, ellenőrzött körülmények kö­zött született a Göcsej Kupa Nemzetközi Súlyemelőver­senyen Zalaegerszegen. Tel- tek-múltak a napok és kez­dett meggyőződéssé érlelőd­ni bennem, hogy nem sok babér terem itt számomra. Annál is inkább, hiszen tud­tuk, hogy csupán öt verseny­ző képviselheti Skóciában a magyar színeket. Kissé szám- űzettnek éreztem magam. Velem nem foglalkozott kü­lön senki, nekem nem mond­ták, hogy „ezen a napon töb­bet dolgozzál, vagy inkább pihenj! Néha úgy éreztem, hogy saját edzőm vagyok. Aztán elérkezett május 17., péntek. , Ambrus László he­lyett a nagyválogatott veze­tő edzője Orvos András jött be hozzánk és közölte velem: hétfőn már nem kell vissza­jönnöm a táborba, megvan már az utazó csapat. Az el­mondottakból azt hiszem vi­lágosan következik, hogy nem ért váratlanul a dön­tés: szinte a levegőben ló­gott. Amikor kedden már Szek- szárdon edzésen jelentkezett, a szakvezetés nem akart hinni a szemének. Azon me­legében keresték a választ a miértre, de egy ideig a ti­tokzatosság fátyla vette kö­rül az ügyet. Értetlenül néz­tünk egymásra a Dózsa szak­vezetőivel, Balogh László vezető edzővel és segítőtár­sával, Kovács Vilmossal a Bertus-ügyben. Sherer Sándor szakosztály- elnök: „Eddigi válogatott je­löltjeinkkel rendre gondok voltak. Bertus Gábor szemé­lyében ezúttal olyan ver­senyzőt adtunk a válogatott keretnek, akibe abszolút nem lehet belekötni. A leg­kisebb elfogultságot is nél­külözve mondom: fegyelme­zettsége, életmódja, maga­tartása, a közösségben elfog­Bertus Gábor Iáit helye eredményeként méltóképpen vált példakép­pé szakosztályunk háza tá­ján. És tehetség dolgában sem bánt vele szűkmarkúan a sors. Mindez szorgalom­mal párosulva azt eredmé­nyezte, hogy évi 30—40 kg- ot fejlődött. Optimistán te­kintettünk az edzőtáborozása elé. Minderre elégséges ala­pot szolgáltatott, hogy súly­csoportjában a legjobb volt. Mikor megtudtam, hogy az oroszláni Szalai utazik a 75 kg-os súlycsoportban, ez szá­momra amolyan igazi derült égből jövő villámcsapásként hatott.” Ezek után kézenfekvő, hogy a tollforgató a váloga­tott szakvezetőinél kilincselt. Mint ahogy az ilyenkor len­ni szokott: a legilletékesebb, Ambrus László, az ifik veze­tő edzője nem volt kéznél, de a súlyemelők „nagyfőnö­két” Orvos András vezető edzőt telefonon a tatai edző­táborban sikerült utolérni, aki mint a sportág első szá­mú felelős szakmai vezetője készségesen állt rendelkezé­sünkre. — A versenyzőtől, Bertus Gábortól tudjuk, hogy azon a bizonyos pénteki napon „Bandi bácsi” hozta számá­ra a kellemetlen hírt, ml-- szerint csomagolhat — de Szekszárd felé. Nyitott könyv ön előtt a döntés háttere? — De még mennyire! A közvetlen utánpótlás beható ismerete nélkül nem sokra mennék. Egyébként azon a napon Ambrus László kol­légámnak Budapestre kellett utaznia, így én ugrottam be. Azt hiszem, nem kell külö­nösebb jóstehetség annak megállapításához, hogy önök Tolnában méltánytalannak érzik Bertus mellőzését. — Pontosan. Mert itt úgy gondolkodtunk, hogy a súly­emelés olyan sportág, ahol az eredmények egyértelmű értékmérők. — Lasabban a testtel! Ennyire ne menjünk mind­járt a dolgok sűrűjébe. El kell mondanom, hogy mi má­jusig Bertusról nem is tud­tunk. A szekszárdiak edző­je Balogh László a Göcsej Kupa után felhívott telefo­non és beszámolt versenyző­je nagyszerű teljesítményé­ről. Ekkor nyomban vissza­kérdeztem: miért ilyen későn szóltak a fiú ténykedéséről?! Erre ő csak annyit mondott, hogy a kezdeti biztató jelek után nem akartak „élni” az önreklám lehetőségével, vár­tak a beszédes eredményig. — Fura helyzet. Ezek sze­rint a szekszárdiak voltak túl balekok a menedzselés terén, vagy az önök hori­zontja volt túlságosan kes­keny, hiszen ez a fiú nem volt annyira névtelen a ma­gyar utánpótlásban. Többek között a múlt évbén szerzett országos bajnoki ezüstér­met. — Amikor összehívtuk a válogatott keretet, akkor még a Szalai István volt a legjobb a súlycsoportban. Következésképpen ő szere­pelt az NDK—Magyarország válogatott viadalon február­ban, majd egy hónap múl­va a sportág nagy nemzet­közi seregszemléjén, a Pan­nónia Kupán. Ö került ref­lektorfénybe és az ifjúsági Duna Kupán elért 307,5 kg- os teljesítményével stabil ke­rettaggá vált. Bertust példá­ul nem láttuk a Pannónia Kupán, ahol nyugodtan in­díthatták volna. Ha itt pro­dukálja ezt a valóban elis­merésre méltó 315-öt — biz­tosan más az ábra. — Miből gondolja? — Abból, hogy mi érték­mérőnek az úgynevezett ran­gos, a dopping szempontjá­ból maximálisan ellenőrzött .versenyeket tekintjük. A Göcsej Kupa nem az. — Aha, a mostanság a súlyemelés világproblémája­ként emlegetett doppingkér­dés most is terítékre került. — Bizony csőstül. Nem kívánok erről elmélkedni. E tekintetben senki tisztessé­gében sem bízunk. Az ellen­őrzött versenyek a mérv­adók. — Világos. Ám a sporter­kölcs diktátuma szerint az lett volna a leghelyesebb, ha Bertus orra előtt nem húz­zák el a mézesmadzagot vagy riválisával „birokra” men­nek. — Már menet közben vá­zoltuk, hogy valutáris okok miatt csak öten mehetnek. Ez rettentő kevés és biza­kodhatunk, hogy legalább eggyel, esetleg kettővel bő­vül az utazókeret. Mielőtt rákérdezne hadd mondjam el, ha hatan utazunk akkor az eredményességi szempont alapján a félnehézsúlyban szereplő szombathelyi Orbán jött volna ... és a hetedik — ezt tényleg nem az utólag könnyen dumál szerepében mondom — Bertus. Hiszen, ha hozza egyéni legjobbját, negyedik lehetett volna, meg­előzve riválisát a 305 kg-os teljesítménnyel még pont­szerző hatodik helyen vég­ző Szálait. Az edzőtáborban a formábahozást végezzük, arra nincs lehetőség, hogy itt dőljenek el a párharcok. A szekszárdi versenyzőnek lesz még bőven bizonyítási lehe­tősége. Kovács Vilmos edző: — Logikus az okfejtés. Egy valamit még nem értek. Min­den nagy viadal előtt van­nak bizonyos felmérők az elutazás előtti napokban. Bertus pedig ekkor már itt­hon volt... Bertus Gábor: — Nem csüggedek, to­vábbra is elszántan dolgo­zom. Szeretnék egyszer min­den kétséget kizáróan bizo­nyítani. Sajnálom a tatai napokat, hiszen a téblábolás helyett itthon intenzíven dol­gozhattam volna. Bolhából elefánt — mond­hatják sokan. Bár megyei viszonylatban nem éppen je­lentéktelen az ügy, hiszen nem dúskálunk a nemzetközi küzdőtéren is bizonyító válo­gatottakban. A válogatott versenyző ügyének feltárá­sával igyekeztünk bepillan­tani a sport áttekinthetetlen őserdejében munkálkodó ér­dekek szövevényes világába. Hogy ez mennyire sike­rült?... BÁLINT GYÖRGY A megyei labdarúgó­bajnokság sorsolása I. forduló: augusztus 11-én 16.30 óra: Tevel—Nagydorog, Ráta-szók—Nagymányok, Tolna—Hőgyész, Gerjen— Dombóvári Vasas, Aparhant —Németkér, Tengélic—Duna- földvár, Atomerőmű SE— Tamási, Döbrököz—Kocsola, Szabadnapos: TÁÉV SE. II. forduló: augusztus 18­-án, 16.30: Tamási—Döbrö­köz, Dunaföldvár—Atomerő­mű SE, Németkér—Tengelic, Dombóvári Vasas—Aparhant, Hőgyész—Gerjén, Nagymá- nyok—Tolna, Nagydorog— Bátaszék, TÁÉV SE—Tevel. Szabadnapos: Kocsola. III. forduló: augusztus 25­én, 16.30: Bátaszék—'TÁÉV SE, Tolna—Nagydorog, Ger­jen—‘Nagymányok, Aparhant —iHőgyész, Tengelic—Dom­bóvári Vasas, Atomerőmű SE Németkér, Döbrököz—Duna­földvár, Kocsola—Tamási. Szabadnapos: Tevel. IV. forduló: szeptember 1- én, 16.00: Dunaföldvár—Ko­csola, Németkér—Döbrököz, Dombóvári Vasas—Atomerő­mű SE, Hőgyész—Tengelic, Nagymányok—Aparhant, Nagydorog—Gerjen, TÁÉV SE—Tolna, Tevel—Bátaszék. Szabadnapos: Tamási. V. forduló: szeptember 8­án, 16.00: Tolna—Tevel, Ger­jen—TÁÉV SE, Aparhant— Nagydorog, Tengelic—Nagy­mányok Atomerőmű SE— Hőgyész, Döbrököz—Dombó­vári Vasas, Kocsola—'Német- kér, Tamási—Dunaföldvár. Szabadnapos: Bátaszék. VI. forduló: szeptember 15-én, 16.00: Németkér—Ta­mási, Dombóvári Vasas— Kocsola, Hőgyész—Döbrököz, Nagymányok—Atomerőmű SE, Nagydorog—Tengelic, TÁÉV SE—Aparhant, Tevel —Gerjen, Bátaszék—Tolna. Szabadnapos: Dunaföldvár. VII. forduló: szeptember 22-én, 16.00: Gerjen—Báta­szék, Aparhant—Tevel, Ten­gelic—TÁÉV SE, Atomerőmű SE—'Nagydorog, Döbrököz— Nagymányok, Kocsola—Hő­gyész, Tamási—Dombóvári Vasas, Dunaföldvár—Német­kér. Szabadnapos: Tolna. VIII. forduló: szeptember 29-én, 15.00: Dombóvári Va­sas—Dunaföldvár, Hőgyész— Tamási, Nagymányok—Ko­csola, Nagydorog—'Döbrököz, TÁÉV SE—Atomerőmű SE, Tevel—Tengelic, Bátaszék— Aparhant, Tolna—Gerjen. Szabadnapos: Németkér. IX. ofrduló: október 6-án, 14.00: Aparhant—Tolna, Ten­gelic—Bátaszék, Atomerőmű SE—Tevel, Döbrököz—TÁÉV SE, Kocsola—Nagydorog, Ta­mási—Nagymányok, Duna­földvár—Hőgyész, Nómetkér —Dombóvári Vasas. Szabad­napos: Gerjen. X. forduló: október 13-án, 14.00: Hőgyész—Németkér. Nagymányok—Dunaföldvár, Nagydorog—Tamási, TÁÉV SE—Kocsola, Tevel—Döbrö­köz, Bátaszék—Atomerőmű SE, Tolna—Tengelic, Gerjen -^Aparhant.. Szabadnapos: Dombóvári Vasas. XI. forduló: október 20-án, 13.30: Tengelic—Gerjen, Atomerőmű SE—Tolna, Döb­rököz—Bátaszék, Kocsola— Tevel, Tamási—TÁÉV SE, Dunaföldvár—N agydorog, 'Némietkér—Nagymányok, Dombóvári Vasas—Hőgyész. Szabadnapos: Aparhant. XII. forduló: október 27- én, 13.30: Nagymányok— Dombóvári Vasas, Nagydo­rog—Németkér, TÁÉV SE— Dunaföldvár, Tevel—Tamási, Bátaszék—'Kocsola, Tolna— Döbrököz, Gerjen—Atom­erőmű SE, Aparhant—Ten­gelic. Szabadnapos: Hőgyész. XIII. forduló: november 3-án, 13.00: Atomerőmű SE —Aparhant, Döbrököz—Ger­jen, Kocsola—Tolna, Tamási —Bátaszék, Dunaföldvár— Tevel, Németkér—TÁÉV SE, Dombóvári Vasas—'Nagydo­rog, Hőgyész—Nagymányok. Szabadnapos: Tengélic. XIV. forduló: november 10-én, 13.00: Nagydorog— Hőgyész, TÁÉV SE—Dombó­vári Vasas, Tevel—Német­kér, Bátaszék—Dunaföldvár, Tolna—Tamási, Gerjen— Kocsola, Aparhant—Döbrö­köz, Tengelic—'Atomerőmű SE. Szabadnapos: Nagyrná- nyok. XV. forduló: november 17-én, 13.00: Döbrököz—Ten­gelic, Kocsola—Aparhant, Tamási—Gerjen, Dunaföld­vár—Tolna, Németkér—Bá­taszék, Dombóvári Vasas— Tevel, Hőgyész—.TÁÉV SE, iNagymányok—Nagydorog. Szabadnapos: Atomerőmű SE. XVI. forduló: november 24-én, 13.00: TÁÉV SE— Nagymányok, Tevel—Hő­gyész, Bátaszék—Dombóvári Vasas, Tolna—Németkér, Gerjen—Dunaföldvár, Apar­hant—Tamási, Tengelic— Kocsola, Atomerőmű SE— Döbrököz. Szabadnapos: Nagydorog. XVII. forduló: december 1-én, 13.00: Kocsola—Atom­erőmű SE, Tamási—Tenge­lic, Dunaföldvár—Aparhant, Németkér—Gerjen, Dombó­vári Vasas—Tolna, Hőgyész —Bátaszék, Nagymányok— Tevel, Nagydorog—TÁÉV SE. Szabadnapos: Döbrököz. Több fény, mint árnyék a Taurus Kupán A sportág kiemelkedő ha­zai eseménye volt szerdától vasárnapig a Taurus Kupa női röplabdatorna, még ak­kor is, ha nem nevezhető egyértelműnek a közönség- siker. Jobbára csak fél-, vagy inkább negyedház előtt játszottak azok a csapatok a Fáy utcai csarnokban, ame­lyek között ott volt 'a Los Angeles-i olimpia ezüstérme­se, az Egyesült Államok, és a bronzérmes Japán. A tor­nát ez a két válogatott zár­ta az első két helyen — ugyanebben a sorrendben —, s ez papírforma-érvénye­sülést sejtet. Mégsem halad­tak izgalommentesen az ese­mények, hiszen a harmadik helyezett Magyarország pél­dául megverte a tornagyőz- test! — Tudom, hogy a „ha” szóval kezdődő mondatok­nak a sportban sincs értel­mük, de akár meg is nyer­hettük volna a tornát, ha nincs Leisztné kisfiának ha­lála, s az emiatt elszenve­dett sokkhatás nem okozza a franciák elleni 3-0-ás ve­reséget — mondta dr. Kotsis Attiláné szövetségi kapitány. — Különben a felkészülés időszakában sohasem ered­ményekben, helyezésekben gondolkodom, kizárólag a mutatott játék érdekel. A forma pedig, különösen Ja­pán és az Egyesült Államok — tehát a két legnagyobb ri­vális — ellen biztató volt. Re n dh agyó st ílusun knak: nem találják ellenszerét az egyébként fizikailag, s talán teohnikailag is felkészültebb ellenfelek, akik „kottából” játsszák a röplabdát. Két hó­nappal az EB előtt tetszett, hogy a jó ideje sulykolt fi­gurák egyre többször jöttek be, viszont el kell ismernem, hogy az erőnléttel még gon­dok vannak. Emiatt veszítet­tük el például Japán ellen 2-ű-ről a mérkőzést. A Taurus Kupával lezárult a magyar válogatott nyári felkészülésének első szaka­sza, most tíz nap pihenő kö­vetkezik. Utána augusztus elején olaszországi, majd a hagyományos várnai torna következik. A Taurus Kupával párhu­zamosan, s a nagy esemény árnyékában zajlott Jászbe­rényben a Lehel Kupa ifjú­sági leánytorna. Érthető okokból, erősen elsikkadt e korosztályos torna jelentősé­ge, kétségtelen, hogy az idő­pont-egyeztetés nem sikerült. De nem sikerült a magyar ifjúsági válogatott szereplése sem, az ötödik helyre a „ku­darc” szó illik leginkább.

Next

/
Thumbnails
Contents