Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

XXXV. évfolyam, 154. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. július 3., szerda. AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból továbbtanuló Altalanos és kOzépiskolAsok (3. old.) SZOVJET LAPOKBÓL (4. old.) KAPOS—KOPPÁNY MENTE (5. old.) _ ^ GYÓGYFÜRDŐK A LABDARÚGÓ NB II. A HAJDÚSÁGBAN ŐSZI SORSOLÁSA (6. old.) (4. old.) Búzaérlelő nyár Szőkül a határ, érik a szem: megkezdődött az aratás. A csaknem három héttel megkésett fejlődést, a hűvös és csapadékos időjárás okozta elmaradást már pótolta a természet, és kombájn alá érett az őszi árpa. Az országban több mint másfél millió hektáron, Tolna megyében 73 241 hektáron duzzad, érik a kalász. Az időjárás eléggé szeszélyes, gyakran öntözik kiadós esők a határt. Kenyérérlelő nyárnak nevezeik az ilyet. A termés ígéretes, bár a parasztemberek azt tart­ják, nem árt a becslésnél az óvatosság. Támadhat hir­telen vihar, de fenyegethet jégverés is, amire sajnos, az idén is volt példa. A június eleji határszemlék felmérték: kedvező idő­járás esetén jó közepes termést takaríthatunk be kalá­szosokból, annak ellenére, hogy a szeszélyes időjárás eddig sokfelé okozott gondot. Pusztította a vetést a belvíz, volt jégverés, a viharok az őszi árpát sokfelé megdöntötték. Az időjárás okozta kártételek ellenére teljesíteni tudják tervüket a gazdaságok. Az aratásra való felkészülés mindenütt befejeződött, a kombájnokat tüzetesen átvizsgálták, a hiányzó alkat­részeket pótolták. így hát semmi akadálya, hogy meg­induljon a betakarításra felkészített csaknem 12 és fél­ezer, Tolna megyében több mint 500 kombájn, és ezek nyomában sok ezer bálakötöző. Aki figyelemmel kíséri a mezőgazdaság gépesítését, annak bizonyára feltűnt, hogy a kombájnok száma az idén nem szaporodott. Nem gyarapodott volna a gaz­daságok gépparkja? De igen. Korszerűsödött. A változás jelentős, mivel minőségi változásról van szó. Évről évre korszerűsödik a géppark, mivel egyre több a nagy áteresztő képességű, modern kombájn ha­zánkban. Ezek kétszer annyi gabonát le tudnak vágni, mint a régiek, amelyek java része elavult. A 12 ezer 335 aratócséplőgépből, amely a felmérések szerint a I gazdaságok birtokában van, jelenleg több mint négy­ezer az elöregedett, 582 gépet pedig nullára kellett le­írni. Ezek munkáját hivatottak elvégezni a korszerű, új NDK aratócséplők. Mindez egymagában is sejteti, hogy nem lesz könnyű munka az idei betakarítás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy újabban a gépi technikára hivatkozva kissé „lebecsüljük” a betakarí­tási erőfeszítéseket, példának emlegetve a régi aratáso­kat, a kaszát, a sarlót. Igaz, akkor nagyobb emberi erő­kifejtésre volt szükség, mert nehéz munka volt a tűző napon vágni a rendet. Most egy gép száz kaszás mun­káját elvégzi. Hiányzik manapság a falvakban a régi aratások hangulata is. Elvesztette romantikáját ez a munka. De így van ez rendjén. Ma alig veszi észre a falu, a i nagy közösség, hogy aratnak. Hol vannak már azok a régi, mezítlábas, ételhordó gyerekek, és hol vannak az öreg szülék, akik kipirultan főzték az aratóknak az ebédet? Kiszállítja a határba a kombájnosok, trakto- s rosok, szerelők, bálázók ebédjét a terepjáró a hűsítők­kel együtt. És viszi a váltást, viszi az alkatrészt, ha I szükséges. Állandó kapcsolat van ilyenkor az alkatrész- raktárakkal és a műhelykocsikkal. Rendszeressé vált aratáskor az éjjel-nappali ügyelet. Az alkatrészellátás minden esztendőben gond. Néha kisebb, néha nagyobb. Gyakran filléres dolgok hiá­nyoztak, akadályozva a munkát. Például tavaly nem volt bálakötöző zsineg, idén a KSZE taggazdaságai ré- j szére gondoskodott erről. Néha hiányzott a gumiab­roncs. Az ékszíj. Az idén tanácskoztak erről az illeté­kesek, és ígérik: nem lesz probléma. A nehézségeket az okozza, hogy mintegy 1500 gép­fajta van használatban a mezőgazdaságban, s ehhez 120 ezer pótalkatrész szükséges. Nehezíti a helyzetet, hogy a gépek több mint 60 százaléka importból szárma­zik, s ezért nehéz hozzájuk a pótalkatrészt beszerezni. A gondokat úgy enyhítettük, hogy rátértünk a hazai alkatrészgyártásra. Évről évre több külföldi géphez gyárt a magyar ipar alkatrészt, ami lehetővé tette, hogy sok kimustrált gép visszakerült a termelésbe. Az idén reményt keltő az ígéret: lesz elegendő pót- alkatrész. Ami azt is jelenti, hogy egyetlen kombájn­nak, vontatónak sem kell huzamosabb ideig tétlenül í vesztegelnie. Ehhez megszervezték az ügyeletet: a i raktárak állandó kapcsolatban állnak egymással, ha I valamelyik megye távoli határában eltörik egy ten- j gely, és a közeli raktár nem tud hozzá új alkatrészt I adni, elég egy üzenet a rádión, telexen, s másnap rpár I ott a kívánt alkatrész, és indulhat a gép. Kiszámították: jó idő esetén a meglévő gépparkkal két hét alatt le lehet vágni az összes kalászos gabonát az országban. De, lehet, ez csak statisztika, hiszen két hét alatt sok minden akadályozhatja a munkát, lehet I eső, ránk csaphat vihar, alakulhat úgy az időjárás, hogy délig nem is indulnak a kombájnok. így hát eze­ket az eshetőségeket is beszámítva, arra van kilátás, hogy egy hónap leforgása alatt az idén is befejezi az ország a kenyérgabona betakarítását. Július végére, augusztus elejére — ha különösebb viharok nem gá­tolják a munkát — mindenütt magtárakba kerül a kenyér. Sok új tárolóhely épült az elmúlt években. A régi magtárak is kitakarítva, fertőtlenítve várják a gabonát. Elérkezett az aratás ideje és a régi „pendülő kasza” I helyett a kombájnok feldübörgő motorjai adnak jelet a nagy munka kezdetére, hirdetve a kenyérszagú ha­tárban, hogy a mezőgazdaságra is ráköszöntött az igazi forró nyár. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka Andrej Gromikót államfővé választották A Legfelsőbb Tanács két egyenjogú kamarája — a Szövetségi és Nemzetiségi Tanács — együttes ülésével Moszkvában kedden meg­kezdődött a Szovjetunió leg­főbb államhatalmi szervé­nek ülésszaka, amely fontos személyi kérdésekben dön­tött : a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé egy­hangúlag Andrej Gromikót, az SZKjP KB PB tagját vá­lasztották meg. Mihail Gor- bacsovot, az SZKP KB fő­titkárát megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének tagjává. A Szovjet­unió új külügyminisztere Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja lett. iA Szovjetunió párt- és ál­lami vezetőinek részvételé­vel délelőtt tíz órakor kez­dődött meg az ülésszak. A megnyitó után a küldöttek elfogadták a napirendi pon­tokat és a munkarendet. Az ülésszak napirendjén az alábbi kérdések szerepelnek: — a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének megvá­lasztása ; — változások a Legfelsőbb Tanács Elnökségének össze­tételében; Képviselő Elvtársak! Az a feladat áll előttünk, hogy megválasszuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökét. — a környezetvédelemmel és a természeti erőforrások ésszerű felhasználásával kapcsolatos jogalkotói mun­ka feladatai; — a Szovjetunió legfőbb ügyészének beszámolója a közrend megszilárdítása, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védel­méről hozott törvények és rendelkezések megvalósítá­sával kapcsolatos ügyészi munkáról; — a Legfelsőbb Tanács Elnökségének a legutóbbi legfelsőbb tanácsi ülésszak óta hozott törvényerejű ren­deletéinek megerősítése. Ezt követően Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács küldötte terjesztette elő az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége és a Legfelsőbb Tanács Pártcsoportja megbízásából azt a javaslatot, hogy a Leg­felsőbb Tanács Elnökségé­nek elnökévé válasszák meg Andrej Gromikót, s egyúttal mentsék fel őt a miniszter- tanács első elnökhelyettesi és a külügyminiszteri funk­ció alól. Az SZKP KB plénuma teg­nap megvitatta ezt a kérdést. Mint Önök is tudják, az 1977-es esztendőtől kezdve az SZKP KB főtitkára töltötte be egyidejűleg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöki posztját is. Meg kell mondanom, hogy az ak­kori körülmények között a legmagasabb párt. és állami funkciók egyszemélyben való egyesítése indokolt volt. Mindamellett a központi bi­zottság figyelembe vette, hogy az előttünk álló új fel­adatok megoldása korrekció­kat követel mind a párt- és állami munka tartalmában, mind pedig annak formájá­ban és módszerében, és a káderek elosztásában a köz­pontban és helyben. Most, amikor már tisztáb­ban látjuk távlatainkat, a szervező munka kerül előtér­be, a szovjet politikai rend­szer valamennyi láncszeme tevékenységének aktivizálása, a tömegek mozgósítása a ki­tűzött feladatok megoldására. Mindennek előfeltétele a párt vezető szerepének to­vábbi erősítése a társadalom­ban, és megköveteli az SZKP Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága munkája hatékonyságának növelését. E konkrét körülmények kö­zött, a jelenlegi szakasz fel­adatait figyelembe véve, az SZKP KB plénuma célszerű­nek ítélte, hogy az SZKP KB főtitkára a párt központi szervei munkájának szerve­zésére, az összes párt-, ál­lami és társadalmi szervezet erőfeszítéseinek egyesítésére (Folytatás a 2. oldalon) Magyar-egyiptomi tárgyalások Kegyeletes megemlékezés­sel kezdődött kedden Ahmed Eszmat Abdel-Megidnek, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminiszterének hivata­los programja. Az egyiptomi diplomácia vezetője — aki Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására hétfőn a késő esti órákban érkezett Budapestre — megkoszorúz­ta a Magyar hősök emlék­művét a Hősök terén. Ezt követően, délelőtt a Külügyminlsztéri umban megkezdődtek a magyar- egyiptomi tárgyalások. Várkonyi Péter és Ahmed Eszmat Abdel-Megid szívé­lyes légkörben véleményt cseréltek a nemzetközi, a békével és biztonsággal ösz- szefüggő kérdésekről, amely­nek során különös figyelmet fordítottak az európai hely­zetre és a közel-keleti tér­ségre. A két ország diplomáciá­jának vezetője a tárgyalá­son áttekintette a magyar— egyiptomi államközi kapcso­latokat és fejlesztésük lehe­tőségeit. A megbeszélésen részt vett Simonyi Ernő, hazánk kai­rói, valamint Abdel Moneim Atik, Egyiptom budapesti nagykövete. A délutáni órákban az egyiptomi külügyminiszter a Dunakanyar nevezetességei­vel ismerkedett. Ezt követő­en találkozott a hazánkban tanuló egyiptomi diákokkal. Este Várkonyi Péter dísz­vacsorát adott vendége tisz­teletére a Külügyminisztéri­um vendégházában. Gorbacsov beszéde Tornio és Szekszárd kezdődő barátsága Hannes Manninen, a finn­országi Tornio város polgár- mestere hétfőn, az esti órák­ban érkezett Szekszárdra, mégpedig azzal a szándék­kal, hogy testvérvárosi kap­csolatot kezdeményezzen me­gyeszékhelyünkkel. Tegnap délelőtt a városi tanácson fogadta a finn vendéget Ko­vács János tanácselnök, aki kifejezte örömét a barátság kialakításával kapcsolatban, melyet a történelmi múlt és a jelen egyaránt megalapoz­hat. A délelőtt kellemes be­szélgetés és ismerkedés je­gyében telt, melyen részt vett Varjas János, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának titkára, s a város több vezetője. Kovács János egyebek kö­zött szólt megyeszékhelyünk múltjáról, majd a felszaba­dulást követő esztendők hoz­ta gyors változásról, fejlő­désről, illetve a máról, a szekszárdi állampolgárokat foglalkoztató gondokról, örö­mökről, tervekről. A beszél­getést követően a vendéglá­tók városnézésre invitálták a torniói polgármestert, akinek tetszett a panoráma, s elis­meréssel szólt az „idegen szemnek is feltűnő” fejlődés­ről. Hannes Manninem ez­után prospektusok és térké­pek segítségével mutatta be a Lappföldön lévő szülőváro­sát, ahol jelenleg 22 ezren él­nek, majd arról beszélt, hogy június 28—30. között részt vett a III. magyar— finn testvérvárosi konferen­cián Debrecenben, ahol elő­adást is tartott. A képvise­leti szervek szerepe a vá­rospolitika alakításában cím­mel. Elmondta azt is, hogy városuk évek óta szeretne testvérvárosi kapcsolatot lé­tesíteni magyar várossal, s úgy érzi, hogy a Szekszárd- dal való kapcsolat mindkét város számára gyümölcsöző lenne. Délután a vendéglátók kí­séretében Hannes Manninen a Szekszárdi Nyomdába lá­togatott, melyet Benizs Sán­dor igazgató mutatott be ne­ki. Ezt követően a megyei pártbizottság székházában fogadta Péter Szigfrid első titkár, s a baráti hangulatú beszélgetésen részt vett Csá­szár József, a megyei tanács elnöke és Varjas János. A megyei pártbizottság első tit­kára a megye fejlődéséről szólt, kitért a lakosság ösz- szetételére, majd Császár Jó­zseffel együtt válaszoltak a vendég kérdéseire, melyek a kiemelt fejlesztések megva­lósulását, az iparfejlesztést, a teljed' foglalkoztatottságot érintették. Végezetül Han­nes Manninen megköszönve a vendéglátást, hangsúlyoz­ta, hogy a testvérvárosi kap­csolat sok-sok barátságot kezdeményezhet, s az egymás megismerése közös ügyünket, a béke ügyét szolgálja. Finnországi vendégünk ma délelőtt Szekszárd kulturális intézményeivel ismerkedik, azután Tengelicre látogat, majd megnézi Decsen a nép- művészeti házat, illetve egy háztáji gazdaságba látogat. Csütörtöki programja a Hús­ipari Vállalatnál folyó mun­ka megtekintésével kezdődik, délután pedig a gemenci vadrezervátumban tesz ki­rándulást. Az immár hetedik alkalom­mal rendezett finn—magyar barátsági héten magyar de­legáció utazott Finnország­ba, tagjai között Lakos Jó­zseffel, a pálfai Egyetértés Téesz elnökével. Péter Szigfrid fogadta Hannes Manninent (középen a finn vendég)

Next

/
Thumbnails
Contents