Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

1985. július 18. rtfcPÜJSÄG 5 Öntözni érdemes Háztáji sertéstartás Tanácskozás és bemutató Tisza földváron A Mezőgép sikere Öntözik a vízigényes növénykultúrákat Mözsön, az Üj Élet szövetkezetben Az öntözővíz-szállító csa­Az 1985. évi országos me­zőgazdasági vízgazdálkodási napokat Tiszaföldváron ren­dezte meg a MÉM és az Or­szágos Vízügyi Hivatal. A kétnapos rendezvény megnyitója után — melyet a tiszafőldvári Lenin Tsz el­nöke tartott —, egyetlen elő­adás hangzott el: dr. Ruzsá- nyi László, a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem egye­temi tanára ismertette kuta­tási eredményeit a szántó­földi növények öntözéses termesztésének főbb agro- teohnikai követélményeiről. Az előadó növényenként és fajtánként adott javasla­tot a kiadagolaindó vízmeny- nyiségre, az öntözés időpont­jára. Kitért az elővetemé- nyek öntözésére gyakorolt hatásra, az ál'lománysűrűség meghatározásának fontossá­gára, és az öntözés eredmé­nyességét befolyásoló több más agrotechnikai kérdésre. A gyakorlati bemutatók helyszínein húsz kiállító, há­rom témakörben mutatta be termékeit. Az érdeklődők láthatták a felszíni esőztető és itömilős áztatóöntöző-be­rendezések hazai forgalom­ban levő és fejlesztés alatt levő teljes skáláját. A kiál­lításon nagy sikert aratott a szekszárdi Mezőgép svéd kooperációban kifejlesztett öntöző-gépcsaládja. Ezek mellett a kiállítás sztárja a tiszafőldvári Lenin Tsz Ró­na bugyogtató tömlős öntö­zőberendezése volt. A Róna, a nagyüzemi, a háztáji öntö­zésre és hígtrágya kijuttatá­sára egyaránt alkalmas, energia-, víz- és költségta­karékos: minden eddigi töm­lős öntözőberendezésnél 20 százalékkal olcsóbb. Forgó berendezést nem tartalmaz, mechanikai meghibásodása szinte léhetetlen. Alkalmas a folyóméterenként ideális­nak tartott 2-5 liter víz ki­juttatására. Az elkövetkező években indokolt nagyará­nyú fejlesztése. tornák iszapólására és ka­szálására szintén több új konstrukciót mutattak be a kiállításon a már bevált és elterjedt gépek mellett. A legszellemesebb, hazai gyár­tásra is javasolható gép egy olasz forgódobos földmű­fenntartó gép volt, mely a dobra felfüggesztett vastag lánoköteg pörgetésével egy­aránt alkalmas a csatorna teljes szelvényének kaszálá­sára, és iszaptalanítására. A gép haladási sebessége több­szöröse a Hydraténak, üzem­biztonsága meghaladja vala­mennyi bemutatott gépét. A trágyáié energiatakaré­kos kijuttatására a Mezővíz Társaság és a Bauer osztrák cég mutatta be technológiai javaslatát. Síkvidéki terüle­ten a magyar cégé kétségkí­vül az elsőbbség, míg domb- vidéki területen a költsége­sebb Bauer öntözési mód al­kalmazása indokolt a szak­emberek szerint. A vízgazdálkodási napok ■tapasztalatait a következők­ben lehet összefoglalni. Az öntözés végre elfoglalta az őt megillető helyét: az öntö­zési kapacitással rendelkező üzemek nem termésmentő, végső eszközként, hanem ag­rotechnikai elemként keze­lik ezt a költséges, de ered­ményes eszközt. Öntözni eb­ben az évben is indokolt több kultúrában a nagyobb termés érdekében. A szántóföldi öntözésnek minden technikai feltétele rendelkezésre áll. A hazai gyártókapacitás az osztrák Bauer céggel kötött megálla­podással együtt alkalmas a VII. ötéves terv Időszakában a fejlesztések gépi ellátására. A rendelkezésre álló be­rendezések rendkívül drá­gák. Az öntözés területi nö­vekedése a VIiI. ötéves terv­ben csak akkor várható, ha a jelenlegi támogatási felté­télek pozitív módosítására sor kerül. dr. Hadházyné Ivanics Judit meliorációs főfelügyelő Júliusi munka: Kötözés, csonkázás a szőlőben A szőlő hajtásainak szak­szerű elrendezéséhez, neveié, séhez támaszra van szüksé­gük. Ha nem rendezzük a hajtásókat, egy erősebb vi­har jelentős részüket letör­heti. A hagyományos és ala­csonyabb művelésmódoknál a kötözés elhanyagolása azért is veszélyes, mert a lecsüngő hajtások nemcsak megsérül­hetnek a talajmunkák során, de könnyebben támadhatják meg a gombás betegségek (a peronoszpóra, a lisztharmat). A földhöz közel lógó fürtök rothadásának induló bogyói­ról a szürkepenész pedig könnyen úgy elterjedhet, hogy esős ősz esetén a ter­més tetemes részét tönkre­teheti. Mindezt viszonylag könnyen elkerülhetjük, ha az egyik legfontosabb zöld- munkára. a kötözésre megfe­lelő figyelmet fordítunk. A szőlőt — fejlődésétől, műve­lésmódjától függően — álta­lában háromszor.négyszer kell kötözni. A karózás nélküli, úgyne­vezett gyalogművelésű alföl­di szőlők tőkéit 90—100 cm magasan csonkázzuk (vagyis a hajtások tetejét visszakur­títjuk), egyenletesen eligazít­juk a hajtásokat, és lazán két helyen átkötjük. Az első kötés 40—60 cm-re legyen a talajtól. A karós művelésű termő­szőlők hajtásait úgy igazítjuk el, hogy a tőke alsó részén a fürtök magasságában a haj­tások kidomborodjanak, a tőke hordó formára emlékez­tessen. így a töke kellően szelfős lesz, s a permedé is megfelelően bejuthat majd a közepébe is. Ha majd a haj­tások ismét 50—60 cm-t nőt­tek, újra kötöznünk kell, de ekkor már a termés gyara­podó súlyát figyelembe véve, feszesebben, erősebben aján­latos kötözni. Az első kötés a talajtól 30—60 cm-re le­gyen. A kötözésre többféle anya­got használhatunk. Megfelel erre a célra a raffia, a mű­anyagszál, a keskeny csíkokra vágott műanyag fólia. Leg­jobb 8-as formájú kötést ké­szíteni, mert ez nem csúszik el, erősen rögzít, meggátolja a hajtások kidörzsölődését. A kötések a tőke fejlettségétől, művel és mód jától függően 20—40 cm-re legyenek egy­mástól. A munkánk során mindig nagyon ügyeljünk, hogy leveleket, fürtöket ne kössünk át, ne zsúfoljuk össze a lombozatot. A különösen hideg tél után a szőlők mindenütt erős növekedésnek indultak. A túlzottan buja lombozat azonban nem kedvező. A túl nagyra nőtt hajtások csúcsa nem érhet be, s közben a tápanyagot feleslegesen von­ják el a tőkétől. Visszaha- jollva pedig erősen árnyékol­ják a fürtöket, a hajtásokat, és azok is rosszul érnek be, kisebb lesz a bogyók cukor­foka, a nem eléggé érett vesszők pedig télen könnyen megfagyhatnak. A sűrű lom­bozat kedvez a szürkerotha­dás terjedésének is, és elő­segíti a szőlőmoly szaporo­dását és kártételét. A hajtás- növekedés szabályozásénak, a termőegyensúly visszaállítá­sának jól bevált módja a csonkázás, a tetejezós. Akkor végezhetjük, ha a tőkék haj­tásai a támberendezést 40—50 cm-rel meghaladták. Legkedvezőbb a július eleji csonikázás. Ez növeli a tőke erőnlétét, javítja a fürtter­més minőségét. A gyenge haj­tásokat kézzel is visszatör­hetjük, de ha már megerő­södtek, célszerű sövényvágót használni. A jó kondíciójú gyalogművelésű tőkék hajtá­sait 90—100 cm magasságban csonkázzuk. A karós tőkéket a fejlettségtől függően 150— 180 cm magasan. A huzalos művelésű tőkék hajtásait ak­kor csonkázzuk, ha a hajtá­sai kezdenek visszahajolva árnyékolni. Munkánk akkor szakszerű, ha a visszavágott hajtások legfelső fürtje fölött legalább 5—6 levél marad. A csonkázás kiegészítő mű­velete a hómaljazás. Erre azért van szükség, mert a hajtások levélhónaljának nyári rügye a kialakulás után rendszerint kihajt, és fokozza a lombozat zsúfoltságát. Az erős hónaljhajtás-képződés többnyire arra utal, hogy megbomlott a növény egyen­súlya. Régebben a szőlősgaz­dák teljesen eltávolították a hónaljhajtásokat. Az újabb tapasztalatok szerint ez nem helyes, mert bár a fiatal hónal'jhajtás először inkább tápanyagot fogyaszt, az alsó levelei kifejlődése után azon­ban számottevően részt vesz az egész tőke szénhidrát­termeléséhez, s ez kedvező a fürt fejlődésére. Ezért az a célszerű, ha ‘két-három leve­let meghagyva, csípjük, tör­jük vissza a hónaljhajtáso- kait. Ezt a műveletet, ha szük­séges, a tenyészidő alatt há- ram-négyszer ismétel jük meg. Gyengébb fejlődésű fajták esetén, ahol a hónaljhajtás nem sűrít, hagyjuk meg eze­ket. A jövő évtől minőségi felárat fizetnek a vágósertésekért Az elmúlt évek folyamán a vágósertés-előállítás orszá­gos szinten nagy mértékben megnövekedett, azonban a mennyiségi növekedést nem követte ugyanilyen mértékű minőségi javulás. Ez főleg a kistermelői szektorban elő­állított vágóállatoknál figyel­hető meg. A lakosság egyre nagyobb igényt támaszt a minőséggel szemben. Ez bi­zonyos feszültséget szül a kereslet és a kínálat terüle­tén. A külkereskedelemben is jelentősen megszigorodtak az élőállat- és húsexportálás mi­nőségi feltételei. Ez annak tudható be, hogy az export­őrök igénye a hús és húské­szítmények minősége iránt megnövekedett, és napjaink­ban is egyre tovább növek­szik. A mennyiségi ellátott­ság szem előtt tartása mel­lett egyre nagyobb hangsúlyt kap tehát a minőség. Köztudott, hogy akár a kül-, akár a belkereskede­lem területén azt az árut vá­sárolja a fogyasztó szívesen és megfelelő áron, amely a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek optimálisan megfelel. Ez a sertés eseté­ben a fogyasztói igényeket figyelembe véve azt jelenti, hogy a csontos hús kiterme­lése, ezen belül is az értékes húsrészek kitermelésének aránya magas legyen, a fe­héráru aránya pedig ala­csony. A piacképesség érde­kében ezt az alapvető dol­got kell szem előtt tartani, s országos szinten mindin­kább előtérbe helyezni nem­csak a kereskedelemben, ha­nem a vágóállat-előállításnál is. Országos szinten a vágó­sertés-mennyiségnek több mint 55 százaléka, megyei szinten 40 százaléka kerül ki a kistermelői szektorból. A nagy mennyiségű vágóállat­előállításnak a szinten tar­tása, s emellett minőségi ja­vítása nagy feladatot ró a termelőkre, de egyben hatal­mas tartalékokat is rejt ma­gában. E folyamat megszer­vezésében, a minőség javítá­sában a húsipari vállalatok jelentős szerepet vállalnak. Ez azt jelnti, hogy a háztáji gazdaságokban a termelői kedv megtartásával állo- ménycserét kell végrehajta­ni. Ennek a programnak meg­valósítása érdekében a Szek­szárdi Húsipari Vállalat fo­lyamatosan szervezte és szer­vezi ma is a termeltetési ak­cióit. A vemhes kocasüldő forgalmazást a megyében a vállalat már több mint 10 éve rendszeresen végzi. Az elmúlt évben bevezették a szűzsüldő-forgalmazást és bérvemhesítést. Ezen felül Mihálovics Györgyné bölcs­kei tsz-tag ebben az év­ben 25 sertésre kötött szerződést, — ebből eddig 18 állatot szállítottak el háztáji gazdaságából. megyeszerte évente több al­kalommal megszervezik a tenyészállatvásárt, amelynek a célja, hogy széles körű igényeket, lehetőséget adjon a kistermelőknek a váloga­tásra, különböző fajtájú, de jó minőségű tenyészanyag- ból. A tenyészkocasüldő- és vemheskocasüldő-forgalma- zás, valamint a bérvemhesí- tés célja az, hogy a háztáji gazdaságokat olyan — ma­gyar nagyfehér, magyar la­pály és ezek keresztezettjei — anyai vonalakkal lássák el, amelyeknek genetikai tu­lajdonságaik kiválóak, sza­porulatuk megfelelő minősé­gű vágósertést produkál. A tenyészkan-forgalmazás célja az, hogy a meglévő ko­caállományhoz, valamint az általuk kihelyezett vemhes­koca- és tenyészsüldő-állo- mányhoz megfelelő minősé­gű — magyar nagyfehér, ma­gyar lapály, Hungahib — és mennyiségű tenyészkan áll­jon mindenkor a kisterme­lők rendelkezésére. Ezek­nek a kanoknak a minőség- javító hatásán kívül lénye­gesen jobb a takarmányér- tékesítő-képességük, hízé- konyságuk, szervezeti szi­lárdságuk, ami szintén az utódaikban jut kifejezésre. Ezen túlmenően az a cél, hogy a még nagyszámban lévő úgynevezett „zugkano­kat” leváltsák, s helyettük olyan nagy tenyészértékű apaállatokat biztosítsanak, amelyeknek a vágóállat mi­nőségi javulására gyakorolt hatása kiváló. Mindebből kitűnik, hogy a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat minden egyes termelő részére, aki nála igényt je­lent be, kedvező pénzügyi feltételek mellett olyan mi­nőségű és mennyiségű te- nyészanyagot biztosít, ami­lyent tenyészteni szeretne. Természetesen a kihelyezett állatok ellenőrzött nagyüze­mi telepekről származnak, vagy olyan kistermelőktől, akiknek már ilyen kihelye­zett állományuk van. A termelési akció során a rendelkezésre álló pénzesz­közök és az előbbiekben em­lített kedvező pénzügyi fel­tételek jelenleg egyoldalú hi­telnek tűnnek, de a terme­lés folyamán előállított vágó­állat minőségi javulása kö­vetkeztében változatlan el­adási árak mellett is, ugyan­annak a mennyiségnek a jobb minősége révén meg kell térülnie. Természetesen a kisterme­lői sertés minőségi javulása nemcsak a húsipar által biz­tosított eszközöktől függ, ha­nem egy tudati, illetve szem­léletbeli változástól is — ha ez a szemléletbeli változás a kistermelői szektorban rövid időn belül végbemegy, akkor jelentős lépést tettünk a vá­góállat minőségi javításában. A piaci igényekhez igazo­dó változásra azért is szük­ség van, mert 1986. január 1-től bevezetésre kerül a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ban előállított vágósertések hasított minősítése. Ennek folyamán alakítják ki az alapárat, amely gyakorlati­lag magába foglalja azokat az árnemeket, amelyek most alkotják az elérhető árat. A vágósertések osztályba soro­lása érdekében minőségi ka­tegóriákat alakítanak ki, amelyek után kategóriáktól függően minőségi felár ke­rül meghatározásra. A hasí­tott minőség érdekében a háztáji sertéseket egyedi jelöléssel látják el, melynek a vágóhídi azonosítás a cél­ja. Az egyedi jelölés lehető­vé teszi, hogy minősítéskori kategóriábasorolás után a kistermelőknek a minőségi felárat utánfizetéssel fizes­sék ki. A hasított minősítés követ­kezményeként kialakítandó új alapárnak, természetsze­rűleg az a célja, hogy a ház­táji gazdaságokban előállított vágósertéseknek a mennyisé­ge szinten maradjon. A mi­nőségi kategóriába sorolástól függő differenciált minőségi felár a minőségbeli javulást kívánja ösztönözni. Az új át­vételi árak várhatóan au­gusztus végén kerülnek nyil­vánosságra, — erről időben informáljuk olvasóinkat. Védekezés a szőlőperonoszpóra ellen Az idei rendkívül szeszé­lyes időjárás már többször próbára tette a kertbarátok növényvédelmi tudását, szakmai hozzáértését. így van ez a szőlöperonoszpóná - val is. A szőlőperonoszpóira elleni eredményes védekezés az időjárási tényezőik alaku­lásának figyelemmel ’kíséré­sétől függ. Ha megfelelően időzítjük a permetezéseket, úgy meg tudjuk fékezni ezt a veszedelmes kórokozót. A hőmér- Mdleti értékek, a lehullott csapadék, illetve a harmatos éjszakák .gondos megfigyelésével, az adatok pontos rögzítésével kellő in­formációval tudunk rendel­kezni e gomba iappangási idejéről. A maximum-—mi­nimum hőmérő és a csapa­dékmérő adatait csak .be kell helyettesíteni az Istvámffi— ’Pálinkás-féle táblázatba, s előrejelzésre alapozva nem llesz hiábavaló a védekezé­sünk. Az Istvánffi—Pálinkás-fé­le táblázat a szőlőperonosz- póna Iappangási Idejéről: Középhőm. Lappang, idő (C-tfok) (nap) levélen fürtön 10—(13 15—18 15—18 14 12—15 12—15 15 11—<13 l'l—>13 .16 9—11 9—11 17 ■6— 7 11—13 <18—ilO 5— 6 13—15 20—25 4— 5 14—18 A tünetek 15 nap lappan- gási idő eltelte után fognak megjelenni. Éppen ezért a permetezéseket úgy kell ütemezni, hogy a iappangá­si idő letelte előtt már meg­felelő filmszerű permetlé- bevonat védje növényeinket a kórokozóktól. Ékkor még a ’kontakt hatású szerek is kiváló ’hatásúak, így például a Bordói ipar 1 százalékos tö­ménységben. Ha nem védekezünk kellő időben, úgy a leveleken elő­ször sajátos oflajfolok vál­nak láthatóvá, majd a leve­lek fonákján fehér színű pe­nészbevonat jelenik meg. Később az olajfoltok össze­olvadnak, a levelek elhal­nak, lehiullanak! A peronosz­póra a fürtöket sem kíméli, már bimbós korukban fer­tőzheti. Iűyenikor a virágzás rendszerint félbeszakad *vagy elmarad. A bogyókon, korai fertőzés esetén, száradást észlelhetünk. De a bogyó­hullás sem ritka jelenség. A lisztharmatos bogyók belseje viszont mindig egészséges, mert a liszt­harmat külső élősködő. A peronoszpóra ellen sziszte­matikus szerek is ajánlha­tók, így például a Cursate Super Z 0,25 százalékban, vagy a Mifcál 15 WP 0,5 szá­zalékban. Repülőgépről 2—4 kg/iha Trimipol szórható ki, 50—70 1/ha vízben. DR. SZÉLES CSABA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents