Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

1985. július IT KÉPÚJSÁG 5 Dél-Mezőföld Dél-Mezőiföld. Megyénk területérnek több miint egy­negyedéit a Dunától a Sió—Kapos—Sárvíz völgyéig és a SLmontornya—Dunaföldvár vonalától délre, a Sár­közig húzódó DóI-Mezőiföld foglalja el. Ez a „nem iga­zi” tolnai .táj a Fejér és Veszprém megyére is kiterje­dő Mezőföld déli nyúlványa. Neve népi eredetű, er­dőben, fában, vízben szegény vidéket jelent. Termé­szetesen vannak olyan részei, amelyek emberi beavat­kozás eredményeként elütnek az általános képtől, és élénkséget, hangulatot visznek a tájiba. A .térség tele­pülései közigazgatásilag két városhoz, nagyobbrészt Pakshoz, kisebb részben SzékSaárdhoz tartoznak. A di­namikusan fejlődő Dunaföldvár és Tolna pedig megyei nagyközség. Négy út áll előttem... Való igaz, ráillik a népdal bevezető sora a Duna-parti településre, a közigazgatás átszervezésével közvetlen megyei irányítású, kilenc­ezer-ötszáz lélekszámú nagyközségre, Dunaföldvár- ra. A gazdag történelmi múlttal rendelkező Földvár valóban a Dunántúl egyik fontos közlekedési csomó­pontja, hiszen Budapest, a Balaton, Pécs és az Alföld irányába ágazik el itt az út. Nem véletlen tehát az sem, hogy közvetlen autóbuszjá­ratok indulnak innen az or­szág minden részébe. A ki­csit elöregedett, bolygótele­pülés munkaképes dolgozói­nak nagyobb részben Duna­újváros és Paks, kisebb rész­ben pedig a helyi kisszámú ipari és mezőgazdasági üzem biztosít munkalehetőséget. Az utóbbi években az eljárá­sok száma mérséklődött, és ma már többen költöznek a nagyközségbe, mint onnan el. „Erős forgalmú” település volt mindig, de ma is az Du­naföldvár, hiszen a Duna mindkét oldaláról ide jártak, járnak vásárolni. Kifejlett, tovább bővülő üzlethálózatá­val az országos listán az 1— 5. helyet foglalja el. Űjra felélénkült a szombati piac is. A híd, a közlekedési cso­mópontszerep az idegenforga­lomra is kihat. A Duna-parti strand, a kemping — amit több mint 50 százalékban külföldi (NSZK-beli, holland és skandináv) turisták tölte­nek meg nyaranként — mel­lett a művelődési központ várban szervezett program­jai is vonzóak. Elképzelés, hogy az idegenforgalmi ta­náccsal közösen egy motor­csónak- és jachtkikötőt épí­tenek. A lokálpatrióták sze­rint egy jó stranddal, egy nagyobb kempinggel, vagy egy turistaszállóval, és a várnak biztosított nagyobb propagandával nagyobb szá­mú turistát lehetne maradás­ra bírni és elérni, hogy Du­naföldvár a kultúra, a ke­reskedelem és az idegenfor­galom messzeható központja legyen. Kömlődi specialitás Mivel olvasóink a köm­lődi, a paksi és az egyéb Duna menti településeken főzött halászlé receptjét már ismerik, ezért Balogh Istvántól, a dunakömlődi halászcsárda vezetőjétől egy új, kedvelt étel receptjét kértük el. Nekünk ízlett a halhússal töltött palacsin­ta ... Hozzávalók: (tíz adag­hoz): 30 dkg ponty, 4 tojás, 20 dkg zsemlemorzsa, 10 dkg liszt, zsemlye, őrölt bors, só, 10 db palacsinta­tészta, és étolaj a sütéshez. Az elkészítés módja: A főtt, szálkamentes halhús­ból bors, zsemlye, só és to­jás hozzáadásával elkészít­jük a tölteléket, és azt a kisütött palacsintatésztába helyezzük. A palacsinta két végét behajtjuk, hogy ne folyjon ki a töltelék, aztán henger alakot képezünk be­lőle. Panírozzuk, majd süt­jük és tartárral — előétel­ként — tálaljuk. Kisgyer­mekeknek szalmaburgonya köretet is adhatunk hozzá. Jó étvágyat! A 63-as út mentén Györköny Három .kilométerre fekszik a 63nas út­tól kelleti irányban ez .a kisközség, amely­ben az itt lakók bölcsődét, óvodát, iskolát, öregeik napközi otthonát mondhatnak ma­gukénak. Ezekért természetesen árat kel­lett fizetni, de a megmaradáshoz, az élet­hez szükségesek. Rendezett faiufcözpont, a víztározó a határiban, a szemnek is nyug­tató látványt ad a pincehegy egyedi han­gulatával együtt. Nagydorog A benzinkút fontos pontja a 63-as út­nak. Az a hely, ahova a hírek is hama­rabb érkeznek, hamarabb mennek tovább. Az itt dóligozók havi 2 és fél, 3 mi/ilió fo­rintot forgalmaznak. A fcútnál megállók­nak a környező táj árulkodik — az itt élő lakosság háztáji kertjeinek tükrében — a szorgalomról is. Jánosmajor Nem készteti megállásra semmilyen lát­vány az utazót. A félszázados harangláb sem feltűnő értékű. A fű, fa, virág zöld­jéből, természetes tarkaságából áradó nyugalom elsuhanó képét mégis magával viheti emlékül a „majoron” áthaladó. Szedres Ha három idős asszony ül egy kispadon, ezt szinte természetes falusi utcaképnek érezhetjük. Az már rendhagyóbbnak tű­nik, hogy három tizenéves lány üldögél hétköznap délben Szedres főutcáján. Kö­zülük kettő az NDK-ból jön ide nyaran­ta, a nagyszülőkhöz. Szeretnek Szedres­ben, különösen a moziban, és itt, a 63-as út mellett nézelődnek szívesen, mert itt is, ott is képet kapnak hazánkról. Emberek, vallomások Főj dl Antal vasutas mond­ja: — Én itt születtem Tolnán és 1957 óta dolgozom a vas­úton. Azt, hogy Tolnának és Mözsnek közös az állomása, ezt természetesnek tartották az emberek. Most a közös ta­náccsal barátkoznak már évek óta. A fejlődést látja az ember, de azt is, ami elpusz­tult. A valamikori fürdőhely ma megint divatját élhetné a Duna-parton, a hozzá kap­csolódó szórakozási lehetősé­gekkel. A mözsiek mindig második gyereknek érzik magukat. Ezt nehezen emész­tik meg, éppen úgy mint azt, hogy ott a sütőüzem és mégis máshonnan kapják a kenyeret. Tolna központja a régi helyén maradt, ez az el­látás szempontjából távol esik az új lakótelepektől. Bízunk benne, hogy ott is épül majd legalább ABC­áruház, hogy ne kelljen so­kat menni, ha bevásárlásra kerül a sor. • A feltűnően tiszta, kedves hangulatú cukrászda vezető­je — Bogyiszlón — Bajusz János. — Az meghatározza egy falu jellegét — így a fiatal cukrász —, hogy van-e át­menő forgalma, vagy sem. Bogyiszló még mindig sziget. Nem olyan elzárt ugyan, mint korábban volt, de itt a Dunáig lehet menni, tovább nem. Egy híd lendítene a község életén. Hírnevet a népi együttes, a festőművé­szünk, Mözsi Szabó István, a . fogathajtó bajnokunk, Berka János, no meg a paprikánk ad a falunak. A faddi takarékszövetke­zet hét dolgozója nő. Szinte egyszerre szólalnak meg, mi­kor a faluról kezdenek be­szélni : . — Szép fekvésű község. Egyre több idegen fordul meg nyaranta. Mi is eljut­hatunk innen mindenhova. Jó a téesz is, a konzervüzem is, van munkalehetőség. A bölcsőde meg a kenyér, az várat magára. A szennyvíz- csatornáról, telefonról ne is beszéljünk... * — Én Budapestről már az ötödik éve járok ide, Dom- boriba — meséli Kárpáti István üzemmérnök. — A barátomnak van itt üdülője. Az, hogy jövőre is szeret­nék eljönni, elárulja, hogy jól érezzük magunkat a csalá­dommal együtt. Nézze, ez csak egy vélemény és kívülállóé. Én csak jót mondhatok az itteni ellátásról, talán azért is, mert ezen e téren kicsit jobb a tűrőképességem, mint általában az embereknek. Egy üttm ű köd ve Ha az ember Dunaszent- györgyön jár, két dolog fel­tétlenül szemébe tűnik. Az egyik: rendezett település, takaros portákkal, tiszta, fákkal teli utcákkal, a má­sik: a 6. számú útról látha­tó családi házak szaporodá­sa. Természetesen mint min­dennek, ennek is oka van. Az első, ami szembeötlik az, hogy a tanácsi vezetés és a lakosság igyekszik olyan la­kókörnyezetet kialakítani, ami esztétikus és jól szolgál­ja a kényelmet. Ezt a meg­állapítást a településtisztasá­gi versenyben 1981-ben el­ért második, 1982-ben har­madik, 1983-ban második he­lyezés, valamint 1984-ben a településfejlesztési verseny második helye és a HNF-től a környezetvédelmi munká­ért kapott oklevél is igazol­ja. Olyannyira növekszik a te­lepülés lélekszáma, hogy egy új utcát, a Csapó Vilmos ut­cát kellett nyitnia a tanács­nak. Az itt kialakított 74 közművesített, 200 négy­szögöles telek közművel való ellátásába „besegített” a vá­ros, Paks is, aminek veze­tőivel jó a kapcsolat. A két tanács közti együttműködé­si megállapodás alapján ezért húsz telket adtak a panelből kiköltözőknek, il­letve a városban munkát ta­lált, máshonnan jött munká­soknak. Ezenkívül biztosítják a Paksra járó dolgozók gye­rekeinek bölcsődei, óvodai, iskolai, diákotthoni, valamint az időseknek az öregek nap­közi otthonában történő el­helyezését. A Dunáról - révészszemmel Otoltics Gyula, faddi fiatalember 1983. óta révész a gerjeni révnél, a vízzel kötött harátsága azonban ennél ré- gebhi, ugyanis előzőleg már 13 évig hajózott a MAHART - nél. — Duna nálunk, hajósoknál, az életet jelenti — vall­ja. — Szívesen megy az ember a munkahelyére, mert sze­reti a vizet... iMlt ad nekünk a Duna, ez a fontos vizi út? Munkát, sportolási lehetőséget — ami nem megvetendő (!) — és nyugalmat. Olykor tud nagyon goromba lenni a folyó, de nagyon barátságos is. Az előiző esetben csak annak visz- ezataszító, aki nem járja a vizet, de a hajós számára akkor is szép. — Az utóbbi időben sokan mondják, hogy szennyezet- tebb a Duna, romlott a víz tisztasága, fenol ízű a hal... — Válóban, szenmyezettebb, mint régen volt, de még nem veszélyes... Vigyázni kell azonban rá — mondja, az­tán cáfol is: — Szeretek horgászná, és magam főzöm meg a fogott hálát, aminek jobb íze van, mint a tavinak. — Ilyen meleg időben előfordul-e, hogy megmártózik a hűs folyóban? — érdeklődünk. — Olykor-olykor igen, de az az igazság, hogy aki a Du­nán dolgozik, nem nagyon fürdik. Majd a Balatonban, aho­vá nyaralni megyünk, ahol vízzel váltjuk fel a vizet. Az oldalt készítették: Ékes László és Decsi Kiss János. Fotó: Czakó Sán­dor. A jellegzetes homokformákkal — szélbarázdák, széllyukak, maradékgerincek, hosszanti buckák — behintett te­rületen fejlett a mezőgazdasági kultúra. A régire is odafigyelnek Két kollégáink — Hazafi József és Gottvald Károly —, valamint a hírközlő szervek jóvoltából legna­gyobb ipari beruházásunk, a paksi atomerőmű építé­sének szinte minden jelen­tős fázisáról képet kap­hat) tunk eddig. Együtt szo­rítottunk a szakemberekkel a reaktorok üzembe helye­zésekor, és együtt örültünk a sikernek. A valós ered­mények hatása alatt azon­ban kissé keveset foglal­koztunk magával a város­sal, Pakssal. Ezt a mulasz­tást pótolandó, kértük meg Jákli Pétert, a városi ta­nács nemrég megválasztott elnökét, hogy a közeli múlt és a jövő várható képét „rajzolja” meg. — Az atomerőmű építése kapcsán több mint duplá­jára emelkedett Paks la­kossága — mondja. — Je­lenleg az ideiglenes lako­sokkal együtt 25—26 ezerre tehető a népesség száma. Az építkezés nagyszámú munkaerőt szívott el a kör­nyékről, éppen a jobb mun­kakörülmények, a maga­sabb jövedelmek miatt. Ez a jelenség új helyzet elé állította a gazdasági egy­ségek vezetőit, néhol a ter­mékszerkezet megváltozta­tására is sor került. Igaz, voltak feszültségek, de nagy megrázkódtatások nélkül átvészelték. Mindenütt jól ment a termelés, mert jó volt a politikai előkészítés. Sok tapasztalat gyűlt össze ez idő alatt, ezeket a követ­kező blokkok építése során tovább hasznosítjuk. Témát vált: — Űj mun­kaerőt a környékről nem lehet felvenni, ezért való­színű, hogy az ország más tájáról jönnek Paíksra — dolgozni. A VII. ötéves tervben 5—6 ezer fő növe­kedéssel számoflunik. Ter­mészetesen ez új, de közös együttműködéssel megold­ható feladatokat ró ránk. Ugye, elég, ha a mostaná­ban gyakran szóba kerülő infrastruktúrát említem? Az atomerőmű építése nagy lehetőséget ad Paks- nak, hisz a város további fejlődése biztosított... Na­gyon sok kvalifikált szak­ember van, aki feladatra vár, akiket be lehet kap­csolni a közéletbe. A kö­vetkező tervidőszakban ar­ra törekszünk, hogy a régi és az új Paks arányos fej­lődését biztosítsuk. Előtér­be helyezzük a régi terüle­teken elhanyagolt út- és járdaépítéseket, ami mint­egy 50 kilométer földutat, és 70 kilométer járdát tesz ki. Ez olyan, amit egy vá­ros túl soká nem vihet ma­gával. Odafigyelünk tehát a régi Paksra is, de hang­súlyozom, ahhoz, hogy az atomvároshoz illő körülmé­nyeket megteremtsük, szük­ség van az együttes gondol­kodásra, a közös cselekvés-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents