Tolna Megyei Népújság, 1985. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
4 inÉPÜJSÁG 1985. július 2, Moziban Az öregedő vasöklű Üjra műsorra tűzi a szekszárdi Nagyvilág művészmozi A kis darázs című filmet Szegény, öreg Piedone, hát már soha sem hagyják nyugodni? Vagy 6 nem hagyja magát, hajszolja az aranyesőt, igyekszik a még meglévő legendájából újabb aranyakat kovácsolni? Bár ezek az aranyak egyre kopottab- bak, az egyre testesebb Búd Spencer pedig egyre lassabban mozog, egyre nehezebbre esik számára a futás és a vásznon is igazán már csak valami jó ennivalónak tud örülni. Igaz, ezek is ellőtt, többszörösen eldurrantott patronok, mert aki látta néhány filmjét, az tudja, hogy általában meg szokták zavarni az evésben, de ez a legutóbbi, Aranyeső Yuccában című filmjében az átlagnál is többször fordul elő. Hogy most épp a vadnyugaton, az indiánok között mutogatja hatalmas ökleit, különösebben nem újdonság, mert láthattuk már Egyiptomban épp úgy mint Bangkokban és mindenütt ugyanazt csinálta. Az igazság bajnokaként laposra vert néhány rossz embert. Csakhogy ez már kezd egy kissé unalmas lenni. Mert az Aranyeső Yuccában című filmben is az egyetlen eredeti ötlet a nem csak Ma már nemigen tudják, hiszen nincs is többé, ki, mi a szállodai őslakó. Ilyen volt Szomory Dezső és Szép Ernő a margitszigeti Kisszálló- ban, Babay József a Continental Szállóban, ugyanitt a hosszú Latyi — ifj. Data bár Árpád, és a tragikus véget ért, gyönyörű színésznő, Dé- ry Sári, meg Radó Árpád komikus — ki tudná felsorolni mindüket? Annak idején Vicki Baum írt Grand Hotel címmel színdarabot egy nagyvárosi szállodáról, amelynek forgóajtaja vendégek százainak sorsát „forgatta”. A Vígszínház egyik legnagyobb sikere volt. Csak a személyzetről nem esett soha szó. A folyosói számtábláról, amelyen ha képletesen megvalósuló aranyeső, a többiben, a nem túl eredeti történetben, a sokszor látott, hallott poénokban semmi új nincs. Egy híres ember, egykori kalandfilmsztár erőlködései, hogy kiugrik egy szobaszám, a szobalánynak mennie és kopogtatnia kell. <Nem mindig tudja, /kát talál a szobában, legtöbbször csak futóvendéget. Azt sem tudhatja, miért hívja, szüksége van-e valamire, vagy egyszerűen csak „unatkozik” ... Egy ilyen csengetésre indul el Benamy regényében egy szép, fiatal lány a végzete felé. De ezenkívül a szálloda valóságos társadalmi keresztmetszet. Szinte mindegyik fejezetben másmás szobában vagyunk, ám lakóik élete sokszor izgalmasan összefügg. A hallban viszonyok, kapcsolatok szövődnek, az egyik homályos, sejtelmes sarokban irodalmi klub működik, még ez egyszer népszerű legyen. Az efféle próbálkozások pedig a legtöbb esetben nem szoktak sikerülni és jó esetben siker helyett csak szánalmat ébresztenek. Tamási János kiházasítandó lányokat mutatnak be „jó partiként” fiatalembereknek a sürgőforgó házasságközvetítők, az ötödik emeletről életunt, idős házaspár ugrik le az utcára... és az egyik sarokszobában gyanús körülmények között halva találnak egy őslakó, gazdag, öreg hölgyet. A regény kulcsfigurája a rossz arcú, haszonleső liftes, aki harminc éve fuvarozza már a tükrös kalitkában letel a vendégeket... A neoimpresszionista módszerrel építkező regényben élénk, önmagukban is vibráló mozaikokból alakul a mégis egységes, az egészet teljesen átfogó összkép. Rádió v Kialakult a versenyhelyzet Alig ért véget nemrégiben a rádióban a belkereskedelemről, s azon belül, az idegenforgalom különböző területeiről szóló sorozat, az ilyen témák iránt érdeklődők máris egy újabbat hallgathatnak. Bakonyi Péter Kicsiben is üzlet? című sorozatának most hallott első részéből kiérződik, hogy tematikájában -más, mint az imént említett megelőző adás, amely nép- gazdasági összefüggéseikben vizsgálta idegenforgalmunk alakulását, a színvonalas ellátásban még mindig fellelhető fehér foltok okait és némely ellentmondásos helyzetet Kiderült az adásból, hogy valóban ez a szolgáltatás, kicsiben is üzlet. Nem mintha új igazságot fogalmazott volna meg az egyik idegenforgalmi szakember, aki a mostanság jogosain mindenhol szajkózott „a kis pénz is pénz” szemlélettel beszélt munkájukról. A közismert, az újságokban már olvasott adatok mellett ez az adás az első öt-nyolc perc után ért el alaptémájához. Nevezetesen, az idegenforgalomban a vállalkozási kedv folytán kialakulhatott a versenyhelyzet. Egy 1980-as rendelet a gazdasági érdekeket szem előtt tartva, megtörte az idegen- forgalom négy-öt cégének további unalmát. Azóta szövetkezetek, vállalatok, valamint társulási-vállalkozási alapon magánosok is foglalkoznak utaztatással, programszerve- zéssel. Bakonyi Péter nem volt rest ama rákérdezni, hogy zavarják-e egymást az egymás mellett, egymás terüle. teire „átdolgozó” idegenforgalmi hivatalok, az egyes tsz- ek közös vállalatai, valamint a három-nyolc tagú géemkák. A riportból az derült ki, hogy egyelőre nem. Az egyelőre azt jelenti, hogy dolgoznak, hozzák a pénzt profiljuknak és lehetőségeiknek megfelelően, azonban tevékenységi körük és érdekük sok helyen ütközik. A sorozat következő adásában folytatódik a felmerülő miértek megmutatása. szűcs Könyv Benamy Sándor: Egy száiiodai szobalány regánye Ősi bolgár csillagvizsgálók A Kardzsali Asztronómiai Intézet, a Szófiai Régészeti Múzeum és a szófiai egyetem szakértői nemrégiben olyan leletekre bukkantak, amelyek az ősi trák civilizáció magas színvonalára utalnak. Mom- csilgrad és Dzsebel környékén a megállt kultúra több emlékét tárták fel: kőtömbökbe vájt mélyedéseket, síremlékeket, kultikus tárgyakat. Ezek többsége egyáltalán nem primitív, hanem a mai fogalmak szerint is fejlett kultúráról, magas szintű Ismeretekről tanúskodik. Tatul település mellett például egy kőtömbbe úgy vájtak vágatokat, hogy a résekbe csak a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején hatolhassanak be a napsugarak. A „Nap-naptártól", alig pár kilométerre kultikus szertartások színhelyét fedezték fel; itt csillagászati jeleket, elliptikus íveket, h négy égtáj pontos jelét vésték kőbe. Uijszko falu mellett kőbe vésett emberi képmásokat fedeztek fel. Rogozcse falunál találták a legfrissebb mega- Htikus leletet: kőbe vésett napot, hóidat és csillagokat. Kiállítás Bocz Gyula szobrai Bonyhádon iBár úgy tűnik, hogy 1985. szeszélyes nyarának kulturális kínálata nem vált ki belőlünk nagy izgalmakat, nagyon megérdemelten hívjuk föl a kortárs képzőművészet barátainak a figyelmét arra a kiállításra, amit tegnap Czakó Gábor író nyitott meg a művelődési házban Bonyhádon. A Baranya megyében élő és ilyenként a villányi műhelyhez tartozó Bocz Gyula szobrászművész munkáiból rendezett kamarakiállítás anyaga olyan érett és markáns alkotót mutat, aki kivívta már a maga igen előkelő helyét a kortárs szobrászat meglehetősen széles és sokszínű mezőnyében. Ketten (1971, citromfa, Család (1989, villányi márvány, 13x24 em) 35x16x16 cm) Tévénapló Reneszánsz vidámságok Ludovico Dolce szerény szerepet játszik az olasz reneszánsz irodalmában, s elsősorban egy dialógusát emlegetik, amit a festészetről irt. Mást is irt; verseket, nyelvészeti dolgozatokat, életrajzokat, s néhány színmüvet is, köztük öt vígjátékot. Ariosto, Machiavelli, akinek Mandragorája állandó siker, vagy Ruzante színvonalát nem éri el, de II ragazzo című darabját, ami a kisvárdai magyarításban nem egész szerencsésen A kölyök címet kapta, a figyelemre érdemesek között tartják számon. Az olasz novellákból jól ismert szituációkra épül, álöltözetekkel, szerelemre vágyó idősebb urakkal és agyafúrt szolgákkal, akik végül mindent jóra fordítanak, s a szerelmesek is boldogan egymásra találhatnak. Az eredeti ismeretének hiányában a kisvárdai előadásra kell hagyatkoznunk, amit Böhm György állított színpadra. Halasi Imre rendezett mérsékelt leleménynyel, Barbinek Péter hasonlóan mérsékelt ötletekre épülő versbetéteivel, egy Babits-verssorral is erősítve a hatást. Lajos Mari fordítása jól pereg, könnyen mondható, a reneszánsz vidámságok sem hiányoznak, de valahogy az egész sápadt, hiányzik belőle az a reneszánsz jókedv, ami a kor irodalmát, beleértve a kitűnő novellistákat is, mint Bandello, jellemzi. A színészek is legtöbbször csak jönnek-mennek, megerősítve a nézőt abban a biztos tudatban, hogy Cesare mester pórul fog járni, de ezt sem kell igazán komolyan venni. A darab egy igazi szerepre épül, amit Mikó István játszik kitűnően, kár, hogy nem érte be ennyivel. Ugyanis a darab zenéjét is ő szerezte. — ha csak nem névazonosság tréfájáról van szó, amit viszont jó lett volna jelezni — ez a zene pedig felesleges is, gyenge is, kár érte, és kár értünk. Kocsis István drámája Kitűnő drámaíró Kocsis István, aki már eddig több mint húsz színpadi művet irt, s „Nem zárjuk kulcsra az ajtót" című darabjában is eleven kérdésre keresi a választ: őszinték vagyunk-e egymáshoz és a világhoz, vagy szívesebben rejtőzünk el mikrokozmoszunkban, a kegyes hazugságoktól sem riadva vissza. Az alaphelyzet, ami ugyan távolról sem új, kiválóan alkalmas az önvizsgálatra, mert az egyetlen helyszínen összezárt emberek az újságíró provokáló jelenlétében kénytelenek szembenézni önmagukkal. De valahol itt meg is akad a dráma, a konfliktus megmarad a kérdésfeltevésnél, amiben feltehetően nagy része van a rendező Szőnyi G. Sándornak is, aki olyan luxuskörnyezetbe helyezte szereplőit, ami alkalmatlan szegényemberek önvizsgálatára. Nyugati filmek szupergazdag szereplői töprengenek ilyen irigylésre méltó lakásban azon, hogy ki vihette el a gyémántokat, miután lelkiismeretükkel igazán nincs semmi dolguk. Ebben a hiteltelen környezetben a szavak elvesztik tartalmukat, mert eleve kételkednünk kell abban, hogy a város és falu közötti lebegésben, a háttérben kirajzolódó toronyházak árnyékában valóban elhiszik-e a szereplők, amit mondanak. A dráma is megmarad a kérdésfeltevésnél, akkor is, ha jól értjük a szerzői szándékot, ami azt sugallja, hogy szembe kell néznünk olyan tényekkel, amelyekre nem tudunk felelni, bár ez is kérdéses, mert a család éppenséggel megvásárolhatná a szülőházat a nem-tudom- milyen-nevű faluban, a jelek szerint pénzük is lenne hozzá, s még csak meg sem kérdeznénk, miből. De idáig nem is jutunk el, viszont nagyon szép, gondosan formált mondatok hangzanak el közben, amelyek állandóan arra figyelmeztetnek, hogy kitűnő író munkájáról van szó. Cs. L. Módi ’85 A televízió zenés divatkalauzát nemcsak azok kísérik rendszeresen figyelemmel, akik a divat előtt, vagy legalábbis annak közvetlen közelében járnak, hanem mi is. „Mi”, vagyis az a szélesebb réteg, akinek lehetőségei nem engedik meg az állandó naprakész jelenlétet a divatban, több szezonon keresztül hordjuk egyes darabjainkat, kisebb fortélyokkal, ügyeskedésekkel próbáljuk maibbnak tüntetni a régit is. Ebien Szeretnénk segítséget kapni Novak Henriette műsorából — őszintén szólva kevés eredménnyel. A legutóbbi alkalommal ellátogattunk a monori kékfestő-üzembe, a romantikus összeállítások után Pierre Cardin legújabb ruhakölteményeit csodálhattuk meg a MALÉV légikisasszonyain, s előre bekukkanthattunk a júliusban nyitó Kispest Centrum Aruház kínálatába. Mindez használható, praktikus öltözködési tanácsot nem nyújtott. Nyújthatott volna ellenben a hazai ruhagyárak kínálatából válogató összeállítás, de a csinos hölgyek átvillanásai a fekete-fehér televízión nem hagytak az emberben maradandó nyomot. Szerettünk volna többet — egyáltalán valamit — megtudni az alapanyagokról. színekről, mondjuk egy narrátor közbeiktatásával. A valóban szemet gyönyörködtető mediterrán tájak hosszú képsorai helyett pedig néhány megvásárolható anyagból, egyszerű szabásmintával elkészíthető ruhadarabot vártunk volna, akár az elkészítés fortélyával, fogásaival, a megvarrás módjával együtt. Nem eléggé „forgatható" tehát a divatkalauz, hiányoznak belőle a gyakorlatias tanácsok, mindennapi ruhatárunk összeállításához, esetleg felfrissítéséhez, az évszaknak megfelelően. — tzs —
