Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11. Képújság s FIATALOK FIATALOK FIATALOK Próbázzunk együtt... Ebben az évben a kerék­párpróbát teljesítők száma, sajnos, messze a várakozás alatt maradt, annak ellenő­rei, hogy könnyen teljesíthe­tő volt. Megyénk öt városá­ban összesen 385-en szálltak nyeregbe — Szekszárdon 195 íő, Tamásiban 22 fő, Bonyhá- don 47 fő, Pakson 36 fő, Dombóváron 85 fő. Elgondol­kodásra ad okot, hogy vára­kozásainkban, illetve az egyéb településeken (van olyan nagyközség, ahonnét a próbák során nem találko­zunk résztvevővel) a testne­velésben és sportban érde­keltek saját területükön megtesznek-e mindent a mozgósításban, a szervezés­ben. A következő, június 22-i vízi túra nagy- és kispróba véleményem szerint a pró­bák során a legnehezebb fel­adat elé állít bennünket. Az első komoly akadály már a hajó beszerzésekor jelentkez­het, melyek csekély száma határt szab a próbázni kívá­nók létszámában. A vízi túrát teljesíteni aka­rókkal szemben a legfonto­sabb követelmény az úszni tudás, melyről hivatalos iga­zolást kell bemutatni. A pró­ba során a táv első felét ár­ral szemben — a Dunán fel­felé — kell evezni. Felfelé menet a könnyebb haladás érdekében húzódjunk a part­hoz közel, keressük a szél­árnyékos oldalakat és azokat a partszakaszokat, ahol ki­sebb a sodrás, ezért alkal­manként érdemes átevezni az egyik oldalról a másik oldalra. Kajak használata esetén feltétlenül ajánlatos, hogy az kormányszerkezettel legyen ellátva. Kezdőknek mindenképpen többszemélyes hajó ajánlatos, lehetőség szerint a társak között le­gyen olyan is, aki a sport­ágban megfelelő jártassággal rendelkezik. A felkészülés időszakában gyakoroljunk változó sodrású helyeken, szeles és csendes parti vize­ken is. Mivel az evezés idő­ben is hosszú, öltözködésün­ket tudnunk kell az időjárás változásához alakítani. A magunkkal vitt élelmet stb. tegyük vízhatlan csomago­lásban a hajóba. Az élelem mellett frissítő ital is legyen, mivel az útvonalon frissítő­állomások nem lesznek. Na­gyon kell vigyázni, a kőgá­tak kerülésekor, mert az ott kialakult erős sodrás, forgók könnyen felboríthatják a ha­jót. A Dun'án való átkelés­kor figyeljük, hogy a közle­kedőhajók előtt 300 méterre nem szabad elevezni. A hosz- szú ideig tartó evezés miatt szivacsra üljünk. A próba, ha nem vagyunk kellően felkészülve rá, ve­szélyes is lehet, ezért csak azok induljanak, akik meg­felelően fel tudnak készülni és hajójuk műszaki állapota jó. A tanácsok összeállításá­nál Barina József, a Szek­szárdi Spartacus Sportkör kajak-kenu szakosztályának vezető edzője volt segítsé­gemre. C. P. Akik a VIT-re utaznak A MARÓS Engemayer János, a Bony­hádi Vasipari Szövetkezet marósa határozott céllal ké­szül a VIT-re. — Nagy szerencse, hogy az idén gondoltak rám, mert jövőre már betöltőm a 35. életévemet és akkor nem mehetnék a világtalálkozó­ra. Nem véletlen, hogy éppen rá gondoltak tagtársai, mi­kor szavazniuk kellett, kit küldjenek a VIT-re. Enge­mayer János mindig szeret­te a fiatalok közösségiét. Jól érezte magát minden cso­portban. Szívesen szólt, tett érdekeikért. Ezt azok is ész­revették, akik kitüntetések­re tesznek javaslatokat. Egyszer „aranykoszorús” KISZ-jelvényt, később a ki­váló propagandistának járó plakettet, legutóbb pedig KISZ Érdemérmet kapott.----------------------------r E ngemayer János Nem ettől vált éremgyűjtő­vé. A numizmatika már közép- iskolás korában érdekelte. A Szekszárdi Garay János Gim­náziumban érettségizett 1969­ben. Asztalos politechnikán a fával és annak megmun­kálásával ismerkedett. Mikor pályát választ, mégis fémes szakma mellett dönt. Marós lett. Áz éremgyűjtésiről azon­ban nem tud lemondani. Ré­gészeti, történelmi, művészeti ismereteket követelő hobbi, ünnepet jelent számára a hétköznapokban. Ezt érezhe­ti a bonyhádi Madách utcá­ban élő családja — három fia és felesége — is. — Remélem — bizakodik Engemayer János —, sikerül új barátokat szereznem a VIT-en és velük együtt gaz­dagodik majd éremgyűjtemé­nyem is egy-egy közép-ame­rikai, hondurasi vagy néhány egzotikusabb darabbal. Ez célja az éremgyűjtő marósnak, amivel a világ ifjúsági találkozójára készül, no meg az, hogy élményeiből utána beszámoljon több alap­szervezetben is. Nyugdíjas a fiatalok között őcsényben a művelődési ház vezetője Sárközi István nyugdíjas pedagógus. A ka­tedrán eltöltött hosszú évek alatt már kivette részét az ifjúság oktatásából, nevelésé­ből, de továbbra is értük, ivelük fáradozik. — Nehéz hélyzetben van­nak az őcsényi fiatalok — kezdi a beszélgetést volt ta­nárom. — Az általános iskolát el­végzők szerteszét kerülnek mondhatni az egész ország­ba. Ki bejáró, ki kollégista lesz, és elsődlegesen ahhoz a közösséghez tartozik, ahol tanul, illetve dolgozik, össze­tartozási igény persze van, hiszen legtöbbjüknek a falu marad az otthona. A község­ben két KISZ-alapszervezet is működik, de a legteljesebb közösséget 1983 októbere óta működő ifjúsági klub jelenti — 81 tagjával. A programokról a követ­kezőket tudtam meg. — Csütörtök, péntek, szom­baton van klubdélután, de más napokon is szívesen lát­ják az érdeklődőket. A ping­pong, teke, rex, romi, sakk, színes tévé, sajtó mindig be­csalogat néhányukat. Ezekből gyakorta rendeznek verse­nyeket is. A diszkóprogra­mokat a szekszárdiak, decsi- ek, sőt még a távolabb lakók ás látogatják. A különböző autóbuszos kirándulásokat Sárközi Ist­ván most is olyan lelkesen szervezi, mint az egykori operalátogatásokat. — Más hasonló klubokkal is felvettük a kapcsolatot és meglátogattuk őket. így ta­lálkoztunk a Paksi Atom­erőmű, a Simontornyai Bőr­gyár, a pécsi óvónőképző fiataljaival. Az utazást ele­inte sikerült díjtalanná ten­ni, mivel a Babits művelő­dési központ az induló klu­boknak ingyenesen biztosít .autóbuszt, de még sokféle kedvezményt lehet igénybe venni, csak utána kell járni — mosolyog sokatmondóan beszélgetőpartnerem, majd így folytatja: — A szórakozás mellett igen számottevő társadalmi munkát is végeznek a gye­rekek. Legutóbb például a klubhelyiség teljes felújítá­sát. Többek közt ezért is kap­tunk a megyétől 50 000 Ft- os vásárlási utalványt, melyet — úgy tervezzük — HiFi- toronyra és új bútorzatra fordítunk. — A klubon kívül van­nak-e egyéb lehetőségei az őcsényi fiataloknak? — A házban ezüst minő­sítésű néptáncegyüttes mű­ködik, melynek nagy több­sége szintén a fiatalabb nemzedékből került ki. Sokat és sokfelé utaznak ők is az országban és azon kívül is, amelynek előkészítésében ne­kik is segítek. Felléptek a badacsonytomaji szüreti na­pokon, a tamási kenyérün­nepen is. Évenként járnak a jugoszláviai Gombosra, sőt, idén nyáron Nyugat-Német- országba hívták a csoportot vendégszereplésre. Gondjaik azért nekik is vannak, egyebek közt egy büfé hiánya a házban, s ak­kor talán többen és kulturál­tabbat! szórakoznának itt, mint a helyi italboltokban jelenleg teszik. Amikor elköszönök, már gyűlnek a tekéző fiúk és a néptáncos lányok. A tanár úr kérdez, odaszól, viccelő­dik, mosolyog — így teljes az élete. Az őcsényiek sokat tettek a szabad idő hasznos eltölté­se érdekében, esetük példá­ul szolgálhat mindenkinek. Biztosan máshol is akad egy­két jó szervező, aki ötletei­vel életteret létesít a szóra­kozni vágyó fiataloknak. — Becsüljük meg őket! Schaferné Baha Agnes „Atom a béke szolgálatéban” 1985. június 15—16-án XIII. alkalommal kerül meg­rendezésre a Duna. menti fiatalok találkozója. E szép hagyományú rendezvény fő programja a Paksi Munkás­művelődési Központ mellett szabadtéri színpadon zajlik le. Találkozó jelszavával KISZ Paksi Városi Bizottsá­ga felhív minden magyar fiatalt, hogy csatlakozzon a világ haladó erőinek béke­harcához, az atomháború el­leni tiltakozáshoz, hogy az atomenergia a béke szolgá­latába álljon. A XIII. Duna menti fiatalok találkozója programjain lehetőség nyílik a meghívottak, Érd, Duna­újváros, Kalocsa, Baja, Mo­hács, Szekszárd és természe­tesen Paks város fiataljainak barátkozására, szórakozásá­ra, közös békeakaratának ki­fejezésére. A XIII. DFT programja a következő: június 14-én es­te 20 órai kezdettel az Izom­láz együttes mutatkozik be a találkozó résztvevőinek. Másnap, szombaton, 9 órától térzene. majd ünnepélyes megnyitó a munkásművelő­dési központban. Délután 3 órától DFT kispályás foci és vetélkedő, 4 órától nonstop műsor keretében fellépnek: Gazsó István énekes, a Diák­színpad, a TOTÉV néptánc­együttese, a Szélkiáltó együt­tes, és a Musica bábcsoport. A szombati nap programját 20 óra 30 perckor a Korái együttes koncertje zárja. Jú­nius 16-án, vasárnap reggel 9 órától kirakodóvásár, vi­deo- és számítógépes prog­ramok, modellező bemutató, délutáni program keretében 4 órától szintén a munkás­művelődési központban Bé­kefórum, ezt követően pedig a dunaföldvári néptáncegyüt­tes, a Randori kaszkadőrök, atlétatrió, dalos show. Holvo együttes műsora. Este fél 9- től utcabál és lézerbemutató zárja a háromnapos találko­zót. WIT-klub és... A VIT-vágta országos já­ték területi döntőjébe jutott negyvenszemélyes Tolna megyei válogatott tagjai úgy határoztak, hogy a verseny során összekovácsolódott kö­zösséget továbbra is meg­őrzik, ezért VIT-klubot ala­kítanak. Erre az országos já­ték befejező napján Szek­szárdon, a Városgazdálkodá­si Vállalat klubjában sor is került. A VIT-klub, mert most már arról beszélhetünk, tag­jai célul tűzték ki, hogy a csapatban, illetve annak a tagjaiban meglévő képessé­geket az ifjúsági mozgalom rendelkezésére bocsátják, segítik ezzel az alapszerve­zetek munkáját. Céljaik kö­zött szerepel továbbá a VIT- en járt személyek felkutatá­sa, a különböző népek barát­ságának elmélyítése, az idős emberek segítése. Terveink között szerepel pályázatokon való részvétel, valamint pá­lyázatok kiírása is. A klubfoglalkozásokat, melyek majd nyitottak is lesznek, a megyei KISZ-bi- zottság politikai képzési központjában — Szekszárd, Béla tér 6. — alatt tartják. A KISZ Szekszárd Városi Bizottsága szervezésében bonyolították le Fadd-Dom- boriban — két turnusban — május 23 és 31 között a KISZ-vezetők és aktivisták éves felkészítését. A felké- szítésen a Szekszárd Városi KISZ-bizottság működési te­rületéhez tartozó alapszer­vezetek képviselői vettek részt. A kiemelkedő mozgalmi munkát végző aktivistáknak az idén is — a hagyomá­nyoknak megfelelően — ju- talomutat szervez a KISZ Szekszárd Városi Bizottsága. Az augusztus 15-én induló különvonattal negyven fiatal utazik Karl-Marx-Stadtba. Hogyan tovább? Már tart a visszaszámlálás, és néhány nap múlva elér­kezik a várva várt pillanat, amit a bukdácsoló tanuló felszabadult örömmel, az eminens diák némi szomorú­sággal vesz tudomásul: is­mét véget ért a tanév, itt a vakáció. A tanulmányaikat végle­gesen befejező fiaitalok utol­jára használják ki a több mint kéthónapos nyári szün­idő örömeit. Szeptembertől régi iskolák helyett új mun­kahelyek várják a pályakez­dőket. Közülük szólaltatunk meg néhányat. Kérdéseink lényege mindenütt ugyanaz: Hogyan tovább? Vinkovics József, az 505. Számú Szakmunkásképző In­tézet III. osztályos tanulója, esztergályos, egyébként a Szakma kiváló tanulója meg­tisztelő cím birtokosa. — Hol fog dolgozni a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után? — hang­zik bevezető kérdésünk. — A szekszárdi BHG biz­tosított számomra munkale­hetőséget. A munkásszállás­ról vagy albérletről azonban saját magamnak kell gon­doskodnom, mivel németkéri Lakos vagyok. Egyelőre tehát gondolkodom az ajánlaton. — Szándékában áll a ké­sőbbiekben továbbtanulni? — Idővel szeretnék érett­ségi vizsgát tenni a szak­munkások szakközépiskolá- jábam. Ma már egyre na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tanak az iskolai végzettség­nek. Beszélgetésünk befejezése­kor Vinkovics József jelzi, hogy még lenne mondaniva­lója. — Ezúton szeretném meg­köszönni tanáraim és meste­reim munkáját, azt, hogy foglalkoztak velem. * Szábó Tünde és Szigeti Roland a Bezerédj Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola érettségi előtt álló tanulói. — A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ke­Daliái a „A zene eszközeihez, a dalhoz fordultunk segítsé­gül. A zene ereje, hatása túlnő országhatárokon. A közös éneklés, a közös dal olyan tartalmat, érzelmet közvetít, amely képes egy­ségbe fogni, segít mozgósíta­ni a világ haladó embereit, azokat, akik nem akarják az erőszakot, a pusztítást, a há­borút, azokat, akik szabad és emberhez méltó életet kö­vetelnek. Ezek a sorok egy új hang­lemez borítóján olvashatók. Komoly szándékról, tettekre ösztönző elhatározásról val­lanak: a békéről, az emberi­ség legfontosabb közös ügyé­ről. Egyúttal egy nemes ak­ció végeredményéről is hírt adnak: 1984-ben a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizott­sága, a KISZ Központi Bi­zottsága és az Országos Bé­ketanács támogatásával — békedalpályázatot hirdetett, amelyre az ország minden részéről hat és félszáz szer­zemény érkezett Debrecenbe. A felhívás megmozgatott diákokat, dolgozókat, nyug­díjasokat, hivatásos zenésze­ket és amatőr muzsikusokat — jelezve, hogy a társada­lom minden rétegében erő­sen él a békevágy és képes szunnyadó energiákat is fel­színre hozni. Műfajukat tekintve a pá­lyamunkák változatos képet reskedelmi szakán szeretnék továbbtanulná — kezdi Szi­geti Roland. — így mélyeb­ben megismerem ezt a pá­lyát, ehhez elengedhetetlen a főiskolai végzettség. — Mi történik akkor, ha nem sikerül a felvételi? — A munkahelyem már megvan. A TITÁN-nál nyílt egy mintabolt, és oltt műsza­ki eladóként fogok dolgozni. Jövőre természetesen újiból beadom a felvételi kérelme­met. Szabó Tünde érettségi után mindenképpen dolgoz­ni fog. — Saját lábamon akarok megállni, nem kívánhatom szüleimtől, hogy viseljék to­vábbtanulásom anyagi terhe­it. Remélem, egyszer maid elmondhatom magamról, en munka mellett szereztem diplomát. E sorok megjelenésekor Both Mária III. éves tanító­képző főiskolai hallgató re­mélhetőleg már sikeresen leküzdötte az államvizsgát. E végső erőpróbára történő felkészülés közben válaszolt néhány kérdésünkre. Már megvan a leendő munkahe­lye, Felsőnánán fog tanítani. — Milyen megfontolás alapján választotta e Tolna megyei települést? — Semmiképp sem akar­tam városba, nagy iskolába kerülni. Véleményem szerint sokkal családiasabb légkör uralkodik a kisebb iskolák­ban, így jobban megismer­hetem tanítványaimat, többet ki tudok belőlük ,,hozni”. — Nem tart a beilleszke­dés gondjaitól? — Jómagam is falusi va­gyok, nem lesz ismeretlen világ számomra Felsőnána. Az bizonyos, hogy sok min­denben alkalmazkodnom kell. De ezt vállalom! * Vélemények, elképzelések, tervek az 1984/85-ös tanév utolsó napjaiban. Ami közös bennünk és örvendetes: va­lamennyi a realitások tala­ján maradt. SZERI ÁRPÁD békéért mutattak. Volt köztük pol- beat, rock-nóta, megzenésí­tett vers, kantáta és zenekari darab is, amelyek közül a 18 legjobb került be az egy évvel ezelőtt megrendezett döntőbe. Egy év elteltével pedig kezünkben tarthatjuk a lemezt, amely Dallal a bé­kéért címmel a finálé 13 kompozícióját kínálja hall­gatásra. Minden dalpályázatnak célja, hogy olyan szerzemé­nyeket állítson a figyelem középpontjába, amelyek könnyen megjegyezhetők, énekelhetek, továbbadhatók. A Dallal a békéért című ösz- szeállítás jó néhány ilyen dalt kínál hallgatóinak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents