Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. június I. tolna"'' NÉPÚJSÁG 9 Műemlékvédelem Krakkóban Krakkó építészeti műreme­keinek megmentésére először a hetvenes években indult nagyszabású akció. Az UNES­CO a várost felvette a világ legértékesebb kultúrtermé- keinek listájára, s ekkor megalakult a krakkói mű­emlékek felújításának társa­dalmi bizottsága. A történelmi Krakkó meg­mentése nemzeti ügy lett. A sok lelkes amatőr műemlék­védő úgy vélte, a munka tíz­egynéhány év alatt elvégez­hető, ha összegyűlik bizonyos mennyiségű pénz, s ha ügyes restaurátorok és tatarozási szakmunkások veszik kezük­be az ügyek intézését. A ré­gi építészeti emlékek társa­dalmi számlájára sorra ér­keztek az adományok az or­szág majd minden részéből. Adakoztak a vállalatok, az intézmények, a társadalmi szervezetek, magánszemélyek és külföldi állampolgárok is. Az óvárosi piactéren elhelye­zett tekintélyes méretű per­selybe a bankókon kívül még aranyékszerek is kerül­tek. Ebből a summából már megkezdhették a felújítást. A legértékesebb és a leg­rosszabb állapotban lévő há­zakat hamarosan állványer­dő borította, s munkához lát­tak a művészettörténészek, az építészek és a konzervátorok. De mindjárt az első tapaszta­latok igazolták, hogy a fel­adatoknak egyetlen nemze­dék sem képes eleget tenni. A kemény társadalmi bírá­lat hatására keresni kezdték a legcélravezetőbb módszere­ket. Többféle műemlékvédel­mi nézet csapott össze, s ennek nyomán bizony nem egy tudós megsértődött, ki­vonta magát a munkából. Ráadásul olajat öntött a tűz­re az egybehangzó vélemény, amit a tatarozó vállalatok szakemberei hirdettek. Ál­lásfoglalásuk szerint Krakkó műemlékeinek felújítása hosszasan elhúzódó feladat. Végül megszületett az a tervezői-szervezői rendszer, amely valószínűleg kiállja a vizsgát. Eszerint a legfonto­sabb feladat a műemlékállag romlási folyamatának megál­lítása, valamint a városépí­tészeti beavatkozások meg­akadályozása. A műemlék épületek meg­óvása nagyon nehéz, sok tü­relmet és hozzáértést igény­lő munka. A keskeny liget­sávval övezett óvárosban és a csatlakozó három régi vá­rosnegyedben 6271 épületet tartanak nyilván. Közülük 3994 rendkívül rossz állapot­ban van, nem egy már ösz- szeomlással fenyeget. A 622 legértékesebb műemléki épü­let azonnali építészeti és restaurátori beavatkozást sür­get. Ezért 1983 közepe óta a pénzeszközök és a vállalati kapacitás java részét az ál­lag megóvására fordítják. A többit rész-v illetve úgyneve­zett nagytatarozásokra for­dítják. A legtöbb munkát természetesen az általános felújítások kötik le. Tavaly 8 épület nyerte vissza haj­dani szépségét, az idei ter­vek szerint 7 öreg műem­lék ház felújításával végez­nek. Egy-egy ilyen felújí­tással többnyire 6—10 év alatt készülnek el, mivel me­net közben gyakran jelentős művészeti, történelmi vagy régészeti emlékekre bukkan­nak. Ilyenkor pedik le kell állni a tatarozással, hogy elsőként az előkerült értékeket hozzák helyre. Az idén mintegy 60 épület általános felújítása van fo­lyamatban. Emellett több mint 100 krakkói házban résztatarozást végeznek. Je­lenleg ez minden, amire a város erejéből telik, mert Krakkó megújulása nem­csak a műemléki paloták retaurálását jelenti, hanem az óváros műszaki berende­zéseinek felfrissítését is. Itt ugyanis ki kell cserélni a vízvezeték- és csatorna- hálózatot. Át kell állni a gőzfűtésre, mert a helyi ka­zánházak szennyezik a le­vegőt, s jóvátehetetlenül pusztítják az épületeket. Hosszú életűek Ukrajnában A Kijevi Gerontológiai Intézet együk fontos kutatá­si területe az aktív emberi élet meghosszabbításának kérdése. Az intézetet húsz évvel ezelőtt alapították, s az eltelt idő alatt az ország legnagyobb tudományos köz­pontja Jett. A gerontológiát, az örege­dési folyamatot vizsgáló tu­dományt az intézet szakem­berei három részre osztják: első az öregedés folyamatá­nak megismerése és tudatos befolyásolása. Második a tár­sadalmi-higiéniai tényezők szerepének meghatározása az idő előtti öregedés megelő­zésében. Harmadik a geri­átria, a szervezet idős- és aggkori megbetegedéseinek sajátosságait kutató tudo­mány kérdései. Mindhárom terület út a sejtek titkainak megismeréséhez, kulcs az öregedési folyamat feltárásá­hoz. A fiziológiai laboratórium vezetője, Arnold Resetuk, az orvostudományok doktora, a 84 éves Nyikolaj Vavrinye- vics kováccsal beszélget, aki az ukrán néprajzi múzeum­ban dolgozik A szovjet gerontológiának éppen ezért az a fő felada­tta, hogy ne csak meghosz- szabbítsa az életet, hanem jelentős mértékben növelje annak aktív szakaszát Az intézet vendégei, a gerontológia problémáinak kutatására szakosodott japán orvo­sok beszélgetnek a klinika egyik páciensével, Dmitrij Bovsikkal, akinek négy gyer­meké, nyolc unokája és öt dédunokája van. 14 éves korában kezdett dolgozni a ko­vácsműhelyben, és csak 88 éves korában hagyta abba a munkát. Szovjet match boxok Mgjelent a szovjet üzletek­ben a VÁZ—2105 szovjet személyautó új modellje és sorozatgyártásra kész a VÁZ—2107 típus modellje is. Olyan gépkocsikról van szó, amelyek számára az emberi tenyér is elegendő parkoló­hely. A kis modelleket Szaratov- ban gyártják. A gyártósorok mindenben az igazi autógyár másai. A gépsorokon könnyű öntvényekből készülnek a ko­csiszekrények, a motorház- fedelek, az ajtók, műanyag­ból pedig számos más alkat­rész. A gyár jelenleg évi két­millió modellt gyárt. A termékek iránt a Szov­jetunióban és külföldön egy­aránt nagy a kereslet. A kül­földi reklámkatalógusokban egyes szovjet modelleket öt csillaggal, azaz a legjobb mi­nőséggel, szerepeltetnek. Lexikon iskolásoknak Ismert szovjet tudósok megjelentették az „Ifjú fizi­kus lexikonát”. A lexikon­ban körülbelül kétszáz cikk szól könnyen érthető és ér­dekes formában a fizika tu­dományának fejlődéséről és modern irányzatairól, a ki­emelkedő tudósok életéről. A Szovjetunióban lexikonokat adnak ki az ifjú csillagászok­nak, természetbarátoknak, az ifjú technikusoknaak. művé­szeknek, geográfusoknak és sportolóknak. Hol van a Kreml kincse? Lehet, hogy a belorussziai Csornoje ,(Fekete)-tóhoz vezetnek a nyomok: italán itt megtalálják végre a Kreml 1812-ben eltűnt kincseit, amelyeket a vissza­vonuló napóleoni hadsereg vitt magával és rejtett el valahol. Lelkes kincskeresők hada fáradhatatlanul kutatott utánuk évtizedeken keresztül, hiába. Most azonban a belorusz nemzeti múzeum tudományos munkatársai biztató felfedezéseket tettek. Alaposan áttanulmányoz­ták a történelmi dokumentumokat, részletes térképet készítettek a napóleoni hadsereg mozgásáról Oroszor­szág területén, s ezeket összevetve megállapították, hogy a visszavonuló csapatok a Csornoje-tó közelében haladtak el — ott vívták meg a háború utolsó nagy csatáit. Az orosz hadsereg gyors előretörése, a tó környékének erősen mocsaras talaja megnehezítette a francia csapatok mozgását, a közeli Berezina-fdlyón való átkeléskor meg is kellett válniuk a legnehezebb terhektől. A belorusz nemzeti múzeum víz alatti kutatásokkal foglalkozó történészi-régészeti expedíciójának tagjai szerint, éppen a fővárostól, Minszktől 100 kilométerre lévő Csornoje-tóban süllyesztették el a franciák a Kreml kincseit. Szerintük van rá remény, hogy a mély tó fenekét 10 méter vastagságban borító iszapréteg biztonságban megőrizte őket az utókor számára. Az eddigi kutatások azért voltak eredménytelenek, — vélekednek a tudósok —, mert az erdőben megbúvó tó nem szerepelt a régi földrajzi térképeken, s így elke­rülte a korábbi korok kincskeresőinek figyelmét. A környékbeli falvak lakosai egyébként gyakran ta­láltak eddig is aranypénzeket, porcelán- és üvegtár­gyakat, az 1812-es háború idejéből származó fegyvere­ket. Maguk a kincsek azonban — arany edények és fegyverek, az orosz cárok drágakövekkel kivarrt dísz­ruhái, arany keresztek, a moszkvai templomokból és kolostorokból származó arany keresztek és ikonfogla­latok, egy felbecsülhetetlen értékű aranyhintó — még nem kerültek elő. Nemsokára kiderül, mit is rejt a tó mélye: a víz alati régészeti kutatásokkal foglalkozó expedíció tagjai csak a jobb időt várják, s akkor át­vizsgálják a tó fenekét. Árvaház Kambodzsában George Esper, az AP ame­rikai hírügynökség munka­társának riportja alapján: A Phnom Penh-,i 1. szá­mú árvaház több mint öt­száz, 6 és 16 év közötti gye­rek otthona. Mind olyanok, akiknek a szülei életüket vesztették az 1975-től 1979- ig tartó polpotista uralom idején. Az árvaházat, amely még korábban katolikus gimná­zium volt, 1979. június 1-én nyitották meg, hat hónappal azután, hogy a felkelő kam­bodzsai erők vietnami támo­gatással elűzték a polpotis- tákat. Prak Sarinn, az árva­ház igazgatója jól emlékszik, hogy egyhónapos csecsemők is voltak az első „lakók” kö­zött. Az árvaház még min­dig nem forog kacsalábon, kevés az iskolaszer, a jegy­zetfüzet, a toll, nincs szú­nyogháló és új fehérneműi is ritkán tudnak vásárolni. Mégis, az iskolakötelesek mind rendszeresen járnak is­kolába, 90 százalékuk már gimnáziumba. Többen az ár­vaház kézművesműhelyében is dolgoznak, matracokat ké­szítenek pálmalevélből, má­sok pulóvert, sálat kötnek. Többlettermékeiket a piacon értékesítik. Az árvaház ko­sárlabdacsapata bajnokságot is nyert már és van tánccso- portjuk és zenekaruk. A gyerekek nem panasz­kodnak, de az élelem bizony ugyancsak nem sok. Az ebéd általában egy tál rizs — eíbből soha nincs már hi. ány —, meg zöldségleves, halleves. Kiadósabb reggeli csak a kicsiknek jut. Kevés a védőoltás is. A kambodzsai kormány gyermekenként ha­vi 120 riellel (a hivatalos ár­folyamon 17,14 dollár) járul hozzá az árvaház fenntartá­sához. Ennél többre még nem telik. A gyerekek története tra­gikusan egyforma: amikor a polpotisták bevonultak Phnom Penhbe, családjukat erőszakkal vidékre költöztet­ték, a családtagokat elszakí­tották egymástól. Szüleiket megölték, vagy éhenhaltak, sok gyerek egyedül maradt életben a családiból. A gye­rekek többsége 5—6 éves volt akkoriban, őket is nehéz munkára, vízhordásra, trá- gyagyűjtésre, favágásra 'kény­szerítették. A most 16 éves Suon Kimsan szinte vala­mennyiük közös élményét fogalmazza meg: „Nehéz el­felejteni. Egyedül vagyok. Emlékszem, amikor anyám megbetegedett nem kapott sem élelmet, sem gyógyszert”. Ezeknek a gyerekeknek a felszabadulás visszaadta az életlehetőséget, de a múlt emlékeinek terhét senki nem veheti le a vállukról. A pol­potisták vágta csapás nyo­mán Kambodzsa ma „fiatal” ország. A hivatalos statiszti­ka szerint több mint 7,2 mil­liós lakosság 48 százaléka 15 éven aluLi gyerek. Sok száz­ezren még mindig az árva­házak lakói. ■■■■■■ Szovjet szakértők a világban A fejlődő világ sok orszá­gában ma már nem meglepő, ha egy-egy nagyobb üzemben a munkások értik az orosz szót: szovjet szakemberektől tanulták, azoktól, akik rövi- debb-hosszabb ideig kollé­gáik voltak. Több tízezren segítették tapasztalataikkal számos nemrég függetlenné vált ország gazdasági önálló­ságának első lépéseit. Há­romezer gazdasági objektum létesítésére kötöttek eddig szerződést; közülük 1800-at már átadtak. Termelési ada­taik imponálóak: 14 millió tonna acél kerül ki évente ezekből a szovjet közreműkö­déssel létesített üzemekből; 17,9 millió tonna szén, 19,8 millió tonna finomított olaj. A fogadó országokban tud­ják, mit jelent ez a segítség az ipar, a mezőgazdaság, az infrastruktúra fejlesztésében. A nagyrabecsülés jeleként — például Madagaszkár, Kongó, Tunézia, Peru és több más fejlődő ország — állami ki­tüntetéseket adományozott: csupán az elmúlt két évben 540 szovjet szakembernek. Néha nemcsak a techno­lógiai problémák megoldása okoz fejtörést, nemcsak az nehezíti a feladat elvégzését, hogy sem megfelelő gépek, sem jói kiképzett szakember- gárda nem áll kellő mérték­ben rendelkezésre. Van, ami­kor rendkívüli körülmények nehezítik az egyébként sem könnyű kiküldetést. Amikor az angolai fővárosban az el­lenforradalmárok tökretet- ték az energiát szolgáltató erőművet, leállt a termelési, a luandaiak tízezrei marad­tak víz nélkül. Az az ötnapos megfeszített munka, amellyel a szovjet szakértők helyreál­lították az erőművet, igazán nem szerepelt az eredeti munkaszerződésükben. S a legtapasztaltabb olajbányá­szoknak sem könnyű meg­szokni azokat a körülménye­ket. amelyek között például a líbiai sivatagban kell dol­gozniuk. Afrika nem egy or­szágában pedig az elmúlt hó­napok éhínsége közepette nemcssak szakmai tudásból, de emberségből is gyakorta vizsgázni kellett. A legnagyobb partner két­ségkívül India: ott jelenleg is mintegy ezer szovjet szak­ember dolgozik. Már átadtak vagy félszáz létesítményt, s további 25 a kivitelezés, vagy tervezés stádiumában van. Az együttműködés ma már messze túlnőtt az ipar, a mezőgazdaság keretein: 13 indiai egyetemen tanítanak néldául szovjet professzorok. Neves szovjet régészek nyúj­tanak segítséget a nemzeti múlt feltárásához, a történé­szek. irodalmárok pedig egy- egy nép kulturális hagyomá­nyainak felkutatásához. A feladat aligha határol­ható be: miközben a helyszí­nen dolgoznak, helyi társai­kat tanítják is, tapasztalatai­kat átadják. S az is igaz, hogy ezek az idegenben töl­tött hónapok, évek a szovjet szakembereken sem múlnak el nyomtalanul. Sok-sok is­merettel, nyelvtudással — és élményekkel, barátságokkal gazdagabban térnek haza. ■■■■■■■■■■■ mmmmam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents