Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
^NÉPÚJSÁG 1985. június 4. Moziban Flashdance = Táncvilláin Ilyenkor lehet mondani, hogy lám mit is tesznek az „egyebek”. Tudatosan, ugyanakkor félve használtam az egyebek szót, s pontosan zavarom miatt tettem idézőjelbe. Ugyanis filmíleg az önkényesen kategorizált „sokminden egyebek” nagyon fontosak, sőt lehetnek éppen a legfontosabbak is. Csakhogy egyetlen dolog — szintén meghatározó — ez esetben nem tartozik valahogy a legfontosabbak közé. Arról van szó, hogy egy meglehetősen kommersz, alapvetően mindennapi történetet — Tom Hedley és Joe Eszterhas írták — dolgoztak át filmre. Persze, hozzá kell tenni azt is, hogy a köznapi sztori bárhol, bármelyik két fiatallal megeshetett és meg is esik, de bájos és viszonylag pergő filmet készítettek belőle az alkotók — vagyis az „egyebek”, a rendező, az operatőr, a zeneszerző, a koreográfus, valamint a szereplők és sokan mások. Az alapanyag, vagyis a történet röviden a következő: A nincstelenből vállalatvezetővé avanzsált Nicky alig akarja elhinni, hogy saját alkalmazottja a Mawby’s bárban előtte táncoló gyönyörű lány, aki Alex névre hallgat, napközben hegesztőként dolgozik, s kerékpárral jár be munkahelyére az egykor raktárként szolgált, szegényesen berendezett lakásából. De amint vége a műszaknak, átalakul — vagyis a felcsendülő zene átalakítja — elbűvölő show-sztárrá. Keményen tréningezik közben, mert álAlex és Nicky ma az opera balettkara. Niaky kitartóan ostromolja a lányt, s mivel ő sem közömbös a fiatalember iránt, már a vagyon sem jelenthet akadályt. Közben persze összevesznek, kibékülnek... félelem a felvételitől, végül teljes siker — a szerelemben és a káprázatos mozgáskompozíciókkal teli táncvilláim következményeként a felvételi vizsgán is. Igen kedves és jól megcsinált filmet láthatnak a Flashdance — színes amerikai — című film nézői, tele lenyűgöző tánccal, jó számokkal, például a jól ismert Lady, lady, lady is többször felcsendül. Igen ötletes és hatásos már a film kezdete, azaz a föliratok kompozíciója, melyre általában adnak az alkotók, de ez esetben telitalálat is. Az operatőr munkája végig magas színvonalú, ötlettel teli, és lényeges: hogy egyetlen egyszer sem tűnik hatásvad ás zónák, annál inkább megkapónak, izgalmasnak. És a főszereplő! A valóban nagyon szép, esztétikus látványt jelentő Jennifer Bealsról, akit a mozinézők bizonyosan a szívükbe zártak, s nemcsak szépsége, hanem tehetsége és a figyelemre méltó teljesítménye miatt is. Joggal érezhetjük azt, hogy a könnyű műfaj ezen alkotása, vagyis Adrian Lyne filmje élményt adott a nézőknek, s joggal tartozhat a szórakoztató alkotások sikeres filmjei közé. V. HORVÁTH MÁRIA Könyv Lammel Annamária - Nagy Ilona: Farasztbiblia A könyvhétre megjelentetett kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy a parasztemberek, főleg az idősebbek körében ma is élő, de már a feledés veszélyétől fenyegetett bibliai történeteket össze- gyűjtsék. A világ keletkezését, az emberi szókások, tulajdonságok eredetét, a lét értelmét, cselekedeteink helyességét mondják el, illetve példázzák ezek a bibliai történetek, de a mesélő a maga kedve, a paraszti közösség mindenkort óhaja szerint átalakítja őket, új mítoszokat, mondákat, legendákat, meséket, példázatokat formál belőlük, így a bibliai szereplőkből monda, és mesehősök lettek, a szövegek felépítése, az epikus megformálás módja a népköltészeti alkotásokkal rokonult. A nép ajkán állandóan változó bibliai történeteknek legtöbbször megmaradtak a szereplői, de az eredeti ó- és újszövetségi írások teljesen új töltést kaptak: talajuk a tenyeres-talpas paraszti valóság lett, s e valóságnak megfelelő jellemmel ruházodtak fel a szereplők is. így hát ez a kötet valóban népi epika, sok ismeretlen szerző közreműködésével született parasztbiblia, melyet a lényegre törő, minden díszítéstől mentes előadásmód, az enyhén archaizáló, ízes tájny.elv, a gyakran alkalmazott gon. dolatritmus és képi kifejezés tesz színessé. Könyvborítók, üvegcímkék Schubert Péter kiállítása Dombóváron Bizonyára nem véletlen, hogy a dombóvári művelődési ház az ünnepi könyvhét idejére tűzte programjára, hogy bemutassa Schubert Péter grafikusművész könyvborítóit, üvegcímkéit. Egy könyv sikeréhez a megjelenése is hozzátartozik. Ezt tervezni éppen olyan alkotói fantáziát, kreatív gondolkodást igényei, mint egy szobor, festmény, grafikai kép megkomponálása. Az ■alkalmazott grafika mégany- nyival több elevenséget követel, hogy naprakész információt is kell szolgáltatni. A reklám és a kereskedelem alapismereteivel is tisztában kell lennie annák, aki akármilyen termék eladatásában bábáskodik. Schubert Péter kiállítását látva mindez nyilvánvalónak tűnik. A Kossuth Könyvkiadó mellett a Zrínyi és legutóbb, a Magvető is felkérte borító tervezésére. A vidéken élők feltételezett hátrányával mégis óriási előnnyel indul, ha versenyre kel, mert ismeri a fényszedés titkát. Régi mesterek módjára ő is a gyakorlatban és külországban tanulta a szakma fortélyait. A nyomdában ismerhette, szerette meg a tipográfiát. Ez a szerelem olyan gyümölcsöt termett ebben iaz esztendőben, amelyet e szakma legjobbjainak ítélnek, munkájuk alapján. Tótfalusi Kis Miklós-díj tulajdonosa Schubert Péter. Dombóvári kiállítása nem összegzés, lezárás, hanem egy ígéretes pálya újabb állomása. Az érdeklődők június 9- ig tekinthetik meg munkáit. — decsi — Rádió Föladták a leckét! A kiállítás részlete Mármint nem gyermekeinknek, hanem ők, nekünk. Persze erről az akcióról a rádióműsorban megszólaló gyermekek szülei — talán — vajmi keveset is tudnak mert éppen akkor, amikor az elmúlt héten a Kossuth-adó a Házi feladat — felnőtteknek című adást sugározta, délelőtt tizenegyet mutatott az óra. A címzettek jó része tehát dolgozott. De a lényegen ez cseppet sem változtat. A műsor szerkesztő műsor, vezetője, G. Németh György a gyermeknap után kedveskomor, vidámságtól és komolyságtól egyaránt átszőtt adást készített különböző életkorú gyerekekkel. Mindazt fontosként kérdezte meg tőlük, sok Olyan kérdést tett föl, amire mi szülők éppen nem értünk rá, vagy amire nem vagyunk kíváncsiak, mert éppen fontosabb dolgunk van a munkahelyet követő második munkahelyen. E műsor készítői a gyermektitkokra, a felnőttekről kialakított képre, a gyerekek hangulatára voltak kíváncsiak. Csak a riporter volt társa a sok beszélőnek, szerencsére. Szülők nélkül, iskolai csoportban, kis kollektivák- ' ban beszéltek arról az utánunk jövők, hogy ki, miért nem akar felnőni (mert anya jobb, ha keres, és a gyerek őt igencsak idegesítené), ki, mennyire bízik apjáhan-any- jában (sökszor rajtakapja őket, hogy valami nem stimmel), és kát, miért és hogyan büntetnek (először le- engedik játszani, s feljövetele után jól megverik). Még véletlenül se állítom, hogy komor volt ez a műsor. Art sem mondom, hogy túl felnőttesen, az otthon tapasztalt szülői magatartással póldálództak volna a kis riportalanyok. Egy valamit azonban állítok, az egyórás riport hallgatójaként: idő- és energia- biányurtk azt a családi harmóniát veszélyezteti, amire a gyerekeknek legnagyobb szükségük van személyiségük kialakulásában. — szűcs — Tévénapló Goethe regénye Ha valami csoda folytán Goethe végignézheti a tévében a Vonzások és választások (nem jó cím, de az eredeti nehezen lefordítható) filmváltozatát, a történetre nyilván ráismer, de nyilván kijelenti, hogy regényét félreértették. Azon kevésbé ütköznék meg, hogy hősei automobilon közlekednek, fogékony ember volt, megértené működési elvét, az átdolgozással kapcsolatban azonban indokolt kifogásai lennének. A Vonzások és választások (Die Wahlverwand- schaften) ugyanis valami másról szól, mint amit maga a történet közvetlenül elmond, forrása is kettős. Az alap- gondolat természettudományos jellegű: a kémiai affinitások tényét alkalmazza az emberi vonzalmakra akkor, amikor maga is szerelemre lobbant a majdnem gyereklány. Minna Herzlieb iránt. El is költözött hazulról a regény írásának idejére, Jénába ment, hogy Minna közelében írhassa a regény fejezeteit, s onnan küldte feleségének, teljes titoktartást kérve, az elkészült részeket. A Vonzások és választások tehát Goethe személyes ügye — igaz, hogy nemcsak ez — s okkal mondta Eckermannak, hogy nincs benne egy sor sem, ami ne lenne igaz, akkor is, ha a valóságban semmi nem úgy történt, ahogy a regényében megírta. Egészen másként történt, mert midőn elkészült vele, 1809 végén, visszatért Weimárba, ahol hűséges Christianéja várta, aki amint leveleiből kitűnik, a sorok közül nem tudta kiolvasni, hogy mi indította férjét a könyv megírására. Alapjában véve romantikus jellegű ez a szerelmi négyszög, de Goethe túl is lép a romantikán már a mindenben pontos helyszínrajzzal is, mert ebben a zárt világban, ahonnan nincs menekülés, törvényszerű pszichológiai folyamatok tanúi vagyunk, mit a kémiai jelenségek is megerősítenek. A forgatókönyviró és egyszemélyben rendező Deák Krisztina Goethétől teljesen eltérő felfogását mutatja, hogy amikor a kapitány megjelenik Eduardék házában, háttérzeneként, vagy inkább illusztrációként felhangzik Donizetti operájából a sarlatán Dulcamara mulatságos áriája, pedig itt senki nem kotyvaszt szerelmi bájitalt, mindenki a saját sorsvonalát követi, s a szerelmi négyszögből merész fordulat következik: Charlotte fia a kapitányra hasonlít, de szemét a szerelmes Ottiliától örökölte. Nincs terünk arra, hogy nyomon kövessük ennek a csodálatos regénynek minden részletét, merész felismerését, például a házasság felbomlásáról, a lemondás értelméről — sajnos, a tévéváltozat minden lényeges elemmel adós marad, feledve azt, hogy a legfontosabb a történet mögött rejtőzik. A szereplők tétován mozognak a távolról sem szerencsés kerettörténet és a Goethe-regény útvesztőiben, mert az át. dolgozás, miközben eltávolodik Goethe szándékától, nem tud olyan légkört teremteni, amelyben megértéssel kísérnénk Charlotte és Eduard, Ottilia és a kapitány sorsát. CSÁNYI LÁSZLÓ Körzeti adás Hála a szakembereknek, végre tisztán vehető volt Szek- szárdon is kedden a 2-es csatornán az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának körzeti adása. Így, akik 18.30 órakor várakozással telve képernyő elé ültek, végre részesei lehettek a megyénknek, a megyénkről szóló műsornak. Igen, bennünket, Tolna megyeieket is érintett a keddi félórás program, ami legnagyobb részében arra keresett választ, hogy tudunk-e ünnepelni. Tudom, jogosan kérdezhetjük most, a jeles napok után, mennyire volt aktuális ez a kérdés, az a vitára sarkalló beszélgetés, amiben megszólalt Csányi László író, Csepeli György szociológus, és dr. Bán Endre plébános. Mi, akik végignéztük, végighallgattuk a megnyilatkozásokat és Jósfy György okos műsorvezetését, azt mondhatjuk, a téma nem veszített aktualitásából. A miértre az elhangzott válaszok egy része is megadja a feleletet. „Az évfordulók, nál évszázados mulasztásokat akarunk jóvá tenni." „A mindennapok és az ünnepek státusza átrendeződött, összefolyik a kettő.” „Az individumok különváltak egymástól." „Elvesztek az évszázados keretek" — hangzott el többek között, majd az ünnepek jellemzőiről is szemléletes példát kaptunk. Mint ahogy bevezetőmben is említettem, vitaindítónak szánták az adást. Most rajtunk, nézőkön a sor, hogy vitatkozzunk, és adjuk, illetve szerezzük vissza ünnepeink rangját. — él — Színházi esték Sarkadi elveszett paradicsoma Ügy (képzelte, ezután írja meg élete „főműveát”, ezeket vezette volna be az Elveszett paradicsom. 1961-ben vagyunk, a Bolond és szörnyeteg, az Oszlopos Simeon és az oly sók találgatásra okot .adó kisregény, A gyáva után. Ekkor írta az Elveszett paradicsomot, a remélt „főművek” első darabját, de már bemutatóját sem érte meg. Minden bizonnyal legjobb drámája. Az idillien szép expozíció után robbanásként lép be a dráma, s most már mint egy spirál fut egyre magasabbra. Az alapkérdés állandóan új megvilágításban jelenik meg, de lényegében .mit sem változik, s az élet, az újrakezdés értelme kap mind erősebb hangsúlyt. „A halál is csak az élőknek érdekes” — mondja az öreg Sebők, s hozzáteszi: „Nincs Olyan, hogy elölről ne lehetne kezdeni. Nem fárad az ember abba bele soha, hogy él.” Sebők Zoltán személyes tragédiáját ez a bölcs optimizmus fonja át, Sarkadi pedig tudja, hogy a tényéken ugyan nem lehet változtatni, de újrakezdeni lehet, sőt kell is. Az már külön tragédiája, hogy ezzel a hittél és reménykedéssel teli darabbal búcsúzott az élettől, s a „főművek” sarából csak ez készült el. „Csak?” — kérdezhetjük, ugyanis az Elveszett paradicsom valóban főmű, nemcsak Sarkadi 'munkásságán belül, hanem úgy is, mint a század egyik legjobb magyar színműve. Sikere is ezt mutatja. Filmre iís vitték, s az elmúlt 'két évtizedben többször is megszólalt színpadon. Az egyes előadások alapfelfogá- sa, amennyire ezt nyomon tudjuk követni, nem változott, amit az is magyaráz, hogy Sarkadi biztos színpadi . érzékkel formálta meg a drámát, a rendezőnek tehát mindenképp egy eleve adott színpadi környezetből kell kiindulnia. Ezt teszi a pécsi előadás rendezője, Vas-Zol- tán Iván is, és sikerének titka is abban van, hogy hűséges marad Sarkadi gondolatához. Amivel feltétlenül több a korábbi előadásoknál, azt a 'két magatartás szembenállásának tragikus hangsúlya jelenti, hogy az utolsó jelenetben az öreg Sebők nyugalma, életbe, munkába, megmaradásba vetett hite győzhessen fia bűnbeesésén, s így érvényesüljön Sarkadi gondolata az újrakezdés értelméről. Mensáros László és Szegvári Menyhért itt valóban remekel, játékuk katar- tikus élményt jelent. Mellettük Radó Denise egyszerűségében megható Mii rája — Sarkadiinak talán legtöbb szeretettel rajzolt nőalakja — mint szivárvány ragyog a tragédia felett, ha ugyan nem kell félnünk ilyen banális hasonlattól. A többiek is, Paál László, Labancz Borbála, Nagy Annamária, Unger Pálma, N. Szabó Sándor, Melis Gábor, biztosan reagálnak a Sarka- di-dráma minden rezdülésére, s ennek tudható be, hogy az Elveszett paradicsom a Pécsi Nemzeti Színház most záruló évadának egyik leghitelesebb előadásává lett. CS.
