Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

1985. június 29. ( TOLNA ' "KÉPÚJSÁG 13 Sportműsor SZOMBAT Fogathajtás: Páli án or­szágos kettesfogat-hajtó ver­seny 10 órától. VASÁRNAP Fogathajtás: Pálfán 10 órá­tól az akadályhajtással foly­tatódik a kettes fogatok orszá­gos versenye. Labdarúgás: Megyei ifjú­sági bajnokság: Németkér— Tengelic 16 óra (Albert). Körzeti bajnokság: Regöly— Dalmand (Pauer), Gyönk— Szakály (Krézli), Attala— Kurd (Rozsmán), Nak—Ireg- szemcse (Fábos), Szakos— Kaposszekcső (Egyed), Kis- vejke—iDöbrököz (Kaposvári hármas), Kezdés 16.30. Me­gyei válogatottak tornája: Szekszárdon a Dózsa sport­telepen 15.30-kor Somogy— Baranya, 17.00-kor Tolna— Fejér mérkőzés a XII. tehet­ségkutató akció keretében. Mozgalmas szombat Előbb úszás, aztán bicikli Július 13-án újabb próba- lehetőség kínálkozik a nép­szerű olimpiai ötpróba tö­megsport akció résztvevői­nek. Az úszás kispróbáját rendezik Domboriban, a KISZ tábor melletti partsza­kaszon. A csónakok segítsé­gével kialakított kör alakú pályán a sikeres teljesítésért járó egy pontért 2500 mé­tert kell úszni. Tekintettel a várható érdeklődésre, a szervezők két nagy sátrat ál­lítanak fel, hogy az öltözkö­dési gond megoldódjon. Szá­mítanak az időjárás szeszé­lyességére is, így a megszo­kott módon lesz a helyszí­nen szóda, citrom, tea és egyéb úgynevezett védőital. Fürdési, zuhanyzási lehető­séget az úttörőtáborban biz­tosítanak. Ezúttal is várják a szer­vezők az új jelentkezőket, akik most döntötték el, hogy „beszállnak” a sport­akcióba és ez lesz az első próbájuk. A helyszínen ki­váltható a szükséges iga­zolvány és az orvosi iga­zolás is megszerezhető. Ezen a szombat délelőttön mint­egy 100—150 résztvevővel számítanak az úszás kispró- báján Domboriban. Akiknek nem okoz külö­nösebb gondot az olimpiai ötpróba eme száma, azokat a szekszárdi városi KISZ-bi- zottság még meginvitálja az aznap délután a Gemenci Nagydíj nemzetközi ország­úti kerékpáros verseny köz­beiktatott amatőr versenyén való részvételre, amelynek különböző korcsoportú me­zőnye július 13-án 15 órakor a megyei tanács előtti par­kolóból rajtol. Az útvonal megegyezik az esti, villany- fényes háztömb körüli ver­senyével. Nevezni a hely­színen az alábbi korcsopor­tokban lehet: kisdobosok (1—4. osztályos fiúk), úttörők (5—8. osztályos fiúk). A III. korcsoport mezőnyét az 1—8. osztályos lányok alkot­ják, míg a negyedik korcso­portban a középiskolás ko­rúak és a munkás fiatalok versengenek majd. Minden vállalkozó a verseny befeje­zése után emblémázott pólót kap, ezen kívül az 1—6. he­lyezettek a nemzetközi ke­rékpáros verseny eredmény- hirdetésekor tárgyjutalom­ban részesülnek. A Szekszárdi Dózsa 25. évadzárója Harmadszor is a véghajrá döntött Megint egy bajnoki évzá­ró, amikor a kiosztott bizo­nyítványban hivalkodás nél­kül, szerényen bújnak meg az érdemjegyek. Nem citál­hatunk dicséretes jeleseket, jókat, mitöbb közepes is alig akad. Így aztán valójában a lila-fehérek rajongói köré­ben csak az általános minő­sítés — „megfelelt, továbbra is az NB II-;ben szerepelhet” — dobogtathatja meg a keb­leket. Megint egy idényzáró, 1961 óta a 25. a dózsások számára a Nemzeti Bajnokságban. Tolna megyét 808 találkozón reprezentálták: az NB Ill- ban 225, az NB II-ben 515, az NB I/B-ben pedig 68 mér­kőzést vívtak. Megszakítás nélküli esztendők a Nemze­ti Bajnokságban! Ez a szép sorozat az utóbbi három év­ben tagadhatatlanul veszély­ben forgott. Merthogy har­madik éve immár „vékony jégen táncol” a Dózsa. Mert harmadszor is a bajnoki fi­náléra maradt a döntés jö­vőjüket meghatározandó: ki­esnek, avagy sikerül megka­paszkodniuk a népszerű sportág második vonalában? Mintha ezek csak egymásra kopírozták volna, a szekszár­di együttes utóbbi kétéves NB Il-es teljesítményét. Néz­zük csak, miről is árulkod­nak a lila-fehérek tabellaso- rai! 1983— 84. évi bajnokság: 17. Szekszárd 38 H 11 16 46-60 33 1984— 85. évi bajnokság: 14. Szekszárd 38 11 11 16 46-60 33 Azonosságok és különbsé­gek. Ezúttal sem sikerült ma­gasabbra állítani a mércét, ihiszen jószerivel a rajttól a célig a kiesés elleni harcra összpontosított a gárda. Ta­valy júniusban csak az utol­só, mert az utolsó előtti mér­kőzésükön vált bizonyossá NB Il-es tagságuk meghosz- szabbítása. A 33 pont mind­két esztendőben 43,4 százalé­kos teljesítményről árulko­dik. Ez a pontmennyiség egy éve csak a 17., az idén viszont — a véghajrában körbever­ték egymást az alsóháziak, míg a Szekszárd ponterős fi­nise csak Dunaújvárosiban szakadt meg — a 14. helyre rangsorolta a Dózsát. Két hete szabadságon van­nak a játékosok. Mind a hu­szonhármán, akik bizonyítá­si lehetőséget kaptak az 1984—85-ös évadiban. A leg­többször szerepelt játékosok alkotta tizenegy, zárójelben a mérkőzésszám: Horváth (31+1) — Szabó (37), Varga (37), Weitner II. (22+1), So- modi (34) — Kniesz (21+6), Kovács B. (27+3), Megyeri (37), Weitner I. (16+12) — Lauer (20+9), Suba (23+7). A további sorrend (a kezdő csapatban, illetve a csereként történt pályára lépés alap­ján) : Hahn (22), Dienes (15+6), Tóth (14+7), Víg (14), Selmeczi (9+5), Hujber (6), Kiss (1+6), Nagy Z. (4+1), Vida (0+2, Nagyfalusi (0+1), Boros (0+1), Pilisi (0+1). Az együttes 46 adott gól­ján tizenegy gólszerző oszto­zott. Közülülk a házi gólki­rály, Suba 13 találatával. Me­gyeri hétszer, Kovács Béla hatszor, Kniesz és Weitner I. egyaránt négyszer, Lauer és Dienes háromszor, Víg és Selmeczi kétszer, míg Varga és Nagy Z. egyszer-egyszer volt eredményes. Kovács István vezető edzőt szabadsága idején is utolér­tük. A fiatal szakvezető be­lekóstolt az NB II. kemény világába, a letudott bajnoki esztendő értésére adta, hogy az edzők útja ebben az osz­tályban nincs rózsákkal te­lehintve. i — Hogyan értékeli csapata teljesítményét? — kérdeztük beszélgetésünk elején a ve­zető edzőt. — Felemás szerepléssel zártuk az 1984—85-ös bajnok­ságot. Az összkép felvázolá­sa érdekében szükségesnek érzem visszanyúlni az előző évi bajnokság zárásához. Ta­valy nyáron a bentmaradá- sért beígért prémiumot nem kapták meg játékosaink, én új edzőként bizony meglehe­tősen kellemetlen szituációba kerültem ennek kapcsán. Az­zal együtt, hogy az ígéretben szereplő jutalomhoz nekem semmi közöm nem volt. Eb­ből a csalódott hangulatból, bizonytalanságból csak las­san ocsúdtak a játékosok. A szakmai munka fontossága mellett abban a kérdésben is megnyugtató egyezségre kel­lett jutnunk, hogy akár lesz jutalom, akár nem, az új idényre becsületesen kell fel­készülnünk. — Ez utóbbi megtörtént, erről a bajnokság őszi érté­kelésekor már szóltunk. — Valóban. Mindenki be­állt a sorba, átérezte a csa­patra váró nehéz feladat sú­lyát, s becsületesen edzettek labdarúgóink. Csakhogy a felkészülés elején csupán az elvárásokat ismertették meg velük, a célkitűzés másik pó­lusát, az ösztönzést csak az őszi rajt előtti napon vázol­ták nekik. Az akkori szak­osztályvezetés hiánya ebben a kérdésben is visszaütött. Adorján, Márkus, Varga L., majd menet közben Kresz és Magyar távozott az előző évi csapat keretéből. Üj ember­ként csak Kovácsot, Horvá- thot és Weitner Jánost kö­szönthettük. Az ősz 19 mér­kőzésén 13 pontra futotta erőnkből. Bár, mindig szép- ségdíjias meccseket játszot­tunk, almikor is az ellenfelek kapták a két pontot. — A tavaszi folytatást ki­eső helyen, tizennyolcadik­ként várták... — Igen. A téli fölkészülé­sünk összességében sikerült. Biztosra vettem, hogy erőn­léti problémáink nem lesz­nek a bajnokság második fel­vonásában. Tavaszi 19 mécs­esünkön ez bizonyosságot is nyert. A télen igazoltunk egy labdarúgót, Szűcsöt, aki há­romhetes alapozás után be­vonult katonának. Rajta kí­vül Hujber, Dienes és Nagy Z. is megvált tőlünk, miután .megkezdték tényleges katonai szolgálatukat. így aztán az előjelek — a becsületes téli alapozás ellenére — bizony .nem sok jóval kecsegtettek. — Pedig akkor még nem kalkulálhatott be a vezető edző három döntő tavaszi „epizódot”. Az igazolások kö­rüli hercehurcát, a Bakony Vegyész elleni hazai veresé­get, valamint a Diósgyőrrel vívott 90 perc váratlan for­dulatát. — Nem bizony. A Vác el­leni idénynyitón itthon el­szenvedett 3-1-es vereség csak tovább rontotta az évadkezdés hangulatát. Ez­után jött, mintegy ráadás­ként a 22-es Volán elleni, igazolások problémái miatt elmaradt találkozó sokkhatá­sa. Szerencse, hogy a követ­kező héten a Baját kimon­dottan jó játékkal legyőztük. Ezután pedig Kazincbarcikán játszottunk gól nélküli dön­tetlent. Nagy várakozás előz­te nteg a tipikusan négypon­tos, kiesési rangadó 90 percét a Bakony Vegyész ellen. Itt újabb sokk érte csapatunkat, hiszen semmi sem sikerült, s az 1-0-as vereség rendkívül kritikus helyzetbe sodort bennünket. — A folytatás már jobb volt, hiszen öt találkozón hét pontot gyűjtöttek. Majd jött a DVTK... — A Diósgyőr elleni tava­szi 12. mérkőzésünkön hazai pályán biztos győzelem he­lyett súlyos vereséget szen­vedtünk. Borúra derű: Ózdon és Siófokon pontot, Nagyka­nizsán pedig pontokat sze­reztünk. Itt jegyzem meg, hogy utoljára 1982 októberé­ben nyert idegenben a Dó­zsa. A kanizsai siker egyút­tal megalapozta további NB Il-es tagságunkat, hiszen a Debrecen ellen már csak be­biztosítottuk bentmaradásun- kat. A tavasszal elért 52 szá­zalékos teljesítmény, a 20 pont a mezőnyben az előke­lő 9. helyre taksálta csapa­tunkat. Olyan együtteseket előztünk meg ezzel a tavaszi szerepléssel, mint a Nyír­egyháza, a Kazincbarcika, a Szolnok és a Hódmezővásár­hely. — Tavasszal erősítettek, s nem is akárhogyan. — Az Újpesti Dózsával kö­tött együttműködési szerző­dés serkentőleg hatott szak­osztályunk életére. A hoz­zánk került Víg és Selmeczi erősítést, segítséget jelentett. — Miként aLakult a játé­kos-rangsor ? — Ezúttal másfajta értéke­lési mód alapján három cso­portba osztottam a játéko­sok teljesítményét. Szabó, Varga, Horváth és Víg átla­gon felüli teljesítményt nyúj­tott tavasszal. Selmeczi, Kni­esz, Suba, továbbá a két Weitner és Somodi összes­ségében megfelelt, míg Ko­vács B., Megyeri és Lauer elmaradtak a képességeik alapján tőlük elvárható tel­jesítménytől. Külön kell szólni a hat mérkőzésen sze­repelt Dienes teljesítményé­ről. Róla egyértelműen csak a dicséret hangján véleked­hetek, hiszen az ő beállítá­sával egyszeribe fazont és magasabb fordulatot kölcsön­zött együttesünknek. — Meddig tart még a nyá­ri szábadság? — Július 4-én kezdjük meg felkészülésünket az új idényre szekszárdi edzőtábo­rozással. Július végén négy napra Ausztriába utazunk, ahol az edzések mellett elő­reláthatóan két-három mécs­esét is játszunk. Keretünkben Tóthnak, Horváthnak, Vargá­nak és Hahnnak jár le a szerződése június 30-án. Erő­sítési terveink egyértelműek: kaipus, balhátvéd, középpá­lyás és csatár posztra sze­retnénk egy-egy játékost iga­zolni. Több labdarúgóval elő­rehaladott tárgyalásaink vannak, július végéig tisztá­zódik, hogy mit sikerül va­lóra váltani erősítési ter­vünkből. Becsületes munká­val akarunk felkészülni az 1985—86-os bajnokság őszi idényére. FEKETE LÁSZLÓ Országúti bajnokság Három szekszárdi, egy tamási győzelem A megyei kerékpáros or­szágúti bajnokságnak Tamá­si adott otthont. A serdülők kezdték különböző korcso­portúak versenyét. Utánuk öt perces szünetekkel rajtol­tak a többiek a kerékpáros pályán. Elsőnek a 10 kilo­méteres versenytávot teljesí­tő előkészítő csoport bringá- sai érkeztek a betonteknőbe, ahol nagy hajrában a tamá­siak versenyzője Arató győ­zött. A gyermek korcsoport­ban a szekszárdi Steig és a hazaiak kedvence, Árvái a fordító után megszökött és jelentős előnnyel érkeztek a pályára, ahol az utolsó mé­tereken dőlt el a győzelem sorsa: Steig alaposan „meg­szorongatta” Árváit. Az út­törőknél két szekszárdi fiú (Kormos, Steig) harcolt ki jelentős előnyt, és a hajrában a párviadalból Kormos ke­rült ki győztesen. A serdülő fiúk mezőnyében a tamásiak másik kitűnősége, Nagy La­jos baleste miatt elmaradt a várt küzdelem: a szekszár­diak három kitűnősége (Ka­sza, Újvári, Molnár) oszto­zott egymás között a helye­zéseken. A hajrában ezút­tal Kasza legyőzte Újvárit, az országos kritériumbajno- kot. Eredmények: gyermek kor­csoport: 1. Árvái (Tamási), 2. Steig (Szekszárd), 3. Völ­gyi (Tamási). Úttörők: 1. Kormos, 2. Steig (mindkettő Szekszárd), 3. Radovics (Ta­mási). Serdülők: 1. Kasza, 2. Újvári, 3. Molnár (mindhá­rom Szekszárd). Nők: 1. Spanicsek, 2. Varjas, 3. Sza­bó-Kovács (mindhárom Szek­szárd) . Balasov visszalépett Az AP hírügynökség Tax- cóból származott jelentése szerint Jurij Balasov vissza­lépett a sakkvilágbajnoki zónaközi döntő további küz­delmeitől. A szovjet nagy­mester rendkívül erős gyo­morfájásokra panaszkodott, kórházba szállították. Az el­ső orvosi diagnózis szerint emésztőrendszeri zavarok miatt ápolásra szorul, nem versenyezhet tovább. Szabó (elöl) mindvégig egyenletes, átlagon felüli telje­sítményt nyújtott __________________________________________________, _________________ S uba (fehérben) 13 góljával a csapat legeredményesebb játékosa lett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents