Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
1985. június 29. Képújság 11 Az Állami Balettintézet vizsgaelőadása Megtartatták az Állami Balettintézet növendékeinek vizsgaelőadását a Magyar Állami Operaházban. Kilenc ifjú balettművész, hat lány és három fiú táncos — Sebestyén Katalin, Liszt-díjas balettmester osztálya — fejezte be a kilencedik tanévet az intézetben. Az ez idő alatt elsajátított technikai tudásukról s előadóművészi tehetségükről adtak számot a vizsgaelőadáson. A háromrészes műsorban Adam Giselle című balettjének második felvonását, egy többtételes balett-összeállítást és Rossiniana címmel Fodor Antalnak Rossini-művekre komponált táncjátékát tolmácsolták a fiatal balettosok. Utolsó igazítás a frizurán. Müller Ervin és Vári Gábor. Lakfalvi Bettina Hűvösebb stílusa a klasszicizmushoz vezet át, és a des- cartes-i filozófia késői epigon- jaihoz kapcsolódik. Iskolájával nagyszámú egyházi megbízást teljesített. A nápolyi templomok, zárdák freskói és oltárképeinek nagy része tőlük származik. A főnemesség és az udvar is foglalkoztatta őket a paloták díszítő- munkálatainál. Diano és De Mura finom érzékkel rokokó ünnepi bájt varázsolt az előkelő termekbe óriási művén. A genreképek és a főúri reprezentációt szolgáló arcképek sorozatát is megfestették, a királyi udvar nagy ünnepségeit, kivonulásokat, vaddisznóvadászatokaü realista ábrázolásmóddal. Gaspare Traversi már mély érdeklődést mutatott az őt körülvevő társadalmi valóság iránt is, művei finoman szatirikus hangvételűek. A XVIII. század második felében a pompeji és hercu- laneumi ásatások Európa haladó értelmiségeinek körében divattá tették a dél-olasz utazást. A klasszicizmus képviselői sorra keresték fel a várost, ahol a királyi udvar maga ' is serényen foglalkoztatta a kor híres festőit. A francia rokokó művészei közül Fragonard és Hubert Robert működött rövid ideig Nápolyban, a helyi művészet összképét gazdagítva hozzájárult annak a művelt, kozmopolita légkörnek a kialakításához, amelynek a század végén a Bourbon reakció vetett brutális véget. Brestyánszky Ilona A nápolyi festészet aranykora A nápolyi kultúra aranykora a spanyol Bourbon uralkodók alatt a XVII—XVIII. században következett be, amikor a művészetek minden fajtája fejlődésnek indult. Az olasz kulturális napok keretében most ennek a ragyogó korszaknak a festészete mutatkozik be Párizs, London, Washington, Madrid után Budapesten is a Szépművészeti iMúzeumban rendezett impozáns bemutatón. Az aranykor festészetét a tragikus sorsú Caravaggio, az itáliai barokk festészet nagy mestere indította el rövid nápolyi tartózkodása alatt 1606 és 1610 között. Robusztus erejű, drámai feszültségektől terhes, plebejusán igazmondó képei merész fényárnyékhatásukkal, erős rövidülésben ábrázolt népi alakjaival a kor uralkodó egyházi festészetében forradalmat idéztek elő. A XVII. század első három évtizedében követői új látásmóddal, új formanyelven közvetítették Jézus és a szentek megrázó drámáit a különféle szerzetesrendek templomainak nagyméretű oltárképein. A forradalmat csak elmélyítette az akkor már jól ismert, valenciai eredetű Ribera, aki 1616-ban Nápolyban letelepedve nyersebb, szenvedélyesebb realizmussal pasztózus ecsetkezeléssel ábrázolta az elrettentő erejű ó- és újszövetségi tragédiákat. A délolaszok mélységes vallásossága), babonás hite tápot nyert e jelenetekben, melyek ma is megragadnak érzelmi mélységükkel, nemes pátoszukkal. Finoglia, Battisitello, Caracciolo érett képei a Certosa di San Martino és más nápolyi szerzetesi templomokban egységes, más itáliai művészeti központoktól jól megkülönböztethető formanyelven beszélnek, a kor ideológiai és művészeti törekvéseiről. A század közepének nagy egyházi megrendeléseiben Massimo Stanzione játszott uralkodó szerepet áhítatos, választékos formaadású képeivel. Követői közül Vitale Pacecco, Spinelli, Bernardo Cavallino a nemesség és nagypolgárság számára csak úgy ontották a félalakos szentek képeit, vagy a népszerű világi tárgyú jeleneteket, csataábrázolásokat. A Caravaggio által bevezetett műfajok közül a csendélet is felvirágzott Luce Fonté, Porpora és a Rec- co család művészetében. A XVII. század közepén Van Dyck hatására az új velencei felfogást, a nagy hatású, dekoratív tömegjelenetek hódítottak tért, világos színezéssel, a fények zománcos ragyogásával. Cavallino képein a polgárság irodalmi, történelmi érdeklődésének is hangot adott. A patetikus barokk forma- nyelv nápolyi vezéralakja Luca Giordano volt, aki a látott jelenségeket hatalmas víziókká alakította át, magasfokú érzelmi átéléssel, az ábrázolás szinte felülmúlhatatlan frisseségével. Szárnyaló fantáziája maga alá gyűrte festőtársait, akik egy fél évszázadon át alig tudtak kitörni hatása alól. Követői honosították meg a dekoratív illuzionista rokokó festészetet Nápolyban, ahol a nemesség és a királyi udvar a XVIII. század első felétől kezdve sok megbízással halmozta el a művészeket. A dél-itáliai festészet virágkorának utolsó nagy mestere Francesco Solimena volt, aki kezdetben a XVII. századi naturalizmust folytatta. Minden Nápolyban dolgozó nagy mestertől tanult, főleg Giordanótól, de inkább a rajz, a szerkesztés, a térelosztás racionalitása érdekelte. Gaspare Traversi: A hangverseny Massino Stanzione: Madonna a gyermek Jézussal Francesco Solimena: Mad- daloni herceg képmása a Szt. Januarius lovagrend öltözetében fi Romai Opera — Magyarországon Itu.ia a/, opera hu/aia. Az olasz opera dallamai az egész világot meghódították. Érthető az érdeklődés, amely nálunk is kíséri az olasz előadók, énekesek vendégjátékait. Hogyne lett volna esemény, amikor június közepén Budapesten vendégszerepelt a nagy múltú Római Opera, a Teatro dell’Opera. Rómáiban már a 17. század elején is tartottak operaelőadásokat. Akkor a Barberini család palotája volt a színhely. Az első nyilvános operát a Teatro Tordinonát 1671-iben Stradelfe: LeSbo e Ceffaa című művével avatták fel. A színházat többször újraépítették. 1881-ig állt fenn a Teatro Capranica, amelyben ugyancsak operákat játszottak. A 18. században még két opera nyitotta meg kapuit, a Teatro déllé Dame és a ma is működő Teatro Argentina. A mai színház elődjét 1880-ban nyitották meg Teatro Constanzi néven (az impresszárióról, akitől az alapitas ötlete is szármázott) — elnevezve. Az 1926—27-ben átépített, akkor Királyi Operaház néven működő épület hatalmas, díszes színház. BarokA Don Pasquale három szereplője kos arany díszítésű nézőterére 2200-an ülhetnek be. A színház 1946 óta viseli a Teatro dell’Opera nevet. Róma állami színháza, egyetlen állandó operaháza. (Itália- szerte ma 13 operaház és a St. Cecilia Akadémia mutat be zenés drámákat.) Számos ősbemutató, a Sevillai borbély, a Hamupipőke, a Trabudúr, a Parasztbecsület, Puccini Toscájának 1900-as premierjének — színhelye.- Az 1984—85-ös évadban új vezetőséggel, gazdag tervekkel megújult színház a közelmúltban amerikai turnéján aratott nagy sikert. Hozzánk Donizetti vígoperáját, a Don Pasqualét hozták el négy előadásban, két parádés szereposztásban, rendezésben. (A Don Pasquale Donizetti legjobb vígaperája, az opera buffó késői korszakának egyik remeke. A vígjátéki hagyomány finom lírával és drámai jellemábrázolással ötvöződik az operában.) A Római Opera évente 20 darabot mutat be. Egy-egy művet 5—9 alkalommal játszanak. De minden bemutatót egyhónapos próba előz meg. Az énekesek egy-egy produkcióra szerződnek az Operához. Műsortervükben sok kortárs zene is szerepel, hivatásuknak tekintik a nagyon ritkán vagy soha nem játszott operák bemutatását is, csakúgy, mint a biztos zenei sikerrel kecsegtető klasszikus operák színrevite- lát. Nyáron, a Garaoalla Termákban — a régi római környezetben fesztivált rendez a Római Opera, ahol a Don Quihote című balettet és a Nabuccót, Verdi operáját viszik színre. Ami a jövő évi terveket illeti — operastúdió felállításáról, a balettkar bővítéséről beszélnek. S több magyar énekest is meghívnak vendégszereplésre. Miller Lajost, akit igen kedvel a római közönség, az Álarcosbál férfifőszerepére várják. (K. M.)
