Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-28 / 150. szám
1985. június 28. NÉPÚJSÁG 3 A vállalati gazdasági munkaközösségekről A kongresszust megelőző pártfórumokon, tag°___________gyűléseken, az irányelvek vitájában is gyakran elhangzottak a fő munkaidő becsületét féltő, gazdasági fejlődésünk szocialista vívmányaiért aggódó felszólalások, sőt előfordultak — mindenekelőtt a kellő tájékozottság hiánya miatt — hamis általánosítások, szélsőséges nézetek is. Pártunk XIII. kongresszusán is szóba került a vállalati gazdasági munkaközösségek ügye. A kommunisták országos tanácskozásán, és az e témában az év elején szervezett pártfórumokon ezzel kapcsolatban a következő főbb megállapítások hangzottak el: A vállalati gazdasági munkaközösségekre, mint a termelési feltételek javításának új eszközére az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához szükségünk van. Nagy többségük reális igényeket elégít ki, jól illeszkedik a vállalati gazdálkodás rendszerébe, növeli annak eredményességét. A pozitív vonások erősítéséhez elengedhetetlen, hogy a vállalati munkaközösségeket még inkább a dolgozók demokratikus ellenőrzése alá helyezzék, és szüntessék meg mindazokat a vmk-kat, amelyek a munkahelyi szervezetlenség, fegyelmezetlenség leplezését szolgálják, és ily módon megalapozatlan, indokolatlan többletjövedelemhez juttatják tagjaikat. A kormányzati szerveknek — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével — tovább kell javítani mindazokat a szabályozási, szervezési, érdekeltségi feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a fő munkaidőben lehessen a teljesítményeket erőteljesebben növelni, és ezzel arányban a nagyobb jövedelmet elérni. A vállalati gazdasági munkaközösségekről ez év első negyedében tartott taggyűlési viták és állásfoglalások a vállalati pártmunka számára több hasznosítható tanulságot adtak. Az egyik figyelemreméltó tapasztalat: nem teljesen érthető, hogy a párt-álapszervezetek- nek miért csak kis hányada foglalkozott az elmúlt években saját kezdeményezésére a vállalati gazdasági munkaközösségek működésének tapasztalataival. Kedvezőnek tartjuk azonban azt, hogy a közelmúltban e témáról tartott taggyűléseket jól készítették elő, valós tényeken alapuló vitaindítók hangzottak el, és alkotó véleméycsere alakult ki. A helyes álláspontot tükröző állásfoglalások, politikai feladatok többsége megítélésünk szerint hasznosan segíti a gazdasági jellegű gondok felszámolásának meggyorsítását. Elmondhatjuk tehát, hogy a XIII. kongresszus ide vonatkozó megállapításait, és a taggyűlésen elhangzott eszmecseréket követően a vállalati gazdasági munkaközösségekről a párttagság megítélése sokkal valósághübb és egységesebb. Kedvezőnek tartjuk, hogy jelenleg a párttagok többsége nem a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását ellenzi, hanem helyesen azok helyi torzulásainak megszüntetését szorgalmazza. Lényeges tanulság az is, hogy napjainkban a munka. közösségek többségének pozitív a gazdasági, politikai hatása azokban a gazdasági egységekben, ahol működésük hosszabb időre tekint vissza. A dolgozók jobban észreveszik, megértik a külső gazdasági környezet változásait, fokozottabban érdeklődnek a vállalat helyzete iránt, fejlődik kezdeményezőkészségük és közgazdasági gondolkodásuk. A legjobb munkaközösségek példát mutatnak a munkaszervezésben, a munkavégzés intenzitásában, a munkaműveletek jó előkészítésében. A demokratikusan kijelölt vezetőknél, és a teljesítmény alapján kiválasztott tagoknál egyaránt nagy hangsúlyt kap a szaktudás, az alkalmazkodókészség és a munkaszeretet. Kedvezőnek tekintjük azt az egyre gyakoribb jelenséget is, hogy az egyes vállalati gazdasági munkaközösségek felajánlásokat tesznek, társadalmi munkát végeznek, és mint kollektívák is részt vesznek a vállalat társadalmi életében. Nem kétséges, hogy a vállalati munkaközösségben nyújtott többletteljesítmény bizonyítja, és kézzel foghatóvá teszi a termelés emberi tényezőinek, mint a belső tartalékok egyikének fontosságát, és ma még kellően ki nem használt óriási lehetőségét. A taggyűlések segítségével sikerült a párttagokkal elfogadtatnunk, hogy munkaközösségekben végzett tevékenység magasabb díjazása az esetek nagy többségében arányban áll az ott kifejtett fokozott teljesítménnyel. Természetesen ott továbbra is maradtak kételyek és ellenvélemények ezzel kapcsolatban, ahol a munkahelyeken hiányzik a munkaközösségek közötti verseny, nincs egyenlő esély a részvételre, új közösségek kialakítására; a vállalatok gazdasági vezetői az ármegállapításkor és a szerződéskötéskor nem tanúsítanak körültekintő gazdálkodói magatartást; az elszámolások, a nyilvántartások, tekintetében nem biztosít-> ják a fő munkaidő védelmét; nem kellően tisztázott a munkahelyi vezetők és a munkaközösséget kiszolgáló dolgozók érdekeltsége. Ahol indokoltnak látszik, a pártszervezetek bizonyára szorgalmazzák majd az anomáliák megszüntetését, a törvényes előírások betartá. sát. Az országos tapasztalatok szerint a vállalati gazdasági munkaközösségekben a párttagok részvételi aránya általában magasabb, mint az adott területen a párt szervezettsége. Ezért különösen fontos a taggyűlések azon egybehangzó megállapítása, hogy ezek az elvtársak tisztességgel eleget tesznek a párttagságukból eredő feladatoknak és kötelezettségeknek. Nagyrészt ennek a ténynek tulajdonítható, hogy a pártalap- szervezetek többsége úgy ítéli meg, a vállalati gazdasági munkaközösségek alapvetően nem gyakorolnak kedvezőtlen hatást vállalatuk politikai életére, konkrétan a pártmunkára sem. összegezve: az üzemi pártszervezetek a gazdasággal kapcsolatos pártpolitikai munkájukban a jövőben legyenek öntevékenyebbek, és egyebek között fordítsanak nagyobb gondot a vállalati gazdasági munkaközösségek politikai hatásainak rendszeres elemzésére, a gazdasági vezetők részéről a szükséges intézkedések kezdeményezésére. Az agitációs és propagandamunkával, a munkahelyi demokratikus fórumok felhasználásával serkenthetik legeredményesebben a kedvező tapasztalatok elterjedését. A gazdasági fezetőktől igényeljék, hogy a válla-----2--------------— lati gazdasági munkaközösségek tér. m elésre és gazdálkodásra gyakorolt pozitív tapasztalatait fokozatosan, de bátran érvényesítsék a főmunkaidő alatt, az általános vállalati tevékenységben. DR. BALOGH PÁL az MSZMP KB munkatársa Szekszárdi autójavító Az önállóság tapasztalatai Új szolgáltatás, növekvő árbevétel A zárt technológiás műszaki vizsgáztatásra egyre többen jelentkeznek A karosszériaüzemet önálló elszámolásúvá, az embereket pedig érdekeltté tették a munka minőségének fokozásában A kisvállalat 1983. január 1-től Szekszárdi Autójavító és Szolgáltató Vállalat. Két és fél évtized telt el azóta, hogy a volt AFIT üzemegység megyei felügyelet alatt tevékenykedik. Továbbra is az autójavítás a fő tennivaló ebben az üzemben. És az ezzel kapcsolatos szolgáltatások. A két és fél év múltán immár mód van arra, hogy vizsgálódjunk, a teljesség igénye nélkül, az emberek hangulatáról, a munkáról, arról, hogy a lakosság miként fogadta ezt a kis céget. Mindenekelőtt örömmel állapítjuk meg, hogy az átszervezés csak hét alkalmazottal kívánt többet. A szükséges többit nem kellett beszervezni. Az új emberek adminisztrációs munkakörben dolgoznak, egy közülük a gazdasági vezető. Az igazgató, Grünfelder Károly, kissé rezignáltan beszél az indulás körülményeiről. Például csak az újságból értesültek, hogy az üzemegységet átszervezik önálló vállalattá ... — Egyedül maradtunk. Kaptunk ugyan az APIT-tól némi útbaigazítást, de az nem volt elégséges az üzem megszervezéséhez, az új rendszer kidolgozásához és az emberekről való gondoskodáshoz. Mindenekelőtt a belső szervezési formát kellett kialakítaniuk. A megyei tanács ipari osztálya sokat segített, de érthető módon csak a külső formát tudták onnan megadni, a tartalmi, belső munkát csakis azok végezték el szakszerűen, akik ott éltek évek, évtizedek óta az autók között. Véleményt kértek a szocialista brigádok vezetőitől, összeültek a társadalmi szervek vezetőségei külön- külön, majd együttesen tárgyaltak. Közben az igazgató is sok éves tapasztalatai alapján egy belső rendre vonatkozó elképzelést dolgozott ki. Amikor pedig az egész csapat leült, már mindenki hozta a maga javaslatát és a tárgyalások megkezdődtek. Volt miről beszélni, dönteni, hiszen sok-sok értékes elképzelést dolgoztak ki. Ezekből a legjobbat választották, s végül már személyre szólóan megállapították a tennivalókat, jogokat, amolyan munkaköri leírás jellege volt az egész elképzelésnek. S ez azért lehetett sikeres, mert a dolgozók véleménye is helyet kapott benne. Az átszervezés elsősorban az emberekkel való szoros együttműködés révén kezdődhetett, s így is folytatódott. Mindössze egy munkás nem fogadta el javasolt beosztását, magasabb pozícióba akarták tenni, maradt a szerelőpadnál. Senkinek nem adták oda a munkakönyvét. Lényegében maradt mindenki az új vállalati rendszerben. A fentebb már említett hét adminisztrációs munkakört meghirdették a Tolna Megyei Népújságban. Eredmény: válogatni kellett a sok jelentkező között. S akikre a választás esett, most is kifogástalanul látják el feladatukat, tehát jól választott a vezetőség. Lényeges változás volt, hogy a műszakvezetői beosztást megszüntették. Az egyik technológus a másik főművezető lett. Négy művezetőre bízták a termelés helyi irányítását. Mind olyan emberek, akik előtte is csoportvezetőként, brigádvezetőként, avagy részlegvezetőként dolgoztak — s itt is arra figyeltek, hogy a régi brigádok együtt maradjanak, akik éveikig sikerben, kudarcban egy műhelyben éltek, dolgoztak, maradtak is a művezetők keze alatt. Hallatalanul nagy jelentőségére ennek csak egy év után jöttek rá. A legnagyobb és felelősségteljes munka az üzem pártszervezetére, annak tagjaira hárult. Elsősorban példát kellet mutatniok, mint addig is, a munkában, és a döntés után támogatni a gazdasági-szervezési intézkedések végrehajtását. — Azt ígértük — mondja Bandi János pártalapszerve- zeti titkár —, hogy a tisztességes munkát tisztességeden megfizetjük, kellő differenciált bérezést vezetünk be, s állandóan figyelemmel kísérjük a hangulatot, a munkát. A hangulat az üzemben jó. Ennek részben oka az is, hogy két év alatt a személyi jövedelem átlagosan 27 százalékkal nőtt, volt akinél elérte az 50 (!) százalékot is, ha olyan kifogástalan munkát végzett. Ezt is tudomásul vették a dolgozók, a differenciált munka minősége szerinti bérezés a szolgáltató szakmában igen fontos. Nem mindegy, jönnek-e hozzánk az ügyfelek, avagy elmennek, fogynak. Ennek érdekében ismét nyúljunk a számokhoz, bizonyítsunk. Az átszervezés előtti évben, tehát 1982. december 31-én az évet 35 millió forintos árbevétellel zárták. 1983-ban az önállóság első évében 53 millió volt az árbevétel. Tavaly meghaladta a 60 millió forintot. S ez alatt az idő alatt a szolgáltatási áremelkedés alig érte el a 20 százalékot! Az árbevétel-növekedést a belső hatékonyabb munka és egész sor új szolgáltatás bevezetése eredményezte. Mint mondtuk fentebb, a fizetések is a termelés értékével összhangban emelkedtek. De többet is kellett, s kell az embereknek dolgozni, mint korábban. Most ezért mégsem búskomor a hangulat, mert mindenki „testhezálló” munkát végez. Megtartottak minden régebbi szolgáltatási formát. Ám újakat is szerveztek. Ezek az újdonságok olyanok, hogy j,csak” ki kellett találni, megszervezni a végrehajtását. Például bevezették a használt alkatrészek forgalmazását. Autóbontót létesítettek, s ami alkatrész ott kiszerelhető és megbízhatóan beépíthető, ajánlják az ügyfeleknek. Sőt az ügyfél maga is kiszerelheti a roncsból a használható alkatrészt. Korábban Pécsre szállították a totálkáros és igen roncsos állapotban lévő gépeket. Most ezeket is megveszik az ÁB- tól és kínálják a használhatót: ajtót, fődarabokat, még ajtózárakat is, többek között. Az AUTÖKER konszignációs raktárt alapított a vállalatnál, itt különféle járművek felújított fődarabjait árulják — igaz, ezen kicsi a haszon, de mégiscsak csur- ran-csöppen, arról nem is szólva, hogy az autók javításához mindig van valamilyen szükséges alkatrész — tehát gyorsabb a javításra leadott autó kikerülése a műhelyből, vissza a tulajdonosokhoz az út rövidebb. Főleg Nisai, UAZ, Zsuk és hasonló járművek felújított fődarabjait árulják így. Rugófelújító műhelyt nyitottak. A különféle spirál és lapos rugók meglehetősen gyakran tönkremennek, ezek felújítása indokolt, hiszen nem jelentős munkaráfordítással, szinte újjá válik. Ebben a műhelyben — a városban van, nem a központi telepen —, még lópatkolást is vállalnak. Az AUTÓKER-rel kötöttek a felújított rugók átvételére szerződést, részben onnan is kapnak elnyűtt rugókat megújításra. A korábbi években a Da- cia-tulajdonosok legközelebb Pécsre, vagy Siófokra vihették járműveiket garanciális javításra. Most már nemcsak a Dacia, hanem a P—126-os és a Moszkvics kocsik garanciális javításával is bővítették repertoárjukat. Űj az is, hogy vállalják használt tehergépkocsik bontását, illetve ezek árusítását. Tehát ha egy cég felajánlja lefutott tehergépkocsiját, itt megveszik, s alkalmasint eladják másnak. Alakítottak két munkaközösséget is. Azzal a céllal bízták meg a gmk-katt hogy újítsanak fel különféle alkatrészeket. Az első tengelyekre kevésbé vállalkoznak, hátsó futóművek felújítására inkább. Az AUTÖKER ebben is partner — tavaly az ilyen jellegű munka értéke 1,8 millió forint volt. Nem volt gyorsszolgálati javítás, most ezt is két műszakra szervezték. Így nem kell napokat várni a kocsi kis javítására — ám a gyorsabb munka többe is kerül. De annak, aki sokat használja járművét, drágább az autó ha áll, mintha a kis javítást azonnal elvégzik. Végül szóljunk arról is, hogy a szekszárdi Rákóczi utcában az Autótechnikával közösen üzletet nyitottak autóalkatrészek árusítására. Az árukészlet az Autótechnikáé, a munka a vállalaté — a haszon persze ebben az üzletágban sem nagy, de előfordul, hogy a havi forgalom eléri az egymillió forintot is. A zárt technológiás vizsgáztatást, mint új szolgáltatást, a felsorolás végére hagytuk. Ugyanis időközben volt néhány probléma, de a kezdeti hibák után már itt is jól végzik a munkát, egyre több járművet hoznak vizsgáztatni. S már elmúlt az az idő, amikor egy sáros, fakó csövet cserélni kellett. A fő figyelem a kocsi üzembiztonságára irányul — s a sok csipp-csupp javítások, amelyek korábban nem voltak szükségesek, mégis elvégezték, most elmaradnak, fgy a kocsi vizsgáztatása olcsóbb. Két és fél év nem nagy idő egy kisvállalat életében. De a fentiekből látható, hogy mennyi minden történt. Az emberek megkedvelték még jobban munkahelyüket. S az is bíztató, hogy a városi tanács és a szekszárdi városi pártbizottság több alkalommal is vizsgálta a kisvállalat ügyét, s elismeréssel nyilatkoztak az ott folyó munkáról. Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly
