Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

1985. június 25. NÉPÚJSÁG 5 Hideg napok — jó hangulat Hánm csoport a dombon üttirítáborbai „önállóságot tanulnak a gyerekek...” TAKACS ZSUZSA — A VIT-es mikánt lett zőbbnék. díjnyertes? szíj Kosárkirálynő Stn Úttörőelnökségi ülés Több a helyi kezdeményezés Kétperces portré Plakátlány, a békéért fehérben, — Az iskolában folyama­tosan fejtettük meg a VIT- rejtvényfüzetet. Emellett kezdtem gondolkodni egy rajzon is. A rajzolás nekem mindig öröm. Jól ki tudom fejezni az érzéseimet. Ami­kor jó a hangulatom, lenge lányt rajzolok, amikor pedig duzzogok, vagy dühös va­gyak, akkor nagyon ronda valami sikeredik. — A pályamunkád egy fe­hér ruhás lány volt föld- gömblbel, a nemzetek zász- laival... — Arra gondoltam, hogy egy lenge, könnyű, fehér ru­hás lány fejezi ki legjobban a világ ifjúságát. — A fiú nem? — Jobban szeretek lányt rajzolni, ámbár ez a lány akár fiú is lehetne. Igazán örültem, hogy a zsűri az én rajzomat találta a legkifeje­Kisdobosok Megtartásra váró kapcsolat Csendes az iskolaudvar, az ajtó zárva. Befejeződött a tanítás, sehol nem hallatszik a jól megszokott gyermek­zsivaj, a pihenés, üdülés és táborozás időszakának ele­jén tartunk. A cikói általá­nos iskola igazgatója, Glöck­ner Jakab végre nyugodtan szánhat kellő időt a gyerme­kével való foglalkozásra!, egy kis könnyű reggeli játékra. — Arra kérem, hogy a tanév végén beszéljen ne­künk arról a kapcsolatról, mely az iskola és a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat között kialakult. — Ez a kapcsolat már ha­gyományokra tekinthet visz- sza, hiszen ezelőtt tizenhá­rom évvel kezdődött Abban az időben — 1972-ben — in­dult egy akció, melynek a cél­ja az volt, hogy minden is­kola hozzájuthasson egy te­levízióhoz. Az akkori iskola- vezetés és a Gábor Áron út­törőcsapat tanulói irtak en­nek a budapesti külkereske­delmi cégnek, ők pedig po­zitívan reagáltak. Hát, innen a kapcsolat — Ezek szerint ma is tart a jó viszony. — Igen, szinte minden év­ben ellátogatnak hozzánk a gyermeknapra. Az idén a vállalat igazgatója, dr. Me- ráth József is itt járt Cikón. — Tekintsünk vissza az elmúlt évekre. Mit jelentett a cikói iskolának és a gyere­keknek ez a jó viszony? — Anyagi és erkölcsi se­gítség egyaránt. Amikor a Vállalat felszámolta egyik irodaházát, az öszes iroda­bútor hozzánk került, ma is azokat használjuk. Ha nem is sorrendben, de meg kell említenem, hogy az elkészült tornaszobába a pesti cég munkatársai vezették be a vizet, harmincezer forint ér­tékű társadalmi munkával) egy héten keresztül dolgoz­tak itt. Az iskola egyik jó tanulójának szovjetunióbeli utazását is ők állták, ezen­kívül tanulmányi ösztöndíjat biztosítanak egyik Pécsett tanuló leányunknak, ha ó elfogadja. Írógépeket kap­tunk tőlük, és eljöttek egy hétre Cikóra iskolát meszel­ni is. — Gondolom, nemcsak az anyagi segítség értékelhető. — Sokat jelent pedagógiai szempontból is ez a kapcso­lat, rengeteg olyan informá­cióhoz jutnak így közvetle­nül a tanulók, mely őket igazán érdekli. _A budapesti kirándulásnál 'elszállították a csomagjainkat, együtt ebé­delt az igazgató a gyereke­inkkel. — Szükség van ma egy ilyen kapcsolatra? — Feltétlenül. Minden is­kolának kell egy patronáló, és az sem mellékes, hogy anyagi támogatásukkal sok minden megoldható. Kelle­mesebb lenne, ha egy isko­lának csak az oktatással és nevelései kellene foglalkoz­nia, de egyelőre szükség van ezekre a kapcsolatokra anyagi megfontolásból is. Egy ilyen sokoldalú segít­ségnyújtást szívesen foga­dunk (sőt, az sem baj, ha anyagilag erősödik), és az sem mindegy, hogy bármikor eljönnek segíteni. Néha vi­szont gond, hogy ilyen eset­ben nekünk kell gondoskod­ni azokról, akik nekünk nyújtanak segítséget. Min­dennel együtt igyekszünk ezt erősíteni. A legjobbkor érkeztünk a dombori úttörőtáborba. Ezen a napon tartották ugyanis a szakmai bemutatót a KRESZ-tábor résztvevőinek, izgalmas, változatos progra­mok váltották egymást reg­geltől estig. Igaz, június 21-e már a tíznapos táborozás vé­gét jelezte, de a táborlakók egyelőre nem akartak tudo­mást venni erről. Déri Györgyöt, a tábor ve­zetőjét, várdombi csapatve­zetőt. aki egyébként a Me­gyei Honvédelmi Szakbizott­ság elnöke, kértük, hogy foglalja össze az eddigi ta­pasztalatokat: — A tíznapos táborba a megye egész területéről ösz- szesen 101 tanuló érkezett, sőt vendég gyerekeink is van­nak Kaposvárról és Nagyka­nizsáról. A táborlakók fő­ként azok a diákok, akik a tanévben is kapcsolatban áll­tak ezzel a területtel, KRESZ-szakkörösök, úttörő­gárdisták, esetleg közleke­désirányítók. — Milyen céllal szervezik ezeket a táborokat? — Feladatunk a szakmai felkészítés és kerékpáros- vizsgát is tehetnek a tanu­lók. Szeretnénk ugyanakkor betekintést adni a közieke. désrendészet feladataiba, te­vékenységébe is. — Ennek megfelelően mi­lyen a programjuk? — A rendőrség szakmai irányításával végezzük a foglalkozásokat. Ez délelőtti elfoglaltságot jelent a gyere­keknek, de szabad időben is igyekszünk játékos módon mind több ismeretet nyújta­ni. Már az első napon fel­mértük a tanulók közlekedési ismereteit, Így táborozáskor megállapíthatjuk, hogy mennyit fejlődtek. Ehhez KRESZ-filmek vetítése, gya­korlati bemutatók, kerékpá­rozás gyakorlása nyújthat­nak segítséget. Kiemelkedő A napokban befejeződött úttörőolimpia Tolna megyei sikercsapatának (Bonyhád, II. Sz. Alt. Isk.) sikerembe­re, Palkó vies Judit riport­alanyként nehezebben „moz­gott”, mint a pályán, a pa­lánk könnyékén. A bonyhádi olimpiai ezüstérmes gárdá­jának szerény, de annál szimpatikusabb kiemelkedő képességű (öt mérkőzés, 74 pont) játékosát az újabb má­sodik hely bekarikázása után arról faggatom, hogy tud-e az újabb ezüstnek igazán örülni. — Tudok, mert még érté- kesbbnek tartom, mint a ta­Palkovics Judit programunk volt a mai szakmai nap. A rendőrség­től jöttek ki nyomozótisztek, kutyabemutatót, bűnügyi ve­gyitechnikai bemutatót tar. tottak, megismertették a tá­borlakókkal a karjelzéseket. A ma már a szekszárdi út­törőház kezelésében álló út­törőtábornak az elmúlt héten más lakói is voltak. A szek­szárdi városi énekkar és a bátaszéki általános iskola diákjai töltöttek el kint fá- zós napokat. A tavaly szep­temberben alakult gyermek- kórus 52 tagjából mindössze négyen hányoztak. — Harmadiktól hatodik osztályosak a kórustagok — mondja a karvezető, Sásdi Ágnes, a szekszárdi tanító­képző főiskola tanársegédje. — Fiatal még a kórus, de nagy feladatra készülünk. Szabadi Mihály táncosaival közösen tervezünk egy kará­csonyi fellépést, ennek prog­ramja már össze is állt. A néhány nap alatt tanultuk meg ebből Kodály Gergely- járás című darabját... — Naponta ez mennyi gyakorlást jelentett? — Délelőtt és délután egy-egy órát próbáltunk, de természetesen bőven jutott idő játékra, kirándulásra, vetélkedőre. Meg kell mon­danom, hogy kicsit féltem a tábortól, hiszen számomra is első volt, soha nem vezttem még tábort. A tapasztalat azonban jó, jövőre folytatása lesz. Ezkre a szavakra örömuj­jongással válaszol a tanár­nénit körülvevő gyerekko­szorú. — A legjobb farsang volt — csillan fel Bogdán Mária Ágnes szeme, aki a szekszár­di 3-as iskola tanulója. — Én szellemnek öltöztem be, de a többiek is csuda móká­sak voltak. Az énekkarban egyébként január óta éneke­. valyit. Jobban megszenved­tünk érte. — Zánkán is kitűntél a mezőnyből, akkor hány pon­tot szereztél? — Ha jól emlékszem, 114- et. Akkor csak a Szolnok tudta utunkat állni, most pe­dig egy kitűnő székesfehér­vári csapat tudott megállí­tani bennünket. — Milyen volt a rangadók rangadója belülről? — Nem repestem az öröm­től, nem tudtuk a megbe­szélt gyors indításokkal meglepni őket. A játék töb­bi részében pedig jobbak voltak. — Kivett belőletek sokat ez a mérkőzés... A Szeged el­len izgalmat okoztatok a kis pádon. — Még szerencse, hogy az ellenfél félideji hétpontos vezetésénél nem estünk pá­nikba. Szünet után össze­szedtük magunkat, és fordí­tani tudtunk. — Ezzel az újabb ezüst­tel elbúcsúztál az úttörő­olimpiától. — Mégpedig szépen. Szep­tembertől a bonyhádi köz- gazdasági szakközépiskola ta­nulója leszek. A kosárlabdától azonban nem szakad el. Már általá­nos iskolás korában közel 100 mérkőzésen szerepelt az NB II-es bonyhádi együttesben. Ábrahám János edző szerint nagy Ígéret. A látottak után már több annál. — bgy — lek, az osztálytársaim hív­tak magukkal. A „csábítók” között volt Hölcz Boglárka is, aki a megalakulás óta kórustag, mégpedig szoprános. — Nekem a tréfás vetélke­dő tetszett legjobban — mondja. — Különösen az, amikor lekváros kenyeret kellett kéz nélkül enni, utá­na pedig késsel, villával a csokoládét. Sokat nevet­tünk. .. A dalosokkal „társultak” a bátaszéki kisdobosok, ponto­sabban a még fennmaradó 60 üres helyet töltötték be a 3. osztályosok. — Hallgassa csak meg, milyen szép éneket tanul­tunk — invitál bennünket Récsei Jánosné, a kisdobosok vezetője. Igazán nagyszerű, hogy egy turnusba kerül­tünk a* énekesekkel, sok kö­zös programunk volt. — Nem tartja túl kicsinek a harmadikosokat? — Már évek óta táboroz- tatjuk a legkisebbeket, és az a véleményem, hogy legjobb minél korábban elkezdeni. Igaz, néha eltörik a mé­cses, de szerencsére nem tart sokáig. Érdekes prog­ramokkal, és ami fontos, fel­adatokkal kötjük le a gyere­keket. Önállóságot tanulnak és szívesen segítenek min­denben. A kis harmadiko­sok tartják például rendben a szobákat. Nézem a szépen díszített faliújságot, rajta humoros felirat: „Reszketünk, fázunk, napsütésre hiába várunk.” — Nem múlt nehezen itt a vízparton ez a hideg hét? — Igaz, hogy csak egyszer lógathattuk lábunkat a víz­be. de nem unatkoztak a gyerekek. Sőt bebizonyoso­dott. hogy rossz időben is le lehet kötni őket, csak ér­dekes programok, ötletek kellenek. Az elmúlt hét csütörtökén a faddi általános iskolában tartatta meg soros ülését a Magyar Úttörők Szövetségé­nek Tolna Megyei Elnöksé­ge. A tanácskozás első ré­szében a megyei elnökség mellett működő szakbizott­ságok vezetői számoltak be az 1984/85-ös úttörőév ren­dezvényeiről. Az elnökség tagjai meg­állapították, hogy ebben az Kaposi Tünde, a szekszár­di Babits Mihály Általános Iskola ötödik osztályos tanu­lója a buszon tudta meg az újságból, hogy a „VIT-tbé- ke” címmel meghirdetett gyenmekrajzpályázat első dí­ját nyerte el rajzával. Más­nap rögtön el is ment a ki­állítás helyszínére — a szek­szárdi városi KlSZ-bizottság- ra —, hogy megtudja, mi­lyen mezőnyben végzett el­sőként. — Minden rajz tetszett ott — mondja lakásukon a mo­solygós, kedves arcú kisiány. — És ami meglepő volt, sok olyan ötletet is láttam meg­rajzolva, ami nekem is meg­fordult a fejemben. Még jó, hogy nem azok közül raj­zoltam meg valamelyiket. — Mindig szerettél rajzol. ni? — Korábban is, de igazán most ötödikben szerettem meg. Heil Ágnes néni tanít­ja nekünk a rajzot és na­gyon sok érdekes dolgot csi­nálunk. No, meg nehezeiket is. Nagyon szeretek térben rajzolni, pedig az bonyolult. Ha elrontok valamit, az bosz- szant, de újra kezdem. Per­sze, az ottani rajzolás függ az időtől is. — Kevés van belőle? — Az iskola mellett zene­iskolába is járok és torna- tagozatos is vagyok. Sok az edzés, a szolfézs- és a zon- goraleoke. Nem marad vala­mi sóik időm. — Mi volt az első rajzod, amire szívesen emlékszel? — Egy korábba KPM-rajz- pályázat, valamint a Skálá­ban kiáüüftott takarékossági pályázat sikeres rajzai. évben az úttörőcsapatoktól induló helyi kezdeményezé­sek voltak a meghatározóak, ami magával hozta, hogy kez­denek kialakulni az úttörő- csapatok sajátos, másokhoz nem hasonlítható arculatai. A rendezvények száma még mindig magas. Itt arra kell törekedni, hogy minél több gyerek vegyen részt 'esemé­nyeken, .ne pedig többnyire csak az az egy visszatérő ré­teg. Az úttörővezetők arról is szóltak, hogy megnőtt .azon nem pedagógusok és patronálok száma, akik nagy kedvvel vesznek részt a kü­lönböző úttörőrendezvények szervezésében, lebonyolítá­sában. Az elnökségi ülés követ­kező részében előkészítették és megbeszélték az 1985-ös úttörőnyár eseményeit. Úttörő-olimpiai színes Diákok komputerrel í A kaposvári ötkarikás játék a nagy gya­loglások olimpiájaként is bevonul a törté­nelembe. Jármű hiányában a sportágak helyszínei között megtett több kilométe­res gyaloglókálváriák után bizony feledés­be merült a mostanság divatos mondás: gyalogolni jó. Az első napok olimpialáz hevítette lel­kesedése után a hajrában, az utolsó na­pokban már kétszer is meggondolta az ember, hogy a röplabdások otthonából, a tanítóképző Bajcsy Zsilinszky utcai torna­terméből elinduljon és megnézze a focis­tákat a Rákóczi stadionban és onnét „át- ránduljon” a városi sportcsarnokba. No de akkor kitől és mikor értesülünk az eredményekről? Pedig legalább ezeket il­lene tudni, ha már bizonyos egyszeri és megismételhetetlen pillanatképekről le­maradunk. Csak egy ugrás... nem a su­gár, még csak nem is Somogy Aruház, hanem az olimpiai központ impozáns épü­lete. A kényelmes fotelokban elheverésző érdeklődők a versenyek befejezése utáni percekben már a számítógépes adatszolgál­tatás révén a lehető legrészletesebben tá­jékozódhattak. Például azt is megtudhat­tuk, hogy a félbeszakított atlétikai ötpró­ba két szám után hogy áll összetettben és egyéniben. A Táncsics Gimnázium szak­körösei a színfalak mögött megbújva az olimpia agytrösztje voltak. Az első úttö­rő-olimpia, ahova betört a számítógép — és tegyük hozzá: osztatlan sikert aratott. Kiss Zoltán tanár és fia bőven kárpótoltak bennünket az előforduló kisebb szervezet­lenségekért. Hozzájuk mindig érdemes volt gyalo­golni. Melegítők Az úttörő-olimpia bizonyos értelemben a sportegyesületek vetélkedése is. Am van egy szabály, miszerint egyesületi mezt, melegítőt, felszerelést használni tilos! Kalász János, a Szekszárdi II. Sz. Általános Iskola testnevelő tanára a maga jellegze­tes stílusával, humorával, színlelt komoly­ságával alaposan ráijesztett a Békéscsabai Előre Spartacus feliratú lila melegítőben tébláboló lányokra: „Lányok, szólni fogok a szervezőbizottságnak a melegítők mi­att." Hirtelen elillannak a városi sport- csarnok nézőteréről, majd kissé a tömeg­ben elvegyülve, kifordított melegítőben helyet foglaltak a városi sportcsarnokban. Tekintetük Kalász Jánost fürkészte... szs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents