Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985. június 22. NÉPÚJSÁG 11 Fiatal művészek a Szovjetunióból Széles és rendszeres áttekintésük lehet a magyar nézőknek a mai szovjet képző- művészetről, hiszen gyakran érkeznek hozzánk vendégkiállítások a Szovjetunióból, melyek többnyire a Műcsarnokban kerülnek megrendezésre és amelyek általában a realizmushoz közeli törekvéseknek, a különféle korosztályoknak, műfajoknak egyaránt helyet adnak, éreztetik az egyes köztársaságok képzőművészetéinek „couleur local”-ját is. A mostani tárlat, melyet a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája állított össze, a legfiatalabb nemzedék tevékenységéről kíván beszámolni. A kiállított 150 festmény, szobor, grafika arról tanúskodik^ hogy a Szovjetunióban a művészi mesterség oktatása, az orosz és szovjet művészet hagyományainak megismertetése az ifjú tehetségekkel tervszerűen folyik: a főiskolai és művésztelepi munka, a nagy építkezések meglátogatása és persze a mindennapi élet megismerése bőséges él- ményainyaggal látja el a művészeket. A Dózsától a Lysistratéig Bemutatjuk a Magyar Színkör! Lysistrate, avagy A nők diadala Visegrádi utca 9. Kis irodahelyiség — a Magyar Színkör „főhadiszállása”. Itt egész nap zajlik az élet: in- terurbán hívások jönnek vidéki művelődési házaktól, színészegyeztetés folyik, tárgyalnak utazásról, díszletek szállításáról, új bemutatókról. A Magyar Színkör státusa : színházi kisszövetkezet. Első előadásuk 1982 januárjában Székely János Dózsája volt, amelyet a Kossuth Klubban mutattak be. Kamara jellegű, egy-két szereplős darabokkal kezdték: a Mécsfénnyel, amely Petőfi és Arany költői dialógusa, a Nagyenyedi fűzfavirággal, ez Sütő András vallomása szülőföldjéről, játszották a Szókratész védőbeszédét és Kocsis István monodrámáját, a Jászai Marit. A Magyar Színkörnek ma harminchat tagja van: színészek, segédszínészek, propagandisták, díszítők, táncosok, zenészek, műszakiak. Ebből tizennégyen főállásban dolgoznak a szövetkezetnél, Romhányi László vezetése alatt. — Milyen a működési formája egy színházi kisszövetkezetnek? — kérdezem Romhányi Lászlót. — Egyetlen szóval jellemezve: demokratikus. Közös a felelősség, a gond, a siker. Minden fontos témát megtárgyalunk a hetenként ösz- szeülő vezetőségi ülésen, s a két közgyűlés között az elnök dönt. Több neves művész is tagja a szövetkezetünknek, többek közt Bánffy György, Bessenyei Ferenc, Kránitz Lajos, Oszter Sándor, Sinko- vits Imre, akiknek — anya- színházuk kivételével — minden egyéb munkánál, megbízatásnál bennünket kell előnyben részesíteniük. A tagság anyagi érdekeltséggel is jár: részesednek a bevételből, de ugyanakkor saját vagyonukkal is rendelkezésünkre kell állni, ha valami anyagi probléma jelentkezik. — Hány előadásuk van havonta ? — Áprilisban például 44 volt, ami egy nálunk nagyobb színháznak is becsületére válna. Repertoárunk egyre gazdagodik, ma már a kamarajellegű művek mellett több nagy formátumú, sok- szereplős darabot tudunk bemutatni. Újabban kiadunk lemezeket is a hanglemez- gyártó vállalattal közösen, ezeket csak mi árusíthatjuk előadásainkon. Már megjelent a Ludas Matyi-leme- zünk és két folklórfelvételünk. — Hol játszanak Budapesten? — Több helyszínen. A Kossuth Klubban, a Pataky István, a MOM, a Ganz-Má- vag Művelődési Központokban, a Várkonyi György Úttörő és Ifjúsági Házban, az Almássy téri szabadidő-központban. Ez a sok helyszín már a művészi munka rovására megy, ezért nagyon szeretnénk egy állandó játszási helyet találni a fővárosban. Most folynak erről a tárgyalások ... — Sokat szerepelnek vidéken is. — Járjuk az országot egyik végétől a másikig. Ma már nagyon jó a kapcsolatunk a művelődési házakkal, alig tudunk eleget tenni a meghívásoknak. — Melyek a legsikeresebb darabjaik? — Balassi Bálint Szép magyar komédiája. Ehhez a Szentivánéji álomhoz rokonítható tündér játékhoz Tolcs- vay Béla komponált zenét, akárcsak a másik sikerdarabunkhoz, a Ludas Matyihoz, amely már a 175. előadásnál tart. Siker a Lysistrate is, amelyet Benkő László zenéjével, csak 18 éven felülieknek mutattunk be. — Ha már a korhatár került szóba: olvastam nemrég egy glosszát, amely arról szól, hogy a Magyar Színkör fedetlen keblű hölgyekkel illusztrált szórólapokon hirdeti a Ludas Matyi és a Lysistrate előadásait. — Azt hiszem, nem ez a lényeg e produkcióknál. Manapság a színházak, a könyv- kiadást a reklámok, a naptárak nem szégyellik a meztelen testet. A Lysistrate — Arisztophanész műve — például a világirodalom első szabadszellemű komédiája, amely a testi szerelem győ- zedelmét hirdeti a háború felett, a szerelem békéjéről, a béke szerelméről szól, s teszi ezt meglehetősen szabad- szájúan. Mi nem akartuk e művet „megszelídíteni”, s ezért hirdetjük 18 éven felülieknek, szórólapjaink pedig valóban közönségcsalóga- tók. — Ügy tudom, a Magyar Színkör nem teszi ki a Nyári szünet-táblát. — Már a múlt nyáron is lebonyolítottunk egy országjáró turnét a Ludas Matyi- val, idén is hasonlót tervezünk e musicallel és a Lysisit- ratéval, amelyet Miskolcon, Győrben, Debrecenben, Nyíregyházán, Szombathelyen a városi sportcsarnokban. Tatán, Balatonlellén, Földváron, Balassagyarmaton, Özdon és másutt, szabadtéri színpadon adunk elő. — A belépődíj? — Egységesen 100 forint. A nézők érkezési sorrendben foglalhatják el helyüket előadásainkon. — Végül az utolsó kérdés: milyen premierre készülnek? — A Kőszegi Várszínház évek óta a Magyar Színkör nyári játszási helye. A színház — amely már több esztendeje az én művészeti vezetésemmel működik — főként magyar szerzők történelmi témájú műveinek fórumává vált. 1983-ban Pás- kándi Géza művét, Az ígéret ostromát, 1984-ben Ne- meskürty István drámáját, a Hantjával ez takar című művét mutattuk be. Idén is magyar szerző történelmi témájú drámája kerül színre: Szakonyi Károly írt nekünk darabot Kardok, kalodák címmel, amely a Rákó- czi-szábadságharcról szól. A következő hetekben erre készülünk, hamarosan elkezdődnek a próbák. KÁRPÁTI GYÖRGY Százötven éve született Herman Ottó „Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle’' Herman Ottó a századforduló tudományos életének vezeftő egyénisége volt Magyarországon. Az irodalomban gyakran az utolsó magyar polihisztorként emlegetik. Elsősorban természettudósként alkotott maradandót, de jelentősek néprajzi, régészeti, nyelvészeti gyűjtőmunkái is. Életútját tekintve azok közé a tudósok közé tartozik, akik „a karzatról hallgatták a tudományt és végtére a katedrára kerültek”. Június 26-án, születésének 150. évfordulóján emlékezünk rá. Szász családból származott, heten voltak testvérek. Apja kirurgusként dolgozott (ma sebésznek mondanánk) és — talán nem lényegtelen — rajongott y madarakért, az ornitológiái irodalomért. Herman Ottó — először géplakatosként, majd fényképészként — hamar megismerte a kétkezi munkát és megtanulta értékelni, becsülni az emberi tevékenység valamennyi formáját, tisztelni a népi alkotásokat. A diósgyőri gyermekéveket Herman Ottó portréja a miskolci líceum retorikapoétika osztálya követte, majd a bécsi műszaki tudományok iskolája. A nagy iskolát, az igazi karzatot számára Kolozsvár, a Brassai Sámuel múzeumában töltött korszak jelentette. Ekkor múzeumi és könyvtári tisztviselőként dolgozott, a gyűjtemény rendszerezésével és rendiben tartásával foglalkozott. Hamar kitűnt tehetségével és szorgalmával. Herman Ottó könyvei, cikkei, naplói, levelezése egész könyvtárat tesznek ki. A pókok könyve, A magyar halászat könyve, Az északi madárhegyek tájáról, A halgazdaság rövid foglalatja, A madarak hasznáról és káráról, népünk ősi foglalkozásairól, a halászatról és a pásztorkodásról szóló tanulmányai, A magyar nép arca és jelleme, valamint az 1914-ben kiadott nagy mű, A magyar pásztorok nyelvkincse a maga nemében mind-mind úttörő munka, amit a természet szeretete, az ember tisztelete hat át. A természet ismerője, értő rendszerezője fontos közéleti tevékenységet is folytatott. Neves ellenzéki politikus volt, Kossuth Lajos leghűségesebb követőjeként tartották számon. Arról is szálnak életrajzírói, hogy buzgó magyarsága olykor elragadtatta. A kihaló népi világ, a letűnő életforma kincseit féltette — joggal. Szenvedéllyel gyűjtötte értékeinket: jelentős tárgyi emlékek, ősi ismeretek, tapasztalatok, nyelvi és kultúrtörténeti hagyományok sorát sikerült megmentenie az utókornak. Mit hagyott ránk Herman Ottó? Egyik életrajzírója, Varga Domokos szerint: ,',Írott művei megvannak, azok számba vehetők. De hatását nyomon követni a különféle tudományágakban, a szépirodalomban és általában az írott magyar nyelvben, a két háború között kibontakozott népi mozgalomban, a magyar önismeret fejlődésében, a nemzeti öntudat ma is ható erőiben — bonyolult és kockázatos vállalkozás volna. Egy bizonyos: élete művével új utakat tört mások számára is. Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle. Egyik leghívebb terjesztője volt hazánkban a természet ismeretének és a természettudományos gondolkodásnak. Niedzielsky Katalin Dubrava: Meleg este Romanov: Marija Pedcsenko művészettörténész portréja Meldere: Kisfiú madarakkal Lapinja: Ősz
