Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985. június 22. NÉPÚJSÁG 3 Pártbizottság - végrehajtó bizottság nélkül Nagydorogi tapasztalatok A februárban megtartott pártértekezleteken megválasztották a pártbizottságokat, e vezető testületek megtartották alakuló ülésüket, titkár(oka)t, végrehajtó bizottságot, fegyelmi bizottságot és munkabizottságokat választottak, öt helyen a megyében — két üzemben, két nagyközségben és a szekszárdi pedagógus pártbizottság alakuló ülésén — nem választottak végrehajtó bizottságot, ám maga a párt- bizottság nagyobb létszámú a korábbinál. A párt szüntelenül fejleszti munkamódszerét, munkastílusát, a követelményeknek megfelelően alakítja szervezetét. Ez tükröződött a kongresszusi irányelvekben is és fogalmazódott meg a kongresszus határozatában, mely szerint „A párt belső életének, munkastílusának fejlesztése elsőrendű feladat”. Ennek jegyében — kísérleti jelleggel — országszerte jöttek létre pártbizottságok, melyek egyben betöltik a korábbi végrehajtó bizottság funkcióját is. A Tolna megyei öt között van a nagydorogi nagyközségi párt- bizottság. Bár egy ilyen kísérlet általános értékeléséhez, elemzéséhez hosszabb időszak szükséges, vannak már kezdeti tapasztalatok. Ezekről érdeklődtünk Jankovics Lászlónál, a nagydorogi pártbizottság titkáránál. — Milyen meggondolásból vállalkoztak arra, hogy „beneveznek” a kísérletbe? — Még a kongresszusi fölkészülés időszakában Péter Szigfrid elvtárs — akinek hatáskörébe akkor mint a megyei pártbizottság titkárának, a párt belső élete tartozott — mondta, hogy van egy ilyen kezdeményezés a Központi Bizottságtól. Meg kéne próbálni, a kisebb, kevesebb alapszervezetet irányító pártbizottságoknál, hogy beválik-e, ha nem lesz végrehajtó bizottság, ugyanakkor nagyobb létszámú lesz maga a pártbizottság. Két testület helyett egy végezze az irányítást, ellenőrzést. Ez meggyorsíthatja az információáramlást, hatékonyabbá válhat az alapszervezetek irányítása, segítése. Ügy döntöttünk, hogy a mi pártbizottságunk erre alkalmas lesz, korábban ugyanis éreztük, tapasztaltuk a felesleges párhuzamosságokat. Negyedévenként ülésezett a pártbizottság, négyhetenként a vébé. Ez utóbbi minden alkalommal megtárgyalta azokat a témákat amelyek a hagy testület elé kerültek, ám ott már néha alig volt vita, alig hangzott el újabb javaslat, az előterjesztések többnyire változatlanul váltak a pártbizottság dokumentumaivá. — És megkezdték az előkészületeket. .. — Igen, a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseket követően. Létrehoztuk az előkészítő bizottságot, amely arra törekedett, hogy a leendő pártbizottságban lehetőleg minden terület képviseletet kapjon, ugyanakkor a testület összetétele „szakmailag” „nemzedéki- leg” is tükrözze a párttagság összetételét. Ezt kellett összegeztetni azzal a követelménnyel, hogy elvhű, elkötelezett és a pártmunkában is tapasztalt elvtársak kerüljenek a pártbizottságba. Egy nagy létszámú testületnél még megengedhető — huszonkilenc tagú volt korábban a pártbizottság, — hogy a statisztika kedvéért „vattaemberek” is bekerüljenek, most azonban mind a tizenhárom pártbizottsági tagnak aktív pártmunkásnak kell lennie, akire mindig számítani lehet. Ügy érzem, sikerült. Megtaláltuk mindenütt azokat az embereket, akik alkalmasak a pártbizottsági tagságra. A tizenegy alapszervezetünk, bői nyolc van képviselve a testületben, a traktorostól, a boltvezetőn keresztül a tanácselnökig mind a tizenhárom tagnak más a foglalkozása. Még egy jellemző adat: A tizenhárom pártbizottsági tagból csak ketten vagyunk első számú vezetők, jómagam és a tanácselnök. Olyan az összetétel, hogy vannak fiatalok, idősebbek, nők és kiki ehhez vagy ahhoz ért jobban a pártmunka területén. A régi, héttagú végrehajtó bizottságból öten kerültünk be a pártbizottságba, viszont ketten „újoncok” a testületben, a korábbi párt- bizottságnak nem voltak tagjai. — Mi történt azokkal a volt pártbizottsági tagokkal, akiket most nem választottak meg? — Megköszöntük eddigi munkájukat és nagy részüket a munkabizottságokban foglalkoztatjuk, vagy aktívaként. Tevékenységükre tovább is számítunk. Egyébként, a tizenhárom pártbizottsági tagból is tizenegy tagja valamelyik munkabizottságnak, egy a fegyelmi bizottság elnöke, a másik munkásőr-parancsnok. — Milyenek az új „fölállás” eddigi tapasztalatai? — Közelebb kerültünk az alapszervezetekhez. Mind. egyik pártbizottsági tagnak alapvető kötelessége, hogy saját alapszervezetét segítse. Ugyanakkor kialakítottuk a területfelelősi rendszert, megbízva a testületi tagot egy-egy, vagy két alapszervezet segítésével. Lévén a pártbizottság nagyabb létszámú, mint a végrehajtó bizottság volt, több embert lehet mozgatni, több információt kapunk az alapszerveze- tekből, gyorsabban tudunk az észrevételekre, javaslatokra reagálni. — És a testületi ülések? — Havonta, illetve négy- hetenként tartjuk. Korábban kevesebb téma került a párt- bizottság elé, most lényegében minden olyan kérdés, amivel korábban a végrehajtó bizottság foglalkozott. Többen vagyunk, beigazolódott az a régi közmondás, hogy több szem többet lát, egy ilyen létszámú és ösz- szetételű testület sokoldalúbban vizsgálhat egy-egy témát. Sokkal élénkebb a vita, mint a korábbi vébé- üléseken. A tavasszal tárgyaltük a területünkön folyó agitációs és propagandamunkát, — be kellett számolnunk róla a paksi városi párt-végrehajtóbizottSág ülésén. Annyi új vélemény, észrevétel hangzott el, új szempont merült föl, hogy végül is át kellett dolgozni a beszámolót. Vagy hadd szólják a legutóbbi ülésünkről. Az elmúlt pántaktatási év tapasztalatai és az új oktatási év feladatai voltak napirenden. Csáknem mindegyik pártbizottsági tagnak volt észrevétele, javaslata, elmondták, hogy milyen jó és milyen kedvezőtlen tapasztalataik vannak saját alapszervezetükben, vagy az általuk „patronált” pártszervezetben, melyik propagandistát kell a következő évre is megbízni, melyiket kell kicserélni, vagy rábírni, hogy módszerén változtasson, hogyan használják — vagy nem használják — a szemléltető eszközöket, lehetőségeket, milyen újakról kell gondoskodni stb. Egyébként, korábban az oktatási év végén az értéke- lést-elemzést a munkabizottság előterjesztése alapján a végrehajtó bizottság végezte el, a téma pártbizottsági ülés elé nem került. Most minden évben a pártbizottság feladata lesz. összegezve az eddigi tapasztalatokat, azt mondhatom, hogy azok kedvezőek. J. J. Korszerű tárolók az új termés fogadására A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint jó ütemben halad a gabonatárolók építése. Az idén eddig megközelítően 250 ezer tonna termény biztonságos elhelyezésére épültek új raktárak, ez az 1985-re tervezett mennyiség fele. Sokfelé felújították, kibővítették a már elavult, régi tárolókat. Ily módon az aratás megindulásakor a korábbiaknál kedvezőbb körülmények között fogadhatják az üzemek az új kalászos gabonát, a többi között Békés, Hajdú-Bihar, Szolnok, Fejér és Somogy megyében. Jelenleg is szerte az országban dolgoznak az építőbrigádok újabb tárolócsarnokok, fémsilók szerkezetein; ezek az új épületek a kukorica befogadására készülnek majd el. Mint ismeretes, az intenzív gabonatermesztés nyomán a termésátlagok örvendetesen emelkedtek, ám a többlet- mennyiség megfelelő tárolására a kapacitás szűkösnek bizonyult. Az aránytalanság csökkentésére a program — amely 350 termelő üzemet, vállalatot érint — összesen 1,1 millió tonna termény korszerű tárolását lehetővé tevő kapacitásbővítést ír elő 1986 közepéig. Tavaly ennek megfelelően 250 ezer tonnányi termés elhelyezését valósították meg, s az idei építkezések eredményeként tovább csökkenhet a kényszertárolt búza, kukorica aránya. Az új raktárak építési helyének megválasztását gondos elemzőmunka, tudományos analízis, számítógépes optimalizálás előzte meg. Figyelembe vették egyebek mellett a szállítási távolságot, a körzetben megtermelhető gabona mennyiségét és az építési költségeket. Mindez együttesen hozzájárul a gabonatermesztés gazdaságosságának növeléséhez. Az új és a rekonstrukcióba bevont tárolókat korszerű műszaki berendezésekkel szerelték fel. Egy részüknél például a hagyományos szállítás helyett a legkorszerűbb technikát, pneumatikus berendezést alkalmaznak, amely mint egy óriás porszívó, beszippantja a tároló elé ömlesztett gabonaszemeket. Ezzel gyorsabb a munka, kevesebb kézi erőt igényel az anyagmozgatás, és az energiaköltségek is mérséklődnek. Sok helyen a régi raktárakat szellőzőberendezésekkel látták el, a termény minőségének megóvására, máshol a szellőztető levegőt egyúttal hűtik is. Ennek előnye, hogy nagyobb víztartalom mellett is hosszabb ideig, jó minőségben, penészmentesen tartható a szem, amellett, hogy a szárítás költségeinek egy része is megtakarítható. A program részeként még az idén a növényolajipar vállalatai is hozzálátnak ösz- szesen 60 ezer tonna napraforgó befogadására alkalmas, korszerű raktár építéséhez. HÉTRŐL I \ 1 HÍRRE I HÍRRŐL Az év 25; hetében is bővelkedtünk esel ményefeben. A hét kiemelkedő eseménye közé tartozik, hogy sorra alakultak meg a tanácsúk, amelyek öt évig dolgoznák velünk együtt azon, hogy lakóhelyünkön továbbra is biztosítva legyen a dinamikus fejlődés. Kádár János azt mondotta Csepelen, hogy a tanácstagokat és a képviselőket lehet majd szidni és dicsérni is, egyet nem szábad, irigyelni őket. Nem lehet seinkit sem irigyelni, aki a köz érdekében, értünk cselekszik. A hét másik nagy eseménye, hogy ma még választanák az állampolgárok. Eldöntik, ami június 8-án még nem dőlt el: ki legyen az országgyűlési képviselő, ki képviselje a körzetet a tanácsban. Ezzel a választással befejeződik az a hosszú eseménysorozat az ország életében, ami megmozgatta mindannyiunk gondolatvilágát. A hétköznapok következnek, a dolgos, munkás hétköznapok. Nem úgy a diákoknak, ők megszolgált éves pihenőnapjaikat töltik hétfő óta. Vakációznák. Természetesen nem mindenki, mert még a végzősök vizsgáztak is a héten, ákilk pedig megkapták a diplomájukat, azőkniák az elhelyezkedés a napi gond. Szóval itt a vakáció örömeivel, gondjaival ... 4 jövü évi kenyerünk A régi jó mondás mára már nem igaz. Ezt mondjuk, ezt szoktuk meg, de a magyar mezőgazdaság már régóta nemesük a jövő évi kenyerübket termeli meg, hiszen egyes számítások szerint alkalmasak vagyunk negyvenmillió ember eltartására is. Mégis a héten is úgy vizsgáltuk az eget, mintha csak a jövő évi kenyerünkről lenne szó. A hideg, őszies időjárás bosszúságokat hozott. A mezőgazdászok nyugodtan figyelik az időjárást, tudják, elég három hét nyár, és akkor várhatóan rekordtermést tákairítanák be. Szépen szőkül az árpa, tegnap már vágni lehetett Kajda- cson, és a búza is mutatja már magát... Jellemző a mai időjárási és mezőgazda- sági helyzetképre a zöldségesstand előtti beszélgetés: A vevő megjegyzi, hogy az őszi időjáráshoz képest olcsón adják a paradicsomot és a paprikát. Az elárusító felvidul. — Ha azt nézzük, hogy októberben és november elején szokott ilyen idő lenni, akkor olcsók vagyunk. — Hát akkor kérek három szem paradicsomot és két paprikát — mondja a vevő nagy büszkén. — Olcsóságból jól be kell vásárolni — és mindketten mosolyognak. Félre a tréfával. A szántóföldi zöldségek leguggoltak. Dideregnek. Legszívesebben visszabújnának a földbe, de ezt nem lehet a tudomány mai állása szerint, Jó termést ígér az árpa így dacolnak az idővel. Mi meg kénytelenek vagyunk örülni annak, hogy egyáltalán tart még a primőrkorszak, még nem ürültek ki a melegágyak ... Mi legyen a gyerekekkel? Sok százezer gyerek „került az utcára” a vakáció kitörésével. Mi legyen a srácokkal? Menjenek a nagymamához? Táborba? Dolgozni? Vagy akasszunk kulcsot a nyakába? Az egyik oldalon az öröm, a másikon az aggódás. Biztosítani kellene ezeknek a srácoknak a félhőtlen nyarat. Megdolgozták érte, tíz hónapiig keményen dolgoztak, néha keményebben, mint mi felnőttek. Kell-e dolgoznia a 14. életévét betöltött diákoknak nyáron? Fogós dilemma. A gyerek szeretne, mert kelil neki a pénz. Olyan holmit vásárolnia meg, amire feltétlen szüksége ven, de a szülői pénztárca nem alkalmas annak kiélégítésére. Szeretné megismerni az a gyerek az ÉLET-et, a ■nagybetűs életet, mert már annyit hallott róla. „Rontsuk el az utolsó nyarát?” — ■kérdezgetik egymástól a szülők. Érvek, ellenérvek viaskodnak egymással. Érezze meg a munkát, mondogatjuk, mintha a tanulás nem lenne munka. De nem tudtuk megtanítani 14 éves koráig a pénz értékére, a munka és a pénz viszonyára. Akkor pedig nagyon jót tenne, ha dolgozna egy hónapot és megtudná, hogy ezért mennyi pénzt kap, mit vásárolhat rajta. Akkor meg olyan gondolatai támadnák az embernek, hogy miért kell a gyereket is a pénz „marikai” közé dobni, nem elég, hogy mi... Nem kellene neki értékesebb élményeket nyújtani? De, akkor nem ismeri meg az életet... Beszélünk, beszélünk, aztán lehet, hogy a gyereket el is felejtjük megkérdezni. •Hiszen ahhoz szoktunk, hogy a gyerek még gyerek, majd mi döntünk helyette. Segédurak, segédurak... A most szabaduló pékek egyike Észrevétlenül közénk lopódzik a nagybetűs élet, mert a napokban átvett diplomák, érettségi bizonyítványok, szakmunkás-oklevelek a felnőtté érés legszebb pillanatai. A pillanatok, az öröm percei azonban hamar gonddá érlelődnek. Dolgozni kell, munkahely kell. Van még egy boldog, szabad hónap, mondogatjuk és akkor munkába kell állni — annak, aki nem tanul tovább. Segéd lesz a tanulóból. Hamarosan azt szoktuk mondogatni: „Segédurak! Most meg lehet mutatni, hogy mit tudnák.” Ez a fogadtatás kellemes és egyben kellemetlen is, az igazi vizsga ott, a munkapad mellett történik. Ha jó társaságba kerül a segéd, akkor szerencséje van. De kerülhet Olyan helyre is, ahol már régen elfeledték boíladozásukat, azt, hogy ők is voltak .kezdő szakmunkások. Ott az élet nehezebb lesz, de lehet, hogy tanulságosabb. Annál azonban szebb és kellemesebb érzés nincs, mint amikor az ember gyeröke felveszi az első fizetését és otthon az édesanyja kezébe adja. Ez a pillanat mindent kánpótol, a korán kelést, a munkatársak ugratását, a fáradtságot. Az édesanyák mosolyát semmi sem múlhatja felül. •Később megtanulja minden kezdő segéd a szakmát, beilleszkedik a „csapatba”, felnőttként, társként fogják kezelni, de olyan meghatottság, olyan boldogság sohasem lesz már, mint amikor édasanyánk büszke mosolyát láthattuk ... HAZAFI JÓZSEF
