Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

XXXV. évfolyam, 145. szám. ÁRA: 2,20 Ft 1985. június 22., szombat. Mai számunkból PÁRTBIZOTTSÁG — VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG NÉLKÜL (3. old.) BAGÖ-HEGVI VÁLTOZÁSOK (7. old.) AZ ILLATOS HEGYEK LEGENDÁJA (9. old.) l ESKÜVŐ UTÁN (10. old.) VÁRÉPÍTŐK (5. old.) Differenciálás és bérkép Talán kevesen tudják: tavaly az állami iparban dol­gozó fizikai munkavállalók havi átlagbére 5283 forint, átlagkeresete pedig 6465 forint volt. A Központi Sta­tisztikai Hivatal 1985 áprilisában kiadott jelentése szerint az iménti átlagokhoz képest 2,7 százalékkal volt magasabb a közlekedésben, a posta kötelékében és a távközlésben dolgozó fizikai munkások bére, illetve munkahelyi keresete. A vízgazdálkodásban dolgozók munkahelyi átlagkeresete pedig 1,6 százalékkal maga­sabb, mint az átlag. Máris mondhatnánk, hogy no lám: nem is olyan lényegtelen differenciálódás... De az az igazság, hogy még ma sem beszélhetünk igazán teljesítményelvű keresetdifferenciálódásról, különösen, ha meggondoljuk, hogy — ugyancsak a KSH már idé­zett, s alig két hónappal ezelőtti jelentése szerint — az elmúlt évtizedben a kohászatban, az építőanyag­iparban és a könnyűiparban az átlaghoz közeli volt a keresetnövekedés. Vajon mi okból, amikor egyik sem nevezhető afféle sikeriparágnak? Ami viszont érthető: az átlagosnál jóval magasabb keresethez jutottak a vegy­iparban dolgozó fizikai munkások, ám a teljesítmé­nyeivel ugyancsak nem tündöklő gépipar kereseti vi­szonyai jócskán — mintegy 8—10 százalékkal — elma­radtak az átlagtól. A bérkép tehát meglehetősen színes, a differenciált­sággal kapcsolatos indítékok és megfontolások azon­ban aligha egyértelműek. Nyilván azért is, mert a mindenkori bér-, illetve kereseti arányokat nemcsak az egyes iparágak valóságos teljesítményei, a piacon is értékelhető produkciói, hanem a különböző okok miatt elhatározott központi bérintézkedések — mondjuk ki: a teljesítményektől gyakorlatilag független központi bérpreferenciák — is befolyásolják. Ha például a pa­píriparban krónikus munkaerőgondokkal bajlódnak, akkor előbb-utóbb elhatározzák a központi források­ból finanszírozott egyszeri béremelést. Ha egyre töb­ben hagyják el a ruházati ipart, akkor — és végve­szélyben — megint csak jön a központi segítség. Ha hovatovább nincs, aki vállalja a több műszakos mun­karendet, akkor — mint legutóbb — emelik a műszak- pótlékot, s mert röpke néhány hónap alatt kiderül, hogy nem eléggé emelték, hát további „pótlékolásról” gondolkodnak és vitáznak. Részben — s alighanem nem kis részben — az ilyes­fajta intézkedéseknek is köszönhető, hogy az elmúlt években átrendeződött a legjobban és a legrosszabbul fizető ipari ágazatok sorrendje. Például: 1974-ben a kohászat volt a legjobban fizetők második helyén, s tavaly már a papíripar. Tíz évvel ezelőtt a nyomda­ipar foglalta el a harmadik helyet, jelenleg a leg­rosszabbul fizetők között van. Menjünk „lejjebb”, a vállalati szférába. Bér-, illetve keresetdifferenciálás ügyében itt részleges, de minden­képpen figyelemre méltó változást a néhány évvel ez­előtt elhatározott bérszabályozási kísérlet hozott. A kísérletezők esetenként megháromszorozhatták a nor­mál szabályozás által adómentesen engedélyezett bér­színvonal-növekményt. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy tavaly, a legnagyobb és a legkisebb mértékű béremelést végrehajtó vállalatok között nem kevesebb, mint 15 százalékpontos eltérés volt kimutatható, s ez a vállalatok közötti differenciálódási tendencia — a KSH már többször is idézett, s idén áprilisban közzé­tett jelentése szerint — változatlanul érvényes. Ha arra gondolunk, hogy a korábbi bérszabályozási kísér­let — minden hivatalos elemzés és értékelés szerint — valóban megmozgatta a vállalati belső tartalékokat és teljesítménynövelésre késztetett, akkor okkal gyanít­ható, hogy e bérdifferenciálódás mögött valóságos tel­jesítménykülönbségek is fölfedezhetők. És ha most már — még mélyebbre ásva — a vállala­tokon belül is vizsgálódunk, akkor megint csak meg­kérdőjelezhető a bér-, illetve a keresetdifferenciálási gyakorlat. Nagy általánosságban — de aligha vitatható módon — megállapítható, hogyha tapasztalható is va­lamiféle erőteljesebb munkahelyen belüli differenciá­lódás, akkor az jórészt a túlórázásra, a vgmk-tevé- kenységre, a pótlékokkal megfejelt több műszakos munkarend vállalására vezethető vissza. Vagyis: a fő- munkaidőben nyilván kimutatható teljesítménykü­lönbségek bér-, illetve kereseti konzekvenciái még aligha fölfedezhetők. E jelenség nem új keletű. Okai­nak boncolgatása messzire vezetne, s napjainkban — alig néhány hónappal az új keresetszabályozási rend­szer bevezetése után — talán célszerűtlen is. Egyelő­re csak annyi gyanítható, hogy a munkateljesítmények szerinti keresetdifferenciálás, elsősorban nem a min­denkor érvényes keresetszabályozás függvénye. Vezetési stílus, vezetői elhatározás — ha úgy tetszik: vezetői ha­tározottság —, no és persze megfelelő belső ösztönzési rendszer függvénye is. S ahol erre nem figyelnek, ügyelnek, ott bizony valóságos a veszély, hogy tudni­illik a legjobbak egyrészt a munkahelyi teljesítmény­visszatartás eszközével, módszerével élnek, másrészt ugyanők — és így fogalmaz az alig két hónappal ez­előtt megjelent KSH-jelentés — „kompenzáció; vagyis keresetkiegészítés után néznek, vagy az üzemen belül, vagy azon kívül.” Ám a legnagyobb veszély, hogy a kellőképpen meg nem fizetett legjobbak elhagyják a nagyipart, s kény- szerűségből inkább a gazdaság nem haszontalan, de mégis csak kevésbé jelentős területein tevékenykednek. V. CS. Az első méterek még nehezen mentek Megalaknlt a városi tanács Tamásiban Megkezdődött az aratás Kajdacson öt kombájnnal vágják az árpát Bár az utóbbi napokban, pontosabban Medárd óta meglehetősen hideg az idő, a növények fejlődését, a kalá­szosok érését úgy látszik, mindez nem befolyásolja. Sok helyütt, főleg a homokos területeken, beérett az árpa, így aztán jóval Péter-Pál előtt, június 20-án, csütörtö­kön megkezdték az aratást a kajdacsi Aranykalász Terme­lőszövetkezetben. Igaz. ezen a napon csupán egy órán át arattak, s összesen 70 mázsa termést szárítottak meg, mert alighogy kivonultak az árpatáblára, esni kezdett az eső. Pénteken, június 21-én ugyancsak esővel kezdődött a nap: reggel 9 óra lett, mi­re az eső elállt. Természete­sen várniuk kellett a kom- bájnosoknak, mire fölszárad­tak a táblák. Már délután fél kettőt mutatott az óra, ami­kor az öt kombájn, a ter­ményt szállító IFA gépko­csik, s a szalmabehordók el­indultak a központi telep­helyről az árpatáblára. Kajdacson egyébként az idén 184 hektáron termeltek árpát, s jó közepes termés­sel számolnak. A betakarított termés fele a szövetkezetben marad, hiszen az árpa alapja az évi 2500 hízott sertést kibo­csátó ágazat keveréktakar­mányának. Emellett termé­szetesen a téesztagok is igényelnek árpát: ez a meny- nyiség 10 vagon körül mo­zog. A termés másik része a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat nagydorogi te­lepére kerül. Megkezdődött tehát me­gyénkben a nyár legnagyobb munkája, a kalászosok be­takarítása, hisz mindennap kisebb az árpa nedvességtar­talma. Az aratás azonban csupán néhány nagy gépnek, hozzáértő traktorosnak, a szállítás és szárítás lelkiis­meretes dolozóinak ad mun­kát. D. V. M. Fotó: Bj Előkészületek a kulturális fórumra Az európai kulturális fó­rum magyar nemzeti előké­szítő bizottsága pénteken a Parlamentben ülést tartott. Az ülésen részt vett Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár. Az értekezletein Köpeczi Béla művelődési mi­niszter, a bizottság elnöke tájékoztatást adott a fórum­ra való felkészülés helyze­téről, s azoknák a munka­bizottságoknak a tevékeny­ségéről, amelyek — kultu­rális és szellemi élétünk ki. emelkedő személyiségeinek közreműködésével — javas­latokat dolgoznak ki a kul­turális fórumon részt vevő magyar delegáció számára. A miniszter hangsúlyozta: a magyar nemzeti ' bizottság egyetértett abban, hogy a fórum a helsinki záróok­mány szellemében jól szol­gálhatja az európai együtt­működést. A magyar vendég­látók mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez az elképzelés valóra váljék. A kulturális fórumot ok­tóber 15. és november 25. között Budapesten rendezik meg. Az előkészületi bizott­ság ülésén Nádor György, a testület titkára ismertette a rendezvény kísérőprogram­jait, és beszámolt a részt vevő 35 ország meghívásá­val tervezett nemzetközi kul­turális események előkészü­leteiről is. (MTI) Barkóczi István korelnök — aki 1954 óta folyamato­san tanácstag — köszöntöt­te tegnap délelőtt Tamási­ban a városi tanács tagjait és a vendégéket az alakuló ülésen. Az elnökségben fog­lalt helyet Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára, Császár József, a megyei ta­nács elnöke, Varjas János, a HNF megyei titkára, Merkl Ferenc, a megyei NEB elnö­ke, Fiáth Attila, a városi pártbizottság első titkára, és Varga János, a 6-os szá­mú választókerület ország­gyűlési képviselője. Palotás Józsefné, a Haza­fias Népfront városi bizott­ságának titkára javaslatára megválasztották az ügyrendi és igazgatási bizottságot, amelynek elnöke dr. Jánai Ferenc lett. A bizottság nyomban meg is kezdte munkáját, a tanácstagok mandátumát ellenőrizte és arról jelentést is tett az ülé­sen. A szervezeti és műkö­dési szabályzat felülvizsgá­latáról szeptemberben tesz­nek jelentést, illetve javas­latot a szükséges módosítá­sokra. Gyugyi Géza, a választási elnökség elnöke számolt be a testületnek a választások­ról. Elmondta többek között, hogy a 38 választási kerü­letben 37 jelöltet tanácstag­nak megválasztottak, egyben ma lesz pótválasztás. A jelölőgyűléseken átlag 47 választópolgár vett részt, összesen 122-en mondták el véleményüket, 110 közérdekű javaslat hangzott el. A vá­lasztás rendben, a törvény­nek megfelelően zajlott le a városban. A harmincnyolc tagú ta­nács — egyinek a személye még ismeretlen, úgy döntött, hogy kilenctagú végrehajtó bizottságot választ. A Haza­fias Népfront javaslatát el­fogadva valamennyi jelölt felkerült a szavazólapokra, majd titkos szavazással dön­töttek. E szerint a tanács el­nöke ismét Grill Ferenc lett, az elnökhelyettes dr. Mózes György, a végrehajtó bizott­ság tagjai a fentieken kívül a következők: dr. Sárréti Gyula, dr. Erdős Tiborné, Horváth István, Kertész Sándor, Mohai Tibor, Mül­ler János, Stattner Attila. Dr. Sárréti Gyula vb-titkárt már 1983-ban meghatározat­lan időre kinevezte a tanács, funkciójában most csak megerősítették. A végrehajtó bizottság tag­jai az ülésen letették a hi­vatali esküt, az új tanácsel­nök megköszönte a bizalmat és átvette az ülés vezetését. Ezt követően a bizottságok és azok tisztségviselőinek megválasztására került sor. A következő napirendi pont keretében 25 tagú népi ellenőrzési bizottságot vá­lasztottak, amelynek elnöke ismét -Gulyás Tibor lett. A népi ülnökök megválasz­tása után Varjas János, a HNF megyei titkára tett ja­(Folytatás a 2. oldalon) Gyugyi Géza számolt be a választásokról

Next

/
Thumbnails
Contents