Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 140. szám ARA: 1,80 Ft 1985. június 17., hétfő A MEGBÍZÓLEVELEK BIRTOKÁBAN (3. old.) APAI ÖRÖKSÉG GYARAPÍTÓJA (3. old.) ON KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A BEK EZÜST- ÉS A BAJNOKI BRONZ FÉNYEI (5. old.) NEGYVENHÁROM ÉV AZ ÜLLŐ ÉS A FÜJTATO MELLETT (4. old.) titlet Csak egyetlen jó ötletem lenne, tudnám, mit kezdjek vele! Sajnos, nincs, igy maga az üres ötlettelenség áll a siker útjába. Pedig úgy érzem: most vagy soha! Eny- nyire kelendők rég voltak az ötletek széles e hazában, valósággal versengenek értük, talán még a szürkébbek is megvalósításra lelnek ebben a tolongásban. Cinikusan azt kérdezném: mi ez a hirtelen feltámadt öthetéhség? Hiszen évek óta mást se hallunk, mint, hogy az ész és az ötlet bajjal jár. A kezdeményezőkedv trónfosztásáról filmeket forgattak, publicisztikai vita zajlott, bírósági perek dúltak... és most egyszerre mindenütt azt hirdetik, hogy jutalom, fizetség jár a leleményért. Rubik Ernő kockájával léptük volna át a Rubikont? A meseszerű termékkarrier döbbentett volna rá bennünket, hogy a szellemi javak piacán is lehet kincset lelni? Vagy a mostohább gazdasági helyzet kényszerít a „gondolati beruházások” kiaknázására? A kocka világsikere csak példaadó. (Hogy a példát so­kan a recepttel cserélik össze, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy logikai játékokkal lassan Dunát lehet rekeszteni...) A szűkös esztendők eljövetele áttételesen ugyan kapcsolatba hozható az ötletéhséggel, ám meg­kerülnénk a lényeget, ha a hirtelen nőtt étvágy okát csakis erre fognánk. Ügy látom, hogy a különböző szervezetek és intéz­mények megelégelték a hasznavehető gondolatok újra­termelődésének módszeres megakadályozását, és egy­szerre vállalták magukra az agitátor és a mecénás sze­repét. A világon megszokott tranzakció, hogy egy-egy bank meghatározott tőkével „betársul” a jónak tetsző ötletek gyakorlatba ültetésének mechanizmusába, az viszont már nem olyan természetes, hogy a procedura terheiből is részt kér — tudván tudva, hogy nálunk gyakran a pénz is édeskevés egy találmány révbe kalau­zolásához. Szokatlannak tekinthető, hogy két vállalat is foglalkozik szellemi javaink exportjával — sok esetben olyanokkal, amelyek hazai megvalósítása kudarcra ítél­tetett. Az pedig végképpen rendhagyó, hogy egy poli­tikai szervezet a tömegkommunikációs eszközökkel kar­öltve, konkrét és folyamatos tevékenységet fejtsen ki az ötletek felvirágoztatása érdekében. Magyarán: a szervezetek és intézmények nemcsak anyagiakkal, nem­ritkán tekintélyükkel, sőt, politikai súlyukkal állnak ki egy-egy okos újítás, találmány mellett. És ez a furcsa, jó és rossz értelemben egyaránt. Hiszen mi dolga lenne például a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek az inno­váció körül, ha a szellemi javak kiaknázásában minden rendben menne? Miért kellene műsort, pályázatot, ve­I télkedőt szerkeszteni a fejekből kipattanó leleményes gondolatoknak, ha azok, akikre e gondolatok elbírálása és „tárgyiasítása” tartozik, nem lennének közömbösek, félénkek, gyakran valósággal ellenségesek az újjal szemben? Az Alkotó Ifjúság Egyesülés tevékenysége kritika, csakúgy, mint a televízió „Felkínálom” műsora, vagy az ötlet című hetilap ötletmeccse ... Mégis örülök ennek a kibontakozó mozgalomnak. I Mert elképedhetünk, mennyi ambíció szorult az embe­rekbe, mekkora a kihasználatlan szellemi kapacitás. Büszkék lehetünk rá, hogy mennyire „ötletes” nemzet a miénk. S egyúttal elgondolkodhatunk azon, hogy miért fojtja el a munkahelyi önmegvalósítást meg­annyi vélt, valós akadály, kisszerű féltékenység, vagy éppen érdektelenség. Jó értelemben vett furcsaság, hogy — társadalmi berendezkedésünkből fakadóan — poli­tikai üggyé vált ötleteink sorsa, össznépi tenni akarás lendíti ki holtpontjáról az innovációt. Jó lenne hát mihamarabb száműzni az úgynevezett „bérmunkaszemléletet”, amely csupán nyolc órát köve­tel meg a dolgozótól — galiba nélkül. Minden ötlet probléma, a probléma galiba — állítja néhol a kénye­lem fejtetőre a logikát. És ahogy a sok „nehéz ember” világmegváltásában, úgy a sok „jóindulatú” főnök nép- gazdasági hasznában sem hiszek. Akinek éveken át nincs új ötlete, az elvárja a gondolati restséget mástól is. A szellemi lustaság azonban nehezen kimutatható, a látszateredményekkel ez ideig lehetett takarózni. Az országot behálózó ötletbörze, úgy vélem, jelzés is: nem sokáig tart az ilyesfajta védettség. Bár semmilyen ötlet nem pótolhatja a keményebb munkát, a jobb minőséget, a piacképesebb terméket, ám agyunk „érdekeltebbé té­tele” nélkül aligha várhatjuk mindezeket. Most úgy tetszik: kiengedtük a palackból a szellemet. És ez a legfontosabb. TAMÁS ERVIN Békefórum, kulturális bemutatók, sportprogramok Duna menti fiatalok találkozója Mógy városból órkoztek a résztvevők A vasárnapi délelőtti gyermekműsorban többek között Nagy Réka szórakoztatta a résztvevőket „Atoan a béke szolgálatá­ban” — ezzel a jelszóval ren­dezték meg az — immár ti- zenharmadszor — a Duna menti fiatalok találkozóját. A paksiak hagyományos ren­dezvénye 1968 óta nyújlt al­kalmat a fiataloknak kultu­rális és sportprogramokon keresztül barátkozásna, egy­más életének megismerésére, békeakaratuk kifejezésére. Annál is inkább aktuális té­ma ez a Duna-parti telepü­lésen, mlvél itt működik az ország egyetlen atomerőmű­ve. Az atomenergia békés célú felhasználását, jelentő­ségét gazdaságunkban és az ország életében jól ismerik a fiatalok, s a világ haladó, békeszerető erőivel együtt határozottan követelik a fegyverkezési verseny megfé­kezését, megállítását. Töb­bek között ezekkel a gondo­latokkal nyitotta meg a ta­lálkozót szombat délelőtt tíz órakor a munkásművelődési központban Lipovszky Gyu­la, az MSZMP Paks Városi Bizottságának első titkára. Ezúttal a házigazdákon kívül a meghívott városok közel 120 képviselőjét köszönthette Szekszárdról, Bajáról, Érd­ről és Kalocsáról. A hivatalos megnyitó után filmvetítést és tájékoztatót láübak-ihaUottak az érdek­lődők az atomerőműről, amit autóbuszos látogatás egészí­tett ki. A borongás, esős idő­járás kissé ránehezedett a délutáni kulturális progra­mok hangulatára. A Vak Bottyán Gimnázium Diák- színpada, a TOTÉV néptánc­együttese, a pécsi Szélkiáltó együttes, a szekszárdi Muci- ca bábcsoport és Gazsó Fe­renc pol-beaK énekes lépett ekkor színpadra. Igaz, a nép­szerűségi díjat a video-rajz- filmeik és a számítógépek vit­ték el, s több, mint nyolc- százán gyűltek össze az esti Korái koncerten. Vasárnapra legalább kisü­tött a nap, az erős szél azon­ban megakadályozta a hőlég­ballon- és repülőm odell­bemutatót. Nagyobb vonzere­jük a gyermekprogramoknak volt: a Vidám nóták című műsornak és a játszónak. Eközben zajlottak a kispá­lyás labdarúgó-mérkőzések döntői, a két női és nyolc férficsapat küzdelmében fö­lényes bajai siker született. A délután kiemelkedő ese­ménye a békefórum volt. A kulturális bemutatók után este nyolc órakor került sor az eredményhirdetésekre és a XII. Duna menti fiatalok találkozójának zárására. Kiszabadultak a finn ENSZ-katonák A 9. számú választókerület jelöltjei: Frast Antal és Simon Péter Mint azt szombati szá­munkban közöltük, Pakson megtartották a 9. számú or­szággyűlési választókerület jelölőgyűlését a június 22-i pótválasztásra. A második jelölőgyűlést Dunaszentgyörgyön tartották. Itt is Lipovszky Gyula, a paksi városi pártbizottság el­ső titkába elnökölt, Varjas János megyei népfronttitkár mondott beszédet és tett ja­vaslatot a jelöltekre. A jeiö- lőgyűlésen megjelent válasz­tópolgárok elfogadták a ja­vaslatot, újabb jelöltet nem indítványozott senki, mind­két jelölőgyűlésen a többség Frast Antal és Simon Péter jelölését támogatta. A jelö­léshez a jelölőgyűléseken részt vevő választópolgárok legalább egyharmadának egyetértése szükséges, e fel­tétéi teljesült. Tolna me­gye 9. számú országgyűlési választókerületének képvise­lőjelöltje Frast Antal, a Tol­na Megyei Ruhaipari Szö­vetkezet elnöke és Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli főosztály- vezetője. Oláh István hazaérkezett a Szovjetunióból Szombaton reggel vissza­nyerte szabadságát az a 21 finn nemzetiségű ENSZ-ka- tona, akit a Tel Aviv által fenntartott úgynevezett Dél- Libanoni Hadsereg emberei ejtettek foglyul nyolc nappal azelőtt. Az UNIFÍL katonáit az Izraellel határos Mar- dzsajun dél-libanoni város­ban adták át Jean Pons tá­bornoknak, a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők (U1NIFIL) pa­rancsnokának. A finn kato­nákat a déli határsávból az UNIFLL nakunai főhadiszál­lására szállították. Az ENSZ New York-i székhelyén Pérez de Cuellar főtitkár szóvivője nyilatko­zatban mondott köszönetét mindazoknak, akik diplomá­ciai erőfeszítéseik révén hozzájárultak az ügy rende­zéséhez. A párizsi külügy­minisztériumban szombat délután közölték, hogy .^Franciaország pénteken a legmagasabb szinten járt köziben az izraeli hatóságok­nál” a finn katonák elenge­dése érdekében. Antoine Lahad, a dél-liba­noni határsávban tevékeny­kedő szakadár milícia veze­tője megtorlásnak szánta a június 7-én végrehajtott em­berrablást, miután szabad- csapatainak 11 tagja előző­leg — Lahad állítása szerint az ENSZ-katonák közremű­ködésével — az Amal síita fegyveresek fogságába ke­rült. A hét folyamán, mi­közben nemzetközi méretű diplomáciai erőfeszítések folytak a kéksisakosok sza­badon bocsátása érdekében, kiderült, hogy Lahad tizen­egy embere dezertált, azaz önszántából állt át az Annái­hoz, s nem kíván visszatér­ni Lahad fegyveresei közé. Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki katonai küldöttség élén jú­nius 11-től hivatalos baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban — szomba­ton hazaérkezett. A delegá­ció taga volt Kovács Jenő, azj MSZMP KB osztályveze­tő-helyettese. A kirakodóvásár A legkisebbek is jói érezhették magukat

Next

/
Thumbnails
Contents