Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 140. szám ARA: 1,80 Ft 1985. június 17., hétfő A MEGBÍZÓLEVELEK BIRTOKÁBAN (3. old.) APAI ÖRÖKSÉG GYARAPÍTÓJA (3. old.) ON KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) A BEK EZÜST- ÉS A BAJNOKI BRONZ FÉNYEI (5. old.) NEGYVENHÁROM ÉV AZ ÜLLŐ ÉS A FÜJTATO MELLETT (4. old.) titlet Csak egyetlen jó ötletem lenne, tudnám, mit kezdjek vele! Sajnos, nincs, igy maga az üres ötlettelenség áll a siker útjába. Pedig úgy érzem: most vagy soha! Eny- nyire kelendők rég voltak az ötletek széles e hazában, valósággal versengenek értük, talán még a szürkébbek is megvalósításra lelnek ebben a tolongásban. Cinikusan azt kérdezném: mi ez a hirtelen feltámadt öthetéhség? Hiszen évek óta mást se hallunk, mint, hogy az ész és az ötlet bajjal jár. A kezdeményezőkedv trónfosztásáról filmeket forgattak, publicisztikai vita zajlott, bírósági perek dúltak... és most egyszerre mindenütt azt hirdetik, hogy jutalom, fizetség jár a leleményért. Rubik Ernő kockájával léptük volna át a Rubikont? A meseszerű termékkarrier döbbentett volna rá bennünket, hogy a szellemi javak piacán is lehet kincset lelni? Vagy a mostohább gazdasági helyzet kényszerít a „gondolati beruházások” kiaknázására? A kocka világsikere csak példaadó. (Hogy a példát sokan a recepttel cserélik össze, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy logikai játékokkal lassan Dunát lehet rekeszteni...) A szűkös esztendők eljövetele áttételesen ugyan kapcsolatba hozható az ötletéhséggel, ám megkerülnénk a lényeget, ha a hirtelen nőtt étvágy okát csakis erre fognánk. Ügy látom, hogy a különböző szervezetek és intézmények megelégelték a hasznavehető gondolatok újratermelődésének módszeres megakadályozását, és egyszerre vállalták magukra az agitátor és a mecénás szerepét. A világon megszokott tranzakció, hogy egy-egy bank meghatározott tőkével „betársul” a jónak tetsző ötletek gyakorlatba ültetésének mechanizmusába, az viszont már nem olyan természetes, hogy a procedura terheiből is részt kér — tudván tudva, hogy nálunk gyakran a pénz is édeskevés egy találmány révbe kalauzolásához. Szokatlannak tekinthető, hogy két vállalat is foglalkozik szellemi javaink exportjával — sok esetben olyanokkal, amelyek hazai megvalósítása kudarcra ítéltetett. Az pedig végképpen rendhagyó, hogy egy politikai szervezet a tömegkommunikációs eszközökkel karöltve, konkrét és folyamatos tevékenységet fejtsen ki az ötletek felvirágoztatása érdekében. Magyarán: a szervezetek és intézmények nemcsak anyagiakkal, nemritkán tekintélyükkel, sőt, politikai súlyukkal állnak ki egy-egy okos újítás, találmány mellett. És ez a furcsa, jó és rossz értelemben egyaránt. Hiszen mi dolga lenne például a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek az innováció körül, ha a szellemi javak kiaknázásában minden rendben menne? Miért kellene műsort, pályázatot, veI télkedőt szerkeszteni a fejekből kipattanó leleményes gondolatoknak, ha azok, akikre e gondolatok elbírálása és „tárgyiasítása” tartozik, nem lennének közömbösek, félénkek, gyakran valósággal ellenségesek az újjal szemben? Az Alkotó Ifjúság Egyesülés tevékenysége kritika, csakúgy, mint a televízió „Felkínálom” műsora, vagy az ötlet című hetilap ötletmeccse ... Mégis örülök ennek a kibontakozó mozgalomnak. I Mert elképedhetünk, mennyi ambíció szorult az emberekbe, mekkora a kihasználatlan szellemi kapacitás. Büszkék lehetünk rá, hogy mennyire „ötletes” nemzet a miénk. S egyúttal elgondolkodhatunk azon, hogy miért fojtja el a munkahelyi önmegvalósítást megannyi vélt, valós akadály, kisszerű féltékenység, vagy éppen érdektelenség. Jó értelemben vett furcsaság, hogy — társadalmi berendezkedésünkből fakadóan — politikai üggyé vált ötleteink sorsa, össznépi tenni akarás lendíti ki holtpontjáról az innovációt. Jó lenne hát mihamarabb száműzni az úgynevezett „bérmunkaszemléletet”, amely csupán nyolc órát követel meg a dolgozótól — galiba nélkül. Minden ötlet probléma, a probléma galiba — állítja néhol a kényelem fejtetőre a logikát. És ahogy a sok „nehéz ember” világmegváltásában, úgy a sok „jóindulatú” főnök nép- gazdasági hasznában sem hiszek. Akinek éveken át nincs új ötlete, az elvárja a gondolati restséget mástól is. A szellemi lustaság azonban nehezen kimutatható, a látszateredményekkel ez ideig lehetett takarózni. Az országot behálózó ötletbörze, úgy vélem, jelzés is: nem sokáig tart az ilyesfajta védettség. Bár semmilyen ötlet nem pótolhatja a keményebb munkát, a jobb minőséget, a piacképesebb terméket, ám agyunk „érdekeltebbé tétele” nélkül aligha várhatjuk mindezeket. Most úgy tetszik: kiengedtük a palackból a szellemet. És ez a legfontosabb. TAMÁS ERVIN Békefórum, kulturális bemutatók, sportprogramok Duna menti fiatalok találkozója Mógy városból órkoztek a résztvevők A vasárnapi délelőtti gyermekműsorban többek között Nagy Réka szórakoztatta a résztvevőket „Atoan a béke szolgálatában” — ezzel a jelszóval rendezték meg az — immár ti- zenharmadszor — a Duna menti fiatalok találkozóját. A paksiak hagyományos rendezvénye 1968 óta nyújlt alkalmat a fiataloknak kulturális és sportprogramokon keresztül barátkozásna, egymás életének megismerésére, békeakaratuk kifejezésére. Annál is inkább aktuális téma ez a Duna-parti településen, mlvél itt működik az ország egyetlen atomerőműve. Az atomenergia békés célú felhasználását, jelentőségét gazdaságunkban és az ország életében jól ismerik a fiatalok, s a világ haladó, békeszerető erőivel együtt határozottan követelik a fegyverkezési verseny megfékezését, megállítását. Többek között ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a találkozót szombat délelőtt tíz órakor a munkásművelődési központban Lipovszky Gyula, az MSZMP Paks Városi Bizottságának első titkára. Ezúttal a házigazdákon kívül a meghívott városok közel 120 képviselőjét köszönthette Szekszárdról, Bajáról, Érdről és Kalocsáról. A hivatalos megnyitó után filmvetítést és tájékoztatót láübak-ihaUottak az érdeklődők az atomerőműről, amit autóbuszos látogatás egészített ki. A borongás, esős időjárás kissé ránehezedett a délutáni kulturális programok hangulatára. A Vak Bottyán Gimnázium Diák- színpada, a TOTÉV néptáncegyüttese, a pécsi Szélkiáltó együttes, a szekszárdi Muci- ca bábcsoport és Gazsó Ferenc pol-beaK énekes lépett ekkor színpadra. Igaz, a népszerűségi díjat a video-rajz- filmeik és a számítógépek vitték el, s több, mint nyolc- százán gyűltek össze az esti Korái koncerten. Vasárnapra legalább kisütött a nap, az erős szél azonban megakadályozta a hőlégballon- és repülőm odellbemutatót. Nagyobb vonzerejük a gyermekprogramoknak volt: a Vidám nóták című műsornak és a játszónak. Eközben zajlottak a kispályás labdarúgó-mérkőzések döntői, a két női és nyolc férficsapat küzdelmében fölényes bajai siker született. A délután kiemelkedő eseménye a békefórum volt. A kulturális bemutatók után este nyolc órakor került sor az eredményhirdetésekre és a XII. Duna menti fiatalok találkozójának zárására. Kiszabadultak a finn ENSZ-katonák A 9. számú választókerület jelöltjei: Frast Antal és Simon Péter Mint azt szombati számunkban közöltük, Pakson megtartották a 9. számú országgyűlési választókerület jelölőgyűlését a június 22-i pótválasztásra. A második jelölőgyűlést Dunaszentgyörgyön tartották. Itt is Lipovszky Gyula, a paksi városi pártbizottság első titkába elnökölt, Varjas János megyei népfronttitkár mondott beszédet és tett javaslatot a jelöltekre. A jeiö- lőgyűlésen megjelent választópolgárok elfogadták a javaslatot, újabb jelöltet nem indítványozott senki, mindkét jelölőgyűlésen a többség Frast Antal és Simon Péter jelölését támogatta. A jelöléshez a jelölőgyűléseken részt vevő választópolgárok legalább egyharmadának egyetértése szükséges, e feltétéi teljesült. Tolna megye 9. számú országgyűlési választókerületének képviselőjelöltje Frast Antal, a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke és Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli főosztály- vezetője. Oláh István hazaérkezett a Szovjetunióból Szombaton reggel visszanyerte szabadságát az a 21 finn nemzetiségű ENSZ-ka- tona, akit a Tel Aviv által fenntartott úgynevezett Dél- Libanoni Hadsereg emberei ejtettek foglyul nyolc nappal azelőtt. Az UNIFÍL katonáit az Izraellel határos Mar- dzsajun dél-libanoni városban adták át Jean Pons tábornoknak, a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők (U1NIFIL) parancsnokának. A finn katonákat a déli határsávból az UNIFLL nakunai főhadiszállására szállították. Az ENSZ New York-i székhelyén Pérez de Cuellar főtitkár szóvivője nyilatkozatban mondott köszönetét mindazoknak, akik diplomáciai erőfeszítéseik révén hozzájárultak az ügy rendezéséhez. A párizsi külügyminisztériumban szombat délután közölték, hogy .^Franciaország pénteken a legmagasabb szinten járt köziben az izraeli hatóságoknál” a finn katonák elengedése érdekében. Antoine Lahad, a dél-libanoni határsávban tevékenykedő szakadár milícia vezetője megtorlásnak szánta a június 7-én végrehajtott emberrablást, miután szabad- csapatainak 11 tagja előzőleg — Lahad állítása szerint az ENSZ-katonák közreműködésével — az Amal síita fegyveresek fogságába került. A hét folyamán, miközben nemzetközi méretű diplomáciai erőfeszítések folytak a kéksisakosok szabadon bocsátása érdekében, kiderült, hogy Lahad tizenegy embere dezertált, azaz önszántából állt át az Annáihoz, s nem kíván visszatérni Lahad fegyveresei közé. Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki katonai küldöttség élén június 11-től hivatalos baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban — szombaton hazaérkezett. A delegáció taga volt Kovács Jenő, azj MSZMP KB osztályvezető-helyettese. A kirakodóvásár A legkisebbek is jói érezhették magukat
