Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

1985. június 13. rfEPÜJSÄG 5 Ifjúság és egészségkultúra Felnőtté szertartás avatási alkohollal Jogról - mindenkinek Kutyaper és postaper A Legfelsőbb Bíróság döntései „Káros szenvedélyek” cím­mel nemrég kerekasztal-kon- ferenciára hívta meg a Tol­na Megyei KÖJÁL egészség- nevelési osztálya a TIT vá­rosi-megyei szervezete és a Tolna Megyei Tejipari Vál­lalat az érdekelteket. A té­ma izgalmas, és valamennyi­ünket érintő volit. így ért­hető, hogy megteltek a szek­szárdi úttörőház széksorai. Sokan fogadták el a meghí­vást, és nemcsak nagy ér­deklődéssel hallgatták a vi­taindítónak szánt kiselőadá­sokat, hanem érzékenyen re­agáltak is a hallottakra. Megyénk első ilyen jellegű rendezvényére az adott al­kalmat, hogy az 1985. évet az ENSZ Egészségügyi Vi­lágszervezete, a WHO az ifjúság nemzetközi éviének nyilvánította. Erre utalt vi­taindító előadásában dr. Sass Edit osztályvezető főor­vos is. Hangsúlyozta, hogy a világszervezet mottóját kell szem előtt tartanunk „Az egészséges ifjúság legjobb erőforrásunk”, ennek szelle­mében kell az egész társa­dalomnak cselekedni. Az egészséges életmódra neve­lést már egészen kis korban, a családban kell elkezdeni — mondotta —, hogy ezután lehetősége legyen az egyén­nek felnőttként az átlagélet­kor elérésére. A hangsúly tehát a megelőzésen van, amit idejekorán kell elkez­deni, kiemelve a különböző veszélyfatótorokat. Az emel­kedő halálozási statisztiká­ban az első két helyet a szív- és érrendszeri, továbbá daganatos betegségeik foglal­ják el, s majd minden eset­ben az életmódra, szokások­ra, káros szenvedélyekre ve­zethetők vissza ezek a meg­betegedések. így nemcsak az egészségügy feladata a vé­dekezés — mint ez mostaná­ban sokszor megfogalmazó­dik —, hanem valamennyi­ünké — saját érdekünkben. A vitaindítót követően dr. Horváth Lajos, a dombóvári kórház-rendelőintézet osz­tályvezető főorvosa, a kerek- asztal-konferencia moderáto­ra átadta a szót a különbö­ző területen tevékenykedő kollégáinak és más szakem­bereknek. Elsőként a do­hányzás, alkoholfogyasztás szerepéről hallhattunk. Ez is, az is érezteti hatását már a születés előtti időszakban. Már ekkor kimutatható ugyanis a magzati alkohol- szindróma, születés után pe­dig külső, szomatikus elvál­tozások észlelhetők az újszü­löttön, később pedig fokoza­tosan jelentkezik az értelmi elmaradás, a retardáció is. Az életmód befolyásolta bio­lógiai adottságokon túl, tár­sadalmi környezet, minde­nekelőtt a család szerepe meghatározó. Az alkoholista, beilleszkedési zavarokkal küszködő szülők negatív pél­dát adnak, nem alakítják ki a fejlődő személyiségben az élet során alkalmazható he­lyes cselekvési mintát. A dohányzás káros voltá­nak lajstromozásán túl sta­tisztikai adatok is elhang­zottak. Ezék szerint a tíz­éves fiúk harminc, a lányok tizenhét százaléka próbálta már a „füstölgő rudat”, a ti­zenhat évesek közül pedig ti­zenhárom százalék rendsze­resen dohányzik. Sorköteles korba lépve ez az arány het­vennyolc százalékra módo­sul. Védekezni annál is in­kább nehéz ellene, mivel tár­sadalmilag elismert, élvezeti szerről van szó. Ám ez jel­lemző az alkoholra is. Elfo­gadott, könnyen hozzáférhe­tő, holott a szervezetre gya­korolt hatása a drogokéhoz közelít. Egyre csökken az életkorhatár a rendszeres al­koholfogyasztók között, külö­nösen veszélyeztetettek a to­vább nem tanuló fiatalok, akik előbb válnak pénzkere­sőkké. Mondhatni a felnőtté avatás szertartásának része lett az alkoholfogyasztás, s gyakran az önállósulásra vágyó serdülő, vagy ifjú em­ber önmagát avaltja felnőtté azzal, hogy a pohár után nyúl. A drogok közül elsősorban a különböző pótszerekről esett szó a konferencián, hi­szen ezek a kemény drogok­kal ellentétben hazánkban is elterjedtek és könnyű hozzá­férhetőségük miatt elég sok helyütt használatosak. Majd minden háztartásban megta­lálhatók a ragasztók, szerves oldószerek, amelyek alap­anyagul szolgálhatnak a kí­váncsiságból próbálkozó fia­taloknak. Megfelelő figye­lem, megelőzés nélkül oly­kor rendőrségi üggyé is vál­hatnak ezek a „próbálkozá­sok”, hiszen fiatalkorú bűn- cselekmények nagy részében játszanak szerepet. Szek- szárdon például 1982—83-ban terjedt el az alkoholfogyasz­tással is párosuló „szipózás”. A fiatalkorúak bírója mond­ta el, hogy az elé kerülők teljes számban alkoholos vagy egyéb ajzószer hatása alatt követték el bűncselek­ményeiket. Érdekes fejezete volt a kerekasZtal-konferenaiának a gyógyszerek problémája. Mint elhangzott, ma már vi­tathatatlan tény, hogy a kü­lönböző, egyébként nem túl erős gyugfatószerek szedése is személyiségkárosodáshoz vezet évek, évtizedek eltel­tével. A gyógyszeres kábító­zás felelőseit keresve a csa­lád és iskola megnevezésén túl, önkritikusan azoknak az orvosoknak a felelőssége is felmerült a vitában, akik túl könnyen írják fel ezeket a szereket a nehezebb „út”, a megelőzés helyett. A cselekvés útját a medi­cinán, családon, iskolán kí­vül az ifjúsági mozgalom is keresi. Komoly propagandát fejt ki, vitakörök, előadások, táborok szervezésében sok mozgással, sporttal igyek­szik a fiatalok életmódját befolyásolni. T. Zs. Védjük a munkaidőt? Mint sokan tudják, a gazdasági bizott­ság »nemrég tárgyalta meg azt a jelentést, amit az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal arról készített, hogyan is állunk mi a munkaidőt terhelő magán elfoglaltságok­kal. A bizottsági megállapítás sajnos nem szívderítő, mert az elmúlt években történt ugyan több intézkedés is a munkaidő vé­delme érdekében, számottevő javulásról mégsem beszélhetünk. Ennek főként az az oka, hogy az illetékesek nehezen szánják magukat a szükséges módosításokra, s a munkahelyekről is könnyebb elengedni az elkéretőzőket, mint rossz hangulatot te­remteni az „eltávozást” kérőknek mon­dott nemekkel. Ha hiszik, ha nem a kedves olvasók, manapság már aszerint is minősítik mun­kahelyeiket az emberek, hogy a napköz­beni magándolgaikat intézni tudják-e a kötelező munkájukért járó fizetés mellett alkalmazott kilépők birtokában. A munka­hely akkor jó, ha szabad a vásásr és ügyes-bajos dolgaik intézésével nem kell a szabad idejüket terhelni. Hogy az így okoskodók vannak-e többen, vagy azok, akiknek bosszúságot okoz az, ha intézni­valóik miatt ki kell állniok órákra a munkából? Jó lenne azt hinni, hogy az utóbbiak képviselik a többséget és a nép- gazdasági érdekkel szinkronban szívesen intéznék magánügyeiket munkaidőn kí­vül. Ha ennek életünk minden területén meg lennének a feltételei. Egy kicsit azok miatt is, akik se könnyen, se nehezen nem szabadulhatnak a munkából. Van ilyen? De még milyen sok munkát nem lehet 1—2—3 órára otthagyni, hogy amíg vissza nem érkeznek, álljon a tudomány, álljon az ész. A katedrán álló pedagógus nem függesztheti föl a tanítást, az operáló or­vos a műtétet, a bányász se libeghet a fel­színre, de a martinász se léphet le a mar­tinkemence mellől azért, mert állampol­gár, ház- vagy lakástulajdonos, bérlő, kül­földre készülő turista, vagy mert tartós fogyasztási javainak valamelyike be­mondta az unalmast. Hosszú lehet itt a lista, ha megközelítően pontos lajstromot akarnánk készíteni arról, hogy ki min­denki nem élvezheti a „könnyű elengedés” nemkívánatos „vívmányait”. Hagyjuk hát a lajstromozást. A napközben zsúfolt hi­vatalok, üzletek, az OTP, Állami Biztosító fiókjai azt bizonyítják, hogy a munkaidőt nem kímélők tömegesen kímélik saját sza­bad idejüket a munkaidő, a munka rová­sára. Azt már tapasztalatok bizonyítják, hogy nem bizonyultak elég hatásosnak a mun­kafegyelem javítását célzó központilag ho­zott adminisztratív intézkedések. Ott kel­lene tehát üstökön ragadni a gondot, ahol legkézenfekvőbb. A gazdaságirányításunk rendszerének fejlesztése a vállalatok önál­lóságára épít. A gazdasági vezetőknek kell végre felismerniök és megértetni kollek­tíváikkal, hogy a munkaidőveszteségek csökkentése a vállalat munkáskollektívá­jának az érdeke is. Nem látszik bonyo­lultnak a dolog, hiszen kézenfekvő igaz­ság, hogy a vállalati érdek azonos a dol­gozó érdekével, a kettő a népgazdaság ér­dekeivel. Mindenesetre jó lenne, ha némi késéssel is, de törölni a dicséretes munka­hely ismérvei közül azt, hogy fizetésért a munkaidőben mi mindenre juthat idő. S igen jó lenne ha fordulna a kocka, ha vég­re már a szolgáltatók lennének miértünk, akik a szolgáltatás mai gyakorlatában oly sokszor kiszolgáltatottak vagyunk, mert a lakosság érdekeit és a munkaidő védelmét szolgáló előírások megszegése sem anyagi, sem erkölcsi hátrányt nem jelent a szol­gáltatást elhúzó szolgáltató szervezet, il­letve szakembere számára. Van aki e probléma megoldására kártérítéssel kom­binált szankcionálást javasol. Hát nem tu­dom, de azt sejtem, hogy fél lakossága a megyeszékhelynek elmehetne évente két hét olyan szabadságra, amit az otthon vá­rakozó felek felültetése miatt a szolgálta­tók fizetnének. Hogy a saját kárukon sem okulnának? Hátha mégis! — óa — Egy mezőgazdasági tsz ága­zatvezetőjét másik tsz-hez helyezték át. Különböző né- zeteltéresek miatt azonban nem sokáig tartott a munka- viszonya. Kilépése után a szövetkezet ellen pert indí­tott. Egyebek közt arra hi­vatkozott, hogy előző mun­kahelyén 14 nap szabadságot nem vett ki, a tsz-től pedig, amelytől megvált, 4 szabad­ságnap illeti meg, tehát 18 nap megváltását kéri. A Leg­felsőbb Bíróság, a munka­ügyi bíróság elutasító ítélete ellen emelt törvényességi óvásra kimondta: Az áthelyezett dolgozó megelőző munkaviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt is az új munkáltatónál töltötte volna el. Az ágazat­vezető áthelyezéssel került a tsz-hez, tehát nemcsak az ott fennállott munkaviszo­nyával arányos 4 nap, ha­nem a korábbi munkáltató­jánál még ki nem vett 14 nap szabadság is megilleti. Vagyis, ha a dolgozót év köz­ben más munkáltatóhoz he­lyezik át, szabadságát — új munkahelyén — együttesen kell megkapnia. Az igénybe nem vett szabadságot fel kell jegyezni a MIL-lapra, és ha a dolgozó munkaviszonya az új állásban év közben szűnik meg, azt pénzben kell meg­váltani. Tekintve, hogy az ágazatvezető MIL-lapjára a korábbi szövetkezet felje­gyezte, hogy 14 nap ki nem vett szabadság jár neki, ezért a perbe vont szövetkezettől a 4 nappal együtt 18 szabad­ságnap megilleti. Ennek el­lenértékét a munkaügyi bí­róságnak új eljárásban kell tisztáznia. Személyautó hajtott az or­szágúton, és hirtelen két kutya került a kocsi elé. A vezető fékezett és a kor­mányt balra fordította. En­nek következtében az autó a bal oldali árokba csúszott és ott felborult. A vezető fe­lesége súlyosan megsérült és a kocsi is alaposan megrongá­lódott. A házaspárnak sike­rült kiderítenie, kié voltak a kutyák és a tulajdonos ellen pert indított. Az eljárt bíróságok a ku­tyák gazdáját teljes kártérí­tés fizetésére kötelezték. Az ítéletek indoklása szerint a kutyákat úgy kell tartani, hogy azok másnak kárt ne okozzanak, de főleg veszély- helyzetet ne idézzenek elő. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság határozatá­ban rámutatott: az eljárt bí­róságok helyesen állapítot­ták meg a kutyák tulajdono­sának kártérítő felelősségét. De a házaspárt a baleset köz­lekedés, — vagyis az autó, mint veszélyes üzem, hasz­nálata — közben érte, és ezt is figyelembe kell venni. Eb­ből következik: a kárnak azt a részét, ami a veszélyes üzem jellegével jár, maguk­nak kell viselniük. A Legfel­sőbb bíróság az igazságügyi műszaki szakértő véleménve és az összes körülmények fi­gyelembevételevel úgy dön­tött; a kár harminc százalé­ka az autótulajdonos házas­párt terheli. Ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül he­lyezte és a marasztalás ösz- szegét ennyivel csökkentette. Egy vállalat a postaigaz­gatóságon bejelentette, hogy rendszeresen nagyobb meny- nyiségű csomagot szokott fel­adni. Ezekből azonban kilenc darab elveszett. Bemutatta átadási könyvét is. Ebben a postai alkalmazottak igzolták az elkallódott csomagok át­vételét. A posta a vállalatot kártalanította. Nem sokkal később kide­rült, hogy a vállalat feladás­sal megbízott dolgozója sik­kasztotta el a kilenc csoma­got. Uzelmeit megkönnyítet­te, hogy a postai dolgozók a csomagok átvételét anélkül igazolták, hogy azokat meg­számlálták volna. A sikkasz­tó ellen, aki más bűncselek­ményeket is elkövetett rend­őrségi eljárás indult. Ilyen előzmények után a postaigazgatóság a vállalat ellen pert indított, amelyben a kilenc csomagért kifizetett kártérítés visszatérítését kér­te. Az elsőfokú bíróság a ke­resetet elutasította, mond­ván: a sikkasztást a postai alkalmazottak mulasztása tette lehetővé. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság állás­pontja az volt, hogy a tör­téntekért mind a vállalat, mind a posta alkalmazottai egyformán felelősek. H. E. Gépesedő köztisztaság (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Városi Ta­nács Költségvetési Üzeme két új kommunális munka­géppel gyarapodott a közel­múltban. Az IFA önfelszedő, locsoló-, és utcaseprő gépet a városi tanács fejlesztési alap­jából kapta az üzem. Ez a gép igen nagy segítséget je­lent, mert megoldja a mint­egy 50 kilométer hosszúsá­gú belterületi aszfaltút tisz­títását. A gép az utcasepré­sen, locsoláson kívül arra is alkalmas, hogy az ősszel le­hulló faleveleket — vákuu­mos berendezésével — igen rövid idő alatt feltakarítsa. A másik gép egy önjáró pá­zsitnyíró, amely a város mintegy .25 hektár belterjes parkjának gondozására al­kalmas. Ezzel a fürge ma­sinával a parkokban lévő bokrok aljáról is le lehet kaszálni a füvet. Magyarszéki Endre Fotó: Dombai István Már dolgozik az utcaseprő gép Üzemek a műemlékekért A műemlékek helyreállí­tását, folyamatos karbantar­tását és hasznosítását szol­gáló, figyelemre méltó kez­deményezést indított el „Egy üzem — egy műemlék” jel­szóval az IKARUS székes- fehérvári gyára. A kollektí­va vállalta, hogy Székesfe­hérvár múltjának egyik ér­tékes és jellegzetes népi épí­tészettörténeti emlékét, a hajdan Rác-város egyik 150 éves portáját helyreállítja és falai között berendezi a gyár népi kézimunka-szakkörei­nek kiállítását és munkater­mét. Nemcsak használja majd, hanem folyamatosan karban is tartja az épüle­tet, gondozza a környékét. Ügy tervezik, hogy amint megkapják a városi tanács­tól a kezelői jogot, azonnal munkához látnak! BOTOR BÜTOR BOTOR BOTOR BŰTOR BŰTOR Keresse fel vállalatunk mintaboltját, ahol kibővített áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! Boltunkban előjegyezhetők és megvásárolhatók a Pé­csi Bútorgyár, a Bácska Bútoripari Vállalat és a Ba­laton Bútorgyár keresett termékei: SZEKRÉNYSOROK, KIEGÉSZÍTŐ KISBŰTOROK, SZÉKEK, ASZTALOK, ÉTKEZŐGARNITÚRÁK, VALAMINT CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKÁGYAK. Kárpitos termékeink vásárlásakor gazdag szövetkollek­ciónkból választhat, OTP-ügyintézés a helyszínen! Szekszárd területén díjtalan házhoz szállítás! Nyitva tartás: hétfőtől—péntekig 8—16 óráig, szombaton 8—13 óráig. Szekszárdi Bútoripari Vállalat Szekszárd, Epreskert u. 5. ___________________________________________________(47) BŰTOR BŰTOR BŰTOR BŰTOR BŰTOR BŰTOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents