Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

2 NÉPÚJSÁG 1985. május 3. PANORÁMA Félidőhöz érkeztek a választási jelölőgyilések A munkásőrök közéleti érdeklődése Harminc kérdés az első titkárnak (Folytatás az 1. oldalról.) a városi tanács műszaki osz­tályának munkatársa. ígére­Az önálló tanácsú Fürgé­dén, amikor megérkeztünk, még bőven volt idő a tanács­tagi jelölőgyűlés megkezdé­séig, ezért hasznos időtöltés­ként Németh Györgyné vb- titkárral, beszélgetéssel töl­töttük el az időt. — Eddig tíz választókör­zetben tartottuk meg a ta­nácstagi jelölőgyűléseket és mindenütt a HNF két jelölt­jét fogadták el a választó- polgárok — közli Németh Györgynél aztán elmondja azt is, hogy közérdekű be­jelentést egyet, javaslatot pedig négyet tettek a részt­vevők. Egy dosszié tartalmá­nak átnézése után máris mondja, mit javasoltak a helybeliek. Első helyen az út­építés és a járdajavítás, az egészségügyi ellátás, — itt a telefonösszeköttetés is gondot okoz — aztán az élelmiszer- bolt „hiányzó” hűtőpultja, valamint az, hogy a temető­höz is vezessék el a vezeté­kes vizet — szerepelt. Miközben beszélgettünk, kettesével, hármasával ér­keztek a gyűlés résztvevői, többségükben az asszonyok mivel a férfi ák még a tavaszi mezőgazdasági munkákat vé­gezték. Este háromnegyed 7-kor köszöntötte Mészáros Lajos- né, a HNF községi bizottsá­gának titkára a 11. választó- kerület egybegyűlt válasz­tópolgárait és ismertette az új választójogi törvény jelen­tőségét. A gyűlés előadója Németh Györgyné vb-titkár volt, aki beszámolójában első tényként megállapította, a legutóbbi népszámlálás óta 891-ről 834-re csökkent a te­lepülés lakossága. Ezt a las­sú csökkenést elvándorlás okozza. Az előadó ezután az eredményeket vette számba. Ez év elejére megvalósult a vezetékes ivóvízhálózat — tét viszont tettek, hogy a többi választ levélben küldik meg a kérdések feltevőinek. jelenleg a házi bekötéseket végzik —, elkészült egy sza­kasz szilárd burkolatú út, a tanács, a termelőszövetkezet és a lakosság összefogásával felújították a kultúrházat, renovált helyiségbe költö­zött a községi könyvtár és je­lenleg felújítás alatt áll az egészségház. A lakosság megtartásáért — helybeli munkalehetőség biztosításá­val — sokat tesz az ozorai Egyetértés Mgtsz. Huszon­ötén dolgoznak a varrodá­Szakály község 21-es szá­mú választókörzete a Hő- gyészi Állami Gazdaság ür­gevári kerülete. Patkó Ist­vánná a Népfront helyi ak­tivistájának betegsége miatt a tanácstag-jelölőgyűlés le­vezetését Varga Vendel ta­nácséinak vállalta. Az üdvözlő szavak után az elmúlt öt év — a VI. öt­éves terv — eredményeiről, Szakály község fejlődéséről adott tájékoztatót. ABC kis- áruház, két szolgálati lakás, a szőlőihegy vezetékes ivóvíz­hálózata nyitja a megterem­tett értekék, létesítmények sorát. Négy utcában — Zrí­nyi, Rákóczi, Dózsa, Kossuth — 1750 méter hosszúságban útkorszerűsítést végeztek, öt utcában 2750 méter hosszú vízhálózatot építettek. A közvilágítást több helyen korszerűsítették. Elkészült a néprajzi tá j ház,4 valamint egy 200 adagos, korszerűen be­rendezett gyermekélelmezé­si konyha és ebédlő. Meg­szervezték az idős, 60 éven felüli öregek szociális étkez­tetését. Javultak a közokta­tás, közművelődés és sport tárgyi feltételei. Szennyvíz és hulladéktároló épült. A közterületek fásítása, parko­sítása maradt el. Az öt év ban, ez a létszám az idén várhatóan 12-vel bővül, és 30 személyt foglalkoztat az ORI­ON. A beszámolót követő hoz­zászólások a postán való csomagküldés gondjaival fog­lalkoztak, a Kecsegét Fürgéd­del összekötő gazdasági út kiszélesítését, — ami lénye­gesen javítaná a közlekedést, megszüntetné az elzártságot és segítené nemcsak Tamá­si várossal való összekötte­tést, de a népesség megtar­tását is — szorgalmazták. Végül elfogadták a HNF tanácstagjelöltjeit, Csirke Imrét és Varga Józsefnét. Fürgédén ezzel befejeződtek a tanácstagi jelölőgyűlések. alatt teljesített társadalmi munka értéke 5 millió 400 ezer forint. Hogy ezek a iközségi eredmények mennyi­re érintik az Urgeváron élő­ket, ennek adtak hangot a j elölőgyűlésen meg j elentek. Meglévő gondjaikat sorolták. Ami mások szemében apró­ságnak tűnik, az a napi bosszúságokban nagyra nő. Salakos gyalogjáró kialakí­tását sürgették egy 600 mé­teres útszakaszon. Autóbusz­menetrend elhelyezését, zöld­séges stand kialakítását a községben, és hogy az üzle­tek nyitvatartása az autó­buszok indulásához — vagy fordítva — igazodjon. Van tehát feladat, kell a társadal­mi munka szervezése, össze­fogása Ürgeváron 'is. Ez a tanácstagok szerepe közé tartozik. Kocsi Mihály kerü- letvezető-helyettest és ifjabb Iker József szerelőt javasol­ta a népfront tanácstag-je­löltnek. A választópolgárok egyetértettek ugyan ezzel, de javasolták Nagy Gyula sze­relőt is. Kocsi Mihály egyéb, nagyszámú társadalmi fel­adataira hivatkozva lemon­dott jelöltségéről. így Nagy Gyula és ifj. Iker József, a gazdaság dolgozói, azonos szavazatszámmal kerültek a jelöltek listájára. BUDAPEST Csütörtök reggel Budapes­ten, a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadással le­vonták az állami zászlót, amely május elseje, a mun­kásosztály nemzetközi ünne­pe tiszteletére lengett a Par­lament előtt. Ugyancsak ka­tonai tiszteletadás közepet­te vonták le a magyar nem­zeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. RÓMA Bettino Craxi olasz mi­niszterelnök csütörtök dél­előtt, Bonnba való elutazá­sa előtt a miniszterelnöki hi­vatalban fogadta Nyikolaj Lunykov római szovjet nagy­követet, aki Mihail Gorba­csov üzenetét adta át az olasz kormányfőnek. Ezt ma­ga a szovjet nagykövet közöl­te újságírókkal közvetlenül a találkozás után. Kérdéseik­re válaszolva elmondta, hogy az üzenet a bonni csúcstalál­kozóval kapcsolatos, a béke megőrzésének ügyével fog­lalkozik. MOSZKVA Erich HoneCker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsá­nak elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának és a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására május 4-én baráti látogatás­ra a Szovjetunióba érkezik — jelentették be csütörtökön hivatalosan Moszkvában. VARSÓ A lengyel külügyminiszté­rium csütörtökön jegyzékben tiltakozott az Egyesült Álla­mok kormányánál amiatt, hogy két amerikai diplomata részt vett Krakkóban a má­jus 1-i ellenfelvonuláson. SANTIAGO Chile több nagyvárosában voltak május elsején meg­mozdulások. A rendőrség összesen 264 személyt vett őrizetbe, s több helyen víz­ágyúkkal, könnygázzal osz­latták szét a felvonulókat. BEJRUT Az elmúlt huszonnégy órá­ban folytatódtak az össze­csapások a libanoni fővárost kettészelő „zöld vonal” men­tén a keresztény és muzul­mán milíciák tagjai között. A megyei munkásőr-pa- rancnokság kiképzési prog­ramjának megfelelően a dombori KISZ-táborban teg­nap délelőtt a paksi Takács György egység háromnapos összevonása kezdődött meg. Tatár Lajos, megyei parancs­nok ismertette az egység sze­mélyi állományával a ki­képzési feladatokat. A megnyitót politikai fog­lalkozás követte, amelynek keretében Lipovszky Gyula, a paksi városi pártbizottság első titkára tartott beszámo­lót a XIII. pártkongresszus menetéről, eseményeiről, hangulatáról, majd válaszolt az egység munkásőreinek kérdéseire. A munkásőrök közéleti érdeklődésének sok­rétűségét jellemezte, hogy összesen harminc kérdést tet­tek fel a városi pártbizott­ság első titkárának. A kér­dések zöme Pakshoz kapcso­lódott, de volt Dunaföldvárt, Bölcskét, Németkért érintő is. Ennek megfelelően egye­Az Egyesült Államok űr­fegyverkezési programja és a tőkés Világ gazdasági prob­lémái állnak a hét vezető tő­kés állam tizenegyedik gaz­dasági csúcstalálkozójának középpontjában, amely csü­törtök délután kezdődött meg a nyugatnémet főváros­ban. A házigazda Helmut Koh­lon kívül a találkozó részt­vevői Ronald Reagan ame­rikai, Francois Mitterrand francia államfő, Margaret Thatcher brit, Nakászone Jaszuhiro japán, Bettino Craxi olasz és Brian Mul- roney kanadai miniszterel­nök. Ott vannak a hét or­szág külügy-, pénzügy- és részben gazdasági miniszte­rei is. A háromnapos, szom­bat estig tartó csúcstalálko­zón a Közs Piacot Jacques Delors, az Európai Közössé­gek Bizottságának elnöke képviseli. Ronald Reagan amerikai elnök a hetek közös megbe­szélései előtt külön találko­zott a vendéglátó ország ve­zetőivel. Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár „teljes mértékben jogosnak” nevez­bek között választ kellett adnia a város kerekedelmi ellátására, egészségügyi hely­zetére, a lakásellátásra, az atomerőmű további építésé­re, a város és környéke köz­lekedésére vonatkozóan. Lipovszky Gyula elmon­dotta például, hogy épül a szakközép- és szakmunkás- képző iskola, amelynek első üteme a jövő év augusztu­sára készül el. A szakközép- iskolában a képzés erőmű­gépészeti szakon folyik, a szakmunkásképzőben pedig láng- és ívhegesztő, vasszer­kezeti lakatos, csőszerelő szakon. Kórház nem épül Pakson, ellenben bővül a szakrendelés, javul a műsze­rezettség. A városi pártbizottság el­ső titkárának válaszait tet­széssel fogadták a munkás­őrök, hiszen lakókörnyeze­tükben, munkahelyükön ne­kik is választ kell adni ilyen, közérdeklődésre számot tar­tó kérdésekre. te az Egyesült Államok űr- fegyverkezési programját Ronald Reagan amerikai el­nökkel való csütörtöki bon­ni tárgyalásán. Kohl ugyan­akkor az NSZK-nak azt a kívánságát hangsúlyozta, hogy a nyugat-európai álla­mok dolgozzanak ki közös álláspontot az amerikai programban való részvéte­lükkel kapcsolatban. Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő és Hel­mut Kohl kancellár köszöne- tüket fejezték ki Reagan el­nöknek azért, hogy vasárnap felkeresi a bitburgi katonai temetőt (ahol — többek kö­zött — 47 SS-katona sírja is található). A két fél ezt a — nagy nemzetközi tiltako­zást kiváltó — aktust a nyu­gatnémet—amerikai „meg­békélés” szimbólumának szánja. Reagan NSZK-beli látoga­tása és a tőkés csúcstalálko­zó rendkívüli biztonsági kö­rülmények között zajlik le. Bonnban tizenkétezer rend­őrt vontak össze, a lezárt kormánynegyedben öt-tíz méterenként állnak fegyve­res rendőrök. Huszonkét jelölt Fürgédén •• Urgevári eredmények és gondok Megnyílt a hét tőkés állam vezetőinek csúcstalálkozója Az út vége (II.) „flkí elsőként betör” Churohillnek tehát nincse­nek ellenére azok a német tervek, miszerint a háborút úgy kell befejezni, hogy mindjárt kedvező pozíaiókat teremtsenek a Szovjetunió, a kommunizmus előretörése el­len a második világháború után, mi több, esetleg a har­madik világháborút megelő­ző időszakra. A svájci külön- tárgyalások miatt meglehető­sen ingerült levélváltás fo­lyik a „három nagy” között ebben az ügyben. A szovjet fél követeli: a tárgyalásokat azonnal hagyják abba, mert azon nem vesznek részt a szovjet hadsereg képviselői. Nyugati részről hosszú men­tegetőzés következik, s a Wolff-misszió kudarcra van ítélve. A világ látja, hogy a három szövetséges közül a Szovjetunió viselte a háború aránytalanul nagy terheit, s most, a győzelem küszöbén, még egy olyan reakciós po­litikus, mint Churchill sincs abban a helyzetben, hogy szembeforduljon a világte­kintélyt kivívott Szovjetunió, val. Roosevelt nem hajlandó az angol miniszterelnöknek — akivel egyébként a legbarát­ságosabb hangon, Winston- nak szólítva őt, levelez — segítséget nyújtani elképzelé­seihez. Csakhogy április 12- én meghal az amerikai tör­ténelem kiemelkedő alakja, akinek olyan nagy szerepe volt abban, hogy minden el­lentét dacára a fő cél érde­kében, a hitleristák ellen jól működött az antifasiszta koalíció. Az új elnök, Harry Truman később majd más politikát követ, az atomzsa­rolással, a hidegháborúval kapcsolódik össze a neve. Hivatalba lépésekor azonban még a roosevelti irányvona­lat követi: időbe telik, amíg a Fehér Házban átveszik a hatalmat azok a tanácsadók, akik Roosevelt idejében nem jutottak szóhoz. Churchill nem is fűz nagy reménye­ket a személyi változáshoz. Annál inikább Hitler, aki eb­ben az időben már leköltö­zik egykori pompázatos bi­rodalmi kancelláriájának romhalmazzá vált márvány- helyiségeiből az egyébként szintén minden kényelemmel berendezett bunkerbe. Ügy képzeli, hogy a gyűlölt „plu­tokrata” távozása az élők so­rából a hitlerizmus számára az életet jelenti. Mindezek mögött a máso­dik világháború idejére fel­függesztett antikommunista politika valósága áll. Éppen ezért Moszkvában jónak lát­ják meggyorsítani a berlini hadművelet előkészületeit. Konyev marsallt is a főhadi­szállásra hívják, s az 1. Uk­rán Front katonái is készen állnak a végső rohamra. A főparancsnokságon még egy­szer elhatározzák: április 16­ánái nem később meg kell kezdeni a Berlin elleni táma­dást, és két hét alatt be kell fejezni a hadműveleteket. Antonov hadseregtábornok­nak, a vezérkar főnökének — tanácsadóival együtt — gondot okoz, hogy Sztálin úgy határozta meg a kát front közötti sávhatárt, hogy Berlint csak Zsukov csapa­tai vehessék be. Konyev mar­sall, az 1. Ukrán Front pa­rancsnoka is úgy véli ezen a tanácskozáson, hogy nem célszerű az ő csapatait ki­zárni a városért folyó köz­vetlen küzdelemből. Sztálin erre egy ceruzavonással a hadműveleti elgondolást tük­röző térképen egy szó nél­kül áthúzza a sávhatárnak azt a részét, amely az 1. Uk­rán Frontot mintegy elvá­lasztotta Berlintől, s csak a fővárostól 60 kilométeres tá­volságig vezeti. Majd azt mondja: — Aki elsőként betör, hát csak foglalja el Berlint. Aznap, amikor Sztálin alá­írja a Berlin elfoglalásáról intézkedő hadműveleti pa­rancsokat, Churchill titkos levelet ír Rooseveltnek. Ké­sőbb emlékirataiban szem­rebbenés nélkül idézi saját hitszegési kísérletét: — Semmi sem okoz olyan pszichológiai hatást, és nem kelt oly kétségbeesést az el­lenálló német erők körében, mint Berlin eleste. A német nép számára ez lesz a vere­ség legmeggyőzőbb jele. Másfelől, ha a romokban he­verő Berlin állni képes az oroszok ostromát, számolni kell azzal, hogy addig, míg a német zászló leng, Berlin ösztönözni fogja a fegyver­ben álló németek ellenállá­sát. Azonkívül a dolognak van még egy vonatkozása, ame­lyet önnek és nekem is fi­gyelembe kell vennünk. Az orosz hadseregek feltétlenül elfoglalják egész Ausztriát és bevonulnak Bécsbe. Ha Berlint is elfoglalják, nem kelt-e ez bennük olyan túl­zott elképzelést, hogy a leg­többel ők járultak hozzá ál­talános együttműködésünk­höz, és nem vezet-e ez olyan beállítottsághoz, amely ko­moly és nagyon jelentős ne­hézségeket okoz a jövőben? Ezért úgy gondolom, hogy politikai meggondolásból Né­metországban a lehető legtá­volabbra kell előrenyomul­nunk kelet felé, és abban az esetben, ha Berlint el tudjuk érni, feltétlen el kell foglal­nunk. Ez katonai szempont­ból is ésszerűnek látszik.” Közben kitör a vihar a né­met földön harcoló ameri­kai—angol szövetséges tábor­nokok között is. A főpa­rancsnok Eisenhower ameri­kai. A helyettese, Montgo­mery angol. „Monty” — ez volt Montgomery beceneve — olyan hadműveleti tervet ké­szít, amellyel ki akarja erő­szakolni az utat Berlin felé. Omer Bradley tábornok, a 12. amerikai hadseregcsoport parancsnoka viszont katonai­lag és politikailag egyaránt ésszerűen kívánja folytatni a harcot. Churchill meglehetősen in­gerült távirattal veti be ma­gát a csatába. Rooseveltet arról igyekszik meggyőzni, hogy Anglia viselte a háború fő terheit, hiszen egyedül harcolta végig DünkirChent és a londoni csatát. Azzal vádolja Bradleyt, hogy az an­golok ezreinek az életével játszik, nem hajlandó Mont­gomery szárnyait fedezni. Ralph Ingersoll amerikai új­ságíró, aki ebben az időben Bradley főhadiszállásán szol­gált, s 1946-ban megírta él­ményeit, így foglal állást: „Mr. Churchill mindent el­mondott, csak az igazat nem. Az igazság az, hogy a ka­tonai helyzetnek semmi köze nem volt Berlinhez. Katonai szempontból Bradleynek ezer százalékig igaza volt —, ha­nem arról volt szó, hogy már Németország gyors leverése az angolok számára a kútba esett, a brit birodalom azt akarta, hogy legalább a brit csapatok bent legyenek Ber­linben, mielőtt az oroszok odaérnek. Szerették volna el­érni, hogy menet közben brit csapatok legyenek Hamburg­ban és Brémában is,. ame­lyeket — attól féltek —, ha az oroszok elfoglalnak, eset­leg megpróbálnak a zöld asz­tal mellett is megtartani.” (Következik: 3. Az utolsó születésnap) Franklin Delano Roosevelt... és utóda Harry Truman

Next

/
Thumbnails
Contents