Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 110. szám. ÄBA: 1,80 Ft 1985. május 13., hétfő Mai számunkból KÉPVISELŐJELÖLTEK (3. old.) * ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) FORDULAT EGY NAP ALATT (5. old.) HATVANÉVES ÉRETTSÉGI TALALKOZÖ A „KERI’-BEN (3. old.) Meglepő döntés Döntések után vagyunk — legalábbis ami az egyes keresetszabáilyozási formák közötti választásokat illeti. A végeredmény sokak szerint meglepő, mi több, úgy­mond: lehangoló. A vállalatoknak és a szövetkezetek­nek alig negyven százialéka választotta a kemény tel­jesítménykövetelményeket, és a még keményebb adó- Viselő-tképességet követelő szintszabályozást; a többiek inkább a régi szabályozási formákhoz némileg hasonló — és enyhébb követelményeket diktáló — keresetnö­vekmény, illetve központi szabályozási formákhoz me­nekültek. És persze, máris vannak, akik úgy vélik, hogy mindez nem Véletlen; hogy lám csak: a korábban agyonfékezett bérszabályozás miatt hangosan panasz­kodó vállalatok most — a szándékoltnál és tervezettnél — jórvall kisebb arányban választották a legkorszerűbb­nek titulált — mert a legdinamilkulsabb bér- illetve keresetnövekmény lehetőségét ígérő — szabályozási formát, az úgynevezett szintszabályozást. Például az áfészek majdnem fele az úgynevezett szigorított központi szabályozási formát választották. Kétségtelen előnynek tűnik, hogy a „szigorított köz­ponti” mellett csak egy évig kell kitartani, míg a szint-, illetve a növekménysZabályozás mellett döntő gazdál­kodó egységek három évig kell. hogy viseljék döntésük — esetleg kedvezőtlen — következményeit. Az áfészek- kel Való példái ód zás csak illusztráció a nagyon is kézen­fekvő kérdéshez: Vajon értelmes dolog volt-e az új kereSetszábályozás indításálkor máris három évig a szűnt-, illetve a növekményszabályozáshoz kötni azokat, alkik végül is e szabályozási formákat választották? Kérdés ez azért is, mert — viszonylag mérsékelt bérfejlesztési lehetőséget ígérő — szigorított központi szabályozást választók feltehetően úgy gondolkodtak: Vajon miért válasszák — három évi elkötelezettséggel — a növékményszabályozást, amikor úgy vélik; ennél röVidebb idő is elegendő a számukra, hogy a legvon­zóbbnak tűnő szintszabályozás mellett döntsenek. Rá­adásül: a „szigorított” által hivatalosan engedélyezett 3 százalékos bérszínvonal emelés túllépése esetén sem kél! sokkal nagyobb adóterhet vállalniuk, mintha pél­dául — a lineáris töhbletadóvál megfejelt — növek- ményszabályozás't választották volna. Egyébként is: a vállalati választások indítékai álta­lában — és a Gazdaságkutató Intézet legújabb megál­lapításai szerint — a vállalatok és a szövetkezetek gaz­dálkodási körülményeiből adódó kényszerhelyzetre ve­zethetők Vissza. A Vállalati választásokat megalapozó számítgátások vezérelve — és ez ugye, érthető? —, hogy a lehető legkisebb adó mellett a lehető legna­gyobb átiagkereset-inövélést érjék él. E megfontolásból kiindulva, a növekményszabályozás mellett döntöttek a Viszonylag kedvező piaci pozícióban lévő, termelésük és nyereségük növelését illetően nagy reményekre jogo­sító — ám súlyos hiteltörlesztési és vagyonadó-fizetési kötelezettségekkel bajilődó. s mind emiatt alaphiánnyal, illetve adófizetési gondokkal küszködő — vállalatok is. És a Viszonylag messzebbre látók is, akik ezért döntöt­tek példáiul a növekményszabályozás mellett, mert jó előre felmérték, hogy a szintszabályozással együttjáró teljesítménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig, márpedig az esetleges visszaesés gyakorla­tilag a Végveszélybe sodorná őket. A „szigorított” mellett döntő vállalatok piaci érvé­nyesülésüket már az idén sem ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és nyilván felelősen — azzal, hogy az anyagarák emelkedése miatt nyereségük alig-alig nö­vekedhet. És persze óvatoskodtak is, mondván, hogy átmenetileg — és a szabályok értelmében egy évig — inkább ezt a formát választják, lévén, hogy a hozzá­adott érték az idén aligha növelhető, sőt, csökkenésére kell számítani. A választások utáni helyzet elhamarkodott értékelése helyett inkább a vállalati választások megfontolt — a döntések indítékait átgondoltan mérlegelő — helyzet- elemzés szükségeltetik, aminek végkövetkeztetése alig­ha különbözhet a Gazdaságkutató Intézet által elvég­zett vizsgálat konzekvenciájától. Hadd idézzem a lé­nyeget: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, de jócskán kiélezte a vállalati gazdálkodás prob­lémáit, hiányosságait. A kedvezőtlen gazdasági hely­zetben lévő Vállalatok nem vállalták, mert nem vál­lalhatták a haladó szintszabályozási formát, az ezzel I együttjáró kockázatot, annak öllenére, hogy ez — ösz­tönzési szempontból — jócskán bővítené a mozgás­terüket. E vállalatok problémája tehát nem ke­resetszabállyozási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és egyensúlyi követélményeket kikényszerítő irányítási, szabályozási rendszer egész eszköztárának komplex és következetes alkalmazásával lehetséges. VÉRTES CSABA ötszáz résztvevő ős sok érdeklődő Megyei VIT-nap Szekszárdon „Az antiimperialista szoli­daritásért, békéért, barátsá­gért”, vagyis a világifjúsági és diáktalálkozók jelmonda­tának jegyében rendezték meg tegnap Szekszárdon a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban és környékén a megyei VIT-na- pot. A tegnapi rendezvény része volt a XII. VIT-re való készülődésnek, ráhangolódás­nak is. A rendezvényre érkező ér­deklődőket és a VIT-vágta megyei döntőjének mintegy 500 KISZ-es és úttörő részt­vevőjét Tatár Lajos megyei munkásőrparancsnok köszön­tötte, és felelevenítette az 1957-es moszkvai VIT-en át­élt élményeit, emlékeit, vála­szolt a feltett kérdésekre, va­lamint felhívta a figyelmet a XII. Világifjúsági és Diák­találkozóval kapcsolatos fel­adatokra. fgy többek között arra, hogy a leendő küldöttek lépjenek fel a béke biztosí­tása mellett, a háború, a vi­lágűr militarizálása, az euró­pai rakétatelepítések ellen. Kérte a fiatalokat, hogy Moszkvában is bátran képvi­seljék pártunk politikáját. Az emlékidéző és köszöntő szavak után nem várt meg­lepetéssel indult a nap prog­ramja. Tóth Zoltán, Préházi Sándor és Szabó István, mindhárman a dunaújvárosi repülőklub ejtőernyős okta­tói „produkciójának” tapsol­hattak a nézők. A 372. ugrá­sát végrehajtó Tóth Zoltán a Prométheusz-park fölött 600 méterre nyitott ernyőt, míg két társa — Préházi Sándor, akinek ez volt az 1792. és Szabó István, aki 880. ugrá­sát hajtotta végre — kupola- formaugrást mutatott be. Mindhárman szerencsésen ér­tek földet a Prométheusz- parkban. Ezt követően Hor­váth Károly ballonkapitány, ,a MÉM RSZ diszpécsere, a szekszárdi BHG MHSZ-klub hőlégballonjával tartott be­mutatót. A „meglepetés” után meg­kezdődött a gazdag program. A VIT-utcában könyvet, ru­haneműt, vattacukrot, lufit — potom 15 forintért —, sült halat lehetett vásárolni. A tikkadók szomj át a Teátrum presszó enyhítette. A műve­lődési ház mellett felállított szabadtéri színpadon egymást követték a különböző sze­replők. A Garay Gimnázium tanulóinak művészi torna be­mutatója után lengyel és szovjet népi zenekar váltatta egymást, majd Csizmadia Sándor és társa énekeltette meg a közönséget. A népek táncai programban a szovjet gyermekcsoport mellett fellé­pett a mórágyi hagyomány- őrző népi együttes és a TOTÉV néptáncegyüttese is. Miközben zajlott a kulturá­lis műsor a Babits művelő­dési központban és a környé­kén, a részt vevő 39 csapat 29 helyszínen próbált meg­birkózni a VIT-vágta fel­adataival, a sportjellegű dol­gokkal, a VIT-ek történeté­vel, de különböző manuális tevékenységeket is kellett végezniük. Az egész játékot keretbe fogta a 4x10 perces zene — jelképezve a felsza­badulás óta eltelt éveket. Az itt elhangzó muzsikákból kel­lett a „kakukktojást” kiszűr­ni. Ehhez a játékhoz kap­csolódtak még — többek kö­zött — az egyes időszakok hírei és a VIT-en járt me­a múltból a jövőbe <d 11 iui^uui cd juvuue WT-VÄGTA Hőlégballon indul a Prométheusz-parkból gyei vendégek „sajtótájékoz­tatója”. A nap programjának érté­kelését Hughy Tivadartól, a VIT-vágta országos játék- szervező bizottságának Tol­na megyei megbízottjától kértük: — Hangulatában olyan volt, ahogy azt elkép­zeltük. A többi megyéhez viszonyítva a „megmozdulás” is jó, úgy is mondhatnám, át­lag fölötti. Külön kiemelném a részt vevő úttörőket, akik jól felkészítve szerepeltek. Az összegyűjitött helytörténe­ti dokumentáció figyelemre méltó. A megyei VIT-nap prog­ramjában a KISZ Tolna Me­gyei Bizottsága által kibo­csátott VIT-tombola sorsolá­sára, és utcabálra is sor ke­rült. Hat óra után a számí­tógép — ami egész nap jó szolgálatot tett — segítségé­vel a VIT-vágta megyei dön­tőjének • végeredménye is megszületett Első helyezést ért el a szekszárdi Volán vi­takör, második a szekszárdi Mezőgép, harmadik a szek­szárdi VGV, negyedik a szek­szárdi 505. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet Il-es számú csapata, ötödik a szek­szárdi 505. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet I.-es számú csapata, hatodik a paksi Wolf Ernő állal veze­tett csapat, hetedik a szek­szárdi OTP, nyolcadik a szekszárdi TOTÉV, kilence­dik a Klem Zsolt vezette tolnai, és tizedik a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet csapata. Az első csapart minden tagja, az összes többi csapat­ból valaki (k) összesen negy­venen képviselik majd me­gyénket május 19-én Kapos­váron, a regionális döntőn. A VIT-tombolához hasonló­an a kaposvári résztvevők­ről is a keddi, május 14-i Fi- atalok-oldalban tájékoztat­juk olvasóinkat. Tamásiak a pol-kaszinóban Színpadon a TOTÉV tánccsoportja Dombóvári óvónők az egyik állomáson

Next

/
Thumbnails
Contents