Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
IÓtsÉPÜJSÁG 1985. május 4. Cseres Tibor: Ez a hoz eladó IRODALOM Zelk Zoltán: Hajolj alvó anyád fölé Hajolj alvó anyád fölé most, mint ő hajolt gyerekkorodban ágyad fölé — s olyan mosollyal! olyan hajlással! olyan puhán! Nézzed szemét, a lehunyt pillák mögött tűnődik a szelídség. S rendekbe rakja érthetetlen képeit lassú életének. Nézzed kezét is! lúg marta ki az ujjaikat, és meggörbülnek, mintha kezedet szorongatnák, vagy mintha tálat tartanának. Nézzed szemét, kezét és arcát, hallgassad ringó lihegését — kedves szemednek az a játék: mellével hullámzik a dunna. Hajolj föléje szelíd ívben s kutassál párás álmai közt — asztalnál ül most két fiával s a tálak ételekkel telve ... dicsérd hát másnap ebédnél, dicsérd a krumplifőzeléket: hízelgő szó ringassa holnap, mintha föl nem is ébredt volna. Fiatal barátommal, aki egyébként távoli rokonom is, a benzinkútnál találkoztam, a Bajza utca Sárikán. Megtöltöttem csurig a tankot, és még a biztonság kedvéért egy kannát is. Ö a mögöttem várakozó vállalati kocsiból ugrott ki és megragadta az alkalmat, hogy boldog új évet kívánjon, s aztán: — No, talán valami hosszú útra készülsz? — Ajjaj! Kondorosra. Pedig nem szeretők ilyenkor, télen ... összecsapta a kezét és harsogva felnevetett. — Hogy ennék az Icumak milyen szerencséje van! Hát ott mész el a tanya előtt. Félúton Szarvas és Kondoros között, egy ugrásra llaknak az öregek a műú'ttól. S képzeld, ha ez nincs, akkor bumliz- hiat a zsúfolt vonaton, aztán elérd-e az autóbuszt, meg minden. Dehát nincs mese, meg kell látogatni szegényeket ott az árvaságukban, a karácsonyi ajándék is elmaradt. No, de ezt a mázlit! Mikor indulsz? — Hajnalban, mert egy nap meg akarok fordulni. És boldogan viszem az Icükát. — Ezt egész őszintén mondhattam, mert ilyen hosszú úton unalmas egyedül. Dicséretére legyen mondva Icukának, ahogy megbeszéltük, pontosan öt órákor a kapu előtt állt, bundában, magas szárú csizmával, egy jókora bőrönddel. Valóban bőségesen megajándékozzák az öregeket, gondoltam, látván a bőröndöt. Am, ahogy behelyeztem a csomagtartóba, feltűnően könnyűnek találtatott. Köd csak ifct-ott volt egy kevés, és ekkor még elviselhető volt az út is, mire kivilágosodott, ott álltunk a Tiszánál, a sorompó előtt, mert tudvalévő, hogy ott közös hidunk van a vasúttal. A vonat o A bolhát Tállyai profesz- szor ültette az elnök fülébe. Az összehasonlító nyelvészet szikár, nyugalmazott tanára. Ám a bolhának kevés köze volt a nyelvészethez, bár Kardos, az elnök azt szerette hallgatni, honnan származnak, hogyan keletkeznek édes anyanyelvűnk szavai. Ellenben a tábla: Ez a ház eladó — Orsós Károly tanyaházára került fel. Ott szemben az öreghegyi állomással. o Károly, zömök, háborút járt ember, aki mindig tudta, mit kell csinálnia, de az itteni jövevény, hát egy kis interjú elől nem menekülhet. De nem is próbál elzárkózni, sok olyan dolog van, amiről nem szégyell beszélni. — Csak a számítás, a kiszámítás hozott ide éngemet, mert nem idevalósi vagyok én, kérem, hanem nyáregyházi. ötvenhétben kerültem én ide, öreghegyre, nem korábban. Az uradalomban bé- reskedtem valamikor, onnan rukkoltam be igyenest a tűz- vonalba. De vissza kellett jönni, mert leány várt énrám, s hat hold föld. Az osztásból. Amikor kitavaszodott a béke. Mindig elébb a földdel kellett megbirkózni. Elébb a földdel, aztán meg az agitátorokkal. De az már idébb volt. Sokan viskót húztak fel, mások otthagyták a földet, ismét mások engedtek a szövetkezetnek. Én azonban vártam. Nekem számításom volt! Mire vártam? Egyszer csak elkezdett ára lenni a földnek! Még soha addig nem volt ára, mióta nekem földem volt. Akkor meg: egyszer csak elkezdték adni és venni. Én mindig számítással éltem, addig is. Gondoltam, itt az én időm! Került is egy illető, aki nyolcat beígért holdjáért. Én meg azt feleltem: tízezer az ára annak, egy fillérrel sem kevesebb! Kucsmás paraszt végül átdöcögött, és átgurul- itunk mi is a hídon. Csak ekkor jutott eszembe, hogy megkérdezzem. — Mit 'kapnak ajándékba az öregek? — Ó, nem igényesek ők — felelte Icuka —, legfontosabb az, hogy lássanak. A legfőbb ajándék magam vagyok. Sajnos, osák ilyen rövid időm van, a szabadságom már elfogyott. Ha nincs ez a szerencsém, két éjszakát utazhattam volna. No, persze, azért Vdszelk anyunak egy csinos kendőt. Édesapám nagyon szereti reggel a teájába a rumot. A pálinkát nem bírja a gyomra, de egy kis rumos tea, az elmegy. Pálinkájuk különben van, boruk is van. Tudja, mindig elég kitalálni, miit Vigyek, mert hisz azért hiányt nem szenvednék semmiben. Most még jó, hogy volt ez a karantén... — Karantén? Az mi? — Hát hogy a déligyümöl- csöt hűteni kell három hétig a kártevők miatt. Hiszen olvasta az újságban, ezért nem volt elég narancs vidéken. — Á, szóval narancsot visz. — ilgen, egy keveset... Úgyis mindig az van, hogy édes lányom, minek hurcol- kodsz ide, tudod, hogy nekünk megvan mindenünk... Hála isten, de azért az ember szeret valamit ajándékozni. Icuka nagyon kellemes uti- társmak bizonyult. Csak úgy repült az idő. Szarvason megittunk egy kávét, és Icuka olyan kedves volt, hogy e" - bizonyos ürüggyel eltűnt, és mire észbe kaptam, kifizette a számlát. Ezzel együtt is előbb megérkeztünk, mint számítottuk. A műúbtól valóban csak egy jó kiáltásnyira volt a tanya. Nem engedte a világért sem, hogy behajtsak a sáros úton. Kiszállt, és figyelmeztetett, hogy jól jegyezzem meg a helyet. Itt találkozunk, volt, tanyasi, veres nyakú. S megkérdeztem: miért akar földet vásárolni. Azt mondta: „Mert számítással élek!” Majdnem elröhögtem magamat: mivel ugyanabban a dologban ketten nem élhetünk számítással. Valamelyikünk a rövidebbet húzza. Az átírás után majdnem ötvenezer maradt. A veres nyakú meg igen boldog volt. S mondják, másfél évre aztán, becsavarodott a téeszbe. Merthogy Nyáregyháza is szocialista község lett, amint várható volt. A pénzből én meg nagyszerű számítással, ezt a házat vettem, közel a vasúthoz, szemben az állomással. — S most mégis eladja? — El. — Nyilván megint számítással él. Igaz-e? Csorbán rámmosolygott. Nem szól. Csorba fogú ember Orsós. De csak olyankor látszik, amikor mosolyog. Szeme pedig szűk, mintha mindig ravaszkás hunyorítás bujkálna körülötte. Q Tállyai professzornak négy hold szőlője volt öreghegyen. Ebből a háztájit még most is élvezi, bár csak afféle tiszteletbeli tag, aki pálcával sétálgat. Gyűlésekre nem jár, s Kardos is csak akkor ismerte meg, amikor az új zongora érkezett az állomásra a KISZ-szervezetnek, s a fiatalok ügyeskedtek a kirakodásnál. Akkor súgták Kardosnak, ki az érdeklődő bácsi. — Zongora — állt Tállyai mellé az elnök —, ez is valami régi, idegen szó. — 0, dehogy — csattant fel a professzor —, éppenség-' gél nem régi és nem idegen. Nyelvújításkori. Múlt száKöszöntjük a 75 éves Tatay Sándort amint előre megbeszéltük, pontosan négy órakor. Utána néztem, amint ment bundájában, bőröndjével, élénlksárga sapkájával a magányos tanya felé, kerülgetve a sarat. Mindig megesik a szívem az ilyen hazatérő pesti nőkön, ahogy -botorkálnak a jókora táskájukkal a nekik már szokatlan úton, el is határoztam, hogy ameny- nytire lehet, sietek, és mégiscsak behajtok én a tanyára. Kondoroson minden remekül ment. Egy teljes órával előbb, tehát pontosan három órakor ismét ott voltam a helyszínen. Gondolkodás nélkül nekivágtam a dülőútnak. A sár egy kicsit mélyebbnek -bizonyult a vártnál. Azért legnagyobbrészt az út mellett, a füvön vezettem a kocsit. Elég puha volt ott is a talá-j, de azért szerencsésen megérkeztem a kerítésig. A tanya körük rétség -tele volt baromfiakkal, hófehér tyúkok megszámlálhatatlan serege. Libák, kacsák. Ezek nemhogy -megijedtek volna az autótól, hanem mikor a háziasszony jött kaput nyitni, áradtak, repültek elébe. Nyilván az etetés ideje volt ez már. Meg kellett várnom, zadbeli. A klavir szó helyett találták ki, amellyel ezt a hangszert tisztelték. Ügy hangzik, okoskodtak a billentyűk fölött, mint a tambura. Csak zengőbb. Tehát zengő tambura. Egy kicsit hosszal- lották, s hát egybe eresztették a két szót. Lett: zengu- ra. Az e helyett természetesen kínálkozott az 6. Hang- illeszkedéi! Maradt hát zongora. Kardos bemutatkozott. Attól kezdve leste Tállyait, s ha az öreg kibotozott öreghegyre, együtt sétáltak egy- egy órácskát. És Kardos, az egykori lakatoslegény, aki a mostani világban is csupán a „zsámbéki egyetemet” járta ki, hétről hétre tájékozot- tabbá vált az összehasonlító finnugor nyelvészetben. Ilyen vogul származású mondatok hangzottak e sétákon: „Huremszát-husz hu- iach-szem empem vitem éli.” Más szóval: Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él. S ugyancsak a közös nyelv hajdani szavaival, évezredeket visszatelepítve társalogtak osztjákul: ;„Pegte lau la- sinen pent tou szilen.” Ami magyarul azt jelenti, hogy fekete ló lassan megy a tó szélén, Tállyai, aki még nemrégen maga mívelte szőlőjét, szívesen és hevesen magyarázott, de ereje mostanában annyira hanyatlott, hogy csak a szónak maradt ura. A háztájira napszámost kényszerült fogadni, bár erről soha nem beszéltek az elnökkel. Aki csupán a nyelv eredetére gondolt, mihelyt a profesz- szort meglátta. A Tállyai-féle elaggul-tak pedig, mindössze egy emberre építhettek a napszámost keresők, Orsós Károlyra, szemben az állomással. Napszám a szokásos volt: 80 forint és fél liter bor. Legmí-g a fehér sereg beomlik előttem, csak aztán fértem be, nagy dudálás közben. Mire kiszálltam a kocsiból, ótt volt Icuka -is, az -apa is. A szülők egyáltalán nem voltak öregek, legalább tíz évvel fiatalabbak nálam, jól álul az ötvenen, és jó erőben váltak mind a ketten, az asz- szony csak úgy gömbölyö- dött. Az udvaron többrendbeli jeléket láttam. A disznóölést minden kétséget kizáróan bizonyította a -perzselés helye. Nagy, fekete folt a tágas udvar közepén. Szinte hihetetlen, hogy egyszerre disznót is vágjanak, meg kövér ludat is, de úgy kellett lennie, mert a folyosón ott volt egy melencében a frissen leszedett toll, még gőzölgőit is. Az udvar végén egy távoli szomszéd-asszony (mert hiszen itt csak távóli lehetett) belet pucolt. — Bizony, megkéstünk mi egy kicsit a munkával — szabadkozott Icuka anyja —, mert ez a lány a világért sem akarta, hogy disznót vágjunk. De -ha most itt Van az alkalom, ezzel az autóval. Dél lett, mire segítséget kaptunk. Hiszen ha tudtuk volna, elrendeztük volna mi már tegnap. De hogy ezek -valamikor -is időben írnának! ... A disznót bizony, éppen, hogy csak kettéhasították. De azért volt már jó resztéit máj és vesevelő. Aliig hogy beléptem a házba, már tálaltak is, mert hiszen elképzelhető, hogy megéheztem, ha ennyire Siettem. Annak a friss resztéit májnak az íze máig is a számban van. Csák az volt a baj, hogy bort nem ihattam rá az autó miatt. Hiába, -mégiscsak más az, mint mikor az ember a hentesnél veszi a májat. Hát még a vesevelő!! Mit ér az, ha már egyszer kifogyott a lelke! Már nem is nagyon bántam volna, hogy telük az idő, egyfeljebb permetezéskor duplázódott meg a bor. Orsós munkájában nem találhatott hibát még a rosszakarat sem. Nyitás, metszés, kötözés mind időben történt. S a szüret is jól sikerült őszszel. A must mennyisége iránt sem illet kifogást tenni. Nemcsak a professzornak, hanem vagy hat sorstársának dolgozott Károly a következő évben is, amikor a napszám száz forintra emelkedett, s a boradag a körny- nyebb számolás kedvéért általánosan egy literre kerekedett. — Ügy tetszik nékem — panaszolta halkat az egyik társ ftöpörödött öregasszony) annak az évnek a szürete körül —, mintha az én háztájimban valaki megszedte volna a tőkéket a legutóbbi héten. — összenéztek a sorstársak, de bizonyítani egyikőjük sem tudott. A professzor egyáltalán nem bocsátkozott az ügy tárgyalásába. Éppen aznap magyarázta Kardosnak a borászati eszközök nevét, elnevezéseit, s hogy a nyelvújítás idején még az üres hordóra is próbáltak nyelvünk gazdagítása végett külön szót találni — az üres hordó kongó hangját utánozva: Így hordong. Ez a szó azonban nem maradt meg. — Ez hasonlít ahhoz, amire a zsiráfokat akarták elmagyarosítani — tellett már társalgásra Kardos elnök nyelvészeti emlékezetéből —, amikor fontos nyakorájnak próbálta nevezni! A harmadik esztendőben, sajnos, még inkább vérszemet kapott Orsós. Ahelyett, hogy mérsékelte volna árait, vagy legalább megállt volna velük, meredeken felcsapta a taksát, nem — hogy hússzal, hanem ötven fo- rinntal. szer haliam ám a gyilkos percegést az udvar felől. Elkezdett esni az ólmos eső. Most már nem sokat teketóriázhattunk, mert mi lesz, ha átázik a gyep. Abroszt terítettünk a csomagtartóba, és bevágtuk oda a fele disznót. Nem akármilyen disznó volt, mert elég volt -két embernek fcieipelni. Ezzel a csomagtartó jól meg is telt, csak némi belsőség fért oda egy vájdlingban, továbbá a vér, miivel hogy nem volt idő a burka elkészítésére, egy dunsztosüvegben a szépen megtisztított bél, egy kis savanyúkáposzta tálban, és Ilyen apróságok. A zsák krumpli a hátsó ülésre Ikerül-t, mert igaz, ugyan, hogy krumplit Pesten is lehet kapni, de -nem ezt a szép, válogatott gülbabát. A zsák fölött szépen elfért kosarakban a Cékla, a zöldségféle, meg néhány fej káposzta. Azt én nem tudom, hogy a bőröndben mit vittünk -visszafelé. Azt sem tudom, hogy a -két demizson vörösbor saját termés volt-e a háztájiban, vagy valami járandóság. A tyúkokat élve hoztuk, mert nem lehet mindent egyszerre összezabálni. Majd elélnek azok az erkélyen is néhány napig, vagy a szenes- pincében, legföljebb, amíg esznek, addig ég nekik a villany. Én legjobban a nyú- lon csodálkoztam, de hát azt mondták, hogy valamelyik töltelékfélesége az nagyon jó. Belenyugodtam végül, mert az bizonyos, hogy olyan jó tölteléket sehol sem csinálnak, -mint ezen a vidéken, és a magamfajta laikus ne szóljon bele a mesterek dolgába Hogy miként foghatták meg hirtelen azt a fiatal galambpárt, ami végül az Icuka ölébe került, annak csak a jó isten a megmondhatója. Éppen besötétedett, amikor elindultunk. Ám nem jutottunk egyből messzire, mert a dülőútról már szó sem leheA professzor már úgy nyár elején nyugdíjából fizette a napszámot, s bizony szíttá a fogát. De azért nyelvészeti sétáik során csupán annyira vetemedett, hogy elmagyarázta Kardosnak a taksa, a tarifa, a bér, a költség, a napszám, az árenda és az uzsora szavak eredetét. Mindössze egyszer tett célzást afelé, vajon visszavenné-e a tsz az ő háztájiját? Azokban a napokban csak annyi történt, hogy öreghegyi fiatalemberek környékezték meg a városi „bebíró” * véneket, a háztáji szőlők ügyében. Egyesek ötven-, mások negyvenforintos napszámokat kérvén, a hátralévő szőlőmunkák vállalásáért. Ez csodával határos volt, megmagyarázhatatlan. Hiszen ők százötvenet fizetnek, s liter bort! Nem is álltak kötélnek mindenütt az első szóra — a kültag, tiszteletbeli agg szőlészek, hanem egymás példáján csak utóbb bátorodtak fel, s rendre sajnálkozásukat üzenték Orsósnak, oda a vasúti megállóval szemben. Mire Károly észbe kapott, már nem tudta visszaforgatni a történelem kerekét. o Szüret után ismeretlen pénzalapból új és pompás biliárdasztalt hozattak a fiatalok az öreghegyre. S néhány hete nagy fehér tábla világít Orsósék ablakában, még a robogó vonatról is szemet szúr: EZ A HÁZ ELADÓ. — De hát mégis miért, Orsós Károly? — Miért? Mert megalázni nem akarom magamat a té- eszben. S igaz, hogy haragosom nincsen, de mindennapos szégyenkezés a részem, amióta a közgyűlésen Kardos elnök nyelvtudományi előadást tartott rólam ezen a címen: Honnan származik napszámuzsora szavunk? tett, a fű meg úgy kifényesedett az ónos esőtől, hogy a kerék elkezdett peregni rajta. Pergett, pergett, és úgy beásta magát, hogy aztán már se füled, se hozzád. Szerencsére ezen a vidéken a gazdák jól él vannak látva háztáji jószággal. A gazda kivezetett két tehenet járomba fogva. Egy rudazókö- téilel utánuk akasztotta az autót, és szépen kivonszoltak a műútra. Szépen elbúcsúztunk, és már indulóban voltam, amikor a mama elkiáltotta magát kétségbeesve: — Jesszusmáriám, a hur- kaitöltő! Szaladt a házba, aztán megint vissza. Mert hol is vennének hurkaitölitőt a szerencsétlen pestiek. Még az én léllkemre is kötötte a jó asz- szony, hogy okvetlen visszaküldjék azt a szerszámot a fiatalok, amint végeztek, mert nem soká viszi már a másik disznó sem. — Aztán csak óvatosan, lelkem — intett végül —, mert ott az Icuka lábánál, abban a zsomporban tojás van, nehogy összékocogja- ndk. Eső, ónos eső, köd és havas eső. Jóval éjfél után értünk meg Pestre. Icuka édesdeden aludt, mikor megálltam a házuk előtt. Ám a neonfényre felébredték a galambok, s amint kinyitottam az ajtót, abban a pillanatban, mint a nyíl, úgy repült ki az egyik. A másikat sikerült még odaszorítanom. A nagy kapkodásra végül felébredt Icuka, s míg simogatta a megmaradt galambot, majdihogy könnyezve szólt... — Jaj, éppen a kislány ... Bármilyen jól is tudnak repülni a galambok, és tájékozódni is, én nem hiszem, hogy ez a fiatal galamblány hazatalálit az Alföldre, s bizony, elgondolkoztató, mi lesz egy szegély kis tanyasi ga- lamblánykával a pesti ereszek alatt. Tatay Sándor: Ajándék az öregeknek
