Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
8 NÉPÚJSÁG 1*85. május 4. Nőkről nőknek Csehszlovákiában a második világháború idején kiemelkedő szerepet játszottak a nők. Ott voltak a munkástüntetéseken, küzdöttek a fasizmus elleni harcban, fegyverrel a kézben vettek részt a szlovák nemzeti felkelésben, építették Prága barikádjait, segítették a partizánokat, élelmet és gyógyszert szereztek, híreket vittek a felkelőknek, ápolták a sebesülteket, bújtatták az üldözötteket. Égy nagyszerű cseh asszony, Vera Föltynová prágai építészmérnöknő Auschwitziból kicsempészett tervrajzaiból szerzett tudomást a világ a legnagyobb európai halálgyárban végbement emberirtásról. Negyven év alatt sokat változott a cseh és a szlovák nők helyzete is. Ma Csehszlovák! a Világviszonylatba n is az elsők között áll a nők foglalkoztatottságának tekintetében. Jelenleg 3,5 millió lány és asszony áll alkalmazásban, a dolgozók 46%-a. Közülük több mint 1 millióan az iparban vállaltak munkát A kereskedelem mintegy félmillió, a mezőgazdaság 400 ezer, az oktatás 300 ezer, az egészségügy pedig 250 ezer nőt foglalkoztat. * Egyes szakmák az utóbbi években szinte teljesen elnőiesedtek. A szociális gondozás területén dolgozók 86. az egészségügyiek 79, a pénzügyiek 77, a turizmusban és a belkereskedelemben alkalmazottak 75—75, továbbá a közlekedésben, a külkereskedelemben és a társadalom - biztosításban f oglalkoztato t - ta'k több mint 60 százaléka nő. * Évről évre növekszik a tanulni vágyó nők szórna A tízosztályos iskolákat minden évben mintegy negyedmillió fiatal végzi el. A lányok 52 százaléka ezután szakmát tanul, a többiek középiskolába liratkoznak. A gimnáziumokban a diákok 63 százaléka, a szakközépiskolákban pedig 61 százaléka lány. Jugoszlávia Bútorexport A jugoszláv fafeldolgozó iparban mintegy 84 000 főt foglalkoztatnak. Az iparág nagyüzemeinek a féle bútorgyár. Ma a bútor Jugoszlávia egyik legfontosabb exportcikke, amely tavaly 300 millió dollár bevételt jelenteti az országnak. Az Európai Bútor Unió statisztikája szerint Jugoszlávia a világ ötödik legnagyobb bútorgyártója. Csak az NSZK, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britanni'i előzi meg a sorban. A legeredményesebb bútorexportőrök: a szarajevói Sipad és a belgrádi Jugodrvo- kombinát. A belgrádi nagyüzem sikeréiben része van a szerbiai Sirnpo tagvállalatnak is, amely szobabútort, kárpitozott garnitúrákat, matracokat és más lakberendezési tárgyakat készít és exportál. Külföldi vevői főként NSZK-beli, olasz, brit. svéd, dán, belga és francia cégek. A Baltikum energiahálózata Súlyos örökség - a gazdaság lehetőségei Amikor a rigaiak bekapcsolják a televíziókészülékeiket, nem is sejtik, hogy az áramot Észtországból, illetve Litvániából kapják. A természet Lettországot nem ajándékozta meg kőszénnel, palával, kőolajjal és földgázzal. A köztársaság csupán tőzeggel és vízi erőművel rendelkezik, amellyel energiaszükségletének csak egytórmadát képes fedezni. A hiányt a szomszédos köztársaságokból pótolja. Az északnyugati országrészek energiaközpontja, a központi vezérlőpult Rigában található. A Baltikumon kívül (Belorusszia) az OSZSZK és négy gazdasági területe is innen kapja az energiát. Ide fultn'ak be a hidraulikus, hő- és atomerőművekről szóló adatok. A beérkezett információ egy mnemotechnikus sémán látható. A félkör alakú kapcsolótáblán pontokkal vannak jelölve az erőművek és az elektromos távvezetékek, s a számadatok ki vannak világítva rajta. A diszpécserek bármely pillanatban megkaphatják a szükséges információit: például megtudhatják, hogy az adott pillanatban mekkora egy-egy villamos erőmű tényleges terhelése, az energiaáramlás sebessége, s így azonnal felmérhetik a pillanatnyi lehetőségeket. A készüléket Iván Gyagi- levics, az Északnyugati Áramszolgáltató Vállalat Diszpécserközpontjának vezetője mutatja be: — Lettország fejlett iparral rendelkező köztársaság. A köztársaságra jutó energia legnagyobb részét tehát az ipar használja fel. Néhány éve azonban — az automatizálásnak. a modernizálásnak és az energiatakarékosságnak köszönhetően — csökken az energiafogyasztás, a termelés viszont nő. A mezőgazdaság intenzifikálása ‘következtében ugyanakkor évente 4,4 százalékkal nő az energiafelhasználás. — Ezen a display-en egy görbe vonal rajzolódik ki, amely a főbb vezetékek munkáját szemlélteti — magyarázza Ivan Gyagilevics igazgató. — A képen látható kettős hullámhegy egy teljes nap képe. A két domborulat a reggeLi és az esti maximumot mutatja. Ilyenkor a Daugava vízi erőműveiben az összes aggregátor üzemel. Kapacitásuk 1500 megawatt. A Diaugava-folyó Lettország területén nincs Százszázalékosan kihasználva. 2000- ig még két vízi erőmű építését tervezzük. — Ha a két erőmű felépül, képes lesz Lettország saját energiaszükségletét fedezni ? — Nem. — válaszol Artur Kruszkop, a Lettországi Villamosítási és Energetikai Termelési Főigazgatóság helyettes vezetője. — Továbbra is a testvérköztársaságok segítségére leszünk utalva, nekik nagyobb lehetőségeik vannak az energiahálózat bővítésére; Észtországnak itt az olcsó pala, melyet két 1600 megawattos hőerőmű is hasznosít, Litvániának pedig az ignalini atomerőmű. Az energiahálózatban rejlő lehetőségek már most meszsze meghaladják szükségleteinket. Az energiafelhasználás hatékonysága az automatizálásnak és a számítástechnika bevezetésének köszönhető. A terhelés optimális elosztása a működő erőművek között például az energiatermelés-költség növekedése alapján történik. Ezzel a helyi fűtőanyagot maximálisan felhasználjuk, így az energiatermelsére fordított kiadások minimumra csökkennek. — Vannak azonban még megoldásra váró feladataink — mondja Artúr Kruszkop. A legfontosább, hogy a lehető leggazdaságosabban állítsuk elő a villamos energiát és a lehető legésszerűbb módon használjuk azt fel. Litvániában például épül egy hidraulikus tároló, amely az éjszakai energiafelesleget összegyűjti és a felhalmozott energiát csúcsidőben a hálózatba juttatja. A litván energiaellátásban nagy szerepet játszik az ignalini atomerőmű nagyfeszültségű távvezetéke is. ) OLGERT PUMPA Vietnam harminc éven át volt hadszíntér. Az amerikai légiháború következtében valamennyi észak-vietnami várost súlyos bombatámadások érték. A föld színével vált egyenlővé 12 tartományi és 51 járási székhely, valamint 4000 falu. Megsemmisült 5 millió négyzetméter lakóterület. Romba dőlt több fontos gyár, üzem, iparközpont. Erősen megrongálódtak a vasútvonalak, a közutak, a hidak, a kikötők, a kikötői raktárak. Jelentős károk keletkeztek 1600 vízműben, több mint 1000 gátszakaszon, a villamos erőművekben. Több százezer hektár termőföld esett ki a mezőgazdasági termelésből és elpusztult az állatállomány igen nagy része. Még borzalmasabb örökséget hagyott tótra a háború Dél-Vietnamban. Meghalt 430 000 ember, hajléktalanná vá'lit 7 millió lakos, leégett 9000 falu. 10 millió hektárnyi földterületet bombáztak, elpusztult 1,5 millió szarvas- marha és bivaly, s a föld 10 százaléka mérgezetté vált a vegyi háborúban. Mintegy 5 millió hektár erdő és 50 000 hektár kaucsukültetvény vált használhatatlanná. A felszabaduláskor több mint 4 millió volt a munkanélküliek száma. Nehezítette a helyzetet, hogy a gazdaság 85 százalékban import-nyersanyagra és -technikára épült. A nemzeti jövedelemben az ipari termelés részaránya még a 10 százalékot sem közelítette meg. A 9,5 millió munkaképes dél-vietnami közül csak 4,6 millió dolgozott az anyagi termelésben. A foglalkoztatottaknak alig 24 százaléka kereste kenyerét aiz iparban és a közlekedésben. A vietnami nép 1975—1976- bajn nagy erőfeszítéseket tett az ország új jáépítésére. Északon befejeződött a gazdaság helyreállítása, új j áépítették és kibővítették a gyárakat, a termelés több ágazatban elérte vagy meghaladta a háború előtti szintet. Délen — figyelembe véve az országrész eltérő gazdasági struktúráját — egyrészt államosították a vállalatokat, másrészt létrehozták az állami felügyelettel működő magánüzemek hálózatát. A két párhuzamosan létező gazdasági formával ma a szocialista állam a déli vállalatok 50 százalékát, a munkások 60 százalékát és az ipari termelés értékének több mint 70 százalékát tartja kezében. Vietnamban jelenleg 3800 kisipari és 'kézműipari szövetkezet, valamint — ugyanebben az ágazatban — 9700 köllektivizált csoport működik. A szövetkezetek és a csoportok a kis- és kézműiparban dolgozók 75 százalékát foglalkoztatják. Az ipari termelés értéke 10 év alatt közel 70 százalékkal növekedett. Csaknem a kétszeresére nőtt a villamos- energia-termelés. Jó eredmények születtek a szénbányászatban, a mojor-, a cement-, a papírgyártásban és megkétszerezték a textilipari termékek kibocsátását. A mezőgazdaságban a rizs hektáronkénti átlagtermése 2,13 tonna, az egy főre jutó mennyiség 243 kilogramm volt 1975-ben. Habár a lakosság száma 1980 óta csaknem 4 millióval gyarapodott, s az országot az elmúlt években súlyos természeti csapások — elhúzódó fagyok, nagy szárazság, 'tájfunok, árvizek — érték, a fejenkénti rizsadag 1983-ra évi 300 kilogramm lett, a hektáronkénti átlagtermés pedig 0,5 tonnával emelkedett. Fejlődött a közlekedés és a szállítás is. Helyreállították a Hanoi és a Ho Si Minh. város közötti, 1730 kilométer hosszúságú vasútvonalat, s megépítettek több száz kilométer vasúti pályát. A szállítások megkétszereződtek. Tavaszi bárányok Juhfarm Hargita megyében Csepeg az eresz, de éjszaka még jégcsappá dermednek a csurranó cseppek, csúszkává a farm udvarát keresztül- kasul szabdaló, hirtelen született csermelyek. A levegőben érződik a 'tavasz leheleté, a hosszú, kemény tél azonban sok gondot okozott Gyergyóban iis. — Már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén — pásztázza be tekintetével a Gyergyószentmiklóst övező dombok ölében kialakított juhászati birodalmat Len Emil farmvezető —, amikor az egyik napról a másikra elfagyott a föld színe alatt több mint másfél méter mélységben húzódó vízvezeték. Sok mindenre igen, de erre nem voltunk felkészülve. Csörgött a víz januárban, mínusz 30 fokos hidegekben, volt februárban, a sorozatos mínusz 25 fokos fagyokban, s hirtelen „elapadt” márciusban, amikor már kezdtünk mi is kigombolkozni... Lett ebből aztán nagy felfordulás, hiszen víz nélkül maradt több mint hatezer juh sok száz néhány napos-hetes bárány! Nem volt mit tenni, futottak fűhöz és fához, hisz a farmon átfutó sekély patakocskát vastag, néhol fenékig érő jégpáncél borította, a közeli, városszéli kutak hozama pedig elenyésző. Végül, jobb megoldás híján, kiszállt a tűzoltóság, az hordta nekünk napokon át a vizet. Egy mozzanat ez a Hargita megyei állami mezőgazda- sági tröszt 4-es számú juhászati farmja vezetőjének életéből, de — amint azt dr. Csergő Lajos igazgató állítja — jellemző mozzanat, a megoldással együtt. Mikor évtizede Len Emilre bízták az akkor még szerény méretű és szerény eredményekkel működő farmot, a vízellátást többnyire a már említett patakokból oldották meg, illetve inkább nem. Nemcsak a frissiben kinevezett Len, hanem a vállalat vezetősége előtt is nyilvánvaló Volt: ha itt kezdeni akarnak valamit, akkor első lépésként ia vízellátást kell megoldani. — Meg is érkezett Kolozsvárról egy népes szakember- küldöttség az egyik kutató- és tervezőintézetből — emlékezik vissza a farm vezetője. — Nekifogtak mérni, számólni, rajzolni. Felvázolták elképzeléseiket. Nem mondom, szépek voltak. Egészen addig, amíg ki nem mondták a végső összeget. De amikor kimondták, leesett az állunk. Len Emil azt már elhallgatja, hogy azt a tervet éppen ő „fúrta meg”, ő, aki a ■vízért harcolt. Mert a megoldás nem volt gazdaságos, mert pénzügyileg lehetetlen helyzetbe hozta volna a farmot .De azt is eltitkolja, hogy később ő volt az, aki dicsőbb megoldást javasolt: hosszabbítsák meg a városi vízvezetéket, s akkor nem kellenek derítők, sZivattyúk. épületek, aknák és miegyebek, nincs szükség hatalmas beruházásra, felesleges költekezésre. Az idő múltával nemcsak a víz jutott el a farmig, hanem maga a farm is alakulni, szépülni, korszerűsödni ■kezdett. — Tetemes, 4,8 millió lejes ráfizetéssel vettem át annakidején a farmot. Kimondani is nehéz — háborog. — Apám vagy a szomszéd rég megbukott volna, ha így gazdálkodik, De nem bukott meg, mert minduntalan számolt, tervezett, persze, a maga módján, a maga szintjén. S amikor odanőttem, magam is, ha belevágtam valamibe, előbb számoltam. Ha láttam, hogy nem térül meg a befektetés, és nem hoz legalább még egy lejt, azonnal felhagytam vele. Ezért is bántott engem, hogy a farm ■tevékenysége nem jövedelmező. Az adott helyzetben a kátyúból kivergődni rendkívül nehéz. Mindenekelőtt azért, mert vannak gazdasági mutatók, árak, amik akaratunktól függetlenek, adottak. A gyapjú, a tej, a hús felvásárlási ára államilag szabályozott. Aztán nagyjából a költségek is adottak, például a takarmányé, főleg, ha kénytelen vagy megvásárolni. Ilyen esetben mit tehetsz? Csak egyet: növeled a hozamot. Fokozatosan megteremtettük a jó tartási feltételeket, rendkívül szigorú szelekcióval kialakítottunk egy eredményesebben termelő törzsállományt. Belelapozok a farmvezető zsebéiben kötelezően ott lapuló „mindentudó” füzetecs. kébe. Az egység több mint 1200 hektár területen gazdálkodik. Ekkora területről kell előteremtenie 6050 anyajuh, tavalyi bárány és tenyészkos eleségét, ami nem könnyű feladat, bár — tekintetbe véve a lehetőségeket, a talajviszonyokat is —, a tervezett hozamokat elérték, sőt túl is szárnyalták. — Gyapjú- és tej tervünket végül is százszázalékosan teljesítettük, most pedig talán a legfontosabb szám alakulását követjük figyelemmel. A helyzet ugyanis az, hogy a fedeztetés későn indult be, így a „bárányozás” idén április közepéig is kihúzódott. Tágasak, levegősek, világosak az új juhis'tállók, amelyekben példás rend és tisztaság uralkodik. A különböző csoportokat kerítések választják el egymástól, de minden „karámon” 'belül több kis birodalmat alakítottak ki, méghozzá úgy, hogy a bárányok a réseken átjárva, anyjukkal együtt lehessenek, de „óvodába” is járhassanak. (A bukaresti Előre cikke nyomán.) Tavaszelő Északnyugati Egyesített Energiarendszer irányítóköz pontja Rigában
