Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-28 / 123. szám
19S5. május 28. KÉPÚJSÁG 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A pincehelyi levelezők és a veterán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Pincehelyen az úttörőcsapat fő feladatként kapta, hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából kutasson fel olyan veteránokat, akik a II. világháború idején Magyarországon harcoltak. A szakkör tagjai ezért a tanév elején mintegy 30 szovjet város és falu úttörőit keresték fel levélben azzal a kéréssel, hogy a szovjet pajtások segítsenek a kutató munkában. A szakkör, egyik tagjának Kari Andor 7. osztályos tanulónak igyekezetét siker koronázta: 1985. január 23-án egy Lvovban élő pionír jeleztet hogy városukban egy — ma is jó egészségnek örvendő — veteránt sikerült felkutatnia Iván Szemjonovics Rozsenko személyében. A szakkörösök ezek után levélben keresték fel a veteránt és az iskola tanulói és pedagógusai nevében tiszteletüket, köszönetü- ket fejezték ki. A levélre válaszolva Iván Rozsenko megköszönte a figyelmességet, fényképet küldött ás közölte, hogy május hónapban néhány napát Magyarországon fog tölteni. Ígérte, hogy amennyiben a körülményei lehetővé teszik, ellátogat a pincehelyi iskolába. 1985. május 6-án beváltotta ígéretét: a tanítás első szünetében megjelent az iskolánkban! Tantestületünk és a tanuló ifjúság meleg szeretettel fogadta őt. Az iskola udvarán valamennyi tanuló jelenlété- ban Katona Andrea 8. osztályos úttörő köszöntötte orosz nyelven, majd virággal és egy fotóalbummal ajándékoztuk meg. Az album a következőket tartalmazta: a szovjet hősi emlékmű fényképe, képeslap Tolna megyéről, Pincehely nevezetességei és látképe, fénykép- felvételek az úttörőéletről. Az ajándék átnyújtása után az énekkar tagjai orosz dallal kedveskedtek a vendégnek, majd pedig tiszteletbeli, úttörővé „avattuk” a csapat színe előtt. Vendégünkről több felvétel készült a levelezőszakkörösök és az iskola tanulói körében. E kis ünnepség után Ivan Rozsenko — az iskolavezetés és a csapatvezető kíséretében — ellátogatott a szovjet hősi emlékműhöz, ahol az úttörőcsapat által ajándékozott sírcsokrat az emlékmű talapzatára helyezte. Ezután a vendég a Pincehelyi Nagyközségi Tanács vezetőinek szíves meghívására a tanácshoz látogatott. Itt a 40 évvel ezelőtti harci emlékeiről szólt. A beszélgetés meleg, meghitt légkörben zajlott le. A tanácsi vezetők egy pincehelyi népviseletbe öltöztetett babával ajándékozta meg a vendéget. Rozsenko elvtárs innen visszatért az - iskolába: találkozni akart a tantestület minden tagjával. A talákozás után meghívtuk ebédre. Ezután a vendég megköszönte a szíves fogadtatást, a vendéglátást. Kifejezte, hogy nagyon jól érezte magát, szívesen lenne máskor is iskolánk vendége. E kijelentését mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy a tervezett kétórás látogatás négyórásra sikerült. * Idegenként találkoztunk és barátként váltunk el. Schlauch Ede Szekszárdi iskolák közül az első Ezer gyerek - egy csillagos zászlé Csillag kerül a 3-as iskola zászlajára Pontosan 1058 gyerek. Eny- nyi a Szekszárdi 3-as Számú Általános Iskola, a 2713. Számú Babits Mihály Úttörőcsapat létszáma. Ennyien dolgoztak éveken .keresztül egy zászlóért, amely most már tiszteletet paran- csolóan tükrözi munkájukat ... Vitéz ZsoJtné csapatvezető és helyettese, Pappné Kutas Annamária az ezer gyerek és hetven pedagógus képviseletében beszél, emlékezik, Pillanatra sem titkolják, hogy valamikori tervük most vált valóra, amikor a szekszárdi iskolák közül elsőként megkapták a KISZ KB vörös selyemzászlójának csillagát. Mint ismert, ez az úttörők eredményeinek a legmagasabb szintű elismerése. Természetesen ezt meg kell előzni a zászló és a szalag megszerzésének. Ezt a szekszárdi 3-as iskola életében az 1977-, 1979-es évszámok jelzik. A csillag éve 1985. Május 25-re ezentúl mindig szívesen emlékezik majd az iskola. — ^,Nem játék a világ! Látni, teremteni kell.” Ez a jelmondata az iskola 1984—85- ös programjainak. Biztosan nem véletlen. — Nem! — válaszolja határozattan a csapatvezető. — Ez a Ba'bits-idézet már az előző években is jelmondatunk volt. A centenáriumi ünnepségek kiemelt feladataink között szerepeltek. Tanulóink Babits-próbát tettek, találkozót rendeztünk volt Babits-iskolás tanárokkal, tanulókkal, a 7—8. osztályokban ünnepi magyarórák voltak, vers- és prózamondó versenyt hirdettünk az alsó és felső tagozatban, a szülői munkaközösséggel közösen rendbe hoztuk a Babits- szobor környékét, hogy csupán néhányat említsek ... Míg elszólítják a csapatvezetőt, helyettese veszi át a szót: — A szülői munkaközösségnél .maradva, beszélni kell más kapcsolatainkról is. Gondolok itt a brigádokra. Az 1975—76-os tanévben bontakozott ki az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom. Ügy tudom, hogy a városban ezen a téren iskolánk ért el szép sikereket. Ezek a kapcsolatok még mindig élőek. Üzemlátogatások a pályaválasztás idején, közös ünnepélyek, sőt anyagi támogatást is kapunk, ennek 'köszönhetjük például a számítógépeinket. — Egy úttörőcsapat élete — kapcsolódik vissza a beszélgetésbe Vitéz Zsoltné — elképzelhetetlen a csapatot körülvevő társadalmi környezet nélkül. A kapcsolatok kiépítésekor elsősorban a ■családdal kell számolnunk, ■miben segíthetik a szülők a csapat, a rajok munkáját. Az ő jelenlétük is hozzájárult, hogy a zászlónkra felkerüljön a csillag. A városgazdálkodási vállalat, a BHG, a Mezőgép, a pal'ánki iskola, a honvédség, tűzoltóság képviselőinek nagyon sokat köszönhetünk ... — De a húsipari vállalatról, vagy a söripari üdítősüzeméről sem feledkezhetünk meg — folytatja az üzemi, intézményi kapcsolatok sorát ■a csapatvezető-helyettes. — Igen! — helyesel a csapatvezető. A társadalmi- tnunka-végzések idején is lehet számítani a felnőttkapcsolatokra. — Hol, mikor voltak ilyen együttes munkaakciók? — Erre az elmúlt év igazán jó példa — szólalnak meg szinte egyszerre. A gázvezeték építése után itt az Iskolánk környéke eléggé csatatéri állapotokat mutatott. Már el is felejthetjük, mert rend van a helyén. A Mikszáth park gondozása, a játszóudvar kialakítása, az iskola tatarozás utáni rendje ide sorolható. — És a tortaa'kdó? — Ja! A gesztenyegyűjtésre gondol? Tavaly ősszel 85 mázsát, azt megelőző évben 110 mázsa gesztenyét gyűjtöttünk. Ezt nagyon kedvelik a gyerekek, mert a munkát kirándulással, túrával is ösz- sze lehet kötni. A legtöbb gesztenyét leadó rajnak a jutalma egy gesztenyetorta ... A gyerekek közéleti tevékenysége, az iskolamúzeu- imérit végzett kutató-, gyűjtőmunkája, a tömegsport- rendezvényeken való részvétele, no és természetesen a tanulmányi előmenetele mind-mind megannyi mozaik ahhoz, hogy magukénak mondják ők ezren a szalaggal és most már csillaggal ékesített, vörös selyemzász- lót. DECSI KISS JÄNOS Fotó: CZAKÓ SANDOR A gyermekvezetőkről Egy csapatvezető monológja Valamennyi őrsvezető, rajtitkár, úttörőtanácstag és tanácstitkár választással került funkcióba, a közösség élére. A gyermekek azokat a társaikat választották ezékre a felelősségteljes tisztségekre — legtöbb rajban titkos szavazással döntöttek —, akik a közösségben végzett tetteikkel, magatartásukkal, társaikhoz való viszonyukkal nyerték meg a bizalmat. A gyerekvezetők ■többsége az osztály (legjobb tanulója, de akadnak köztük olyanok is. akik gyengébb képességűek, de törekvők, szorgalmasak, aktívak a tanulásban, a mozgalmi munkában, s így alkalmasak a vezetői feladatok ellátására. Az úttörő korosztályú gyermekvezetőink mindannyian képzettek, négyen Zánkán, a többi a balatonfeny- ves-alsói képzőtáborban vett részt. A kisdobos közösségeinkben a korábbi években úttörők látták el az őrsvezetői munkát, jelenleg azonban a megnövekedett délutáni elfoglaltságuk nem teszi ezt lehetővé, ezért kisdobosokat választottak ezekbe a funkciókba, ők alapképzésben részesültek és megfelelő rajvezetői irányítással, segítséggel képesek a feladatok ellátására. A csapatunk gerincét alkotó gyermekvezetők szívesen végzik munkájukat, megpróbálják a képző táborokban elsajátított modell eleméit Saját közösségükben kiépíteni, a tanultakat hasznosítani. Munkájúkhoz elsősorban fórumaink adnak módszertani segítséget, de önképzésüket szolgálja a Pajtás, az . Iránytű és a képzési faliújságon megjelenő — önképző jellegű — feladatsor. A pajtások mozgalmi közérzetét a közösséghez való kötődését nagymértékben meghatározza, hogy milyen az őrsi élet, milyen tartalmúak az összejövetelek. Nos. csapatunkban a pajtások szívesen jönnek ezekre a foglalkozásokra, és általában jól érzik magukat ezekben a kontafktusos, többé-kevésbé baráti jellegű kollektívákban. mégis jelentkeznek karakterisztikus negatívumok is: „kevés a játék, néha unalmas dolgokról be- zsélgetün'k, rövid az idő, nem tudunk kirándulni, por- tyázni, nem mindig fogadnak szót az őrsvezetőnek” — mondják. Látogatásaink, beszélgetéseink során tapasztaltaim, hogy legtöbb őrsvezetőnk becsületesen, néha még vázlattal is felkészüli ezekre a foglalkozásokra, ugyanezt teszik a megválasztott tisztségviselők is. A 'leghangulaitosabbak. a legélménydúsaöbak azok az ösz- szejövetelek, amelyeket a családoknál, vagy az őrs ba-. rátáival közösen tartanak. 'Ismerve a gyermekeket, úgy érzem, jól választottak a közösségek, hisz legtöbbjükben megvan mindaz az adottság, ami szükséges ahhoz. hogy 'jól végezzék a megbízatásukkal járó teendőkét. Vannak ötleteik, véleményük, odafigyelnek a közösségeik igényeikre, kritikusan, néha túl kritikusan értékelnék, ugyanakkor van köztük olyan is, aki nehezen viseli el a kudarcot, elmegy a kedve, alábbhagy a lelkesedése. Ilyen esettekben nagyobb odafigyeléssel, pedagógiai segítéssel — amit a rajvezetők- től kapnak — orvosoljuk a „bajokat”. Tizenhét tagú úttörőtanácsunk 'titkára és két helyettese zánlkai képzésen vett részt. A tanácsüléseiket rendszeresen megtartják, élnek jogaikkal, értékéinek, minősítenek, javaslatokat tesznek jutalmazásra, táborozásra, kitüntetésre, segítik a csapat szintű rendezvények szervezését, lebonyólítását, véleményezték a házirendet. kidolgozták az ügyeleti rend értékelését. Meglepő a kisdobosok bátor véleménynyilvánítása. összegezve: úgy érzem, gyermdkvezetőink betöltik funkcióikat, a vezetésben, irányításban kulcsszerepet kapnak, éinek jogaikkal, de kinőttek a gyűlésekből, a foglalkozások szűk értelmezéséből. Szívesebben mennek egy-egy akadályversenyre, 'portyára, játékos vetélkedőre, izgalmas, romantikus feladat elvégzésére. S ez így van jól! Elmondta: Lencse Sándor kurdi csapatvezető. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Paksi 2. Számú Általános Islkola 975. Sz. Maria Curie Üttörőcsapata ünnepélyes kisdobos- és úttörőtanácsülésén megjelent Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója is. Csapatunk köszöntötte őt, a XIII. pártkongresszus egyik küldöttjét. Meghívásunkra látogatott iskolánkba, s beszámolt kongresszusi élmnényeiről. A számunkra nagyon érdekes beszámoló után kérdéseket tettünk fel a kong- ressszussal és az erőművel kapcsolatban. Kérdések voltak szép számmal, de Pónya József fáradhatatlannak bizonyult. Végül megköszöntük, hogy eljött hozzánk, s beszámolt tapasztalatairól, válaszolt kérdéseinkre. Cseh Annamária úttörőtanács-titkár Tanultak, játszottak és gyűjtöttek... Hasznos vetélkedő Szekszardon A Szekszárdi <l-es Számú Általános iskola a város fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére vetélkedősorozatot hirdetett a megye- székhely általános iskoláinak. Az ötfordulós hasznos játék négy alkalommal írásiban, illetve hangszalagon bonyolódott^ s a feladatokat a rendezők az újjáélesztett iskolaújságban, a Garabonciásban tették közre. A vetélkedő négy területet ölelt fel: irodalom, történelem, gazdaságföldrajz és művészet, mégpedig úgy, hogy a kérdések egy része Magyarországot érintette, de a többség Tolna megyére, illetve Szekszárdra vonatkozott. A kilenc — három-három fős — nevezett csapat igen sokat dolgozott, alapossággí-. és ötletekkel teli „dolgozatokat”, interjúkat készítettek, s dicséretes kutatómunkájukért, valamint a szűkebb haza alapos ismeretéért a zsűri nagyon megdicsérte őket, s kérte a gyerekeket, hogyha felnőttkorukban bárhol is járnak a világban, soha ne felejtsék megyéjüket, városukat, s e kötődést őrizzék szívükben. Csupán néhány szó a feladatokról, melyek közül többet az ötödik „menetben”, a szóbeli döntőn kellett meg- oldaniok: terepasztalon formálták meg lakóhelyüket és környékét, hangjátékot készítettek Lázár Ervin egyik meséjéből, elemezték Babits Mihály Szekszárdról írott verseit, interjút készítettek veteránokkal és ma élő szekszárdi művészekkel, eljátszották, hogy milyen lehetett a „puszták népé”-nek egy napja ... A verseny igen szoros volt, s minden résztvevő gazdagodott — élményekkel és ismeretanyaggal, s értékes könyvjutalmakat kaptak. Az első helyezettek — a 4-es iskola csapata — a városi KISZ-bi- zottságtól háromnapos jugoszláviai táborozást kaptak, a második díjat az 5-ös, a harmadikat pedig az 1-es iskola diákjai nyerték. A 4-es iskola egyik csapata Vezérigazgató az úttörőcsapatnál
