Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-28 / 123. szám

19S5. május 28. KÉPÚJSÁG 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A pincehelyi levelezők és a veterán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Pincehelyen az úttörőcsa­pat fő feladatként kapta, hogy hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból kutasson fel olyan vete­ránokat, akik a II. világhá­ború idején Magyarországon harcoltak. A szakkör tagjai ezért a tanév elején mintegy 30 szovjet város és falu út­törőit keresték fel levélben azzal a kéréssel, hogy a szov­jet pajtások segítsenek a ku­tató munkában. A szakkör, egyik tagjának Kari Andor 7. osztályos tanulónak igye­kezetét siker koronázta: 1985. január 23-án egy Lvovban élő pionír jeleztet hogy vá­rosukban egy — ma is jó egészségnek örvendő — ve­teránt sikerült felkutatnia Iván Szemjonovics Rozsenko személyében. A szakkörösök ezek után levélben keresték fel a veteránt és az iskola ta­nulói és pedagógusai nevé­ben tiszteletüket, köszönetü- ket fejezték ki. A levélre vá­laszolva Iván Rozsenko meg­köszönte a figyelmességet, fényképet küldött ás közölte, hogy május hónapban né­hány napát Magyarországon fog tölteni. Ígérte, hogy amennyiben a körülményei lehetővé teszik, ellátogat a pincehelyi iskolába. 1985. május 6-án beváltotta ígéretét: a tanítás első szü­netében megjelent az isko­lánkban! Tantestületünk és a tanuló ifjúság meleg szeretettel fo­gadta őt. Az iskola udvarán valamennyi tanuló jelenlété- ban Katona Andrea 8. osz­tályos úttörő köszöntötte orosz nyelven, majd virág­gal és egy fotóalbummal ajándékoztuk meg. Az album a következőket tartalmazta: a szovjet hősi emlékmű fényképe, képeslap Tolna megyéről, Pincehely neveze­tességei és látképe, fénykép- felvételek az úttörőéletről. Az ajándék átnyújtása után az énekkar tagjai orosz dallal kedveskedtek a ven­dégnek, majd pedig tiszte­letbeli, úttörővé „avattuk” a csapat színe előtt. Vendé­günkről több felvétel készült a levelezőszakkörösök és az iskola tanulói körében. E kis ünnepség után Ivan Rozsen­ko — az iskolavezetés és a csapatvezető kíséretében — ellátogatott a szovjet hősi emlékműhöz, ahol az úttö­rőcsapat által ajándékozott sírcsokrat az emlékmű talap­zatára helyezte. Ezután a vendég a Pince­helyi Nagyközségi Tanács ve­zetőinek szíves meghívására a tanácshoz látogatott. Itt a 40 évvel ezelőtti harci emlé­keiről szólt. A beszélgetés meleg, meghitt légkörben zajlott le. A tanácsi vezetők egy pincehelyi népviseletbe öltöztetett babával ajándé­kozta meg a vendéget. Ro­zsenko elvtárs innen vissza­tért az - iskolába: találkozni akart a tantestület minden tagjával. A talákozás után meghívtuk ebédre. Ezután a vendég megkö­szönte a szíves fogadtatást, a vendéglátást. Kifejezte, hogy nagyon jól érezte magát, szí­vesen lenne máskor is isko­lánk vendége. E kijelentését mi sem bi­zonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy a tervezett kétórás látogatás négyórásra sikerült. * Idegenként találkoztunk és barátként váltunk el. Schlauch Ede Szekszárdi iskolák közül az első Ezer gyerek - egy csillagos zászlé Csillag kerül a 3-as iskola zászlajára Pontosan 1058 gyerek. Eny- nyi a Szekszárdi 3-as Szá­mú Általános Iskola, a 2713. Számú Babits Mihály Úttö­rőcsapat létszáma. Ennyi­en dolgoztak éveken .ke­resztül egy zászlóért, amely most már tiszteletet paran- csolóan tükrözi munkáju­kat ... Vitéz ZsoJtné csapatvezető és helyettese, Pappné Kutas Annamária az ezer gyerek és hetven pedagógus képvise­letében beszél, emlékezik, Pillanatra sem titkolják, hogy valamikori tervük most vált valóra, amikor a szek­szárdi iskolák közül elsőként megkapták a KISZ KB vö­rös selyemzászlójának csil­lagát. Mint ismert, ez az út­törők eredményeinek a leg­magasabb szintű elismerése. Természetesen ezt meg kell előzni a zászló és a szalag megszerzésének. Ezt a szek­szárdi 3-as iskola életében az 1977-, 1979-es évszámok jelzik. A csillag éve 1985. Má­jus 25-re ezentúl mindig szí­vesen emlékezik majd az is­kola. — ^,Nem játék a világ! Lát­ni, teremteni kell.” Ez a jel­mondata az iskola 1984—85- ös programjainak. Biztosan nem véletlen. — Nem! — válaszolja ha­tározattan a csapatvezető. — Ez a Ba'bits-idézet már az előző években is jelmonda­tunk volt. A centenáriumi ünnepségek kiemelt felada­taink között szerepeltek. Ta­nulóink Babits-próbát tettek, találkozót rendeztünk volt Babits-iskolás tanárokkal, tanulókkal, a 7—8. osztályok­ban ünnepi magyarórák vol­tak, vers- és prózamondó versenyt hirdettünk az alsó és felső tagozatban, a szü­lői munkaközösséggel közö­sen rendbe hoztuk a Babits- szobor környékét, hogy csu­pán néhányat említsek ... Míg elszólítják a csapatve­zetőt, helyettese veszi át a szót: — A szülői munkaközös­ségnél .maradva, beszélni kell más kapcsolatainkról is. Gondolok itt a brigádokra. Az 1975—76-os tanévben bontakozott ki az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom. Ügy tudom, hogy a városban ezen a téren iskolánk ért el szép sikereket. Ezek a kap­csolatok még mindig élőek. Üzemlátogatások a pályavá­lasztás idején, közös ünnepé­lyek, sőt anyagi támogatást is kapunk, ennek 'köszönhet­jük például a számítógépe­inket. — Egy úttörőcsapat élete — kapcsolódik vissza a be­szélgetésbe Vitéz Zsoltné — elképzelhetetlen a csapatot körülvevő társadalmi környe­zet nélkül. A kapcsolatok kiépítésekor elsősorban a ■családdal kell számolnunk, ■miben segíthetik a szülők a csapat, a rajok munkáját. Az ő jelenlétük is hozzájárult, hogy a zászlónkra felkerül­jön a csillag. A városgaz­dálkodási vállalat, a BHG, a Mezőgép, a pal'ánki iskola, a honvédség, tűzoltóság kép­viselőinek nagyon sokat kö­szönhetünk ... — De a húsipari vállalat­ról, vagy a söripari üdítős­üzeméről sem feledkezhetünk meg — folytatja az üzemi, intézményi kapcsolatok sorát ■a csapatvezető-helyettes. — Igen! — helyesel a csa­patvezető. A társadalmi- tnunka-végzések idején is lehet számítani a felnőttkap­csolatokra. — Hol, mikor voltak ilyen együttes munkaakciók? — Erre az elmúlt év iga­zán jó példa — szólalnak meg szinte egyszerre. A gáz­vezeték építése után itt az Iskolánk környéke eléggé csatatéri állapotokat muta­tott. Már el is felejthetjük, mert rend van a helyén. A Mikszáth park gondozása, a játszóudvar kialakítása, az iskola tatarozás utáni rend­je ide sorolható. — És a tortaa'kdó? — Ja! A gesztenyegyűjtés­re gondol? Tavaly ősszel 85 mázsát, azt megelőző évben 110 mázsa gesztenyét gyűj­töttünk. Ezt nagyon kedvelik a gyerekek, mert a munkát kirándulással, túrával is ösz- sze lehet kötni. A legtöbb gesztenyét leadó rajnak a ju­talma egy gesztenyetorta ... A gyerekek közéleti tevé­kenysége, az iskolamúzeu- imérit végzett kutató-, gyűj­tőmunkája, a tömegsport- rendezvényeken való részvé­tele, no és természetesen a tanulmányi előmenetele mind-mind megannyi moza­ik ahhoz, hogy magukénak mondják ők ezren a szalag­gal és most már csillaggal ékesített, vörös selyemzász- lót. DECSI KISS JÄNOS Fotó: CZAKÓ SANDOR A gyermekvezetőkről Egy csapatvezető monológja Valamennyi őrsvezető, rajtitkár, úttörőtanácstag és tanácstitkár választással került funkcióba, a közösség élére. A gyermekek azokat a társaikat választották ezékre a felelősségteljes tisztségekre — legtöbb rajban titkos szavazással döntöttek —, akik a közösségben végzett tetteikkel, magatartásukkal, társaikhoz való viszonyukkal nyerték meg a bizalmat. A gyerekvezetők ■többsége az osztály (legjobb tanulója, de akadnak köz­tük olyanok is. akik gyengébb képességűek, de törek­vők, szorgalmasak, aktívak a tanulásban, a mozgalmi munkában, s így alkalmasak a vezetői feladatok ellá­tására. Az úttörő korosztályú gyermekvezetőink mindannyi­an képzettek, négyen Zánkán, a többi a balatonfeny- ves-alsói képzőtáborban vett részt. A kisdobos közös­ségeinkben a korábbi években úttörők látták el az őrs­vezetői munkát, jelenleg azonban a megnövekedett délutáni elfoglaltságuk nem teszi ezt lehetővé, ezért kisdobosokat választottak ezekbe a funkciókba, ők alapképzésben részesültek és megfelelő rajvezetői irá­nyítással, segítséggel képesek a feladatok ellátására. A csapatunk gerincét alkotó gyermekvezetők szívesen végzik munkájukat, megpróbálják a képző táborokban elsajátított modell eleméit Saját közösségükben kiépí­teni, a tanultakat hasznosítani. Munkájúkhoz elsősor­ban fórumaink adnak módszertani segítséget, de ön­képzésüket szolgálja a Pajtás, az . Iránytű és a képzési faliújságon megjelenő — önképző jellegű — feladatsor. A pajtások mozgalmi közérzetét a közösséghez való kötődését nagymértékben meghatározza, hogy milyen az őrsi élet, milyen tartalmúak az összejövetelek. Nos. csapatunkban a pajtások szívesen jönnek ezekre a foglalkozásokra, és általában jól érzik magukat ezek­ben a kontafktusos, többé-kevésbé baráti jellegű kollek­tívákban. mégis jelentkeznek karakterisztikus negatí­vumok is: „kevés a játék, néha unalmas dolgokról be- zsélgetün'k, rövid az idő, nem tudunk kirándulni, por- tyázni, nem mindig fogadnak szót az őrsvezetőnek” — mondják. Látogatásaink, beszélgetéseink során ta­pasztaltaim, hogy legtöbb őrsvezetőnk becsületesen, né­ha még vázlattal is felkészüli ezekre a foglalkozásokra, ugyanezt teszik a megválasztott tisztségviselők is. A 'leghangulaitosabbak. a legélménydúsaöbak azok az ösz- szejövetelek, amelyeket a családoknál, vagy az őrs ba-. rátáival közösen tartanak. 'Ismerve a gyermekeket, úgy érzem, jól választottak a közösségek, hisz legtöbb­jükben megvan mindaz az adottság, ami szükséges ah­hoz. hogy 'jól végezzék a megbízatásukkal járó teen­dőkét. Vannak ötleteik, véleményük, odafigyelnek a közösségeik igényeikre, kritikusan, néha túl kritiku­san értékelnék, ugyanakkor van köztük olyan is, aki nehezen viseli el a kudarcot, elmegy a kedve, alább­hagy a lelkesedése. Ilyen esettekben nagyobb odafi­gyeléssel, pedagógiai segítéssel — amit a rajvezetők- től kapnak — orvosoljuk a „bajokat”. Tizenhét tagú úttörőtanácsunk 'titkára és két he­lyettese zánlkai képzésen vett részt. A tanácsüléseiket rendszeresen megtartják, élnek jogaikkal, értékéinek, minősítenek, javaslatokat tesznek jutalmazásra, tábo­rozásra, kitüntetésre, segítik a csapat szintű rendezvé­nyek szervezését, lebonyólítását, véleményezték a házi­rendet. kidolgozták az ügyeleti rend értékelését. Meg­lepő a kisdobosok bátor véleménynyilvánítása. összegezve: úgy érzem, gyermdkvezetőink betöltik funkcióikat, a vezetésben, irányításban kulcsszerepet kapnak, éinek jogaikkal, de kinőttek a gyűlésekből, a foglalkozások szűk értelmezéséből. Szívesebben men­nek egy-egy akadályversenyre, 'portyára, játékos ve­télkedőre, izgalmas, romantikus feladat elvégzésére. S ez így van jól! Elmondta: Lencse Sándor kurdi csapatvezető. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Paksi 2. Számú Általá­nos Islkola 975. Sz. Maria Cu­rie Üttörőcsapata ünnepélyes kisdobos- és úttörőtanács­ülésén megjelent Pónya Jó­zsef, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója is. Csapatunk köszöntötte őt, a XIII. pártkongresszus egyik küldöttjét. Meghívásunkra látogatott iskolánkba, s be­számolt kongresszusi élmné­nyeiről. A számunkra nagyon érdekes beszámoló után kér­déseket tettünk fel a kong- ressszussal és az erőművel kapcsolatban. Kérdések vol­tak szép számmal, de Pónya József fáradhatatlannak bi­zonyult. Végül megköszöntük, hogy eljött hozzánk, s beszá­molt tapasztalatairól, vála­szolt kérdéseinkre. Cseh Annamária úttörőtanács-titkár Tanultak, játszottak és gyűjtöttek... Hasznos vetélkedő Szekszardon A Szekszárdi <l-es Számú Általános iskola a város fel- szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére vetélkedőso­rozatot hirdetett a megye- székhely általános iskoláinak. Az ötfordulós hasznos játék négy alkalommal írásiban, il­letve hangszalagon bonyoló­dott^ s a feladatokat a ren­dezők az újjáélesztett iskola­újságban, a Garabonciásban tették közre. A vetélkedő négy területet ölelt fel: iro­dalom, történelem, gazdaság­földrajz és művészet, mégpe­dig úgy, hogy a kérdések egy része Magyarországot érin­tette, de a többség Tolna me­gyére, illetve Szekszárdra vo­natkozott. A kilenc — három-három fős — nevezett csapat igen sokat dolgozott, alapossággí-. és ötletekkel teli „dolgozato­kat”, interjúkat készítettek, s dicséretes kutatómunkáju­kért, valamint a szűkebb ha­za alapos ismeretéért a zsűri nagyon megdicsérte őket, s kérte a gyerekeket, hogyha felnőttkorukban bárhol is járnak a világban, soha ne felejtsék megyéjüket, városu­kat, s e kötődést őrizzék szí­vükben. Csupán néhány szó a feladatokról, melyek közül többet az ötödik „menetben”, a szóbeli döntőn kellett meg- oldaniok: terepasztalon for­málták meg lakóhelyüket és környékét, hangjátékot ké­szítettek Lázár Ervin egyik meséjéből, elemezték Babits Mihály Szekszárdról írott verseit, interjút készítettek veteránokkal és ma élő szek­szárdi művészekkel, eljátszot­ták, hogy milyen lehetett a „puszták népé”-nek egy nap­ja ... A verseny igen szoros volt, s minden résztvevő gazdago­dott — élményekkel és isme­retanyaggal, s értékes könyv­jutalmakat kaptak. Az első helyezettek — a 4-es iskola csapata — a városi KISZ-bi- zottságtól háromnapos jugo­szláviai táborozást kaptak, a második díjat az 5-ös, a har­madikat pedig az 1-es iskola diákjai nyerték. A 4-es iskola egyik csapata Vezérigazgató az úttörőcsapatnál

Next

/
Thumbnails
Contents