Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-28 / 123. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. május 28. Az arszágos és a megyei átlag fölölt (Folytatás az 1. oldalról) bevétele pedig 97 millió forint volt. Az egy állományi létszámra jutó 'nyereség 67 ezer forint lett, mellyel előkelő helyen állnak a megye szövetkezetei között. A szövetkezet pénzügyi helyzete stabil, biztonságos, jelenleg is termelési hitel nélkül gazdálkodnak. A szövetkezet elnökének beszámolója után dr. Med- gyesy Péter kért szót. Hozzászólásában többek közt 'hangsúlyozta a Kiváló Szövetkezet kitüntetés lelkiismeretes, szorgalmas munka eredménye. Dr. Medgyesy Péter végül átnyújtotta a Kiváló Szövetkezet címet tanúsító oklevelet. A „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést négyen, „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” TOT-kitüntetést ketten kaptak, a Kiváló Tsz- tag kitüntetést pedig tízen vehették át. A Szakma Kiváló Brigádja a Nyisztor György nevét viselő baromfigondozó brigád lett. megvalósítását. Igyekezték a lakosság igényeit mind ma- radéktalanabbul kielégíteni. Jól működött a sütőüzem, a szeszfőzde és a zöldségbolt is. Szociális, kulturális téren megfelelően gondoskodtak a tagságról, segítették a művelődési házat, az iskolát, a sportkört. Az elmúlt évben az egy főre jutó összes részesedés 64 523 forint lett, ami jobb a megyei átlagnál. A növénytermesztés árbevétele 45 millió, az állattenyésztés ár_ A szövetkezet tagjainak egy csoportja Dr. Medgyesy Péter pénzügyminiszter-helyettes köszönti a tagságot A szikh szélsőségesek merénylettervei Az Indiai kormánynak tudomására jutott, hogy szikh szélsőségesek újabb nagyszabású terrorakciókat terveznek pánik- és zavarkeltés céljából — közölte hétfőn San'karrao Bhaorao Csáván indiai belügyiminiszter. A brit gyarmatosítók elleni függetlenségi háború veteránjaival tartott találkozóján hangsúlyozta: az indiai kormány és India népe meg fogja hiúsítani az ország egységére törő, külföldről támogatott szélsőségesek és terroristák terveit. A szélsőséges csoportok a merényleteket állítólag június első hetére kívánják időzíteni; akkor lesz egy éve annak, hogy az indiai köziponti hadsereg ostrom alá vette az amritszári Arany- templomot, és kiűzte az ott megbúvó terroristákat. Új-Delhiben és környékén megszigorították a biztonsági intézkedéseket, mozgósították és riadókészültségbe helyezték a főváros rendőrségét. A Pakisztánnal szintén határos Kasmírban az esetleges terrorcselekmények megelőzésére ugyancsak készültségibe helyezték a rendőri és félkatonai erőket. I. Szegény Keko, a pollai olasz internált, öles léptékkel megy a hátai főutcán úgy 1915 vége és 1916 eleje között, időnként végigsimítja a homlokát és valami ilyesmit mond: ,,Ó Keko, ó Keko! Isztria. Pola. Non kepiso, bote via”. Az idézet egészen bizonyosan pontatlan — a 85 esztendős özvegy Berényi Imréné emlékezetétől még így is szép teljesítmény e néhány szó megjegyzése — tartalmára viszont, az eseményeik ismeretében könnyen következtethetünk. „Népeimhez! Olaszország királya háborút üzent. Az olasz királyság olyan hitsze- gést követett el két szövetségesével szemben, aminöre nincsen példa a történelemben. Több mint 30 évig tartó szövetséges viszony után, amelyben növelhette területét és nem sejtett virágzásra emelkedhetett, cserbenhagyott Olaszország a veszedelem percében, s kibontott lobogókkal ment át az ellenség táborába.. Ferenc József szózata a Tolnavármegye és a Közérdek című hetilap 1915. május 25-i számában is olvasható, álig két nappal az olasz hadüzenet után. Az újságírásban manapság igen szokatlan módon, a hivatalos szöveg előtt, az első oldal élén jelent meg a „B” szignóval jegyzett kommentár, minden bizonnyal a felelős szerkesztő, Bodnár István tollából. Idézünk az enyhén szólva szenvedélyes hangvételű publicisztikából: „Velőig. lélekig égetne a királyi szó, ha tudniillik lelke lenne annak a kufár nemzetnek, amely hitvány orgyilkos zsoldért... kereste elő a hagyományos mérgezett hegyű, Machiavelli-féle tőrt, hogy a világ legbecsületesebb uralkodójának s elmondhatni, a leggavallérabb, leghonettebb (?) nemzetnek baráti szívébe üsse. Rettenetes lesz a büntetés! Még e földön megvalósul Dante irtózatos pokla...” Sajnos, ami az utóbbi mondatot illeti. igaza lett Bodnár Istvánnak. Elég három földrajzi névre utalnunk: Doberdo helység környéke, meg az Isonzo és a Piave folyók partja a poklot jelentették azoknak a katoPANORÁMA TOKIÓ Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök hétfőn ebédet adott a nem hivatalos látogatáson Tokióban tartózkodó Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke tiszteletére. A bolgár párt és állam vezetőjét hétfőn fogadta Hirohito japán császár. OTTAWA Vitalij Vorotnyikov, az SZKP KB PB tagja, az Oroszországi Föderáció Minisztertanácsának elnöke baráti látogatásra Ottawába érkezett. Vorotnyikov Kanada szövetségi, illetve Alberta állam tartományi kormányának meghívására látogat Kanadába. — BUKAREST Constantin Dascalescu román miniszterelnök megbeszélést folytatott a román— zimbabwei gazdasági kapcsolatok bővítéséről Robert Mugabe zimbabwei kormányfővel, Uki munkalátogatást tesz Bukarestben. RÓMA Rómában hétfőn megkezdődött a bírósági tárgyalás a II. János Pál pápa ellen 1981 májusában elkövetett merénylet ügyében. A vádlottak között van Szergej Antonov bolgár állampolgár, aki ellen — mint a TASZSZ hírügynökség rámutat — a nyugati titkosszolgálatok koholmányai alapján emeltek vádat. SZÖUL A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Vöröske- reszt-szervezelének hét tagjából és több tanácsadóból álló küldöttség érkezett hétfőn a Koreai Köztársaság fővárosába, Szöulba. máknak, akiik hónapokig, évekig ott sZenved'teik az egymástól olykor csák néhány méterre húzódó lövészárkok. ban, mindkét oldalon. De ne vágjunk az események elébe, üssük föl inkább Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol tómű. a Népszerű Történelem sorozatban megjelent, a soroZátcímhez igazán méltó könyvét. A diplomáciatörténeti háttérismertetésből kitűnik. hogy Olaszország már eleve vonakodva, kényszerűségből csatlakozott 1882-ben az 1879-ben kötött német— osztrák—magyar szövetséghez. Itália ugyanis nyilvánvalóan csák Ausztria rovására valósíthatta meg az olasz egységet. A poroszok által az osztrákokra mért königgrätzi vereség eredményéként kapta meg Velencét és a „vár- négyszöget”, de a Dél-Tirol- bán és a Trieszti öböl környékén sók (tízezer olasz származású lakos maradt a Monarchia fennhatósága alatt. Ezenkívül az olasz uralkodó osztályok ki akarták terjeszteni fennhatóságukat az Adria partvidékére, be akartak hatolni a Balkánra, és afrikai gyarmatok megszerzése sem volt számukra idegen. Afrika kivételével szinte mindenütt osztrák—magyar érdekekbe ütköztek, mégpedig a dolog természetéből adódóan meglehetősen alapvető érdekekbe. Ráadásul tengeri, tengerparti országról lévén szó, rendkívül tartottak — joggal — az akkor igen erős flottával rendelkező Anglia haragjától. Bécs, ha úgy adódott — például Bosznia és Hercegovina okkupációjakor —, ahol tehette, „átértelmezte” szerződéses kötelezettségeit, kijátszotta kényszerű szövetségesét, nem volt hajlandó kárpótlást nyújtani saját „gyarapodása” fejében. Itália lavírozott, állásfoglalásait az erőviszonyok pillanatnyi Mai kommentárunk A Hongkong-modell Világunk fantasztikus változásait gyakran nemcsak a nemzetközi porond centrumában, hanem viszonylagos periférián zajló események is jól tükrözik. Mindaz, ami ezekben a napokban kínai—angol, illetve kínai—portugál viszonylatban történik, e megállapítás látványos bizonysága. Ami a kínái—angol viszonylatot illeti, túlzás nélkül történelmű értékű hírt repítettek világgá a hírügy- _ nökségek: a két kormány képviselői Pekingben ünnepélyesen kicserélték az elmúlt év végén Hongkongról kötött megállapodás ratifikációs okmányait. A nemzetközi jog nyelvén ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a két és fél esztendeig tartó, nemegyszer bizony meglehetősen viharos folyamat befejeződött, és megkezdődött a megállapodások megvalósításának szakasza. Máris megalakult két bizottság, és ezek feladata, az új szakasz jellegének megfelelően, immár nem elvi, hanem prózai-gyakorlati természetű. A Hongkong-pröbléma rendezésével szinte egy időben kezdődik meg egy hasonló, de távolról sem azonos feladat megoldása, a Hongkong közvetlen közelében lévő Macau „visszatérésének” előkészítése. Ez a nem egészen tizenihat négyzetkilométeres, a Gyöngyfolyó torkolatvidékén lévő félsziget (a hozzá tartozó két kis szigetecskével) 1557-től (!) portugál kolónia. Macau azonban sosem szakadt el olyan mértékben Kínától, mint Hongkong. Erre jellemző, hogy a kínai kulturális forradalom nyomán — T967-ben — Macaun is „radikális” zavargások törtek ki. A másik nagy különbség az 1974-es portugáliai „szegfűs” forradalom következménye. A Salazart megdöntő haladó rendszer akkor „portugál közigazgatás alatt lévő kínai területté” nyilvánította Macaut, deklarálva ezzel azt a fontos tényt, hogy Lisszabon nem kérdőjelezi meg Peking felségjogát Macau felett. A döntéssel egy időben — és ugyancsak annak logikus folytatásaként — visszavonták a kolónián addig állomásozó ötezer portugál katonát. HARMAT ENDRE Kitü ntetések Az Elnöki Tanács Juhász Imrének, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala személyzeti és oktatási főosztályvezetőjének több évtizeden át végzett eredményes munkássága elismeréséül — nyugállományba vonulása alkalmából — az Április Negyediké Érdemrendet adományozta. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Ben kő Károlyt, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége titkárát eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából. A kitüntetéseket hétfőn Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke adta át. változásai határozták meg, s ennek megfelelően az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 3-án általános érvényű semlegességi nyilatkozatot tett. A következő esztendő elején, amikor a Monarchiát súlyos katonai vereségek érték, Olaszországot már Dél-Tirol beígért átengedésével sem lehetett a semlegesek táborában tartani, hiszen látta, hogy „több keresnivalója is van”. 1915. május 4-én bejelentette a hármas szövetség felmondását, május 23-án pedig a bécsi olasz nagykövet átnyújtotta a hadüzenetet. Ferenc József még aznap kiadta már idézett proklamációját, úgy látszik, nem érte egészen váratlanul az olaszok hadba lépése. így jutottunk hát el 1915 késő tavaszáig, amikor is a hadműveleti terület megbízhatatlannak tartott olasz lakosságát messze a hátországba, jelentős részüket Magyarországra — Csongrád, Csanád, Sopron, Vas, Zala, Baranya és Tolna megyékbe — szállították. Akkor került Bátára szegény Keko is, sokadmagával. Lássuk, hogyan emlékezik erre a már idézett nyolcvanöt esztendős szemtanú. „A tornyos iskolában nem volt tanítás, mert a tanítót, Márton Jánost is elvitték katonának. Oda szállásolták be az olaszokat. Egész családok voltak: nők, gyerekek, idősebbek, férfiak. Tudom, halt is ott meg közülük egy asszony, meg született is gyerek. Édesanyám vitt át pelenkát. Az amfurt (kapualj) alatt felállítottak két üstöt, abban főztek nekik. Ez a Keko, szegény, olyan öreg- legényféle lehetett, mindenhová őt küldték: hordta tőlünk a tejet, ment a postára, a községházára.” A már bizonytalanná váló emlékezetet erősítsük meg egy többé-kevésbé dokumentumnak is tekinthető újságcikkel. A Tolnavármegye és a Közérdek 1915. május 31-i — tehát a hadüzenet után egy héttel megjelent — számában olvashatjuk: „Isztriái menekültek Tolnavármegyében. Az olasz határvidék és a tengerpart pol- gárilag kiürített lakosságából Tolnavármegye 600 embert kap. akiket az egyes járásokban helyeznek el. A községek mindegyikében több család talált helyet. Az internáltak legnagyobbrészt nők és gyerekek.” Szerencsénkre a híradás pontatlan, így a következő számban helyre kellett igazítani, s ennek révén újabb adatokhoz jutunk. Tölhavármiegye és a Közérdek, 1915. június 3.: „Internáltak. Lapunk legutóbbi számában sajtóhibából tévesen hoztuk. hogy a vármegye területén 600 internált helyeztetett el, mert az összes internáltak száma 8600, s magában a központi járás területén 1050 nyert elhelyezést, éspedig: Öcsény. Decs, Bőeta. Bátaszék, Alsónyék és Gindlicsalád községekben. Tolnavármegyébe összesen 8600 kilakoltatott szlovén internáltatott, s ezek az egyes járásbeli községekbe lettek szétosztva. Az internáltak felügyeletével Hagymássy Zoltán dr. tb. főszolgabíró bízatott meg.” (A kitelepített nemzetiségének említésekor ne tévesz- szenek meg bennünket az egymásnak ellentmondó megnevezések. Vegyes lakosságú területről lévén szó, egyaránt lehettek közöttük sZlovénék, ólaszok, esetleg más nemzetiségűek is.) '(Folytatjuk.) GYURICZA MIHÁLY ■y KTm.-, íi PrT^nryi Hetven éve történt
