Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május 25.

NÉPÚJSÁG 7

Kisszövetkezetek

Az elmúlt évek gazdasági változásai, a piaci viszonyok, dia ia központi elgondolások is arra ösztönözték az állam- polgiáirOkat. a már működő szövetkezeteket és azok tagjait, hogy a hagyományosnál kedvezőbb teltételek között működő kisszövetkezeteket hozzanak létre. A megalakulás teltétele volt, hogy olyan Induló vagyon álljon rendelkezésre, amely elegendő az alapszabályban meghatározott tevékenység megkezdéséhez és az első évi tevékenységének folyamatos kibontakoztatásának anyagi megalapozásához” (Idézet a 25/1981. (IX. 5.) Mit. sz. rendeletből.) Az előzőekből következik, hogy kisszövetkezet létrejöhetett, létrejöhet az állampolgárok szövetkezéséből. 'Illetve az any aszó vetíke- zetbőd történő kiválással. Az elképzelés az volt, hogy a megalakulandó közösségek többsége a szolgáltatások területén tejti ki tevékenységét, a korábban kialakult helyzethez képest élénlkebb verseny lesz. ami a lakossági szolgáltatás színvo nalá nak

emelkedéséhez vezet.

Valóban előnyös forma-e a kisszövetkezet? S ha az, akikor miben tér el a hagyományostól? Miért jó a tagoknak és miért jó a lakosság, nak? Van-é megyénkben ilyen közösség, s ha van, hogyan dolgoznak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestem fel a Tolna Megyei KISZÖV három osztályvezetőjét.

Szabó Zööltné ágazati és szolgáltatási osztályvezető:

— Megyénkben 1982 júliusában jött létre az első kisszövetkezet. mégpedig úgy, hogy a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezetből kivált a tolnai telep és megalakították a tolnai elektro- moSipari kisszövetkezetet, ugyanebben az időszakban Kapospulán kezdte meg működését a Generál ipari kisszövetkezet. Ez utóbbi a tagok Saját elhatározásán alapuló szövetkezés.

— Csak két kisszövetkezet dolgozik megyénkben?

— Nem. A szabályozók megjelenésének hatására további 'három alakult 1985- ben. A bonyhádi vasipariból kivált az autójavító

Szabó Zsoltné

szerviz, SZIGMA néven építőipari kisszövetkezet alakult 30 dolgozóval, valamiint á bonyhádi RENOVA tatarozó és szolgáltató kisszövetkezet.

— Ha most arra kérném, foglalja össze röviden e szö- vetkeZési forma előnyeit, hogyan határozná meg?

— Először is 100 fő alatti közösséget értünk ezen. A hagyományos szövetkezetek gazdálkodásával ellentétben itt bruttó jövedélemelszá- molási rendszer engedélye. Zett, ebből következik, hogy sokkal nagyabb szerepe van a teljesítményarányos jövedelmek kifizetésének. Ponto. sabban az a meghatározó. Az említett inagyságrendből adódóan a termelőegység működése sókkál rugalmasabb és olcsóbb. Tevékenységükre a szolgáltatásban és a háttériparban lenne nagy szükség.

— A szövetkezetpolitikai osztály vezetője saját területiéről nézve miiben látja a kisszövetkezetek lényegét, kérdeztem Sifter Józseftől.

— Az 1981-ben ^közzétett minisztertanácsi repdelet lényeges tartalmi és formai változásokat .hozott. Népgazdasági szempontból is hangsúlyozzuk. de nem hangsúlyozzuk túli a kisszövetkezetek szerepét. Jellemző erre a szövetkezés! formára, hogy erősíti a közösséghez való kötődés érzését. Nagyobb a beleszólás lehetősége a tevékenységbe. Céljuk is az, hogy az amyiagi kockázatvállalás legyen arányos a döntésekben, illetve a munkában való részvételiéi.

— Szarvezeti felépítésében mennyiben tér el a hagyományos szövetkezetektől?

— Munkaszervezeti, önkor, máinyzati. de szervezeti és pénzügyi szempontból egyértelműen egyszerűbb.

— Mondana erre is példát?

— Igen. Nincs elidegenedés a tagság és a szervezet között. Az eddigi országos tapasztalatok azt mutatják, hogy többségükben nincs függetlenített elnök. Nálunk a megyében az ötből három, ban van. A demokratikus ön- kormányzat jobban biztosított, miivel a szervezet kis létszámú, ezért például 30-as taglétszámnál évente két közgyűlést fcelll tartani. Ezeken a fórumokon mindenki felelőséggel mond Véleményt. A szavazatnak itt döntő jelentősége van.

— Milyen a tagság összetétele ?

— Alacsony a nők aránya, az átlagos életkor 40—45 év. összességében magasabb az iskolai Végzettség, gondolok itt a szakmunkásokra, és a felsőfokú végzettségűekre. Minimális a nemtermelő állomány létszáma. Meg kell jegyezném azt is, hogy a mozgalmi munka háttérbe szorul. „Mi keresni akarunk” — mondják, de persze ez alól is van kivétel, mint például a tolnai elektromos kisszövetkezetnél.

— Végezetül Horváth Győzőt a pénzügyi és közgazda- sági osztály vezetőjét kértem, mondja el. hogyan értékeli a kisszövetkezeteket.

— Az új szabályozók bevezetése, amely az erőforrások megadóztatását is előírja, egyértelműen arra ösztönzi a

Sifter József

szövetkezeteket, hogy nyereségét termeljenek. A szolgálta, tés területén ez meglehetősen nehéz, mert magas eszközigénye mellett még ma is alacsony a jövedelmezősége. A hagyományos szövetkezeti gazdálkodási formában a működés nem hozta meg a nyereSégfedezetet, egyszerűen ráfizetéses volt. Egyértelműen leszögezhető, hogy a kisszövetkezeti forrna a maga sajátos érdekeltségi rendszerével; bruttó jövedelemszabályozással jelentős hatékonyságnövelésit tett lehetővé, aminek egyenes következményeként nőtt a dolgozók anyagi érdekeltsége. Azt ds látni feell, hogy a működést motiváló anyagi érdekeltség a kisszövetkezet piacpolitikájára ds rányomta bélyegét.

— Ez miiben nyilvánul meg megyénkben?

— Abban például, hogy a tolnai elektromos a háztartási gépek, rádió, és tv-javí- tások elvégzését Tolna közvetlen körzetére korlátozta a költségek csökkentése miatt.

— Beszéltünk az eltérő gazdálkodási rendről, mi ennek a lényege?

— A bruttó jövedelemgazdálkodásnál a bejegyzett fogyasztási és szolgáltató kisszövetkezetek esetében a

kedvező adókulcs és a jelentős adóviisszátéríités következtében megközelítően a képződött bruttó jövedelem 50 százaléka marad az egyéb kötelezettségek teljesítésére és személyi jövedelem fejlesztésiére. Minimális a nemtermelők létszáma, és egyszerűbbek a statisztikai, számviteli szabályok. Az anyagi érdekeltség miatt sokkal nagyobb szerepe van az anyag- takarékosságinak. A garantált bér havi 2000 forint, az ezen felüli összeg minden esetiben a szövetkezet jövedelmezőségétől függ. Év közben ijövedelemelőleget kap a dolgozó a majdan képződő alap terhére. A tagokkal kéthavi munkájuknak megfelelő részjegyet kell jegyeztetni, erősebb a túlajdanoSi szemléiét.

A fcisszövetkezeti forrna egyben vállalkozás is, és viiselhi kell a tagoknak az ezzel járó előnyöket, netán rossz esetben a hátrányokat ds. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tag vagyoni hozzájárulása erejéig kockázatot vállal. Az eltelt iröviid időszak alatt a 'kisszövetkezetek bizonyították létjogosultságukat.

Sz, A.

Fotó: KAPFINSER A.

A hídon

Aki tudja, kerülje el a du- naföldvári hidat.

A nagy dunai hidat kell elkerülni. Ugyanis ott most forró napok vannak. Nemcsak a kánikula miatt, hanem mert áthaladni ezen a 35 éve épített hídon, amelyet most felújítanak — merész vállalkozás.

Két alkalommal jártam már ott, egyszer, amikor közúti ellenőrzést tartott a rendőrség — ők is inkább „terelgették” a sok száz gépjárművet, nem ellenőrizték a gumikat, okmányokat —, másodszor pedig e hét elején. Amikor árnyékban harminckét fokot mértek a strandon, amely mágnesként vonzotta magához a lehűlni vágyókat.

A hídon azonban mindenki, aki oda tartozott, tevékenykedett. Erősen dolgoztak; annak ellenére, hogy a vas érintése is fájdalmas volt. Ott álltam jó másfél órán át a korlátnál és figyeltem az embereket.

Nincsenek sokan a hídon. Nem is lehetnének, hisz a munkát Olyan pontosan-gon- dosan megszervezték, hogy példa nélküli lehet. Amint haladnak előre a sínfelszedéssel, úgy viszik a lerakásra várót, ennek utolsó sze- gét-csavarját is a szerelési helyre, karnyújtásnyira rakják.

Tehát adva van a sín, kettő darab, fél méterenként a talpfavégeknél ott az alátét, a csavar, a csavarvédő, minden ami kell. S amint elkezdik a szerelést, akkor két ember fent, kettő pedig a híd alatt — állványt szeretnek végig a híd alá; ahogyan haladnak előre — dolgozik. Csavart húz az egyik alulról, a másik pedig fent rátart. A fenti ember ugyan látszatra nem csinál semmit, csillagkulcsával csak a csavar fejét tartja, „csak”: körötte dübörgő gép, sistergő, levegő, gépkocsik verte por, állandó figyelem, állandó készültség, aki alul dolgozik, „csak” a Dunába eshet. (Ott van egyébként készenlétben állandóan egy csónak, benne a mentésre kész munkással.)

Aztán jönnek a sínhegesztők. Miután a méréseket elvégezték, kezdhetik a munkát, a két sínszálat összeöntik. Különleges anyagot használnak: samottozzák a sínformát, és a fennmaradó két vég közötti rést valóságos olvasztókemencéhez hasonló kiskazánból telefolyatják kitöltő acéllal. Amikor kihűlt az öntés, eltávolítják a formát, s levakarják, reszelik, köszörülik az öntést, s olyan lesz a sín, mintha a gyárban az egész hídon átívelőt egy szálból csinálták volna. Persze, erről szó sincsen. Hiszen a hídvégeken van, a földvári oldalon már beépítve, a dilatáció-mű, amely ugyancsak a legkorszerűbb a mai hidaknál használtak közül.

Még mindig a korlátot támasztom, ott ahova árnyékot

vet a hídszerkezet. Másutt a vasat megfogni nem lehet.

Fiatal technikus leány ballag a híd közepe irányába. Műszert cipel. Folyik róla a verejték.

Beáll az őrház előtti szakaszon, tehát még a szárazföldön egy Skoda, lebillenti forró rakományát, s ezt nyolc munkás teríti a sínek közé. Itt már kezdi megmutatni magát az új pályarész.

Talán öt-hat percre csökken a forgalom, a munka is mintha lelassulna. Tizenegy óra harminc perc van. A napi munkaidő nyolcvan százaléka letelt.

Elindulok a híd közepe felé. Nem jutok el a közepére, mert előtte jó harminc méterre, úgy a jobb oldali pillér magasságában, nagy porfelhő, erős zúgás, a gyalogjárdát elfoglalták a gépek, a a védőfelszerelésbe öltözött emberek. Homokfúvással, erős szerszámokkal eltávolítják a hídacélról a régi, sok rétegű festéket. Négyen dolgoznak itt, őket partról hat erős levegőkompresszor szolgálja ki. Hat kompresszor, amelyhez hasonló, ha utcánkban csak dolsozik. a fejünket f ovink. A hat v°n termelte levevő itt munkát v°- gez. ugyancsak nem csöndben.

A forgalommal indulok vissza a híd Tolna megyei oldala irányába.

Mellettem tehergépkocsik, autóbuszok, személygépkocsik százai araszolnak.

Megszámoltam: egy át- eresztésnél, az Alföld irányából tizenkilenc perc alatt 217 gépjármű haladt át. A Dunántúlról 38 perc alatt 281 jármű döcögött át a hídon. Egy jármű hossza átlagosan, úgy tíz méter, a közöttük lévő távolság 5—10 méter. Tessék elképzelni harminc perc alatt milyen hosszúvá növekszik a várakozók sora.

És amig haladnak át a gépjárművek, rendületlenül, változatlanul dolgoznak a hidat

újjáépítők.

*

Ebéd után a községbe indulok. Kocsisorok állnak a

keskeny Tolbuhin utcában. A hídon a forgalom egy sávon haladhat, ezért kell várakozni — csak néha száguld előre egy-egy türelmetlen kocsi... S velem szerbben munkások csoportja megy a híd felé. Némelyik kezében óriási fagylalt, mások szatyorban kenyeret, tejet, ételt visznek. Műszak után vannak. Ketten közülük még ott állnak a presszó előtt, sza- tyorjilkban egy-egy üveg sör. Társukat várják, ő is piros- festékes nadrágban van, a míniumos brigád tagjai ők.

A hidat egyébként a MÁV Szegedi Igazgatósága Kiskun- halasi Pályafenntartási Főnökségének mérnökei, munkásai építik át. A közúti munkákat a KM kecskeméti koordinációs szakaszmérnöksége ellenőrzi, irányítja. A hidat 1985. március 18-án lezárták, s azóta szakaszosan haladhatnak át rajta a járművek. A tervek szerint a forgalom a régi rend szerint körülbelül három hónap múlva áll helyre.

Pálkovács Jenő

A hídon, délidőben