Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

2 KÉPÚJSÁG

1985. május 23.

Választási nagygyűlés Békéscsabán és Győrött

Együttműködésünk előrehaladásunk forrása

Maróthy László és Hámori Csaba beszéde

PANORÁMA

'BUDAPEST

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Gustav Húsúknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság újjáválasztott elnökének.

*

A miagyar—osztrák általános vegyesbizottság május 21—22-én Budapesten tartotta 10.. jubileumi ülésszakát. A magyar küldöttséget Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes, az osztrák küldöttséget dr. Friedrich Bauer nagyikövet, a külügy- mlinísztériium politikai főigazgatója vezette. Dr. Friedrich Dauert fogadta Várko- myi Péter külügyminiszter.

FÜZESGYARMAT

Szerda estére elfojtották a füzesgyarmati olajkitörést a 107-'es kútnál, amely hétfőn hajnalban tört ki.

MOSZKVA

A Szovjetunió és India közötti gazdasági, kereskedelmi és m űszaki-tudományos

együttműködés 2000-lig szóló fő frányáit kijelölő, valamint a gazdasági és műszaki együttműködésről szóló meg- álllaipodásdkat Mihail Gorbacsov-; az SZKP KB főtitkára, és a hivatalos baráti látoga- tálson a Szovjetunióban tartózkodó R'adzsiv Gandhi, indiai miniszterelnök látta el kézjegyével'.

PEKING

Csao Ce-jang kínai miniszterelnök üdvözölte szerda délelőtt Peking központjában, a Nép Nagy Csarnoka élőtt a Kínáiba látogató élSő portugál elnököt, Antonio Eanest. Eanes látogatása azért figyelmet érdemlő, mert Hongkong után esedékes a portugál köZigazgatású Macau visszakerülése Kínához.

Megnyílt a BNV

(Fölytatás az 1. oldalról.) •

Mai kommentárunk

Kijutni a zsákutcából

Kéthónapos szünet után ma ismét helyet foglalnak a diplomaták a bécsi Hofburg-pálota tárgyalóasztalainál. Megkezdődnék a két- és többoldalú megbeszélések, plenáris üléseket tartanak, javaslatok és el'lenjavaslatók követik egymást. Sajnos, egyálltaláln nem csodálható, ha e szófordulatok, kifejezésiek túl ismerősem csengenek, hiszen mia az oszltrák fővárosiban folyó közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások immár 36. fordulója nyílik meg.

Több mint egy évtized allatt harminchat forduló — kézzelfogható eredmény nélkül. Hiába nyújtottak be a tárgyalásokon részt vevő szocialista országok a legutóbbi, márdius Végén befejeződött fordulóin újiabib, kimondottan a _ kompromisszumkeresés szándékával kidolgozott indítványt, hogy a megrekedt megbeszéléseket kimozdítsák a holtpontról. Megfelelő nyugati válasz hiányában nlem történhetett valódi előrelépés. A;z említett javaslat egyébként — felismerve, hogy egy átfogóbb, hosszú távú csa- pátcsökkentésrőil rendelkező egyezmény kidolgozása a jelenlegi nemzetközi légkörben nem tűnik reálisnak — egyfajta „korlátozott megállapodás” megkötését szorgalmazta. Ennek értelmében dllső lépésként a két nagyhatalom vonna ki megadott nagyságú haderőiket a közép-európai térségből (az Egyesült Államok 13 ezer, a Szovjetunió pedig 20 ezer- katonát), emellett mindkét fél befagyasztaná itt áltomásoztatott haderőinek létszámát, s itt tárolt fegyverzetének mennyiségét.

•A nyugati reagálás, enyhén szólva, vegyes volt. A nyugatnémet külügyminiszter üdvözölte a kezdeményezést, mlint az élőrébaladás érdekében tett komoly erőfeszítést, Washingtonból és a brüsszeli NATO-központból azonban elutasító vélemények röppenitek fél. Végül semmilyen érdemli választ nem terjesztettek elő. Így az utolsó forduló befejezésekor a bécsi tárgyalások ügye csaknem ugyanott áll, ahol nem sokkal az 197.3-ais nyitás után, A jelek szerint a NATO-országok képviselői változatlanul a két, nemcsak terméketlennek, de egyenesen gátlónak bizonyult vitatémát, a csapatlétszámok, és a majdani esetleges egyezmény élllenőrzésénlék kérdését ismételgetik.

A szocialista tárgyalófelek álláspontja továbbra is az. hogy — ha csak részleges megállapodásokkal is, de — végre megindítsák a tényleges csapatcsökkentési folyamatot, s ezzel kijuttassák a zsákutcából a lassan maratoni hosszúságúira nyúló bécsi megbeszéléseket. Ugyanez az álláspont érvényesül egyébként más tárgyalási fórumokon is. StoCkhölmban például éppen a napokban terjesztett elő az. NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió képviselőié új jtaVaslatot a hadgyakorlatok előzetes bejeientés'éről. Hiszen voltaképpen nem annyira a helyszín a lényeges; a kezdőlépésről meg lehet egyezni Becsben, Stockholmban. Géniben, Vagy a New York-i ENSZ üvegpalotában. Ami a fontos lenne: az elhúzódó viták helyett végre szerződések és kötelezettségvállalások szülessenek.

SZEGŐ GÁBOR

Választási nagygyűlést ren. deztek szerdán Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház nagytermében. A mintegy nyolcszáz résztvevő közt ott voltak Békés megye és a megyeszékhely párt. és tanácsi vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői, valamint a város országgyűlési képviselőjelöltjei, tanácstagjelöltjei.

A Himnusz elhangzása után Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet.

Mindenekelőtt szólt a választások jelentőségéről, a megelőző jelölőgyűlásen tapasztalt aktivitásról, a politikailag is pezsgést hozó tavasz eseményeiről. Ezután a hazánkban élő nemzetiségek helyzetével, a helyi népképviseleti szervek önállóságának növekedésével, a Békés megyére is jellemző településfejlesztési kérdésekkel foglalkozott. Beszélt az ország gazdaságának továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen emberi tényezőkről, s a gyorsabb ütemű fejlődéshez szükséges változtatásokról. A hazai tennivalók említését követően így folytatta:

— Korunk jellemző sajátja, hogy mindinkább erősödnek a nemzeti gazdaságok külső kapcsolatai, elmélyül a nemzetközi munkamegosztás. ■Ez a folyamat szükségszerű a szocialista országok esetében is. Hozzájuk fűződő kapcsolatainkat azonban hiba lenne pusztán a gazdaságiakra egyszerűsíteni. Az internacionalista szolidaritás. a no- lrtikai, gazdasági, társadalmi és tudományos élet minden elemére kiteriedő összeVálasztási nagygyűlést rendeztek — több mint kétezer résztvevővel — kedden Győrött, a sportcsarnokban. A nagygyűlésen ott voltak Győr-Sopron megye, s a város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, az országgyűlési képviselőjelöltek, s sok tanácstagj elölt is eljött.

A Himnusz hangjai után a nagygyűlést Vadász Anna, ia Hazafias Népfront Győr- Sopron Megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, majd Hámori Csaba, az MSZMiP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet.

A fiataldkat általában a tenni akarás, az alkotóvágy vezérli — mondotta egyebek között. — Mindez nem jelenti azt, hogy if jóságunkról, mint egységes, gondtalan rétegről beszélhetünk. A .nyolcvanas éveik összetett, ellentmondásokkal is terhes légköre az ifjúság jelentős tömegeiben okozott bizonytalanságot, zavart. Helyes, ha az okokat először a rajtunk kívül álló körülményekben, a múltunkban keressük. A mi nemzedékeinknek már semmiféle személyes élménye nincs a félfeudális, kapitalizálódó 'Magyarországról, a háborúról, de még a személyi kultusz éveiről sem. Minden, amit társadalmi tapasztalatnak nevezhetnék, történelmünk leghanmoniitausabb, ■leggazdagítóbb éveihez kötődik. Az, hogy ezeket a nemzedékeket a történelem megkímélte a szenvedésektől, a szélsőséges helyzetéktől, eseményektől. kétségkívül szerencse. Ám megfosztotta azoktól a tapasztalataiktól is, amelyek a nehéz helyzetekben segítenék eligazodni.

— Az ifjúság döntő többsége elfogadja és támogatja társadalmi céljainkat, magától értetődőnek tekinti azt,

építő néppel korunk alapvető követelménye — hangsúlyozta Maróthy László.

— A kulturális egyezmények jóvoltából a baráti országok legjobb irodalmi és művészeti alkotásai — ma kölcsönösen — nálunk is, szomszédainknál is utat találnak a széles tömegekhez. A tapasztalatcserék, szakmai látogatások az élet minden területén segítik előrehaladásunk gyorsabb ütemét. Fejlődésünk — meg a világ sajátos helyzete — úgy hozta, hogy most a gazdaságban, a tudományos és a műszáki területeken van szükségünk szorosabb összefogásra és együttműködésre. Ez az együttműködés eddig is fejlődésünk meghatározó forrása volt, nélküle aligha tudtunk volna eljutni a jelenlegi színvonalra — mondotta. Majd emlékeztetett a fel- szabadulást követő évek helyreállítási munkáira, amikor a Szovjetunió, a szovjet nép önzetlen segítsége sokat jelentett hazánknak.

Ez a kepcsolat, s a szocialista országok gazdasági együttműködési rendszere, a KGST-országok több száz milliós pi.aca tette lehetővé, hogy hazánk elmaradt agrárországból közepesen fejlett ipari országgá vált.

— Együttműködnek tudósaink, kutatóink a kiemelt fejlesztési irányokat jelentő olyan területeken és ágazatokban, amilyen a mikroelektronika, a komplex automatizálás, a biotechnika. Ezek roppant költségigényes és hatalmas tudományos hátteret igénylő tevékenységek. Az együttes munka kölcsönös előnyökkel jár, de nem egy közülük tudósaink számára kivételes, itthon elérhetetlennek számító lehetőség arra, hogy a tudomány, a műszaki haladás első vonalaiban

hogy a szocialista társadalom viszonyai között él.

— Minden nemzedéknek rá kell döbbennie, hogy a gazdasági, társadalmi fejlődéssel nem tart lépést az értékek fejlődése. S hogy ez mennyire nem új keletű, csakis ikorunlk társadalmához és ifjúságához kapcsolódó jelenség, arra jó igazolás ez a néhány mondat: „Nem ritkán megesik, hogy az élte- sebbek és öregek nemzedékének képviselői nem tudnak megfelelő módon bánni az ifjúsággal, amely szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok 'között, mint apáink.” Mindezt Lenin idestova hetven esztendővel ezelőtt mondotta.

— Nemrégen még állandóan visszatérő — örökzöldnek tűnő — téma volt a nemzedékek ellentéte, a generációs konfliktus. Az utóbbi időben csendesedett ez a vita. Nem véletlenül. Nem mintha a magunk mögött hagyott néhány esztendőben megváltoztak volna a fiatalok, vagy elnézőbbé váltak volna az idősebbek. Az ifjúság türelmetlenségére manapság mégis ritkábban csattan a vád: persze, mert sajnálják a fáradságot, hosszúnak és rögösnek érzik a célokhoz vezető megszokott /utat.

Az utóbbi évek erőpróbája jobban elválasztotta egymástól a lényeget és lényegtelent. Ismét 'kiderült, hogy más-más réteghez tartozó, más-más „évjáratú”, másmás módszerekkel dolgozó embereket is egységbe tömörít a közös cél és felelősség. S — ki tudja, hányszor — bebizonyosodott az is. hogy a tartalmi. érdekközösségen alapuló társadalmi kapcsolatokon nem lazíthatnák formális viták. Bár a türelmetlenség a nemzedékek között néha rést nyithat, az

tevékenykedhessenek. A továbbiakban méltatta a KGST-tagországok vezetőinek 1984. évi felső szintű tanácskozását, amely a szocialista integráció további erősítését szolgálta, majd így folytata:

— Ha az elmúlt négyven év távlatában nézzük a szocialista országok együttműködését és együtthaladását, akkor világosan kivehető a pálya fejlődésének az íve. Elsősorban társadalmunk, gazdaságunk előrehaladásának egyik fő forrását, biztos támaszát jelenti. Enélkül aligha büszkélkedhetnénk azzal, hogy az egykor elmaradott agrárországból világszínvonalú mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá váltunk. E nélkül aligha vészeltük volna át, viszonylag kis veszteséggel az elmúlt évek megpróbáltatásait.

— Az MSZMP XIII. kongresszusa kifejezte pártunk eltökélt szándékát, szocialista építőmunkánk töretlen folytatására. Kidolgozta teendőinknek az évtized végéig szóló átfogó programját. A választások során erről a programról — és egyben politikánkról is — szavaznak honfitársaink. A párt és a kormány nyugodt lelikiisme- nettel néz politikájának megméretése elé. A program, a jelölteknek adott útravaló alkalmas arra, hogy az egész népet mozgósítsa feladataink elvégzésére. Most e program végrehajtásának személyi feltételeit teremtjük meg a tanácstagok és az országgyűlési képviselők megválasztásával — mondotta végezetül Maróithy László.

Ezt követően fölszólalt Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, a Hazafias Népfront Országos listáján szereplő képviselőjelölt.

igazi „vádlottak”, a társadalmi haladást fékező közönyösök minden generáció soraiban megtalálhatók. iNapjainlkban felgyorsult a generációváltás.

Közéletünkben a gazdaság és a társadalmi élet sók területén a húszon- és har- imincegynéhány évesek is felelős posztot, bizalmat kapnak. A'kik átadják helyüket, azok az elmúlt negyven év küzdelmes mindennapjaiban helytállt idősebb nemzedék tagjai.

— Közös Céljaink megvalósításának részese minden állampolgár kortól, nemtől függetlenül. Akár népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak tagjaként, akár pórtonkívü- liként dolgozik ügyeink elő- reviteléért, a haladásért — szövetségi politikánk erősítője. Azé a szövetségi politikáé — mondotta befejezésül Hámori Csaba —, amely immár három évtizede népfronttá kovácsolta a társadalom Valamennyi rétegét. Sikerét aligha demonstrálhatja jobban bármi a Hazafias Népfront választási iprogramjánál, amely békés építőmunkára, alkotásra mozgósítja minden állampolgárát, hazánk népét.

Felszólalt a nagygyűlésen Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész, a Hazafias Népfront országos listájának képviselője, Pál József, a Rába Magyar Vagon és Gépgyár lákatosa, a Győr-Sopron megyei 1-es számú választó- kerület képviselőjelöltje, Rákóczi Gyöngyi, a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola tanára, a Győr-Sopron megyei 15-ös számú választókerület fcépviselőijelöltje és Káldi Endre, a Halászi Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke, a Győr-Sopron megyei 9-es számú választókerület képviselőjelöltje.

A választási nagygyűlés a Szózat hangjaival árt véget.

se. Kiemelte: — A magyar nép megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióhoz, annak népeihez fűződő politikai és gazdasági kapcsolatoknak. Tovább bővül Magyarország együttműködése a szocialista országokkal. Dolgozunk a KGST- tagországok legutóbbi felső szintű értekezletén kijelölt programok megvalósításán.

Magyarország az iparilag

forduló utáni parlamenti történelem kiemelkedő alakja, az Országház átadásának esz. tendejében, 1902-ben lépett fel élőször képviselőjelöltnek. A választások előtt Széli Kálmán miniszterelnök „a választások tisztaságának megóvására” törvényt alkotott. A fiatal Károlyi — ahogyan emlékirataiban leírja — hitt ebben a törvényben, Zilahon indult, szabadelvű párti, vagyis kormánypárti programmal. Mégis: „Az én korteseim odalent Ziiláhon alkotmányos költségek címén szégyentelenül nagy összegeket kértek tőlem lélekvásár- ra. Én nem akartam adni, merít hittem a tiszta választásban. Egyik távirat a másik után sürgette az alkotmányos költségekét”. Egy ilyen táviratot megmutattam Széli Kálmánnak, és megkérdeztem tőle, miitévő legyek? — Hát fizess! — mondta a választások tisztaságáról szóló törvény ünnepelt szerzője. Nem sókan lehettünk az országban, akik ezt a törvényt kömollyao vettük. Én bizony komolyan vettem, nem fizet, tem, és meg is buktam.”

Károlyi megbukott, de a Szabadelvű Párt győzött. Az ellenzék ott ült ugyan a padié j lett nyugati országokkal és a fejlődő országokkal az egyenjogúság, a diszkrimináció-mentesség és a kölcsönös előnyök alapján törekszik a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére.

A fejlődő országokkal folytatott gazdasági kapcsolatainkról Veress Páter elmondotta, hogy dollárban számított forgalmunk 1960 óta több mint tízszeresére növekedett, s 1984-ben 94 fejlődő ország

sorokban, de más eszköze nlem vólt a kormány terveinek akadályozására, minit a híres-nevezetes obstrukció. A házszabályokat felhasználva, minden alkalmat megragadtak, hogy elhúzzák a Vitát, .késleltessék a szavazást. Tisza István, aki 1903 novemberében lett a kormány elnöke, mindössze egy esztendeiig tűrte az ellenzék akadékoskodását. Üj házszabályókat fogalmaztak, amelyek a kormány érdekelt szolgálták. Többek között azt javasolták, hogy a parlament éjszaka is tartson vitákat. A kormánypártnak megfelelő számú képviselője volt, hogy a maratoni viták idején is tartsák a frontot. Az ellenzékiek viszont az éj jel-nappali tárgyalásban hamar kimerültek vdlna. Tiszáék 1904. november 18-án délután, sőt este kilencre is ülést hirdettek. Az esti ülésen, elsőként Tisza István kezdett beszélni. A baloldali padokból irtózatos zaj fogadta a miniszterelnök javaslatát az új házszabályokról. Antikor beszédét befejezve leült, abban a pillanatban, mint egy adott jelre, az akkori kormánypárt valamennyi képviselője talpra ugrott. Háromszáz képviselő.

1500 terméke kerülhetett be kedvezményes vámtétellel a magyar piacra. — Jó alkalom a Budapesti Nemzetközi Vásár arra is, hogy megismerkedjünk a fejlődő országok termékeivel. Bátorítjuk ezeket az országokat, hogy minél szélesebb skáláját mutassák be exportkínálatuknak — mutatott rá. majd sikereket kívánt a kiállítók munkájához, és megnyitotta a 81. Budapesti Nemzetközi Vásárt, amely egyúttal a 13. a tavaszi szakosított vásárok sorában.

— Szavazzunk! Szavazzunk!

Perozel Dezső elnök szavait csak az elnöki emelvény elé fu'tó gyorsírók bánhatták:

— Felteszem a kérdést: elfogadja-e a Ház a javaslatot, igen, vagy ,nem?

A kormánypárti képviselőiknek most kellett volna megszavazniuk a javaslatot, de nem hallatták, hogy szavazniuk kéll. Tiszáék azonban erre is gondolták. Perczel kirántott egy fehér zsebkendőt kabátja zsebéből, s a kormánypártiák félé lengette. Erre azök ismét talpra ugrották, és megszavazták a házszabály-revíziót. Az el. lenziékli képviselők hiába rohanták fel az elnöki emelvényre, hogy lerángassák Perczelt, az elnök a módosítást elfogadottnak nyilvánította, a puccs sikerült. S miközben a képviselők vereked- ték iratok, tintatartók röpködték, a jegyző félolvasta a királyi kéziiratöt; az uralkodó berekesztette az országgyűlés hármadik ülésszakát.

Ezek után december 13-án hívták ismét össze a képviselőket. Az elnöknek akár karhatalom igénybevételével is jo«'-' volt már eltávolítani az ülésteremből a renitenskedő képviselőket. A Parlamentbe

fogás a többi szocializmust

A fiatalokat a tenni akarás vezérli

Választások Magyarországon (4.)

„Alkotmányos költségek”, sortűz

Károlyi Mihály, a század-