Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám

1985. május ZZ. ( TOLNA NÉPÚJSÁG 5 Tanóv vÁaA A tanév szeptembertől a következő esz- I anev YCgC* tendő június valahányadikáig tart — isko­latípustól függően. Igaz, hogy nincs még június valahányadika, de a tanév végére mindenki készülődik — tanár, diák, szülő egyaránt — ki-ki a maga módján. Van izgalom a bizonyítványok miatt, zsinór­ban készülnek a felmérések, a pedagógusok mérlegelnek, s máris azon igyekeznek, hogy a diákok egész évi teljesítményének tiszta képét tükrözze vissza az indexbe kerülő érdemjegy. A szülők pedig tervezik a nyári programokat, melyekhez minden kedves olvasónknak jó szó­rakozást és természetesen jó időt kívánunk. A „ véndiákok ” Ballag már a vén diák... S elnézést a szekszárdi tanítóképző végzős hallgatóinak a „vén diák” megnevezésért! De tény, hogy a diákok között a vénebbek közé tartoznak. S eszembe jut az egyik leány mondása, hogy ők elkötelezték magukat egy életre a tanév végének várásávaL Eddig diákként, ezután pedagógusként várják az év végét. Várják az egyik végét, majd a másik kezdetét. Kívánom, hogy elkötelezettségük való. ban életre szóló legyen — sok élménnyel és örömmel telis.tele. „Pajtás, gyere velünk..." És a szülők?! Úgymond kiét csoportra oszthatók a szülök a tekin­tetben \iis, hogy vágóik vagy nem várják a tanítási éiv végét. Elletve a megfogalmazás némli finomításra szo­rul: hiszen vannak, akik jobban várták, mint nem. illetve iinlkábfa nem várják annyira, mlint liigen. Két do­logról, pantosfalbban kiét korosztályról van szó. Az álta­lános és a középiskolába járó gyerekek Szüléiről. Álta­lában mindkét „csoportba” tartozó szülő várja a gyer­mekének könnyebbséget jelentő szünidőt. A kisebbek szüléinél a gond réndlszerint az, hogy saját szabadságuk jóvál rövlidebb, mlint az iskolái szünet, tehát problémás megoldani a gyerek elhelyezését, a középfokú tanintéz­ményekbe járó diákok szüléi pedig tele vannak „félSz- szél”, hogy a saját programot szervező és élő gyermek vajon mit is tesz, amikor a szülött szem nem lehet rajta. Első beszélgető partnerünk — egy apuka — az utóbbi 'kategóriába tartozik. — Tizenhét esztendős a lányom. Megértem én, hogy egyedül menne a haverokkal a Balcsira. Es akkor? Ez utóbbit ő kérdezi. Én pedig azt, hogy hogyan lehet nyu­godt a szülő, amikor a kislánya a Hiúkkal tölti a nyár egy részét, mondhatni nomád körülmények között? Hát én nem várom a tanév végét, összeszorul a gyom­rom, hacSák rágondolok a nyárra... A szomszéd falu­bán történt egy eset tavalyelőtt. Ugyancsak tizenhét éves leánnyal. Elmentek nyaraim és terhesen jött haza. Ki keltett venni a gimnáziumból. * Mima Imrémé gyerekei lakóhelyükön, Szefcszárdon járnak iskolába. A kicsi másodikos, a középső ötödikes, a legidősebb nyolcadikos. — Valóban várom, hogy befejeződjön a tanév. Nyá­ron szabadabban él a család. Ha a tanévben egyszer- kétszer elmarad a lecke ellenőrzése — hiszen én is dol­gozom, Van, hogy később érek ihlazá —, lelkifurdalásom Van. Szóval a nyár a fellélegzés Ideje. Es a pihenésé. Az az igazság, hogy mindén lehetőséget kihasználnunk, amit az idkofla, az úttörőSzerveZat és a család tud nyúj­tani. így az idei nyár ttS meglehetősen zsúfolt liesz. A két nagy a tanév végén; Domlbnádra megy tíz napra táboriba, a középső, Balázs július elején a szécsényi indiántábor lakója lesz. A kicsinek miandulaműtétje lesz az évzáró után, s ugyancsak úgynevezett rutin- műtét — de műtét — vár Attilára is. Péter szerencsés gyerék, őt a keresztanyja tíz nlapna elviszi Jugoszlá­viába. Attila pedig. ha a múltét után jól lesz, s az or­vosok engedik, két hétig dolgozná fog, s ha egy mód lesz rá, itt, Szekszárdon „táborozik” még, a számító- gépes táborban. Július Végén pedig az egész család Keszthelyre megy nyaraim. * Szintén háromgyermekes édesanya Taba József né. Lányai hatodikba, illetve hetedikbe járnák, a kisfiú, Jocó pedig a napokban tölti be harmadik életévét, te­hát pillanatnyilag bölcsődei ^hallgató”, pontosabban beszélő, mert úgymond szövege az van! — Nagyon várom a tanév Végét. Ügy látom, fáradtak a gyerekek ... Könnyebb is lesz, meg nehezebb is. Minit általában a mai asszonyok, én is dolgozom. A 'megyei kórház sZájsebéSzetén. Reggel héttől háromne­gyed négyig. És édesanyám is fiatál, ugyanúgy dolgozik, mint én, A másttlk malma pedig debreceni... Szeren­csére a lányok szorgalmasaik és önállóak. A nyár egy részét otthon töltik, s ennék ellenére ,ném kell nyugta­lankodnom. Megbízhatom bennük, rájuk bízhatok mindent. A nagyobb, Márti megy táborba, Gyöngyi nem alkart. Az ilyen jellegű dönltést is rájuk bízzuk. Majd Domboriíban együtt lesz a család. A férjem az atom­erőműtől kapott egy hétre szóló beutalót... Már 13 esztendeje DamlboZibán nyaralunk. Lehetőség? Más? 'Nemigen adódik. Az a tapasztalatom, hogy a három- gyerekes családoknak szóló szákszervezeti Vagy más­milyen beutalók fehér hollók. Én még csak nem is láttam olyant. A leggyakoribb a két felnőtt plusz egy gyerek. Hogy miért van így, nem tudom. Helyesebben nem értem... De van agy örömünk. A napokban vet- 'tünik egy használt gépkocsit. A hétvégeken sokat ki­rándulunk — együtt a család! Naptári jegyzetek ünnepség lesz délután, ezen Nyári munkák A tanév végi hajrában fel kell készülni a nyári mun­kákra. Ezeknek legalább négyféle módja lehetséges. Köztudott, hogy a szakmát tanulók később fejezik be a tanévet, hiszen nekik még ott van a kötelező nyári gya­korlat. Lehet, hogy meglepő, de a diákok többsége szereti a nyári gyakorlatot, ahöl vá­lasztott szakmájával talál­kozhat nem iskolai körülmé­nyek között. ­• Néhány éve már az építő­tábor is beleszámít a nyári gyakorlat idejébe, különö­sen, ha az szakmai jellegű. Harmadik évben vesznek részt a vendéglátós, tanulók az úgynevezett „Jarelker” tá­borozáson Siófokon és Fo­nyódon, a két' helyen idén összesen 25 diák fog dolgoz­ni. Különös vonzást jelent számukra, hogy első osztályú szállodákban és vendéglátó- helyeiken pillanthatnak be a szakma titkaiba, neves szak­emberek irányítása mellett. Igaz, hogy sok a munka, de tábor a Balaton partján van és szakmailag is megéri. Ezekre a táborokra nem ne­héz jelentkezőket szerezni. A gazdálkodási feltételek szigorodásával több gazdaság visszalépett, már nem alkal­maznak diákokat nyári mun­kára, építőtábori körülmé­nyek között. Ezért az idén országosan, így a megyében csökkent az építőtáborozók létszáma. Sikerült a diákoknak elér­ni, az idén először koedukált lesz a kocsolai tábor, egy- egy turnusban negyven di­ák dolgozik: harminc fiú és 10 lány, a fiúk az idén is a zöldségféléket öntözik, a lá­nyok pedig kapálnak és gyü­mölcsöt szednek. Ebben a táborban négy turnus műkö­dik. Visszatérnek a Tolna me­gyei diákok Törökbálintra is, ahol kétezernégyszáz fiatalt foglalkoztatnak. Külföldi építőtábor kettő lesz, az NDK-ban az FDJ megyei bizottságával folyta­tódik a cserekapcsolat, húsz Tolna megyei fiatal utazik ki, ugyanannyian lesznek a .törökbálinti táborban NDK- beli diákok. Harmincán utaz­hatnak Lengyelországba. Né- hányan részt vesznek az Uttörőstadion építésében, 16 végzett óvónőképzős pedig Visegrádon, egy napközis tá­borban vigyáz az általános iskolásokra. Az idén is mód lesz ter­mészetesen arra, hogy a fia­talok egyéni munkavállóként vegyenek részt a munkában, hogy hol és milyen munkára várják a fiatalokat, azt meg lehet tudni az iskolákban, a tanácsokon és persze a szü­lők, ismerősök munkahelyén is. A negyedik és legszomo­rúbb nyári munka a tanulás. Az idén is lesznek diákok, akik év közben nem sajátí­tották el a tananyagot, ezért pótvizsgára, netalántán pót­érettségire kénytelenek készülni. Már nem sok van vissza a tanévből, s akii elég szorgalmas, és sokat tanul még megelőzheti, hogy nyá­ron kelljen pótolnia az el- malasztotta'kat. Az oldalt készítették: De­cs! Kiss János, Ékes László, Horváth Mária, Iharos! Ibolya, Jantner Já­nos és Kapfinger András. Most már jogosan felhan­gozhat Rossa Ernő — Bánhidi Frigyes dala: „Pajtás, gyere velünk tábo­rozni, Zölden hívogat a táj. A hegyek, völgyek, erdők mondják, Csuda jó, szép a nyár! A táborélet hej, be szép, be jó. Itt zeng a nótaszó. Itt hirdeti a boldog békét, Fenn a büszke lobogó.” A fenti kijelentésnek még az sem mond ellent, hogy jó néhány nap hátra van a tan­évből. Ez igaz, de az is, hogy a tanév végi hajrában, a té­mazárókra való készülés mellett — egyre többet gon­dolnak a kisdobosok és az úttörők a vakációra, a nyári táborokra. Bizonyítsa ezt most három képviselőjük! Kiss Gabriella, a Szekszár­di II. Számú Általános Iskola 6. b. osztályos tanulója: — Szerintem egyeseknek hosszú a tanév. Már sokan készülőd­nek a vakációra, mennének a különböző táborokba. A mi csapatunkban az úttörőtanács tagjait már megkérdezték, hogy milyen programot sze­retnénk. Javaslatainkhoz hozzátették a tanárok ötle­teit is, így már kész a tá­bori terv ... Tavaly Párádon váltam, az idén Balatonsze­pezdre, a kiváló szakkörösök táborába készülök ... Nagyon izgulok... Baranczó Szilvia, a Szek­szárdi IV. Számú Általános Is­kola 5. d. osztályos tanulója: — Az osztályunkkal most az évzáróra készülünk egy mű­sorral ... Bárcsak már hol­nap előadhatnánk!... Álta­lában a jegyeim befolyásol­ják, hogy hova mehetek el, de végül is elengednek szü­leim mindenhova ... Termé­szetesen én is táborozok és viszek magammal könyvet, mert szeretek olvasni. Babai Szilveszter, a Szek­szárdi I. Számú Általános Is­kola tanulója: — Nagyon vá­rom az év végét, mert kez­dődnek a táborok. Mi a csa­patunkkal Kisvárdára me­gyünk, és remélem, hogy so­kat fürdőnk, focizunk. Ter­mészetesen magammal vi­szem a citerámat is. Az az egészséges türelmet­lenség, ami kitűnik a meg­nyilatkozásokból, érthető. A tervek, az elképzelések pedig biztatóak, s bizonyára az idei úttörőtábor is — a gon­dos felnőttek, szülők, taná­rok jóvoltából — a pihenés, a szórakozás, a kikapcsolódás, az erőgyűjtés időszaka lesz. A büszke ember Bősze Istvánnak hívják, akire a cím utal. ö a Bony­hádi 3-as Számú Általános Iskola igazgatója és büszke embernek vallja magát. Ez érthetővé is válik mindenki előtt, akit végigvezet isko­lájának földszintjén, a tanári szobáktól, a tágas, fényes zsi­bongón át, a külön öltöző­kön keresztül, vizesblokkok mellett a tantermeken, könyvtárszobán át, emeletről, emeletre a bőrfüggőnnyel két részre osztható tornacsarno­kig. Ez büszkesége tárgya. Öt magát, még 1983 novem­berében nevezték ki igazga­tónak, akkor javában folytak az építkezési munkák. Tíz hónapon keresztül ennek ak­tív részese lehetett. Az épí­tésvezető partnere volt. Na­ponta látta az épület formá­lódását, születését. Az átadás ünnepi perceiben mégsem volt jelen. Nem valamilyen tiltakozás volt ez részéről, hanem egy szerencsétlenség. Végtagjainak részleges bé­nulása miatt az átadás előtti napon kórházba került. Ez az időszak a közvetlen mun­katársainak megpróbálta­tást is jelentett, a kollegialitás példaadása volt... Itt a bonyhádi 3-as iskolá­ban 828 diák tanul, 28 tanuló- csoport van, egy úgynevezett kis létszámú — a korrekciós osztály 15 tanulóval. Tizen­két napközis csoport műkö­dik. Bősze István azt is be­vallja, hogy sokkal több és nagyobb problémákra, eond- ra számított. Az 54 fős új tantestület könnyen otthonra talált... — Ügy érzem — mondja elköszönéskor — az első évünk végén, már a tanú- léink is képviselik az iskolát, ők is büszkék rá. Az új épü­let önmagában is kötelez, például a megteremtett rend. tisztaság őrzésére, megtartá­sára. A nyáron majd felvo­nulnak ismét az építők a garanciális hibák kijavításá­ra. A Bonyhádi 504. Számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója — Magyar Péter — a naptárához lép, amikor arra a (kérdésire válaszai, hogy miilyen tervek, programok zárják a tanévet. — Most, a hét elején — la­poz a feljegyzések közé, hon­védelmi napokat rendezünk és a harmadikosaink leadják a tankönyveiket... — 24-e a végzősöknek az utolsó tanítási nap, azután 13 nap felkészülési szabadság kezdődik nékik ... — 25-én ballagás, a meghí­vókat már elküldtük ... — 27-én a BNV-ire me­gyünk. Hagyomány ez a ki­rándulás az iskolánkban, amolyan tapasztalatcsere is... — 28-án párttaggyűlésünk lesz... — 29-én a választási sza- vazátszedő bizottságunk eskü­tétele ... — 30-án egy jelentést kell elküldeni a megyei művelő­dési osztályra a pedagógu­saink lakáshelyzetéről.. . — 31-én pedagógus napi a varos vezetői is részt vesz­nek ... — Június 7-e az utolsó ta­nítási nap ... — Június 8-án a választá­soknak adunk helyet... — Június 10-én osztályozó értekezlet, és most látom, hogy a belső ellenőrzési je­lentés határideje is ekkor van. —14-én lesz a tanévzárónk, 453 tanulónk kap bizonyít­ványt ezen a napon ... — 17-én a szakmunkás- vizsgák, de már most készen Vannak az ütemezések, hogy hol, miikor, melyik üzemben lesznek a szóbelik, utána a gyakorlati vizsgák ... — 21-én, pénteken tantes­tületi záró értekezlet. Itt minden vállalat tanulóei’eiő- se, minden üzem szakoktató­ja jelen lesz ... — Ennyi — teszi naptárát az asztalra Magyar Péter. Július első napjaira elfogy­tak a feljegyzések, jeléül an­nak, hogy szábadság követ­kezik, itt a nyár.

Next

/
Thumbnails
Contents