Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

1985. május 20. ( TOLNA ' * "KÉPÚJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért kell kétszeres összeget fizetni? Bonyhádról, az Erzsébet, az István, a Mező Imre, a Marx, a Nádasdi, az Asztalos utca liákói küldték a levelet, összesen tizenöten írták alá és arra kéntök pontos, kime­rítő választ, hogy miért kell nekik többet fizetniük a csa­tornaépítésiért, mint más ut­cabelieknek. A csatornaépí­téssel egyetértőnek, az össz- szeg mértékével nem. A levelükben feltett kér­déseikre Sebestyén Lajos, a Bonyhá'd Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezető* je válaszolt. A városi tanács vb műsza­ki osztálya által készített és valamennyi érdekelthez el­juttatott tájékoztató beveze­tődében Ismertetjük a terü­let csatornázásának lehető­ségét, ezen belül a gyorsabb ütemű fejlesztést biztosító társulat alakítását. Aláhú­zással is kiemeltük, hogy er­re akkor van mód, „ha az ér­dekeltek többsége a társulati úton történő csatornafejlesz­tést önként vállalja”. A levélírók állításával szemben kezdeményezésünk inam váltott ki „általános nemtetszést a lakosok között.” A 302 állampolgár érdekelt közül 226 (75 százalék) alá­írta a belépési nyilatkozatot, az alakuló taggyűlésen az érdekeltek 75 százaléka a társulat megalakítása mel­lett döntött, vállalta a tájé­koztatóban is közölt 23 ezer forintos érdekeltségi hozzá­járulást, amelyet 10 év alatt negyedévenkénti 575 forin­tos részletekben kell kifizet­ni. A levélírók kifogásolják azt, hogy az Engels utca la­kóinak a csatornáért „csak az 50 százalékot kell majd fizetni”. Az Engels utca ré­sze az érdekeltségi terület­nek, lakói a szennyvízcsa­tornáért a területen levő többi utca lakóival azonos összeget fizetnek, azonos fel­tételek meLlett. Ez egyértel­műen kiderül a tájékoztató Telefonszámunk: 16-211 .2. oldalának 5. bekezdéséből, ■ahol a fejlesztésbe bevont ut­cák felsorolása található. A kedvező törlesztési fel­tételek mellett még az ala­csony nyugdíjjal rendelke­zők is eleget tudnák tenni fizetési kötelezettségüknek, mért a negyedévenként ese­dékes összeg legtöbb esetben kevesebb, mint az azonos időszakban szippantásért fi­zetendő díj. Kifogásolják a levélírók, hogy miért kellett a csatornahálózat építését a Közép-dunárttűli Vízügyi Igazgatóság társulati csoport­jára bízni, amikor a Költ­ségvetési Üzem dolgozói a szomszédos utca csatornázá­sát az utca lakóinak közmeg­elégedésére végezték. A DK-í városrész vala­mennyi utcájának a csator­náját is a Költségvetési Üzem építi meg. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság társulati csoportja, mint a víziköz­mű társulatok állami törvé­nyességi felügyeletét ellátó hatóság működött közre a társulat szervezésében és megalakításában. Szerepük a szakmai támogatás mellett ia társulatalakítás törvényes kereteinek biztosítása volt. Abban igazulk van a levél­íróknak, hogy a vízgazdálko­dási társulatokról szóló tör­vényerejű rendelet már 1977- ben megjelenít, erre a tájé­koztatóban is felhívtuk a fi­gyelmét az érdekelteknek. A jogszabályok lehetővé tették volna a társulat létre­hozását korábban is, de mint az a tájékoztató első mon­dataiból kiderül, a tisztítóte­lep alkalmatlan volt újabb területek szennyvizének fo­gadására. Ba korábban szer­vezünk társulatot szennyvíz­csatorna fejlesztésére, az ér­dekeltekre kellett volna há­rítani a tisztítótelep bővíté­si — a DK-íi városrész eseté­ben még a Borbély utcai át­emelő berendezés építési költségeinek jelentős hánya­dát Is. Akkor valóban több család részére jelentett vol­na az elviselhetőnél nagyobb terhet a hozzájárulás rend­szeres fizetése. A hivatkozott „Belépési nyilatkozat” szövege össz­hangban van a hatályos jog­szabályokkal. A nyilatkoza­tokat nam postán küldtük ki, hanem a szervezésben aktív közreműködést vállalók sze­mélyesen keresték fel a te­rületen lakókat. A szer­vezésben a terület hat ta­nácstagján kívül több mint negyven fő vett részt, vala­mennyien érdekelteik a csa­tornázásban. A szervezőket közös megbeszélés keretében tájékoztattuk arról a részle­tekről, amelyeket a kiadott anyagba a terjedelem korlá­ta miatt nem tudtunk leírni. Többek között ismertettük, hogy a belépési nyilatkoza­tok aláírása szolgál az érde­keltek akaratának megisme­résére, ugyanis az alakuló taggyűlés összehívására csak iákkor van lehetőség, ha az érdekeltek több mint 50 szá­zaléka a belépési nyilatko­zat aláírásával kifejezi szán­dékát a társuLatelákításra. A belépési nyilatkozatot az ér­dekeltek 75 százaléka írta alá, ez szolgált alapot az lalakuló taggyűlés összehívá­sára. Az alakuló taggyűlésre minden érdekelt kapott név­re szóló meghívót, függetle­nül attól, hogy a nyilatko­zatot korábban aláírta vagy nem. Az alakuló taggyűlésen 'megjelentek döntöttek 1985. imárcius 30-án a társulat ala­kítása mellett és az alakuló taggyűlés állapította meg a társulatba tagként «.belépett vagy tagként be nem lépett érdekeltekre vonatkozó kö­telezettségeket. Ennek lénye­ges része az, hogy érdekelt­ségi egység Után fizetendő hozzájárulás megegyezik a tájékoztatóban előzetesen kö­zölt 23 ezer forinttal. A hoz­zájárulás mértékének emeli kedésétől való félelem alap­talan. A városi tanács végre­hajtó bizottsága határozatot hozott arról, hogy abban az esetben, ha az építés idősza­kában előre nem látható költségnövekedés következne be, a többletköltséget a tá­mogatás emelésével ellensú­lyozza. Valóban sok társadalmi munkát végezték a DK4 vá­rosrész lakói, de nem többet, mint a város más, hasonló településeim lakók. Munká­júkra ezután is számítunk, számíthatunk. Erről győztek meg a társulat szervezésekor ia Lakosság részéről tett fel­ajánlások. A közterület rendszeres el­lenőrzését és rendeltetéssze­rű használatának szorgalma­zását elmarasztaló megálla­pításként írják levelükben. Osztályunknak többek között ez is feladata, valószínű, hogy az eltérő nézőpont miatt látom én sok esetben elnéző- mek, a levélírók túl szigorú­nak e feladat végrehajtása sarán tett intézkedéseinket. A csatornahálózat megépí­tésére csak a korábban emlí­tett 23 ezer forintos érdekelt­ségi egységenként fizetendő hozzájárulás vállalása volt 'az egyedüli lehetőség. Ezt az érdekeltek többsége — a sa­ját érdekét felismerve — vál­lalta. Az érdekelitek által fi­zetendő összeghez a Tolna Megyei Tanács és a vízügyi alap 1—1 milliós, a helyi ta­nács több mint 2 milliós tá­mogatása szükséges a 12 ut­ca csatornájának megépíté­séhez. ,A társulat létrehozása, a kitűzött cél meghatározása, iaz érdekeltek széles körének 'bevonásával, az összes érde­kelt többségének akaratával történt. A lehetőségekhez mérten közel azonos felté­teleket biztosítunk a telepü­lésrészek fejlesztésére. Bi­zonyos előnyt élveznék azok a területegységek, amelyek lakói az átlagosnál több ter­het vállalnak lakókörzetük fejlesztéséért. Ilyen terület- egység az ÉNYhí városrész, ahol 1984-ben készült el 12 utca csatornázása társulati beruházásban és ilyen a DK-i városrész, amelynek ■csatornázásához a több mint 4 millió forint támogatás elő­feltétele volt a lakosság áldo­zatvállalása. Ml VÁLASZOLUNK A terület- és tele­pülésfejlesztés hosz- szú távú feladatai­ról hozott határoza­tot 12/1980—1985. szám alaitt az or­szággyűlés, kimondva — töb­bek között — azt, hogy a la­kásellátás javítása, az egész­séges Ivóvízzel való ellátás teljes körűvé tétele, a szenny­víz-elvezetés és -tiSzitítás gyor­sabb fejlesztése, valiamim/t a távbesZélőhálóZat elmarta, ddttsálgánlak lényeges mérsék­lése kiérném feladat, s hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a tanyás, a me­zőgazdasági adottságú, a ha­tár menti területek, valamint az üdülőkörzetek fejlesztésé­re. A határozat megjelöli a tanácsok ide vonatkozó fel­adatait, a gazdálkodó szerve­zetek .teendőit, de kimondja azt is. hogy: „A lakosság, a lakóhelyi közösségek széles­körűen bontakoztassák ki társadalmi tevékenységüket, közéleti aktiv itásukat.” A 'közlekedési miniszter 4/1985. (IV. 26.) KM szá­mú rendeletté a használaton kívüli közúti gépjárművek, illetőleg azok fődarabjainak bontása során kinyert alkat­részek minősítésének és újra­hasznosításának műszaki kö­vetelményrendszerérői szól és hatálya kiterjed a közúti gépjárművek iparszerű bon­tásával és a kinyert alkat­részek értékesítésével fog­lalkozó gazdálkodó szerve­zetekre, az állami költség- vetési szervekre, a gazdasági munkaközösségekre, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokra és a magán­személyekre is, ideértve az autóbonitó kisipart tevékeny­séget végző kisiparosokat, valamint a gazdálkodó szer­vezetek ipari részlegeit szer­ződéses rendszerben üzemel­tető személyeket is. A rende­let kimondja, hogy a haszná­laton kívüli közúti gépjár­művek és fődarabjai bontása során kinyert, még megfelelő alkatrészeit a közúti gépjár­művek javítása során haszno­sítani, a közlekedésbiztonsá­gi szempontból kiemelten fontos alkatrészeket minősí­teni, a minőséget pedig tanú­sítani kell. Előírja a jog­szabály, hogy ki, milyen ké­pesítéssel rendelkező sze­mély végezheti a minősítést, hogy a gépjárműibootó mi­lyen feltételek mellett foglal­kozhat a kiemelten fontos alkatrészek minősítésével és értékesítésével, s hogy a köz­lekedési szakigazgatási szerv helyszíni szemle soráh meg­vizsgálja a közlekedésbizton­ság szempontjából kiemelten fontos alkatrészek minősí­téséhez szükséges technikai eszközök és technológiák szakszerűségét1, megfelelősé­gét. A rendelet kihirdetése nap­ján — 1985. április 26-án — hatályba lépett. Az egészségügyi szakisko. lai képzésben résztvevő ta­nulók ösztöndíjáról szól az egészségügyi miniszter és a művelődési miniszter 3/1985. (IV. 26.) EüM—MM számú együttes írendélete, amely szerint az ösztöndíj mértékét az évfolyamra meghatáro­zott összeghatárok között félévertként a tanuló vég­zett munkája, a tanulásban élért teljesítménye és szor­galma alapján kell megálla­pítani. Az ösztöndíj és a jö­vedelempótlék a tanulót be­tegsége esetén egy évig. fibe-s megbetegedése esetén két évig illeti meg, amennyiben tanulóvtiszonya fennmarad. Az ösztöndíj megállapításá­ra az iskola jogosult, és jó tudni, hogy az ösztöndíj mér­tekét ismételt vagy egymást követő három tanítási napot meghaladó Igazolatlan mu­lasztás, továbbá a tanuló egyéb súlyos és vétkes köte­lességszegése esetén csökken­teni lelhet. A jogszabály ren­delkezéseit az 1984/85. tanév második félévétől kell alkal­mazni. A fenti jogszabályok a Magyar Közlöny 1985. évi 18. számában jelentek meg. Az Ipart Közlöny idei 3. számában olvasható aján­lása minőségi kifogások ér­vényesítésének gyakorlatára. Az ajánlás foglalkozik a mi­nőségnek a szerződésben tör­temé meghatározásával, a minőség tanúsításával, tartal­mazza a minőségi átvétel szabályait és éligazítást a mi­nőségi kifogások érvénye­sítéséhez. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A szekszárdi nemzetközi ősrégészeti konferencia eredményei Két vélemény a konferen­ciáról a rendezvények utol­só napján: Dr. Rolf Hach- mann professzor (a Saar-vi- déki Egyetem Régészeti In­tézetének vezetője, Saar­brücken, NSZK): „ .. . ami az előadások és a különböző rendezvények, szervezés szín­vonalát Illeti, ez nem is kon­ferencia, hanem világszínvo­nalú kongresszus volt.. Dr. Bökönyi Sándor akadé­mikus, az MTA Régészeti In­tézet igazgatója: „A régészeti anyag gazdagsága kiemelke­dő, és nagyon sokan megál­lapították, hogy a kiállítás módja is újszerű, példa lehet a világ nagy múzeumai szá­mára is”. Amikor két évvel ezelőtt felvetődött a konferencia megrendezésének a gondola­ta, senki nem is gondolha­tott volna a szekszárdi mú­zeum és a hazai régészet ilyen mértékű sikerére. Több nemzetközi konferencia után megállapíthatjuk, hogy szervezés és színvonal tekin­tetében a szekszárdi nem­zetközi ősrégészeti konferen­cia felülmúlta az 1983-ban az alsó-ausztriai Poysdorf- ban, és az 1984-ben Nyitrán megrendezett ősrégészeti konferenciákat. A siker okai a követke­zőkkel magyarázhatók: A kitűnő szervezés mellett ki­tűnő munkát végeztek a szekszárdi múzeum dolgozói. Ki kell emelni közülük a ré­gészeti leletéket konzerváló restaurátorokat, a tárgyakat kísérő fényképek készítőit, az installáció tervezőit, a dekoráció készítőit. A neoli­tikus kiállítás fentebb emlí­tett színvonalát a múzeum dolgozóinak össztevékenysége biztosította. A konferencia a hivatalos megnyitóünepséggel kezdő­dött, melyen Bartók- és Liszt-műveket hallhattunk kitűnő előadásban zongora­művészeinktől. Az új kiállí­tás megtekintése után a me­gyei tanács elnökhelyettese adott fogadást a résztvevők­nek a múzeum képtárában. A fogadáshoz a Szekszárdi Vendéglátóipari Szakközépis­kola biztosította a szemet is gyönyörködtető „külsősége­ket” és a felejthetetlen gaszt­ronómiai élményeket. Mind­erre 1985. május 9-én került sor. Ezután a tíz országból ér­kezett vendégék, mintegy 60 személy, visszautaztak Ten- gslicre, a továbképző inté­zetbe, a szállás és az előadá­sok színhelyére, ahol az el­látás és a körülmények mindvégig első osztályúak voltak. Május 10-én egész nap elő­adásokat hallgattunk és vi­tatkoztunk, ez volt a nem­zetközi konferencia „legke­ményebb” napja szakmai szempontból. E nap délután­ján számolhattunk be az 5 éve folyó mórágy-tűzkődom. bi ásatások eredményeinek kiértékeléséről. Ehhez az elő­adáshoz kapcsolódott dr. Len­gyel Imre professzor (SOTE Szív. és Érsebészeti Klinika) előadása, aki az általa ki­fejlesztett új tudományos la­boratóriumi kutatómódszer alkalmazásával új távlatokat nyitott meg az őskori tár­sadalom kutátásában. Ugyan­ezen a napon került sor egy nyugatnémet, agy francia, két magyar és két román ku­tató előadásaira, kiemelkedik közülük a konferencia egyik rendezőjének, dr. Katicz Nándor kandidátusnak (MTA Régészeti Intézet) öszefoglaló és kiértékelő jellegű előadá­sa. Május 11-én délelőtt a ju­goszláv, oLasz és szlovákiai kollégák előadásait hallgat­tuk meg és vitatkoztunk a felvetett gondolatokon, tudó mányos eredményeken. Dél­után következett a nagy gonddal megszervezett ki­rándulás, melyet a kissé el­romlott időjárás sem tudott megzavarni. A jengyeli sán­con a konferencia legszebb percei következtek: Az őskori sáncmű megtekintése után dr. Bökönyi Sándor akadé­mikus német és angol nyel­ven méltatta Wosinsky apá­tot, múzeumunk alapítóját, az európai hírű tudóst, majd leleplezte a Wosinsky-emlék. művet, melyet Farkas Pál szobrászművész készített. A Wosinsky Mór tiszteletére emelt emlékművet 10 európai ország legkitűnőbb ősrégé­szeinek jelenlétében koszo- rűzták meg: Az MTA nevé­ben dr. Bökönyi Sándor és Kalicz Nándor, a Magyar Nemzeti Múzeum nevében dr. Patay Pál és Losits Fe­renc, a Szekszárdi Béri Ba­logh Ádám Múzeum nevében pedig dr. Vadas Ferenc igaz­gató, Péterfy Zsuzsanna ré­gész, dr. Zalai-Gaál István aspiráns. Köszönetét mondunk a ta­mási erdőgazdaság vezetőinek és dolgozóinak, illetve a kis- vejkei termelőszövetkezetnek, mert lehetővé tették, hogy ,az emlékmű a megfelelő helyre kerülhessen a nehéz terepen. Ugyancsak köszönetét kell mondanunk a Lengyeli Mező- gazdasági Szakközépiskola és a Hőgyészi Állami Gazdaság vezetőinek, akik az emlék­műavatást követő pinceláto­gatást és borkóstolót meg­szervezték a kirándulás 70 résztvevőjének. Ezen a programokkal zsú­folt délutánon, már estefelé következett a mórágy-tűzkő- dombi ásatások meglátoga­tása. Ehhez már a szokott­nál korábban, már május elején el kellett kezdenünk a feltárást, hogy „szakvendé­geink” lássanak is valamit a lelőhelyen. Súlyos munkaerő­gond iáinkon a bátaszéki gimnázium igazgatóié segí­tett. aki engedélyezte, hogy a gimnázium tanulói közül néhány napot többen is dol­gozhassanak az ásatáson. A technikusi „munkaerőt” a szegedi egyetem és a tamási gimnázium biztosította. Az ásatásra nem kerülhe­tett volna sor, ha a mőcsé- nyi termelőszövetkezet nem készíti elő a terepet feltá­rásra, saját géDi ereiével. A régészkedéshez szeren­cse is kell. Noha várható volt, hogy kerülnek elő hat- ezeréves sírok a lengyeli-kul- túra idejéből a kijelölt terü­leten, nagyon örültünk, ami­kor néhányra rábukkantunk közülük az erőltetett menetű ásatás során. A nap befejező programja Bátaszéken következett, a Csanády-gyűjtemény megte­kintése. Erre az alkálomra dr. Csanády György orvos, és lelkes családja heteken át készült a múzeum dolgo­zóihoz hasonló idegállapot­ban, az eredmény itt is a si­ker volt. A nagyrészt Mó- rágy-Tűzkődombon évtizede­ken át gyűjtött, és a múzeum által levédett felszíni lelet­anyag több ezer darabját ál­lították ki gyűjteményükben Csanádyék, a régészek egy­más kezéből kapkodták ki a szebbnél szebb leleteket a lá­togatás során. Végezetül a művelődési házban adott vacsorát a ven­dégek tiszteletére a Bátaszék Nagyközségi Tanács, mely program egyetlen szenvedő alanya az a szarvas volt, me­lyet a kirándulásban kifáradt régésztársaság elfogyasztott a bátaszéki borok kíséreté­ben, a bátaszéki székely asz- szonykórus dalait hallgatva. A konferencia szervezői nevében dr. Bökönyi Sándor akadémikus mondott üdvöz­lő és köszönő beszédet a nagyközségi tanács elnöké­nek, majd a külföldi tudósok nevében dr. Rolf Hachmann professzor emelkedett szólás­ra: elmondta, hogy először járt most Magyarországon, de csak rendkívül kellemes meglepetésekben volt része. A konferencia utolsó nap­ján, május 12-én délben be­fejeződtek az előadások, ezen a napon a morva, cseh, lengyel, osztrák, nyugatnémet és N'DK-ibelii régészek szá­molták be tudományos ered­ményeikről. Az előadások végeztével dr. Bökönyi Sán­dor akadémikus mondott kö­szönetét a szekszárdi múze­um igazgatójának és a ren­dezőknek a világszínvonalú szervezésért. Ezután ismét a „rangidős” nyugatnémet pro­fesszor, Rolf Hachmann ka­pott szót: Szerinte ez a kon­ferencia nagy tudományos jelentőségű volt az európai ■neolitikus ős társadalom ku­tatása számára, új eredmé­nyeik születtek az első éle­lemtermelő embereik életvi­szonyaival, életmódjával kapcsolatban. A konferencián elhangzott előadások szövegét a Szek­szárdi Béri Balogh Ádám Múzeum külön kötetben je­lenteti meg. Ez a konferencia a résztvevő országok és sze­mélyek számát is tekintve a legjelentősebb az eddigi ma­gyarországi régészeti konfe­renciák között. A tudomá­nyos sikerékért köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ennek eléréséhez pótolhatat­lan segítséget nyújtottak, se­gítettek abban, hogy tudós vendégeink megelégedve, nemcsak a szekszárdi múze­umról, Szekszárdi-ól és Tolna megyéről, de Magyarország­ról is csak jót híresztelve tér­hessenek vissza hazájukba, munkáij ükhöz. DR. ZALAI-GAÁL ISTVÁN aspiráns völt konferenciát! tkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents