Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
1985. május 17. NÉPÚJSÁG 3 Képviselőjelöltek 9. számú választókerület, Paks öregek (IV.) A segítő nagyszülők „Mama, hoztad a pizsidet?” Frast Antal Dr. Simon János Simon Péter Technikus, a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke. Pakson született. Volt az OTP dolgozója és pártmunkás. Gyakorlatias, kritikus szemléletű, határozott, fegyelmet szerető vezető. A politikai és társadalmi életben aktívan részt vállal. Több cikluson keresztül tagja volt a járási pártbizottságnak. Jelenleg munkabizottsági tag. Szakmai munkáját miniszteri kitüntetéssel ismerték el. Jogász, a Paksi Népiellenőrzési Bizottság elnöke Ma- docsán született. A kereskedelmi szakmunkásvizsga után több évig boltvezető volt Madocsán. Kezdetben a lakóhelyi KISZ-szervezetben, majd a pártiskola elvégzése után a Paks járási KISZ- bizottság titkáraként dolgozott. Volt függetlenített pártmunkás Pakson és tanácselnök Madocsán. 1984-től munkásőr a paksi egységnél. Gépészmérnök, hőerőgépész szakmérnök, a PAV Üzemviteli Főosztályának főosztályvezetője. Greisbach- ban (Ausztria) született. Nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező) elismert, tekintéllyel bíró szakember. Határozott fellépésű, bátor kiállású, megnyerő őszinte- ségű, aktív közéleti ember. Az Atomerőmű Beruházási Pártbizottság és Végrehajtó Bizottság tagja. Eddigi munkáját vállalati, miniszteri és kormánykitüntetéssel ismerték el. A Szekszárdi Szakmaközi Bizottság tárgyalta A posta hírlapszolgáltató tevékenysége A Szekszárdi Szakmaközi Bizottság két, a lakosságot közvetlenül érintő kérdés megtárgyalását tűzte legutóbbi Ülésének nmnirenri re. A posta hírlapszolgáltató tevékenységével kapcsolatban különösen hangsúlyozták, hogy az újság olyan áru, amelynek terjesztése eszmei, politikai célokat szolgál. Ennek a feladatának a posta mind jobban megfelel. Noha a legutóbbi árváltozások valamelyest vissáesést eredményeztek, az utóbbi időben ismét javult a helyet. A jobb ellátás érdekében a posta Szekszárdon újabb árusítóhelyek üemeltetését tervezi. Ami a kézbesítőket illeti, kilencven százalékuk stabil munkaerő. Ezek a kézbesítők, amellett, hogy munkájúkat közmegelégedésre A Salgótarjáni Kohászati Üzemek tavaly befejezett szöggyári rekonstrukciójának eredményeképpen a vállalat évi huszonháromezer tonna különféle szög gyártására képes, ez a mennyiség ötezer tonnával több a korábbinál. Az üzemben sokféle szög készül: méretben az 1,2 milliméter vastag és 16 milliméter hosszú apró szögtől a 7 milliméter vastag, húsz centiméter hosszú szögóriásig. Az egyszerű huzalszögön kívül gyártanak bognárszöget, kárpitosszöget, kampósszöget, palaszöget, csavartszöget, patkószöget, öntödei szöget. Ezek közül sok közvetlen ipari felhasználásra készül, nem igényel különleges csomagolást. A vállalat kereskedelmi szakemberei azonban szeretnének új piacokat meghódítani, ezért gyártmányaik egy részét mostantól új, tetszetős csomagolásban kínálják. A salgótarjáni Centrum Áruházban májusban nagy sikert arattak a tíz-húszde- kás tételekben, műanyag dobozba csomagolt szögeik, a próbaként szállított ötezer látják el, a Népfrontnak is aktivistái adott esetben. Gondok időnként a többi tíz százailéknál jelentkeznek, személycserékkel törekszik a posta az időnként még jelentkező problémák megszüntetésére. Egy kérdésre adott válaszból kitűnik az is, hogy bár a kézbesítő munkája nehéz, felelősségteljes, de a két és fél—hatezer forintos kereset, hatnapos munkahetet napi négy — hat órával számolva, nem megvetendő, hiszen általában kiegészítő keresetről van szó. Ami a szekszárdi városi tömegközlékedést illeti, szép fejlődés történt 1962 óta. Ma 15 városi autóbusz van a megyeszékhelyen. A helyzet általában kielégítő, de megoldandó gond is akad még jócskán, A Volán Vállalat vezetésében megvan a jobbítás szándéka. doboz gyorsan elfogyott, ötezer doboz szög, a háztartásokban leggyakrabban használatos méretekben, az ország más üzleteibe is eljutott. Árusítani fogják a Salgótarjáni Kohászati Üzemek mintaboltjaiban, de a vállalat szeretné, ha a dobozolt szög eljutna az ország minden kis boltjába is. Ezenkívül a házi barkácsoláshoz szükséges szögfélékből kollekciót állítanak össze és ezeket — egy- és kétkilós tételben — rekeszekkel ellátott zárható műanyag dobozokban hozzák majd forgalomba; a műanyag dobozból kifogyó szög utántölthető. Jut a salgótarjáni szögből exportra is: a Szovjetunióba évente kétezer tonna szöget szállítanak, s megállapodásuk van egy francia céggel is, évi ezer tonna szög szállítására. Egy új termék további exportlehetőségekkel kecsegtet; ez a kalibrált, he- vederezett szög, amit az iparban — például a bútorgyártásban — szögbelövéshez használnak. Idei fejlesztésként várható: a 15-ös járat még az idén csuklós busz lesz. Az 1-es vonal néhány járata. Hosszúvölgyig fog közlekedni, az 5-ösé pedig Baranyavölgyig. Arra a javaslatra, hogy a hétvégi pihenőnapon sűrítse járatait a Volán, a vállalat igazgatója azt válaszolta, hogy a kérés jogos és intézkedést tesznek ennek érdekében. Elhangzott a felvetés, hogy a felemelt díjtételért az utazóközönség színvonalasabb szolgáltatást igényel. Noha óvatosan, de erre is ígéretet tett az igazgató. A vita végén Tolnai Ferenc, a szakmaközi bizottság elnöke úgy értékelte, hogy hasznos volt és várhatóan előrevivő lesz a két téma elemzése és a felvetett javaslatok a lakosság érdekeinek színvonalasabb érvényesítését szolgálják majd. Acéltanácsadó Az idén első alkalommal acéltanácsadó irodát nyit a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A diósgyőri nagyüzem, amely már több mint ezer acélfajtát gyárt, az új szolgáltatással a felhasználók eligazodását igyekszik megkönnyíteni. A diósgyőri kohászat egyébként az idén elsősorban korszerű nemesacélokat vonultat fel. A többi között bemutatja a járműipar számára kifejlesztett betétedzé- sű acélokat amelyből a világon ma a legkorszerűbbnek számító vasúti ütközők is készíthetők. Látható lesz a vásáron az a hatszögletű koracél, melyekből a Bakony Művek készíti a KLG gyújtógyertyák házát. Felsorakoztatja az új kombinált acélművében gyártott anyagait, kiállítja az orenburgi gázvezetéken is alkalmazott kovácsolt gyűrűket, bemutatja világszínvonalú húzott, hántolt, csiszolt acélkészítményeit és csavargyári termékeit. Sőt, még háztartási eszközöket — késeket, bicskákat — is. Szög műanyag dobozban „.. . tegyünk meg mindent, amit kell a nyugdíjasok érdekében, de ne „kiskorúsít- suk” ia nyugdíjasokat. Társadalmunk teljes értékű, megbecsülésre érdemes tagjai ők. akiknek érezniük kell, hogy a társadalomnak szüksége van rájuk.” (A XIII. kongresszus anyagából.) * Statisztikai adataink nincsenek arról, tapasztalataink annál inkább — ahogyan mindenkinek —, hogy a nagyszülők legtöbbje valamilyen formában segíti, támogatja gyerekeit, unokáit. Az idős emberek sezrényen utasítják vissza az ezért kapott elismerést, mivel a segítést a Világ legtermészetesebb dolgának tartják, s hi. vatkoznak a szülői szeretet- re meg arra, hogy „amíg én élek, a gyerekem gyerek marad. Számomra.” Velük beszélgetve konkrétan és átvitt értélemben is 'szó kerül Kiss József nők a száza d- forduló táján írt Anya című verséről, mely arról szól, hogy a fiú egy gonosz lányt szeret, s aki kéri, hogy a legény édesanyja szívét vigye eléje, akkor hozzá megy feleségül. A fiú megteszi, de útban a lány felé megbotlik és elesik. Ekkor megszólal az anya szíve: Megütötted magadat, fiam? Az anyai szeretetet gyakrabban emlegetjük, mint az apadt, pedig létezik az is, s keltő hőfokon ég. S hogy a segítő nagyapák nem találhatóak ezeken a hasábokon? Annak egy oka van mindösz. sze — s most visszautalunk sorozatunk első részére — a megkeresettek hiúságból nem vállalták a szereplést az öregek félcímet Viselő riportokban. És még egy aprócska megjegyzés: nem tudni miért használjuk előszeretettel az idős szót, amikor az öreg sokkal szebb, sokkal kifejezőbb. * Este hét óra felé mentünk a szekszárdi felsővárosi olvasó asszonyok klubjához. Mivel a „kulcsos” klubtag még nem érkezett meg, az utcán váltottunk szót. S tették ezt az asszonyok is. Angyal Ferencnél régről ismerjük, s ismerik a megyeszékhelyen nagyon sokan. Éveken át gépkocsiparkoló- őr volt:— Csodálkozik, hogy nyugdíjasként vállaltam? Kellett a pénz. S ha hiszi, ha nem, nyugdíjasként szedtem ösz- sze anyagilag magamat. Kap. tam a nyugdíjat, s a plusz munkáért a kiegészítőt... Négy gyerekem van. Három leány és egy fiú. A lányokat férjhez adtam, a fiam megnősült. .. Jutott is, ntem is. Pedig dolgoztam én az élétben. .. Már kilencévesen szedtem a markot a nagytar- l'ón. Télen meg eljártunk simítani. Nem volt virágos gyermekkorom. Szeretném, ha a hét unokámnak jobb lenne. Ahogy tudom, anyagilag is támogatom a családokat. Mert gyerekkorukban nem tudtam úgy adni nékik, ahogyan szerettem volna Próbálom most pótolni. Amikor adok, én vágyóik a legboldogabb. — Látogatják az unokák? — Hát persze! Meg én is megyek hozzájuk. Micsoda boldogság .amikor azt mondják: „Mama! Hoztad a pizsidet? És aludj mia itt!” — mondja Angyal Ferencné meghatottam, majd a nyaralásokról beszél: — A legkisebb lányom anyósa Pusztahencsén lakik. Nyaranta egy hónapra is elmegyek hozzá az unokákkal. Az egyik mama főz, a másik füröszti a gyerekeket. Kell ennél nagyöbb öröm? — Én megfogadtam, hogy rossz anyós nem leszek — mondja szerényen, ugyanakkor határozottan Kuczor Ferencné. — És sikerült? — Azt a menyem és a fiam mcs vb. Kuczor Ferencné és Angyal Ferencné (jobb oldalon) a klub előtt tudná megmondani igazán. De tény, hogy nagyon jól megvagyunk. Alkalmazkodunk egymáshoz, és szépen élünk. Tudja, együtt lakunk. Mi a férjemmel, s .a fiatalók a két kislánnyá), Adriennel és Szilviával. Én azt hiszem, hogy az élet úgy a legszebb, ha a szülők, gyerekek és unokák együtt élhetnek. Megoszlik a munka, az intéznivaló. — önnek nincs nyugdíja. Csak a férjének. S nyilván a „gyerekeket” lis támogatják, ha szükség van rá. Hogyan jönnék ki a pénzből? — Tény, hogy be kell osztani. De van egy ezer négyszögöles szőlőnk, ott megterem a hagyma, zöldség, s minden, ami a háztartásba kell... Szóval jól élünk. De ma mindenki sokkal jobban él, mint amikor mi fiatalok voltunk. És ezt nemcsak az anyagiakra értem. A lelkiekre is... Tavaly október 15-én ünnepeltük az 50. házassági évfordulónkat. Csodálatos ünnepséget rendeztek a gyerekek. Volt torta, hagy csokor piros rózsa... Ez a boldogság! — Én is együtt élek a lá- myoméfckdl az Előhegy utcában — mondja özvegy Taksonyi Jánosné. — Én csak akkor álltam munkába, amikor a férjem meghalt. Tíz évi munka után mentem nyugdíjba a DÉDÁSZ-tól. Minden hónapban 2250 forintot kapok. Ebből anyagilag nem tudom támogatni a lányomékat, habár ők ennek ellenkezőjét érzik. Tartunk állatokat, azokait én rendezem, meg a konyha is az én birodalmam. Bevásárolok, s megfőzök minden nap. Gyakran mondják a gyerekek, hogy „mama, hát miből futja ezekre a jó ételekre?” De Taksonyi Jánosne Füri Józsefne adnak is pénzt a konyhára, s ragaszkodnának ahhoz, hogy a nyugdíjamat magamra kŐItsem. — Rakosgatok belőle az utazásokra. Voltam már a klubbal Leningrádban, Velencében, Bulgáriában, Lengyelországban, Jugoszláviáiban, jártunk Drezdában, Munkácson, Ungváron... — A lányának pedig nem kell főznie, mosogatnia, amikor haza jön a munkából. Sőt, a kertben is sokat dolgozik a „mami”. — Nekem meg nem kell mosnom, mert rám is a lányom mos. Ez az ő reszortja. Én viszont kötök rendületlenül. — Egy télen tíz pulcsit is — nekik. — Mit főz szombaton? — Valami finomat. Olyankor mindig igyekszem a vöm kedvébe járni. Olyan jó, amikor dicséri az ételt! Nótával kezdjük, nótával folytatjuk és nótával fejezzük be a „beszélgetést” Füri Józsefnével, aki januárban ment nyugdíjba az Egészségügyi Szakközépiskolából, s hivatalsegédként — mint nyugdíjas — változatlanul ott dolgozik. — Nem panaszkodhatok — mondja. — Jó kis nyugdíjam van, s mégjobb fizetésem. — De hallgassa még meg az én nótámat. Az egyiket. Ezt az Ormánságból hoztam. Oda való vagyok: „... mert azt hiszed, kinek keze, a lelke is durva...” — és csodálatos tisztán cseng a dal, látszik, hogy örömét leli az éneklésben a mindig jókedvű fiatal nagymama. — Minek szomorkodni? Azzal nem segítünk a dolgokon — szögezi le, s máris sorolja unokáit, akikben any- nyi boldogságra lel: — Piroska tíz, Sándor kilenc, Zoltán hat, Lívia három éves. Gergő 15 hónapos, s most jön a hatódik. Egyébként három lányom van. Teljesen külön lakunk, de amikor tehetjük, együtt vagyunk. — Jót nevetett! — Mert eszembe jutott a kis Zolika, ö most első osztályos. A Garay iskolába jár, de annak a Béri Balogh utcai „részébe”. Minden nap úgy intézem a munkámat, hogy dél körül ott legyek, s átkísérjem a kórház előtt a túloldalra. Mindig veszek ne. ki valamit. Cukrot, kiflit. De adok a többi yyerkőonek is. Az én unokám meg olyan büszke, amikor azt mondják: „De jó mamád van neked, Paddi! Mert nekünk is hoz cukrot.” — Min tűnődik? — Azon, mint oly gyakran, hogy olyan jól szórakozunk itt a klubban. Pedig ennyi asszony mennyit tudna még otthon dolgozni. Nem is tudom, hányszor olvastam el Illyés Gyulának a Puszták népét. Hogy mennyit dolgoztak akkor az asszonyok. .. De most ez így van jól. Így szép az élet! — mondja, s fellapozva az újo- nan megjelent nótafüzetet, s búcsúzóul megajándékoz még egv szép dallal. (folytatjuk) V. Horváth Mária— Ihárosi Ibolya Fotó: Kapfinger András Következik: ök már megtették a magukét.
