Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
1985. április 11. NÉPÚJSÁG 5 Vetik a burgonyát a kiskertekben A megkésett tavasz miatt a házikertekben is a szokásosnál később kerül a földbe a vetőmag, a vetőgumó. Az elmúlt hét végén csaknem minden konyhakertben a helyére került a zöldségfélék vetőmagja, hajtatják a paprikát, a paradicsomot és a káposztaféléket. Most van a krumpliültetés ideje is. A nyolcvankét esztendős Treitz Henrik nyugdíjas erdészeti dolgozó, aki Mórágyon él, éppen ezt a munkát végzi. T avaszi A fák és bokrok ültetésének legjobb ideje az ősz, de körültekintően és gondosan végezve a tavaszi telepítés is hasonlóan eredményes lehet. Fontos, hogy kora tavasszal, a fagyok elmúltával ültessünk. Az új telepítés öntözésére, különösen száraz tavaszban, különösen ügyeljünk. Gyümölcs- és díszfáinknak legalább 100x100 cm alapterületű, és 80 cm mély gödröt ássunk. Gyümölcs- és dísz- bokraink 60x60, a szőlő 60x60 alapterületű és 70 centiméter mély gödröt igényel. Ásáskor az első két ásónyom földjét (a feltalajt) az egyik oldalra halmozzuk. A mélyebb rétegek földjét (az altalajt) a másik oldalra tegyük. Közben minden szeny- nyező anyagot, gyökérmaradványt, gyomot távolítsunk el a talajból. A fák egyenletes és jó fejlődésének alapvető feltétele a trágyázás. E célra leginkább a komposztált, tiszta kerti hulladékot, vagy a földdé érett istállótrágyát ajánljuk, amelyekből 20—30 centiméter vastagon terítsük meg a gödör alját. A talajélet serkentése érdekében célszerű, ha a felső rétegben egyenleültetés tesen elosztva Cofuna vagy Szuperkomposzt nevű bioaktiv humusztrágyát is elkeverünk, 0,5—1 kilogrammnyi mennyiségben. Ha szerves trágyánk nincs, (vagy csak nagyon kevés), akkor az ültetőgödör megtöltésére szánt talajba fél-egy kilogrammnyi vegyes műtrágyát keverjünk el jó alaposan, és úgy töltsük vissza. Az ültetendő fa vagy bokor gyökerén a lehető legkisebb sebet ejtsük. Előkészítéskor csak az elhalt, roncsolt gyökérrészeket metsz- szük vissza az ép, egészséges részig. A szőlőoltvány előkészítésekor a legalsó szár- csomóból fejlődő talpgyökereket 10—12 centiméterre, a fölötte lévő szárcsomókból képződő oldalgyökereket pedig egy-két centiméterre vágjuk vissza. Tavasszal elmaradhatalan a szőlőoltványok áztatása ültetés előtt. Ezt két napig végezzük úgy, hogy a víz az oltványok kétharmadát lepje el. A gyökérpépezésnek tavaszi ültetéskor különösen nagy jelentősége van. Ehhez ássunk külön egy akkora gödröt, hogy a legerősebb csemete gyökérzete is kényelmesen beleférjen. Az agyagos altalajból vegyünk 3—4 lapáttal, és a gödörben elterítve víz hozzáadásával készítsünk pépet. Ebbe célszerű 40—50 gramm Basamid G talajfertőtlenítő szert is elkevernünk. Az előkészített szaporítóanyagot mártsuk meg a pépben, úgy hogy bevonja az egész gyökérzetet. Ültetéskor az előkészített gödör földjéből csak any- nyit vegyünk ki, hogy a gyökérzet visszagyűrődés nélkül, kényelmesen beleférjen. A fákat és cserjéket olyan mélyre tegyük, amilyen mélyen a faiskolában voltak. Az oltványok gyökérnyaka (az oltásforradás helye) 2—3 centiméterrel a talajfelszín -fölött legyen. Ügyeljünk, hogy a fácska függőlegesen álljon. A szőlőoltványt is úgy tegyük a talajba, hogy a talpgyökerek ne hajoljanak visz- sza. Az oltásforradás helye ez esetben is 2—3 centiméterrel kerüljön a felszín fölé. Fontos, hogy a tavaszi ültetést azonnal, bőven és alaposan öntözzük be. Növényenként 20—30 liter vízzel iszapoljuk be a talajt, de most — mert alaposan átázott — ne tapossuk meg. A beöntözött szőlőoltványok fölött a földet 10—20 centiméterre földhalommal takarjuk. Kistermelők figyelem! A Szekszárdi Húsipari Vállalat és a Hungahib Sertéshústermelési Rendszer ISMÉTELTEN MEGRENDEZI TENYÉSZSERTÉS-BÖRZÉJÉT a szekszárdi vásártéren, 1985. április 14-én reggel 8 órától. ELADÁSRA KERÜLNEK: Magyar nagyfehér, Magyar lapály, Hungahib 39, Hungahib 50 fajtájú tenyészkanok 6 000 Ft/db egységáron és Hungahib F-l. fajtájú szűz kocasüldők 4 200 Ft/db egységáron. MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓT, ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁR A RENDEZŐSÉG (304) Könyvajánlat Miért énekei a fülemüle? Nem vagyok etológus — írja előszavában Schmidt Egon. a szerző —, de gyermekkorom óta érdekel az állatok, elsősorban a madarak viselkedése. Jól emlékszem, órákat töltöttem azzal, hogy meglessem, miként építi ágvilla alá font művészi otthonét a sárgarigó, hogyan udvarol párjának a szép hangú vadgerle. Azt hiszem, hasonló emlékünk, vagy élményünk mindannyiunknak van, akik csak kicsit is szeretjük a madarakat, és szívesen gyönyörködünk bennük kirándulásaink során. Bár messze nem kell mennünk, hogy viselkedésükről valamiféle képet kapjunk, hiszen naponta az utcát járva, ott ugrálnak, sétálnak lábunk előtt, vagy rebbennek szét a száguldó autók elől. Ez már szinte természetes, s eszünkbe sem jut, hogy hosz- szabb ideig rájuk figyeljünk. Pedig viselkedésüket tanulmányozva, igen sok érdekes — fajra jellemző, de azon belül nagyon egyéni — tulajdonságukat fedezhetjük fel. Az egyszerűbb, könnyen megfigyelhető viselkedésmódokra hívja fel figyelmünket a szerző, s elmondja, milyen környezeti (vagy belső) változásokra reagálnak így az állatok, mire következtethetünk ezekből, esetleg mit kell tennünk. A szőlőlevélatka elleni védekezés lehetőségei Ez a szabad szemmel nem látható szőlőkártevő az utóbbi 3 évben a számukra kedvezően alakuló életfeltételek között mind nagyobb teret nyert) így szőlőültetvényeinkben is mind nagyobb gondot okoz. Megjelentek a szőlőlevél- aitkák a házi kertekben, hétvégi üdülőtelkeken, de károsításuk főleg az árutermelő intenzív művelésű kis- és nagyüzemi szőlőültetvényekben jelentős. Jó évük volt 1984-ben is Az elmúlt év kedvező volt a szőlőlevélatkáknak, mert a tavaszi időjárás segítette fejlődésüket, a nyár kedvezett szaporodásuknak, károsításuknak. Életmódjuk rendkívül változatos. Mivel testük igen kicsiny, és egész életük rejtve marad, kártételüket gyakran más okokra vezetik visz- sza (pl. fertőző vírusos leromlás). A kedvező időjárási tényezők mellett az intenzív növénytáplálás az atkák nagymérvű szaporodásához és elterjedéséhez vezetett. A gyakorlatban sokszor túlzott mértékben használt rovarölő szeres (elsősorban a foszforsav-észteres) kezelések hatására az atkák túl- szaporodását szabályozó hasznos élőlények (parazita és ragadozó rovarok) elpusztulnak és ezzel szabad tér nyílik az atkák korlátlan szaporodása előtt. Kedvező körülmények között gyorsan, szinte robbanásszerűen szaporodnak. Megyénkben átlag 4—8 nemzedékük fejlődik. A meleg, száraz időjárás (30 °C körüli hőmérséklet és 35—55 szá- zalékos relatív páratartalom) nagyban segíti fejlődésüket. A szekszárdi borvidék ültetvényeiben előzetesen (február-márciusban) megvizsgált levélatka-fertőzötrtség a több napig tartó —20 °C körüli hőmérséklet ellenére sem mondható alacsonynak. Ahol előző évben is erős károsítás alakult ki, az első két rügyben átlagban 50—60 db áttelelő imágót találtunk (az egyedek azon rügyekben is aktívak voltak, ahol a vesz- szőelfagyás 100%-os volt.) Szőlőben a szőlőlevélatka a legjelentősebb károsító faj. A kéreg alatt, vagy a rügyekben telelt át, a tavaszi melegben és magas napsütéses óraszám esetén a rügyek pikkelylevelei alá vándorol. Kártétele nyomán a tőke alsó felétől felfelé haladva a levelek barnára színeződnek, tűszúrásszerű szívásnyomok láthatók, és — erős fertőzés esetén — idő előtt lehullanak. Speciális szerekkel A fertőzés ■ korai felismerése döntő a védekezés szempontjából. Ehhez a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás nyújt segítséget. A védekezés akkor a leghatásosabb, ha korán felismertük a kártevőt és az első 2—3 permetezéssel (kis- leveles állapotig) meg tudjuk állítani felszaporodásukat, és a kártételt. Rügyfakadás előtt lemosó permetezéssel (Novenda 2 százalékos oldatával) a levél- atkákon kívül más kártevők, illetve kórokozók áttelelő képletei ellen is eredményt érhetünk el. Az eredmény annál hatékonyabb, minél közelebb végezzük a permetezést a szőlőrügypattanás fenológiai állapotához. Jó eredményt érhetünk el rügypattanáskor az ásványolajtartalmú Ágról 2 százalékos felhasználásával. A tavaszi időszak növényvédő szereinek egy része (Bi 58 EC, kéntartalmú szerek) atkagyérítő hatással is rendelkeznek., Csak önmagukban azonban gyakran nem adnak megfelelő eredményt, ezért speciális szert kell használnunk. A szőlő 2—3 leveles állapotában MITAC-20 EC-vel (0,2—0,3 százalékos) eredményesen permetezhetünk. A szekszárdi borvidéken nagy területen észlelhető a mészklórózis következtében kialakuló sárgulás a szőlőtőkéken. A vizsgálatok eredménye alapján a Seguestren 330 FE-vel a hajtások 20 centiméteres nagyságától számítva négyszeri kezeléssel a tápanyaghiány megszüntethető. A Seguestren 330 FE, mint keserűsó fáplálkozás- gáitló, így a szőlőlevélatka sokkal alacsonyabb százalékban károsít az e szerrel kezelt tőkéken. A permetezéseknél ügyeljünk, hogy a permetlé a lombfelület egészét egyenletesen fedje, — különösen a levelek fonákát. Petter László Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Szekszárd Eg az erdő, pusztul természet Égig érő füstfelhő, hatalmas lángok, ropogás jelzi, hogy az erdő ég! Vijjogó tűzoltókocsikból sisakos tűzoltók ugrálnak ki. Pattognak a vezényszavak: „sugarat szerelj! ... a szomszédságtól és a község lakosságától segítséget kérni ... kéziszerszámokat, fűrészmotort előkészíteni!" Megkezdődik a kilátástalannak tűnő küzdelem. Elképesztő a látvány. Madárcsapat száll fel, de néhány másodpercen belül égve, élettelenül hullanak a földre. Amott őzek menekülnek. Köztük kettőnek is lángol a háta. Nem is bírják soká. szinte emberi hangon sírva rogynak össze. Kormos minden, lángol még a levegő is. A tűzoltók alig ismerik meg egymást a rájuk rakódó koromtól. „A tűzvédő nyiladéknál védősávot létesítünk” — adja ki a parancsot a tűzoltást irányító tiszt. Kevés az erőnk, csak jönne már a segítség — gondolja magában. Ilyenkor sok ember kellene kéziszerszámokkal. A honvédségi erők biztosan jönnek, de a falu mozdul-e? Törvény írja elő, hogy az erdőtűz oltásában a helyi tanács mozgósítására mindenki köteles részt venni. Elsősorban az övék az erdő, a községet körülvevő zöld övezet. A lángoló szörnyeteg — mintha e kérdésre gúnyosan röhögne — a nyolc, tíz méter magas fenyőcsoportot támadja meg. Fekete facsonkok meredeznek az ég felé — mintha könyörögnének — mentsétek a még nem égőket. A madárfészkeket és bennük a kis fiókákat. A néhány hetes nyulakat. Az alig pár napos szarvasborjút, a megannyi fácánt, foglyot és mókust. Menekül aki tud. De aki nem ...? özanya pusztul el, mert nem hagyja ott gyermekét. Hol a község? Itt van alig három kilométerre. Miért nem jönnek segíteni az emberek? Válaszul újabb tűzoltóautó és a honvédség készenléti szakasza érkezik. Csatárláncba fejlődnek, lapátokkal ássák az avart. Fűrészmotorral döntik a tűz útjában lévő fákat, hogy bővítsék a nyiladékot. Vízsugarakkal locsolják a területet, bízva abban, hogy sikerül megállítani a pusztítást. És sikerült. A megtisztított és megöntözött területen nem tudott a tűz tovább menni a következő erdősávra. Még füstölög ugyan, de alábbhagyott a lángolás. A két parancsnok — tűzoltó és honvéd — kezetfognak. „A község nevében is köszönöm a segítséget” — mondja a tűzoltó. — Százhúsz hektár volt veszélyben és kb. 20 hektár semmisült meg, hála a tűzoltók és honvédek hősies helytállásának — mondja az erdész. A látvány lehangoló. Sötét minden. Elpusztult állatok tetemei vádolják a tettest. Ki és hogyan idézte elő ezt a borzalmat, majd a vizsgálat kideríti. Az okok egyszerűek: eldobott égő gyufa vagy cigaretta, a hétvégi telken végzett szabálytalan gazégetés, kirándulók által rakott és ott hagyott tűz, vonat-, vagy gépkocsiablakon hanyagul kidobott égő cigaretta is meg- gyújthatta az út menti száraz avart, ahonnét — mivel védőszántás nem volt — átterjedt az erdőre. Mindezek mögött azonban megtalálható az emberi gondatlanság. Hol történt az eset, nem fontos, mert az országban keletkezett közel ezer erdőtűz közül sok helyen előfordulhatott. A tanulság a fontos. Gondoljuk meg, mielőtt valamit cselekszünk.-Legyen intő példa a leírt eset. Mindenkor védenünk kell erdeinketl Különösen tegyük ezt most, az erdők évében. —i —n Szívásnyomok a levélen
