Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
V ‘ 2 Képújság 1985. április 10. Katonai hatalomátvétel után PANORÁMA Franciaország Szudánban már nem sztrájkolnak A szudáni főváros lakossága tüntetésén támogatásáról biztosította az új vezetést. (Telefotó) Keddre virradóra harmincegy szudáni szakmai szervezet, amely sztrájkok sorozatával és tüntetésekkel előkészítette, Dzsaafar Nimeri megbuktatását, véget vetett az általános sztrájknak. A szakszervezeti vezérkar személyesen Szavar el-Da- hab altábornaggyal, Nimeri utódjával tanácskozott. Állítólag ígéretet kapott arra, hogy a hadügyminiszter és az általa irányított öttagú katonai junta hamarosan polgári vezetésnek adja át a hatalmat. Előző nap Egyiptomban, amely Nimerinek menedéket adott, híre ment, hogy az 55 éves volt elnök szívrohamot kapott és emiatt kórházba szállították. Később azt közölték egyiptomi részről, hogy Nimeri Csak kivizsgálásra szorul, de nem jelentették be, hogy hol tartózkodik. Az egyiptomi televízió hétfőn este sugározta az első filmfelvételeket a Nimeri bukásának örvendező Kar- túmról. Egyiptomnak 1976 óta katonai, 1982 óta pedig egyesülési szerződése van Szudánnal annak az alapján, hogy — mint az utóbbi napokban többször megfogalmazták — „a Nílusvölgyi népeket örökkön tartó vérségi és sorsközösság fűzi össze”. A szudáni állapotok nem voltak az egyiptomi vezetés Kedden a Parlamentben — Pesta László elnökletével — ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A testület az Országos Tervhivatal és a Maínyére, bár Kaira váltig hangoztatta szolidaritását Ni- merivel. A szudáni hírügynökség szerint nyolcán vesztették életüket a „népi fölkelésben”. A beszámolóból nem egyértelmű, hogy a haláleseték a katonai hatalomátvétel alatt, vagy pedig az azt megelőző napok összecsapásai során következtek-e be. Az eddigi jelentések „vértelen puccs- ról” szóltak. Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy az Egyesült Államok minden további nélkül folyósítani foggyar Tudományos Akadémia tervezete alapján megvitatta a szociálpolitika hosszú távú és a hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozó fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Az írásos előja Szudánnak azt a hatvan- hétmillió dolláros gazdasági segélyt, amit még Dzsaafar Nimerinek , ígértek meg az elmúlt héten Washingtonban. Bernard Kalb külügyi szóvivő úgy nyilatkozott, hogy az új szudáni kormányzat elismerése nem kérdéses, mindazonáltal még „korai volna részletesen értékelni az új vezetés politikai orientációját”. A The Washington Post hétfői számában úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államok számára „nem feltétlenül rossz dolog” a szudáni változás. terjesztéshez Hoós János, országos tervhivatali államtitkár és Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese fűzött szóbeli kiegészítést. (MTI) BUDAPEST Az Elnöki Tanács Koren Emil esperesnek, az állam és, az evangélikus egyház közötti jó viszony munkálásá- ban kifejtett eredményes tevékenysége elismerésül, 70. születésnapja és nyugalomba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kedden adta át. MOSZKVA Egyesíteni kell világunk minden haladó erőjét a békéért, a nukleáris háború fenyegetése ellen vívott küzdelemben — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottsága abban az üzenetben, amelyet a fasizmus fölött aratott győzelem negyvenedik évfordulója kapcsán Moszkvában megrendezett tudományos konferencia résztvevőinek küldött. A tudományos fórum kedden kezdődött meg Moszkvában. Munkájában a szocialista országokból, az Amerikai Egyesült Államokból, Franciaországból, Nagy- Britanniából és más országokból érkezett vendégek vesznek részt. GENF Az atom- és űrfegyverekkel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások keretében kedden Genf ben a kozmikus fegyverzettel foglalkozó munkacsoport tartott ülést. NEW YORK Az indiai kormány hétfőn kártérítési keresetet nyújtott be New Yorkban az Union Carbide arhenikai vegyipari vállalat ellen a bhopali gáz- szivárgás okozta katasztrófa ügyében. A kereset a halálos áldozatok számát 1700- ban, a sérültek számát mintegy kétszázezerben jelölte meg. Az országgyűlés szociális és egészségügyi „Arányos” viták A szocialista kormányzat legutóbbi döntése, az arányos megyei választási rendszer bevezetése nemcsak az ellenzék tiltakozását váltotta ki, de a kormánypártot is megosztotta. Michel Rocard, az 1981-ben államfővé választott Francois Mitterrand régi riválisa, tiltakozásul vette a kalapját és leköszönt a kormányban viselt mezőgazdasági miniszteri tisztségéről. Miért a felzúdulás? Voltaképpen nem kevesebbről van szó, mint hogy a* francia államéletet 1958 óta meghatározó „működési szabályzatot” dobja sutba döntésével a szocialista párt. A választókörzetenkénti, kétfordulós, többségi szisztéma ugyanis immár több mint negyedszázaída szilárd parlamenti többséget biztosított a mindenkori elnök pártjának. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy az a párt, amely a legerősebb, s amely a szavazás második fordulójában a legnagyobb vonzerővel rendelkezett, tényleges szavazati arányánál sokkal nagyobb képviseletet szerezzen a nemzetgyűlésben. Hogyan érte ezt el? Az ország területét választókörzetekre osztották, s mindegyikük csak egy képviselőt küldött a nemzetgyűlésbe. Az első fordulóban az győzhetett, aki megszerezte a szavazatok abszolút többségét, a leadott voksok felénél többet. Ha ilyen nem volt, a második fordulóban már a viszonylagos többség is megfelelt. Éppen ezért a második fordulóra rendszerint összefogott mind a jobboldal, mind a baloldal: mindkét táborban csak az a képviselő maradt versenyben, aki a legjobb eredményt érte el az első fordulóban. Könnyű belátni: így a legerősebb párt végül is sokkal több szavazatot kapott, mint amennyi a saját híveinek száma. A jelenlegi politikai hangulatban azonban az eddigi választási rendszer valószínűleg éppen azzal az eredménnyel járna a jövő évi nemzetgyűlési választásokon, hogy nagy többséget biztosítana a jobboldalnak a parlamentben, holott az államfői tisztséget betöltő Francois Mitterrand mandátuma 1988-ig szól. Ráadásul szilárd egységbe forrasztaná ez a rendszer a jelenlegi jobboldali ellenzéket, annak ellenére, hogy annak „mérsékelt” többségét megosztja három vezéralakjának vetélkedése, és az is, hogy e „klasszikus jobboldali” szavazótábor idegenkedik a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal való paktá- lástól. Ebben a helyzetben az arányos választási rendszerhez való visszatérés csökkentheti a jobboldal (jelenlegi megítélés szerint várható) 1986-os parlamenti sikerét, még akkor is, ha a megyei arányos (listás) választások is a nagyob pártoknak kedveznek. Másrészt meg is oszthatja a jobboldal különben vegyes táborát, ami egyes számítások szerint lehetővé tenné Mitterrand elnök számára, hogy végül is középpárti politikust nevezzen ki a kormány élére, így keresve új szövetségest szocialistáinak. Az érem másik oldala azonban az, hogy az úi választási rendszer feláldozza az V. Köztársaság egyik legfontosabb vívmányát, az intézményrendszer, a kormányzás stabilitását. 1945 után 1958-ig, egy-egy kormány élettartama alig valamivel haladta meg a hat hónapot, az V. Köztársaságban viszont több mint negyedszázad alatt csak négy államfő állt a kor- mányrúdnál. Igaz viszont, arra sem volt még példa, hogy az elnöki többség szembekerüljön a parlamenti többséggel — márpedig 1986-ban éppen ez történhet meg. A választási reform ennek az ütközésnek a hevességét tompíthatná az Elysée-palota számításai szerint. V. D. India, 1985 I I. Mr. Clean feladatai A lehető legjobbkor érkeztél — dicsérték szerencsémet újdonsült új-delhi ismerőseim, barátaim. Indiában ilyenkor a legoptimálisabb az időjárás. Még néhány hét, és a hőmérő higanyszála napközben már túl magasra kúszik, aztán pedig jön a monszunperiódus, a maga özönvízszerű esőzéseivel. A kémügy hatása A helyszínen töltött néhány hét után úgy tűnik, 1985 télutója-tavaszelője nemcsak meteorológiailag, hanem politikailag is meleg , évszak Indiában. Mégsem azonosítható a tavalyi, véres, tragikus eseményekkel teli esztendő forró időszakaival, azokon — szerencsére — túljutott az ország. Most inkább a közélet, a parlamenti gépezet kapcsolt nagyobb sebességre, megélénkült a törvényhozásban folyó munka. Nem kis vihart kavart a kinntartózkodásom idején tetőző, hírhedtté vált kémbotrány is. Konkrétumot, részletes nyomozati eredményt a leleplezések kényes természetéből következően érthetően keveset hoztak nyilvánosságra, inkább a találgatások és vádaskodások domináltak. Egy érdekes vonása mindazonáltal akadt a sorozatos leleplezéseknek. Az, hogy bár az információk kiszivárogta- tói a jelek szerint nemegyszer magas rangú minisztériumi alkalmazottak vagy a kormányzó Nemzeti Kongresszus Párthoz (NKP—I) közelálló politikai személyiségek voltak, a botrány mégsem volt negatív hatással a miniszterelnöki posztot hivatalosan az év eleje óta betöltő Radzsiv Gandhi pozícióira. Sőt, amennyire azt lemérni lehetett, az emberek értékelték azt a határozottságot és szigort, amellyel az új kormányfő az ügy felderítéséhez fogott. Űj-delhi beszélgetéseim egyébként jórészt ugyancsak a fiatal miniszterelnök személye körül forogtak. Indiai politikai körökben ugyanis (mostanában arrav irányult a legélénkebb figyelem, hogyan tud megbirkózni bonyolult teendőivel a hatalmas délázsiai ország élére került alig 40 éves Radzsiv? Hogyan tudja beváltani ígéreteit elődje, édesanyja, a tavaly októberben meggyilkolt Indira Gandhi irányvonalának folytatásáról, s ugyanakkor az elkerülhetetlen változások, nehezen odázható gazdasági-társadalmi reformok végrehajtásáról? Pandzsábi patthelyzet Hogy Radzsiv Gandhi feladata nem egyszerű, azt aligha vitatja bárki. India, bár napjainkban már a világ hetedik ipari hatalma, ma is az elmaradottság számtalan nyűgével küzd. 700 millió fölött járó lakosságának legalább a fele gyötrő szegénységben él. A pusztító éhínségek korán ugyan túljutottak, de a mezőgazdaság termékenysége változatlanul igen alacsony. A művelés alá vonható területeket már nemigen lehet jelentősen növelni, így évről évre milliók áramlanak az amúgy is túlzsúfolt városokba, tovább súlyosbítva a kiterjedt nyomornegyedek közállapotait. Nincs előrelépés a demográfiai robbanás gondjainak leküzdésében. A gazdaság és az életszínvonal mellett a másik nagy problémakör, amely minden interjú és magánbeszélgetés során előkerült, az ország egységének kérdése. A belső feszültség a tavalyi csúcspont óta érezhetően csökkent, azt azonban senki nem tagadhatja, hogy a pandzsábi válság korántsem rendezett. A szikh vezetők egy része börtönben van, mások pedig elzárkóznak a kormány képviselőivel folytatandó tárgyalásoktól. Radzsiv Gandhi egyelőre egy háromtagú, miniszteri szintű bizottságot nevezett ki a békés, politikai megoldás lehetőségeinek kivizsgálására, ám komolyabb előrehaladásra mind ez f ideig nem került sor. Vagyis továbbra is fenyeget a terrorcselekmények kiújulása, katonaság állomásozik a szikh körzetekben. Nincs áttörés az északkeleti Asszámban, a másik elhúzódó krízis színihelyén sem. Itt a Bangladesből való tömeges illegális bevándorlás miatt kezdődtek évekkel ezelőtt tiltakozó megmozdulások. Az egyre súlyosabbá váló zavargások, a rendfenntartó erőkkel történt szaporodó összecsapások, a megismétlődő vérengzések miatt Alapvető gond a demográfiai robbanás. Szabadtéri családtervezési elő adás asszonyoknak A munkaerő olcsó... Jellegzetes életkép: egy kézi tar goncás Bombay utcáin India nagy léptekkel halad előre. Az óriási bhilai acél művek egyik létesítménye. Pandzsáb mellett ez volt a másik szövetségi állam, ahol nem szólították urnákhoz a szavazópolgárokat a karácsonykor rendezett általános választások során. Mégis, a helyzet talán nem olyan reménytelen, az érdekütközések nem annyira gyökeresek, mint a szikhek esetében. Ami a két konkrét válságterülettől immár elvonatkoztatva, az indiai tapasztalatok nyomán biztosnak tűnik, az az, hogy a Radzsiv-kormány szembe kell, hogy nézzen a központi kabinet és a szövetségi államok közti egészségesebb egyensúly kialakítása, a hatalom bizonyos fokú megosztása kényszerével. Erre utal a helyi, regionális pártok több körzetben megfigyelhető növekvő befolyása is. Plakáterdő a falakon Teendő, láthatjuk, akad bőven, legyen szó a gazdaság korszerűsítéséről, a köz- igazgatási reformról, az állami vállalatok tevékenységének javításáról, a gyilkos faji, vallási és nemzetiségi ellentétek csökkentéséről, a földkérdés és a népességszaporulat problémájának megoldásáról. Üj-Delhiben világosan érzékeltették, hogy egyelőre inkább a számtalan nehézség feltérképezésénél, a súlypontok kijelölésénél tartanak. Igaz, van már egy terület, ahol figyelemre méltó eredmények születtek: ez a korrupció elleni küzdelem. Sokatmondó már Radzsiv Gandhi beceneve is — úgy hívják: „Mr. Clean” (Mister Tiszta). A politikai összefonódások, a megvesztegetések elleni erőfeszítések elsősorban a választásokra történő jelölések során mutatkoztak meg; a jelentkezők eddig példa nélküli magas hányadának indulását a kongresz- szus párti vezetés nem hagyta jóvá, s jó néhány rangos politikus, szövetségi miniszter is a „kirostáltak” közé esett. A belpolitikai helyzet minden pártvetélkedés ellenére összehasonlíthatatlanul nyugodtabb, mint egy évvel ezelőtt. Az indiai összkép ezért úgy summázható, hogy bár a körülmények nem sokkal könnyebbek, a fiatal, dinamikus, tömegtámogatásra támaszkodó „Mr. Clean” mégis kedvezőbb pozícióban láthat hozzá feladatai végrehajtásához. SZEGŐ GÁBOR (Következik: 2. Külpolitikai körkép.)
