Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6. ^NÉPÚJSÁG 7 így könnyebb! Minden farint, minden segítség egy lépés... Ragyog a nap, csillog minden, kellemes szellő lengedez. Aki teheti, kimegy ilyenkor a szabadba. A kiskertbe vagy a parkba. Ezért érthető, hogy amikor a dombóvári vasútállomáson kerestük Ács Máriát, azt a választ kaptuk, hogy „biztosan a házához ment”. Ott is találjuk, a kis ikerépületnél. Kezében söprű, az udvaron rendezkedik, bár söprögetnivaló nemigen van. — Tenni-ven ni csak lehet — mondja, s közben invitál a majdnem kész házba, egy kis szemlére. Az épület első része egy másik családé, az sokkal jobb állapotban volt, mint annak idején Ács Máriáéké. Pontosabban az idős asszony házrésze — ha ugyan mondható annak — már alig tartotta magát. Anya és lánya egyetlen kis szobában lakott. Ott főztek, aludtak, tisztálkodtak, mostak ... — Lehetetlen körülmények között — szögezi le Mohai Tamás, dombóvári MÁV- üzemíőnökhelyettes. — Arra, hogy magunk erejéből átépíttessük, nem futotta ... Már teljesen kétségbe voltam esve — szomorodik el Ács Mária, de nyomban fel is derül az arca, mert így folytatja: — Gondoltam, bemegyek a főnökhöz panaszkodni. Hátha tudnak segíteni. Figyelmesen meghallgatott, s alig telt el néhány nap, szóltak is. Mondták, hogy a régi házat lebontják, újat építenek a helyére ... Hogy ez milyen érzés volt, arra nincsen 'szó... De kerüljenek beljebb. Csodálkoznak? Én is. Még mindig. Csináltak előszobát, konyhát, nézzék, milyen jó ez a kis kamra, mekkora a szoba, és még fürdőszoba is van. Viszont a víz nincs bent a házban, aminek okáról Vértesi János párttitkár beszél: Ács Mária az újjáépült háza bejáratánál — Nem lehetett megoldani. Ugyanis maga a szennyvízelvezetés is gondot jelent, aztán igen sokba is került volna. Viszont így is van azért egy külön helyiség a tisztálkodásra és a mosásra. — Ügy tudom, hogy a Pécsi Vasútigazgatóságtól hatvanezer forint kamatmentes kölcsönt kapott Ács Mária. Mire futotta ebből a pénzből? — Azt én pontosan nem tudom. Vértesi elvtárs kezeli a pénzt, a volt munkatársaim pedig sokat dolgoztak. Fizetnünk sem kellett ezért... Most még száradnak a falak, később folytatják a munkát. Ügy mondják, nyár végén már itt lakihatunk. — A KISZ-szervezetünk és a szocialista brigádok vállalták, hogy megépítik Mária néninek a házat — mondja Vértesi János. — Elég sok bontott anyagot használtunk fel, a régi vasúti épületekből. így eddig a kölcsönből mindösze harmincezret „költöttünk”. Tehát a másik harmincból befejezzük a házat: vissza van még a külső vakolás, a szoba és a többi helyiség padlóburkolása ... Aztán jöhet a berendezkedés, de ez már az anya és a leány feladata. — Még nem tudjuk pontosan, mi mindent veszünk. Csak nézelődünk az üzletekben és tervezgetünk ... Mert ugye, ez is kéne, meg az is... Ács Mária nyugdíjazása most van folyamatban. Június 1-én lesz harminc esztendeje, hogy takarítónőként helyezkedett el a MÁV dombóvári üzemfőnökségén. Ott, ahol a dologzók az elmúlt évben 37 ezer (!) órányi társadalmi munkát végeztek. Ahol a kollektíva összetart és mindig összefog. Ahol vállalták egy dolgozótárs házának újjáépítését, szombatonként és vasárnaponként. Az alapot egyetlen délután ásta ki az alkalmi munkabrigád: Harangozó László üzemfőnök, Mohai Tamás üzemfőnök-helyettes, Vértesi János párttitkár, Krommer Dénes KlSZ-tit- kár, Kovács Sándor szb-tit- kár és Kovács József vontatási vezető mérnök. * Néhány héttel ezelőtt — szombaton — kommunista műszakot tartottak a Dombóvári Kesztyűgyárban. Ezt megelőzően — régi szokásuk szerint — egy „vállalási ív” járta végig a kollektíva minden tagját. Ki-ki abba a rubrikába jegyezte a nevét, amelynek a címében foglaltatott az a cél, melyre a .műszakon befolyt keresetét legszívesebben ajánlaná. A „címek”: a városi kórház intenzív osztályának kialakítására, várospolitikai célok megvalósítására, a gyári lakásépítési kölcsön kiegészítésére, valamint más települések — ahol bedolgozó telepe van a gyárnak — támogatására. Érdemes a mini statisztikát nézegetni, hiszen a benne foglalt számok igen beszédesek. A legtöbben — kétszázhúszan — az intenzív osztály létesítését támogatják, a második helyen pedig a lakásépítési támogatás szerepel. Ez utóbbi forma csupán tavaly óta él, akkor 6500 forinttal járultak hozzá a kommunista műszakban dolgozók munkatársaik lakástámogatásához. Idén ez az összeg már 21 700 forint, ami 115 dolgozó felajánlását jelenti. — Tavaly még e támogatás lényegét nem ismerték pontosan az emberek — mondja Kovácsné Gál Erzsébet párttitkár, majd hozzáfűzi: — Nem magyaráztuk meg kellően a dolgot, így többen azt hitték, hogy a város lakásfejlesztéséhez járulunk hozzá, pedig mi a saját dolgozóinkat támogatjuk. A gyár lakástámogatási alapja idén 120 ezer forint, s ehhez jön hozzá a kommunista műszak e célra felajánlott összege. Magyarán: ha nem is jelentős ez az összeg első ránézésre, biztosan sokat jelent az építkező, illetve lakást vásároló családoknak, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy az igénylők között 120 vagy 140 ezer forint kölcsönt osztanak szét. — Minden forint számít olyankor — mondja határozottan Juhász Györgyné, aki férjével együtt a szabászaton dolgozik. Tavaly építkeztek, s mindketten húszhúszezer forint kölcsönt kaptak munkahelyüktől. S vajon a mostani kommunista műszak összegét illetően ők mire voksoltak? — Az intenzív osztályra — mondja a férj, aki kilenc éve dolgozik a kesztyűgyárban, (felesége pedig már 13 évet tudhat maga mögött). — Szóval úgy állapodtunk meg, hogy a mi brigádunk a kórház bővítésére ajánlja fel az összeget. Egyébként általában összeültek a szocialista brigádok, s a közös megállapodás döntötte el a szavazatokat. — Lakástámogatásra elsősorban azok szavaztak, — így a párttitkárnő — akiknek a brigádjából már építkezett valaki, hiszen a kollektíva közelről is látta, hogy micsoda terhet jelent egy családi ház „összehozása”, avagy mennyit kell spórolni, mire be tudtak fizetni a fiatal házaspárok egy lakásra. — Pillanatnyilag hat dolgozónknak van bent lakásigénylése — teszi hozzá Várai Árpádné műszaki vezető. — Ha teszem föl, idén hárman jutnák lakáshoz, valamilyen formában, s hárman igényelnek kölcsönt, akkor közel ötvenezer forint jut egy-egy családra. A kölcsönt kamatmentesen adjuk, sőt, a kezelési költséget is magára vállalja a vállalat. Kevés pénz, sok pénz? Néhány órás, vagy több órás segítség? Igaz, hogy nem mindegy. De az is igaz, hogy mindegyik egy-egy lépést jelent a lakáshoz jutáshoz. V. HORVÁTH MARIA Fotó: KAPFINGER ANDRÄS Esti séta Pest-Budán Tavasz köszöntő naplójegyzet Tavasz van. A régvárt napsugárzást egyetlen felhő sem zavarja. A 6-os számú fő- közlekedési úton Pest felé haladva autók, motorok hasítják a vizeket árasztó, utakat szárító tavaszi szelet. Dunaföldvár határában az elvillanó kép mintha negyven évvel ezelőttről elevenedne meg. Két lovával szám egy parasztember a völgyben. Az ekeszarvát alig tízéves fia tartja. Tőlük párszáz méterrel távol abh, a domb gerincén egy Rába-Steiger gép feszül győzedelmesen a csillogó tárcsák előtt... Pest-budai sétára tartunk, oda hívjuk az olvasót. A kőbányai Pataky István művelődési ház előcsarnokában Tolna megyei ismerősök, zött. Az ötödik esztendeje A népi együttesek esti bemutatójára húshagyati szokásokat az izményi székelyek, húsvétiakat, a váraljaiak üveges táncot, a bátaiak, a bogyiszlóiak pedig falujuk népszerű csárdásait hozták üdvözletként a legalább any- nyira nemzetközi, mint pesti közönségnek. A készülődés perceiben a csoportok a World Press Photo — sajtó fotókiállításának, a békéért síkraszálló fekete-fehér és színes fényképeivel ismerkedhetnek. Egyik földszinti teremben Kádár Gyula szíjgyártó, a népművészet mestere tart szakmai bemutatót, ékesen fényeskedő fonott lószerszámai, dísztárgyai köolvad egybe a három történelmi tavaszt ünneplő rendezvényekkel a budapesti tavaszi fesztivál színvonalasabbnál színvonalasabb eseménysorozata. A fesztiválra kezdettől fogva nem a megyék küldik népi együtteseiket, hanem a rendező szervek hívják meg őket. Itt lenni, szerepelni rangot, megbecsülést és felelősséget jelent. A zászlókkal lobogózott Pestről induljunk Budára. A Vár, a magyar főváros és vele együtt egy kicsit egész Magyarország szabadtéri múzeuma, ahol történelmünk korA bátai népi együttes tagjai fellépésre készülnek Finn amatőr táncosok szakainak emlékei, csaknem teljes folyamatossággal együtt, egyszerre szemlélhe- tők. Amint a Duna nemzeteket mos össze, úgy áradnak az angol, francia, német, orosz szavak egybefolyva a várpalota előtti teraszon. A Magyar Nemzeti Galériában A művészet szolgálatában címmel látható nagyszabású kiállítás. Az ország megyéinek múzeumaiból, képzőművészeti gyűjteményeiből a legreprezentánsabb darabok kerültek ide. A szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeum a legfrissebben restaurált XVII. századi festményeivel képviseli megyénket. Kötélgyártók, papucsosok, mézesbábosok, fazekasok, alkalmi rajzművészek kínálják portékáikat a sátálgatóknak. A Nemzeti Színház kamaraszínházában — a városban — John Murrel—Georges Wilson: Sarah, avagy a languszta sikolya című kétrészes játékában Psota Irén és Sin- kovits Imre formál kitűnő karaktereket. A Mátyás-templom gótikus ívei alatt a Liszt Ferenc kamarazenekar adja elő Bach III. brandenburgi versenyét, a d-moll kettősversenyt és a h-moll szvitet. Budapest vendégei szívük szerint válogathatnak az arcunkat megmutató programból, mígnem a budai hegyek mögöitt eltűnő Nap al- konyi, majd esti sötétséget húz a fővárosra. A Halász- bástyáról lepillantva Pest fényeiben nyoma sincs a 40 évvel ezelőtti félelemnek. A fesztivál eseményei a békét ünnepelték és a felszabadult ország negyvenedik tavaszát. DECSI KISS JÁNOS Fotó: Kapfinger András Juhászék tavaly negyvenezer forint vállalati kölcsönt kaptak Psota Irén mint Sarah Bernhardt nuuca Híjobun ciuti
