Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4. TÓIN* __ NÉPÚJSÁG 13 Negyedszer Mexikóért Magyarország-Ciprus 2-0 (0-0) Visszapillantás az úttörő-olimpiára A titkok nyomában Koós Károly, (szemben) a dombóváriak aranyérmes üd­vöskéje Kézilabda Serdüld Kupa Befejeződött a szekszárdi városi kézilabda-szövetség által rendezett Serdülő Kupa mérkőzéssorozat, amelyen négy fiú- és tizenegy lány­csapat szerepelt. Végeredmény: Lányok: 1. Szekszárd I., 2. Tolna, 3. Du- naföldvár, 4. Szekszárd II., 5. Nagymányok, 6. Zomba, 7. Tamási I., 8. Szedres. 9. Szekszárd III., 10. Decs, 11. Tamási II. Fiúk: 1. Duna- földvár, 2. Szekszárd I., 3. Szedres, 4. Szekszárd II. A szervező bizottsáe különdíj- jal jutalmazta a legjobb ka­pust, a legjobb mezőnyjáté­kost és a legeredményesebb gólszerzőt. A gólkirályi címet Vida Valéria (Dunaföldvár) 64, il­letve Dér Benedek (Szek­szárd I.) 38 találatával nyerte el. A legjobb kapusnak Szi­geti Éva (Dunaföldvár) és Suhajda János (Dunaföldvár) bizonyult. A legjobb mezőny- játékos tiszteletdíját Nagy Csilla (Szekszárd I.) és Sa- wajcz Zsolt (Dunaföldvár) kapta. Sportműsor KÉZILABDA: Simontor- nyán 9 órától Sió Kupa női torna. KOSÁRLABDA: Szek­szárdon a tanítóképző fő­iskolában 8.30-kor megnyi­tó a Felszabadulási Kupa mini tornán. LABDARÚGÁS: Pakson barátságos nemzetközi mérkőzés: Paksi SE—IH Kartodelia Göteborg (svéd) 16 órakor. Sszekszárdon a városi sporttelepen 8.30-tó! foly­tatódik a Felszabadulási Kupa kispályás villámtor­na. SZABADIDŐS SPORT: Dombóvárott az ifjúsági sporttelepen és a tekecsar­nokban a megyei ifjúsági nap tömegsportversenyei. Röplabda A györkönyiek sikere Két tornán szerepeltek a györkönyi általános iskola úttörő leány röplabdázói. A székesfehérvári úttörőtorna második fordulójában két győzelem és egy szoros vere­ség után továbbra is a má­sodik helyen állnak Poór Jó­zsef testnevelő tanítványai. Rendkívül szép sikert ér­tek el a györkönyi röplabdá- sok a Pest megyei Röplabda Szövetség Budapesten rende­zett nemzetközi Pajtás Kupá­ján. A selejtezők során le­győzték a KSI és az Abony csapatát. A döntőben izgal­mas mérkőzésen, többször vesztett helyzetből fordítva nyertek a Budapesti Postás és az Érd ellen. Ezzel egy év­re a györkönyiek nyerték a Pajtás Kupát. Az egyéni dí­jak közül Rohn Anita kapta a legjobb előkészítő játékos­nak félajánlott különdíjat. Budapest, Rotterdam és Limásol után szerdán dél­után negyedszer állt ki a ré­gi nagy csaták hangulatát idéző Népstadionban a ma­gyar válogatott, hogy meg­küzdjön Mexikóért. A Ma­gyarországon először fellépő Ciprus válogatottja bezárkó­zott, a magyarok nyugodtak voltak. A norvég játékvezetői hármas (Halle, Aass, Press- berg) sípjelére így kezdtek a csapatok: Magyarország: Disztl P. — Sallai, Róth, Garaba, Varga — Kardos, Nagy, Détári — Bodonyi, Nyilasi, Esterházy. Ciprus: A Konsztandinu — C. Konsztandinu, M. Pand- zsarasz, Milamiliotisz, Kli- tosz — Marangosz, Cingisz, Jangudakisz, Karszerasz — Szavvidisz, Fotisz. A cipru­siak kezdtek, s nemcsak a labdát indították útjára, ha­nem egy furcsa taktikát is. Az első 45 percben ugyanis nem válogattak a védekezé­si eszközökben, roppant ke­A 82,5 kilogrammos súly­csoport olimpiai súlyemelő bajnoka és világcsúcstartója a 28 esztendős Jurij Varda­nyan tavaly második lett az év szovjet sportolója címért folytatott vetélkedésben. A legtöbb tíz versenyzőt hagyo­mányosan a legismertebb szovjet sportújságírók vá­lasztották meg. Bár Varda­nyan egyetlen egyszer sem volt az év sportolója, ennek ellenére különleges rekord­dal büszkélkedhet: 1978 óta hat alkalommal szerepelt az év legjobb tíz versenyzője között. Alekszandr Klaz, az APN tudósítója kérdezte meg Ju­rij Vardanyant: számított-e arra, hogy újra a legjobbak közé választják? — Ha részt vehettem volna a szavazásban, nem maga­mat jelölöm — válaszolta gondolkodás nélkül Varda­nyan. Jurijt régóta ismerem, és tudom, hogy igen szerény ember. Bár ez alkalommal a választ nemcsak természe­tes szerénysége diktálta. — Véleményem szerint az év sportolója csak olyan versenyző lehet, aki nemcsak egyetlen jelentős verseny­ben hozott kiemelkedő telje­sítményt, hanem valamennyi rangos versenyből győztes­ként került ki. A magam ré­széről sikertelennek tartom az Európa-bajnokságon el­ért eredményemet, ahol a második helyet szereztem meg. Elismerem, hogy a sza­vazás eredményének közzé­tételét megelőzően a sporto­lók körében is gyakori az esélylatolgatás. Én például biztos voltam a rúdugrás vi­lágcsúcstartójának, Szergej Bubkának a győzelmében, és nem tévedtem. Bár az is igaz, hogy a várnai „Barát­ság—84.” versenyen gyakor­latilag minden bejött, amit vártam magamtól. — Néhány mondatban ér­tékelje ezt a várnai szerep­lést. — Célom egy négy évvel korábbi siker megismétlése volt. Az 1980. évi Moszkvai Olimpiai Játékokhoz hason­lóan a „Barátság—84” ver­senyen sikerült felállítanom öt világrekordot, emellett az összetett eredményt tekint­ve öt kilogrammal megjaví­tottam a korábbi csúcsot. (Jurij Vardanyan világre­A női sakkvilágbajnoki zónaverseny negyedik for­dulójában a magyar játéko­sok eredményein kívül az alábbi játszmákat váltották: Bojadzsieva (bolgár)—Polih- roniade (román) 1:0, Vojszka (bolgár)—Eretova (csehszlo­ményen védték kapujuk elő­terét, teátrálisan feldobták magukat, a földön fetrengve húzták az időt. Sajnos, a norvég bíró „hálás partner” volt. Az első játékrészben a magyar oldalon nem lehe­tett játékmestert felfedezni, ebből adódóan kevés ötletes akciót láthatott az 55 ezres közönség. Szünet után Bodonyit Kip- rich váltotta fel, ez a csere jó húzásnak bizonyult. A 48. percben Kiprich Kardos fe­lé játszotta a labdát, a kö­zéppályás 15 méterről nagy erővel lőtt. Nyilasi az ötö­sön „beleszúrt” a labdába, ami a kapu közepébe pat­tant. 1-0. Ezután egyértelmű, de korántsem döntő és nem is eredményes fölénybe ke­rült a magyar együttes. A 66. percben Nyilasi elől so­dorták el a labdát a 11-es pontnál, majd a ciprusiak kapuvédője Détári 20 méte­res bombáját védte. A 69. percben Szavidisz keverte kordjai jelenleg a követke­zők: szakításban 182,5 kilo­gramm, lökésben 224 kilo­gramm, összetettben 405 ki­logramm). — Várnában a lökésben olyan súlyt — 230 kilogram­mot — próbált emelni, amely sokak szerint csak a jövő­ben lesz teljesíthető. Mi en­nek az oka? — Ez csak egy kísérlet volt, de a verseny lehetővé tette számomra. A bajnoki címet már megnyertem —. de ennél sokkal fontosabb, hogy nem tartottam ezt a súlyt fantasztikusnak. Mellre viszonylag könnyen felemel­tem, és ha egy kicsivel sze­rencsésebb vagyok, talán si­került volna tisztán kilök­nöm. Most ennek a súlynak az elérése a közvetlen célom, ugyanúgy mint szakításban a 185, összetettben pedig a 410—415 kilogramm. — Ha már a jövő rekord­jairól esett szó, szeretném megtudni, mi adhat új lökést a nehézatlétika további fej­lődésének? Ma már gyakorlatilag minden jelentősebb verse­nyen több világrekord is születik. Ugyanakkor minden szakember előtt világos, hogy a világ súlyemelői ma már olyan szintre jutottak. vák) 1:0, Szavova (bolgár)— Nutu (román) függő, Skace- likova (csehszlovák)—Brust- man (lengyel) 0:1, Wiese (lengyel)—Badulescu (ro­mán) függő, Jagodzinska (lengyel)—Modorova (cseh­meg a védőket, Disztl P. merész vetődéssel tisztázta a helyzetet. A 73. percben Es- terházyt Szökolai váltotta fel. A 82. percben az Ausztriá­ban „idegenlégióskodó” Szo- kolai biztosította be a ma­gyarok győzelmét. Détári jobb oldali szögletrúgásánál 13 méterről pontos fejessel a bal felső sarokba továbbí­totta a labdát. 2-0. A hajrá­ban a vendégek is kihasznál­ták mindkét cserelehetőségü­ket. A vártnál lényegesen na­gyobb és nehezebb csatában szerezte meg győzelmét vá­logatottunk. A közönség sok­szor elégedetlenkedett, de a végén megtapsolta a pályá­ról levonuló Mezey-legénysé- get, amely újabb két pont­jával őrzi listavezető helyét a VB-csoportban, s négy mérkőzés után továbbra is 100 százalékos teljesítmény­nyel dicsekedhet. A nagyon értékes győzelem egy lépés­sel közelebb hozta a mexi­kói reményeket. amikor az eredmények to­vábbi emelése érdekében valami újra van szükség. Személyes vélemény szerint ideje megváltoztatni az ext­raklasszisok edzési és felké­szítési módszereit. A szovjet válogatott jelenleg a legfon­tosabb versenyidőszakok­ban naponta két alkalom­mal két-, két és fél órás edzé­seket végez. Szerintem ez kevés, legalább négy edzés kellene naponta. — Így azonban az egész nap nem lenne elegendő! — Minden a megfelelő időbeosztástól függ, mindent meglehet oldani. A nehézat­létikától 28 esztendős korom­ra sem fáradtam el, meg­győződésem, hogy még távol­ról sem merítettem ki a ben­nem rejlő lehetőségeket. Ezt igyekszem majd bizonyí­tani az év négy legjelentő­sebb versenyén: a márciusi Barátság Kupán, a májusi Európa-bajnokságon. a szep­temberi világbajnokságon és — a számomra minden való­színűség szerint az utolsó fontos nemzetközi versenyen — a novemberi Világ Kupán. Valamennyi versenyen csak világcsúcsokkal nyerhe­tek. Hogy milyen eredmé­nyekkel, erre már megvan­nak az elképzeléseim. szlovák) függő, Angelova szabadnapos volt. Az élcsoport állása: Brust- man 3,5 pont, Nutu és Erens- ka 3-3 (1-1), Verőci és Bo­jadzsieva 3-3, Grosch 2,5, Vojszka 1,5, Szavova 1 (1), Angelova 1. Mivel is kezdhetném a visszatekintést egy úttörő­olimpiára? Kézenfekvő a válasz, a legfontosabbal: a versennyel. Talán kezdem mégis valamivel korábbról. 1980-ban éppen Dombóvá­rott volt egy tanácskozás, amely azt latolgatta: felke­rülhet-e az úttörő-olimpiák műsorára az ökölvívás. Nem káros-e a fiatalok szerveze­tére ez a sportág? Nem ne­héz kitalálni — mivel ez már a negyedik ilyen olimpia volt — úgy foglaltak állást a szakemberek, hogy nem. Érdekes talán ilyen szem­üvegen keresztül nézni a versenyt. Nos, amit szombaton és vasárnap láttunk, az azt bi­zonyítja, jól döntöttek. Egy kezemen megszámolhattam, hogy mennyi volt a meg­roggyanás, és még mindig kijövök az ötből, ha hozzá­veszem a döntő fölényeket is. Ez különösen akkor érde­kes, ha hozzáteszem azt is, talán ha két olyan eset volt, hogy az edzőnek — törülköző bedobásával — közbe kel­lett avatkozni. A sérülésekkel kapcsolat­ban is csupa „jó” dologról lehet beszámolni. A legsú­lyosabbnak az orrvérzés és a szájfelrepedés számított, ami egy ökölvívónak legfel­jebb csak kellemetlen. Most remek fordulat lenne, ha el­mondhatnám, hogy mindez a fejvédő használatának kö­szönhető. Csakhogy nem így van. Elvétve láthattunk olyan ökölvívót, aki fejvé­dőben bokszolt. Akkor hát mi a magyarázat? Talán az, amit már nagyon régóta mondanak az ökölvívó szakemberek: azt a verseny­zőt, aki erőnlétileg, techni­kailag, taktikailag, felkészül­ten lép a ringbe, nem érheti meglepetés. Vagy legalábbis nagyon ritkán. Márpedig az úttörő-olimpián az ország legjobb négy versenyzője küzdött minden súlycsoport­ban. Ez talán a titok nyitja. És mi lehet a négy dom­bóvári arany magyarázata? Beszélni kell róluk is. A Dombóvári Spartacus egy nem túl hálás, de legalábbis kevésbé látványos feladatot Elmaradt a várt nagy küz­delem az asztalitenisz világ- bajnokság csapatdöntőiben, nem akadt, aki ellent tudjon állni a kínai „labdaművé­szeknek”. A göteborgi Scan- dinavium sportcsarnok hét­ezres nézőserege csalódottan látta Appelgren, Waldner és Lindh alárendelt szerepét, a svédek még egy „becsület­győzelmet” sem szereztek, így a két évvel ezelőtti 5:l-es vereség után most 5:0-ra kaptak ki. Ugyanilyen esély­telenné vált a Koreai NDK női válogatottja, pedig itt játszott a VB csapatmérkő­zésein legjoban szereplő Li Bún Hűi, de 12 győzelem után Ho Cse-li megállította nagy sorozatában. A koreai kislány azzal vigasztalódott, hogy elnyerte a Jooa-AIPS vállalt az ökölvívásban: az utánpótlásnevelést. Évről év­re nevelik ki a tehetséges bokszolókat, akikkel először leginkább a Paksi SE NB II-ben szereplő csapatában találkozunk. És persze az út­törő, serdülő és ifjúsági korosztályos versenyeken. Ennek is megtalálhatjuk a magyarázatát. Talán nem té­vedek nagyot, ha azt mon­dom, úgy hívják: Lampert Gábor. Az ökölvívás meg­szállottja. Ha kell — az ököl­vívóknál gyakran szükség van rá —, kőkemény, szigorú, ha kell apaként bánik ver­senyzőivel, — nem egyet ru­házott már fel —, ha kell is­kolaigazgatónak könyörög, hogy engedjék el tanítványait a versenyekre. És még egy, ami nagyon fontos: Lampert Gábor nem várja meg, hogy egy-egy gyerek betévedjen az edzőterembe, hogy ökölvívó akar lenni. Állandóan tobo­rozni jár iskolákba, és nem­csak Dombóvárott. Az sem véletlen, hogy a legtöbb dom­bóvári ökölvívó úgy kezdi mondókáját, ha arról faggat­ják, hoy hogyan kezdett bok­szolni: „Volt egyszer az isko­lánkban Lampert Gabi bácsi toborozni...” Bizonyára en­nek is köze van ahhoz, hogy a Molnár György Általános Iskolában négy hazai ökölví­vó palántának is aranyérem került a nyakába. Nem szóltam még a rende­zésről. Ebben nincs semmi titok. Ez egyszerűen csak tö­kéletes volt. Most talán illő volna ezt alátámasztandó, né­hány példát felhoznom. Nem tudok. A jó dolgokat nehe­zebben veszi észre az ember. A hibák inkább szemet szúr­nak. Ilyennel viszont nem találkoztam. Majdnem megfeledkezem a közönségről. Pedig fősze­replők voltak. Ilyen biztatás­ban talán utoljára az 50-es években részesültek ökölví­vók, amikor még magasan volt az ázsiója ennek a sportágnak. Nem túlzás azt állítani, hogy részesei a dom­bóvári aranyaknak, sőt, nél­külük biztosan nem lett vol­na olyan feledhetetlen ez a két olimpiai nap. PUSKÁS IMRE különdíját, amelyet csapat- versenyekben legtöbb győzel­met elért játékosoknak írtak ki. Ebben Bátorfi Csilla első VB-fellépése alkalmával ötö­dik lett az elit mezőnyben. (A férfiaknál a lengyel Grubba volt a legjobb, 18 győzelem­mel, 7 vereséggel.) „Jobb volt a kínai csapat, nekünk most az maradt, hogy egyéniben és a párosban pró­báljunk javítani” — mondta Tomas Bemer, a svédek tár­gyilagos edzője. A férfiaknál tehát Kína. Svédország, Len­gyelország, Japán sorrend alakult ki, a magyar együttes a tizenharmadik. A nőknél Kína mögött a Koreai NDK, Dél-Korea, Hollandia, a Szovjetunió és Magyarország következett. Jurij Vardanyan: „Győztesként szeretném abbahagyni” Jurij Vardanyan olimpiai bajnok és világcsúcstartó a 82,5 kilogrammos súlycsoportban Tömör élmezőny Asztalitenisz VB

Next

/
Thumbnails
Contents