Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április 27. TOLNA \ _ Ir^PÜJSÁG 11 Huszadik századi grafikák magyar gyűjteményekben Pabio Picasso: Női fej profilban Marc Chagall: Akrobata Beavató Színház Zalaegerszegen Fiatal város Zalaegerszeg — negyven éve kisváros volt, ma megyeszékhely, hatvanezer lakossal. A lakók többsége nem itt született, a város vonzotta magához. Gyerekeik viszont már ide tartoznak. Akik ide települtek, fiatalon jötték ide, ezért Zalaegerszegen minden hatodik ember — gyerek. Tízezer gyerek, iskolás él a városban. Fiatal város fiatal színháza a Hevesii Sándor Színház. Jól tudták tapasztalt vezetői — elsősorban Ruszt József, a színház művészeti vezetője —, hogy elsődleges feladatuk: megnyerni közönségüket, s megteremteni jövendő közönségüket. Ezért létrehozták a ./beavató színház”-at. Minap vendég érkezett Zalaegerszegre, s egy járókelőtől megkérdezte: Hol van a színház? Mire az visszakérdezett: melyük? A központi színház — a színház épületében — populáris programot ad; kamaraszínházuk a városi művelődési központban van, ahol még ebben az évadban Katona József egy ismeretlen drámáját mutatják be, Spiró György átigazításában, és Brecht Húsvétja van műsoron. A Házi Színpad a nagyszínház második emeletén működik, míg a Beavató Színház a megyei művelődési és ifjúsági központban, Zalaegerszegen — és másutt, vendégszereplései során. Dr. Tucsni András technikai igazgató tájékoztat szándékaikról, a Beavató Színház immár több éves történetéről. — Három éve kezdtük el a beavató színházi előadásokat a Rómeó és Júliával. Célunk: bemutatni olyan klasz- szikus művöket, amelyeket elsősorban drámaként kell megismerniük a középiskolásoknak, s a kisebbeknek. Kötelező olvasmány helyett így születik színházi élmény. De nemcsak a diarabot játsszuk el; a beavatás azt jelenti, hogy a darab rendezője bevezeti az előadást, sőt, a drámai csomópontokon, jellemző pontokon leállítja, s segít felismerni a különböző drámai helyzeteket. A magyarázat nem zavaró, az előadás hangulatába hamar visz- szalendülnek a gyerekek. — Milyen előadások szerepelnek a repertoárban? — Shakespeare szerepel két drámával, a Rómeóval és az idén bemutatásra kerülő Vízkereszt vagy amit akar- tokkal.Szophoklész Antigonéja, Möllere Fösvénye, Vörösmarty Csongor és Tündéje mellett helyet kapott a Bánk bán, Katona József drámája, és ugyancsak az idén mutatjuk be Schiller Ármány és szerelem című drámáját. Bőhm György dramaturg veszi át a szót: — A következő évben aztán ismét elölről kezdjük a darabok műsorra tűzését, közben négy évfolyam végignézte az előadásokat. Évente kettő van általában műsoron, de mindegyiknek megmarad a díszlete, jelmeze, tehát készen várja a felújítást. — Hogyan szervezik meg a gyerekeket? Szülőkkel vagy iskolával érkeznek? — Egyre több szülő érkezik a gyerekekkel, de elsősorban az iskolára építünk — mondja Tucsni András. A mű főpróbájára meghívjuk a város magyartanárait, hogy lássák, mit kapnak a gyerekek, mire építhetnek a magyar órán. A magyartanár felkészültségétől függ az előadás hatása! Főképp, ami a befogadás teljességét és a tanulmányokba való beépítést jelenti. — Hol játszanak Zalaegerszegen kívül? — Négy kötelező tájhelyünk van: Nagykanizsa, Lenti, Keszthely, Zalaszentgrót. De bemutatkoztunk már Sopronban, Szombathelyen, sőt Budapesten is. Ez utóbbi fellépés nagyon tanulságos volt, ugyanis rá kellett jönnünk arra. hogy elsődleges a homogén, az azonos korú gyerekközönség. A rendező ugyanis nem választhatja külön a mondandóját, hogy a hatévesek a Rómeóban erre és erre figyeljenek, a tizenhatévesek pedig már a szerelmi drámát is felnőttként élhetik át. Minden korosztálynak mást kell kiemelni, másképp kell elővezetni. — Még egy nagyon fontos dolog — veszi át a szót ismét Bőhm György —, igyekszünk a színházi illemtannal is megismertetni az ifjú nézőket, hiszen a színházban Való viselkedést, a színházi szokásokat hol is sajátíthatnák el jobban, mint a Beavató Színházban, a beavatás ceremóniái során. TORDAY ALIZ Helytörténeti gyűjtemények, múzeumok Nagyszabású rendszerezőmunka kezdődött meg a közelmúltban a Központi Múzeumi Igazgatóságon. A dokumentációs és tájékoztatási osztály szakemberei a magyarországi múzeumok új címjegyzékének összeállításán dolgoznak. Részben könnyű, részben nagyon nehéz vállalkozásba fogtak. Megkönnyíti a dolgukat, hogy rendelkezésükre állnak korábbi kiadványok, hasonló katalógusok, s így az évszázados, vagy csak évtizedes múltú, de nagy hírű országos, megyei, táj- és városi múzeumok adatait jól ismerik. Bár ezek áttekintése sem egyszerű, van belőlük ugyanis vagy hatszáz. Félő, hogy a teljes katalógus elkészítése ma meghaladja erőiket, elsősorban a helytörténeti kutatás rendkívüli gazdagsága és ezzel összefüggésben a helytörténeti gyűjtemények sokasága miatt. Ezek múlt századi kezdeteit már jó ideje feltárta a kutatás. E kezdetet főként a várostörténeti kutatások jellemezték. Hivatásos régészek, történészek, muzeológusok és — már akkor is! — lelkes amatőrök, lokálpatrióták láttak hozzá, hogy gyűjtsék és megőrizzék az adott település történelmének írásos és tárgyi dokumentumait. Sok helyütt kis közösségek alakultak, rendszerint a múzeumok körül, s együttmunkál- kodásuk nyomán megsokasodtak az ünnepélyes hangulatú termekben kiállított céhes emlékek, viseletek, metszetek, bútorok, használati eszközök, önálló hely- történeti múzeumok is alakultak, s nem egy közülük, mint például az 1877-ben létesült tiszafüredi Kiss Pál, már az e század harmincasnegyvenes éveiben alapított kalocsai Viski Károly, vagy az orosházi Szántó Kovács Múzeum napjainkban is szolgálja eredeti célját. A mai gyűjtemények egyeneságú elődei, az 50-es években kezdenek a kiállítóhelyek színes palettáján feltünedezni. 1951- ben nyitja meg kapuit a pesterzsébeti és a vasvári gyűjtemény, 1952-ben az első falumúzeum, a pencil s rá két évre a második, a szegvári. A honismereti mozgalom, s részeként a helytörténeti gyűjtőmunka, a helytörténeti gyűjteményalapítás — bátran mondhatjuk — virágkora azonban a 60-as, 70-es évekhez, a Hazafias Népfront-mozgalom kiteljesedéséhez kötődik és tart mind a mai napig. Valóságos láz keríti hatalmába a falvakat, diákok és felnőttek százai járják a poros padlásokat* a színeket, és a valaha közönséges munkaeszköznek, majd kacatnak tekintett mángorlók, minták, rokkák hirtelen becses múzeumi tárggyá „lépnek elő”. És gombamód szaporodni kezdenek iskolai folyosókon, termekben, művelődési otthonok meghitt sarkában, tömegszervezeti székházakban, tanácsházá- kon, vagy éppen parasztházakban, önálló épületekben a szó szerint vett gyűjtemények, a tájházak, a falumúzeumok, az emlékszobák. Gyomron tájház, Albertirsán falumúzeum, a Borsod megyei Kupán hajdani iskolából átalakított tájmúzeum, Csengeren gyűjtemény, a Vas megyei Nemes- rempehollóson könyvtári sarok vall elmúlt korok történelméről és a ma emberének múlt- és lakóhelysze- retetéről. Valójában — hány helytörténeti kis és nagy gyűjtemény lehet országszerte? Ki tudja? Megbízható számadatot mondani még nem tudnak a szakemberek, de már jelentős lénést tettek, hogy egyszer majd a múzeumi MŰVÉSZET címjegyzék teljessé váljék. Számon tartják a működési engedély-kérelmeket karto- nozzák a lapok e vonatkozású híradásait, és jegyzik az országos múzeumi hálózatban tevékenykedő hivatásos muzeológusok jelentéseit. A szakemberek ugyanis erkölcsi kötelességüknek tekintik, hogy minden lehetséges módon és eszközzel segítsék a helytörténeti kutatást, a helyi múzeumokat. Egynémely gyűjtemény szervezetileg is kötődik a múzeumokhoz. A költségvetésből a /.kistestvérekhez” némi pénz is csordogál, épületfenntartásra, felújításra, állománygyarapításra, ennél is fontosabb azonban a szakmai tanács, irányítás. A mu- zeulógusok közreműködnek a tárgyak megőrzésében, a restaurálásban, tudományos igénnyel állítják össze kiállításra az anyagot, kiegészítik azt saját tárgyaikkal, cserekiállításokat rendeznek. A helytörténeti gyűjtemények többsége a tapasztalatok szerint saját települése tanácsának, művelődési igazgatásának felügyelete alatt tevékenykedik. A „nagy” múzeumok, a szakemberek egyáltalán nem tekintik ezeket másodrendűeknek. Tisztelettel viseltetnek minden, egyetemes mércével talán csekély, a helyi mércékkel mérten viszont nagybecsű kis kollekció, néhány vitrinre való emlék iránt is, mert az önmagán túlmutatva nemes érzéseket, szándékot, cselekvést takar. Deregán Gábor Régészeti ritkaságok Pécsett ókeresztény sírkamrákat és kápolnát tárnak fel Pécs új turistalátványossággal gazdagodik az ősszel: a Székesegyház előtti téren ókeresztény kápolna és sírkamra maradványait restaurálják és nyitják meg a nagy- közönség számára. A városnak ezen a részén több hasonló emléket tártak fel: néhány közülük már megtekinthető, másoknak a helyre- állítása a következő évtizedek feladata lesz. A szóban forgó sírkamra az ismert Séta téri vízlépcső helyreállításakor került elő 1975-ben. Az ásatások dr. Fülep Ferencnek, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának irányításával folytak. A lelet korát a 4—5. századra teszik, a hasonló hazai régészeti emlékek között is kiemelkedő jelentőségű. A kápolnához tartozó temetőben 36 sír került elő, s ez a mai ismereteink szerint túlságosan is nagy temető az egykori So- piane városának nagyságához képest. Magyarázat még nincs erre, csak különböző feltételezések. A Séta téren az eredeti római térszinten láthatók a kápolna kiásott és kipótolt alapfalai, az épület maga egyhaiós templom volt íves szentéllyel. Az utca szintje ma négy méterrel van magasabban. a falmaradványok fölé Bachmanm Zoltán építész tervei szerint ovális támfalrendszert és védőtetőt építenek. A környék parkosítva lesz, budafai mészkővel és kőpadokkal díszítve. Oldalt nyílik a fedett bejárat a sírkamrába. Tíz lépcső vezet le a kamra előterébe, ahol majd a város korabeli történetét megismertető kiállítás fogadja a látogatókat és az objektum 1:25 méretű modellje, amelyet a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán készítenek. Maga a sírkamra a laikus számára is érdekes látvány, a helyre- állítás folyamata, a megóvás módja pedig izgalmas vállalkozás és technikai érdekesség, nem új, de a hazai gyakorlatban ritkaságszámba menő megoldásokkal. A sírkamra falai mellől eltávolították a földet, föléje vasbeton boltíveket építettek a Bányászati Aknamélyítő Vállalat munkásai, de előbb ólommal az egészet elszigetelték a környező talajtól. A sírkamra fala és a boltív között helyezték el a klíma- berendezést, amelyet szintén a pécsi műszaki főiskolán terveztek. Szűrt, friss levegőt szív be a szerkezet a felszínről, ezt ultraibolya sugarakkal sterilizálják, — a hőmérséklet állandóan 13 fokos, 55 százalék relatív páratartalmú lesz. A sírkamrában tartózkodó látogató testének kipárolgásától üvegbúra védi a falakat. A falakon körben ugyanis művészettörténeti ritkaságnak számító seccók vannak, amelyeknek árt a pára- és a hőmérséklet- ingadozás. A festmények a feltárás idején veszítettek eredeti szépségükből. Restaurálás révén lehet javítani a képek állapotát, de csak ilyen intézkedésekkel lehet őket megóvni a további romlástól. A sírkamra képeit a műemlékfelügyelőség restaurátora, Pintér Attila állítja helyre. A falakon bibliai témájú képek maradványai láthatók. Három szarkofág is található a 7x4 méteres helyiségben, közülük egyet kiegészítenek és helyreállítanak. Ettől a késői római kori emléktől mintegy ötven méterre, Szepessy Ignác ismert szobra mellett újabb sírkamra feltárása és helyreállítása kezdődött meg: egyelőre sárga műanyag sátor takarja a kíváncsiak elől. G. T. Fotó: Panyik István A helyreállított szarkofág a sírkamrában
