Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

1985. április 23. “NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Szakmunkások iskolapadban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Széchenyi több mint 150 éves, klasszikus gondolatso­ra, „a kiművelt emberfők sokasága” iránti igény nap­jainkban sem vesztett aktu­alitásából. Szocialista társa­dalmunk jelentős összegeket áldoz annak érdekében, hogy az új nemzedék a szük­séges szakmai ismereteket és általános műveltséget egya­ránt elsajátítsa. Gyakran hangzik el azonban a nem minden esetben megalapo­zott sommás ítélet: a fiata­lok körében nincs becsülete a tanulásnak, a tanultság- nak. Látszólag alátámasztják e megállapításokat a nem­ritkán gunyoros végkicsen­gésű megjegyzések: „segéd­munkásként többet keresek mint érettségivel”. Valljuk be őszintén, némi igazságtarta­lom rejtőzik ezen állítások legmélyén. Anyagi előnyök vagy szellemi gyarapodás? Hogyan lehetne ezt a (lát­szólagos vagy valóságos) el­lentmondást feloldani? Erre kerestem (és kaptam) választ a BHG szekszárdi 4. sz. gyá­rában. Mártonfalvi István oktatási előadó elmondása alapján ki­derül, hogy a munkásfiata­lok többsége vállalja a mun­ka és tanulás összeegyezte­tésének nehéz feladatát. A BHG módot és lehetőséget ad a szakmunkások szakkö­zépiskolájának levelező ta­gozaton történő elvégzésére, melynek befejeztével érettsé­gi bizonyítványt kapnak a sikeres vizsgázók. Ez az is­kolatípus rendkívül inépsze- rű az ipari iskolát végzett, fiatal szakmunkások táborá­ban. — Gyakorlatilag minden felvételi kérelmet támoga­tunk — folytatja Mártonfalvi István. A vállalat 10 nap ta­nulmányi szabadságot, vala­mint fizetett vizsganapokat biztosít minden tanulónak. Hogyan vélekednek mind­erről a közvetlenül érintet­tek? Halgassuk meg Zsig- mond László szerszámkészí­tőt, a Rózsa Ferenc szakkö­zépiskola II. éves tanulóját. — A szakmában lassan alapkövetelmény az érettségi megszerzése. Most fejeztem be nemrég az ipari iskolát, így nem okoz nehézséget új­ból iskolapadban ülni. A ta­nulást természetesen munka­idő után, otthon oldom meg, a szabad időm rovására. — Nem lett volna egysze­rűbb 8. osztály után jelent­kezni valamelyik szakközép- iskolában? — Lehetséges, hogy akkor nem tudtam volna azt elvé­gezni. Most már van szak­mám, és úgy gondolom, na- nagvobb az esélyem. Ügy látszik, ezzel Márton­falvi István is egyetért. — Sok jó szakmunkásra lenne szükségünk, akik ké­sőbb szakmai ismeretekkel felvértezve mehetnének le­velező tagozaton szakközép- iskolába. Ez nagyobb meg­terhelést jelent, mintha nap­palin végeznének. Érdemes elgondolkodnunk Vándor Ta­más. a szerszámüzem műve­zetőjének szavain: — Az évente hozzánk ke­rülő inari tanulókkal gyak­ran elbeszélgetünk. Miiven tervei vannak, miért ezt a szakmát választotta, szándé­kában áll fejleszteni tudá­sát? Medöbbenéssel taDasz- talom, hogv némelyiknél tel­jes a tanácstalanság. Keve­sen merik kijelenteni: én ió szakmunkás akarok lenni. Abból az is lesz. Szeri Árpád A paksi diákok és az országgyűlés A paksi Atomerőmű Válla­lat ismert emblémájával el­látott autóbusz, Leimszider Mihály „kormányzásával” egyenletes sebességgel húz Budapest irányába. Az utasok — meglepően fegyelmezettek — a palksi Vak Bottyán Gim­názium IV. a osztályos ta­nulói. Az osztályfőnök: Mitt­ler József. Április 18-a van. Az országgyűlés tavaszi ülés­szakának első napirendjéhez sikerült belépőt szerezniük a Parlamentbe. A végzős osztálynak ez a tizennegyedik közös kirándu­lása. Pontos, előre tervezett program a mai fővárosi út is. Az erőmű és a gimnázium jó kapcsolatát igazolja, hogy a negyedik alkalommal utaznak a diákok a jól felszerelt, ké­nyelmes autóbusszal. Isztam­bul, Róma, Párizs után ott­honosan fordul a busz a budapesti Kossuth térre. A megérkezés, kiszállás pillana­tának megörökítésére lencse elé áll a csoport, aztán irány az Országház IV. kapuja. Előkerülnek az Ország- gyűlés Irodája által kiadott, napi bélyegzővel ellátott be­lépőjegyek, az azonosításra váló személyi igazolványok­kal együtt. Hosszú sor áll a kapunál. A karzatokra vivő liftek fáradtan végzik dolgu­kat. A diákok belső feszült­ségtől pirulva, rendezgetik ruhájukat. Jantner Jutka szomszédjának átad egy fé­sűt, áki — nyilván nem elő­ször — gondosan elrendezi Jutka egyéniségét is jellemző hosszú haját. A fiúk megiga­zítják zakóikat, amikor a XIII. számú karzat oldal­ajtóján belépnék. Szemükben visszacsillog a lámpák fénye. A tízórai kezdésig van még idő. Ismerős arcokat, helyet keresve, sétálnak kör- be-köribe. Lent az ülésterem sorai lassan megtelnek az ország népét képvisölőkkel. Sarlós István kezében meg­szólal a osengő. Megkezdi munkáját az országgyűlés 1985. évi tavaszi ülésszaka. A paksi diákok figyelik, néha egymásra nézve, a művelődé­si miniszter törvényjavasla­tát. — Másodszor vagyok a Parlamentben — meséli Sát­rán Mária, az országgyűlés szünetében. — Először a kupola látványa nyűgözött le. most az, hogy élőben láttam a minisztereket... — Én autóvillamossági sze­relő szeretnék lenni — mond­ja Grim Ferenc. Ehhez nem kapcsolódik a mai kirándu­lásunk, de az érettségire való felkészülésben segítséget je­lent. Örömmel ismertem fel a képviselők között volt ál­talános iskolai tanáramat, Orlovácz Györgyöt. — Mi pedig láttuk Avar István színművészt, meg Pet- rovics Emil zeneszerzőt — szól Hegedűs Hajnalka. Diá­kok vagyunk, tehát az okta­tási reform, elsősorban ben­nünket érdekel, bőrünkön ta­pasztalhatjuk majd a válto­zásokat ... — Köpeczi Béla nem gyö­keres változást javasolt — veti közbe SZabó Zoltán —, •hanem fokozatos újítást. — Hallottuk, hogy a lakos­ság 95 százaléka végzi el az általános iskolát, és majdnem ennyien folytatják tanulmá­nyaikat a középiskolákban is — emlékezik Sáfrán Mária. — A tanítóképzőbe jelent­keztem, ezért közel állt hoz­zám a művelődési miniszter beszéde — vallja Gombai Edit. — Hiszen az egyetemi, főiskolái felvételikről is szó esett, a pedagógusok megbe­csüléséről. Az ő feladatukban elsősorban a nevelést hang­súlyozta, és csak azután az oktatást. — Bennünket mégis a mi képviselőnk felszólalása ér­dekelt leginkább — mondják kórusban — de... — De? — Mi olyan komolynak képzeltük az országgyűlést. Amíg a miniszter beszélt, csönd is volt, de Utána, mint a méhkasban, olyan susogás kezdődött. A szünet után a paksiaknak szabad a program az ebédig, amit a Margit-szigefen, a Nagyszállóban fogyasztanak. Délután városnéző séta, majd a planetárium zenés lézer- bemutátója várja őket... az­tán az Atomerőmű Vállalat ismert emblémájával ellátott autóbusz, Leimszider Mihály „kormányzásával” egyenletes sebességgel húz Paks irá­nyába ... Decs! Kiss János Örökmozgó Amint arról többször is beszámoltunk, a decsi álta­lános iskola pedagógus KISZ- alapszervezete ismét meghir­dette szakmai-műveltségi ve­télkedősorozatát. Ezúttal Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyei fiatalok részé­re. Az első három fordulót két helyszínen rendezik. A Zala megyei Galambok köz­ségben versenyeznek majd: Balatonkeresztúr, Kaposvár, Nagyatád, Kadarkút, Nagy- szakácsi, Marcali, Nagyba­jom, Murakeresztúr, Nagy­kanizsa és Zalaegerszeg csa­patai. A másik csoportban vetélkedőknek, Komló, Dom­bóvár, Gyönk, Bonyhád, Ta­mási, Fadd, Dunaföldvár, Zomba és Szekszárd játéko­sainak a szekszárdi II. szá­mú Általános Iskola ad ott­hont. A Somogy és Zala megyei­ek május 18-án, a Baranya és Tolna megyeiek május 25-én mérik össze tudásukat. Fiatalok Indul a VIT-vágta orszá­gos vetélkedő! Május 5-én reggel, 8 és 9 óra között fi­gyeljétek a Petőfi rádió fel­hívását! Alakítsatok 10 fős csapatokat, vegyetek részt a nemes versengésben! Ezen csak nyerni lehet! A folytatás május 12-én a megyei döntőn Szekszárdon! Hívunk, várunk, játssz ve­lünk! KISZ Tolna megyei Bizottsága Az NDK-ban járt a Bariina Néptáncegyütfes Az NDK-ban hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére, népeink ba­rátságának erősítésére meg­rendezett magyar kulturális napokon szűkebb hazánkat, Tolna megyét is képviselték. A szekszárdi Bartina Nép­táncegyüttes látogatott el Karl-Marx-Stadt megyébe, ahol április 8—13-ig fellépé­seikkel ízelítőt adtak a ma­gyar néptánckultúrából, egy- egy vidék hagyományait, táncait, dalait bemutatva. Az utóbbi időszákban nem­zedékváltáson átment, jelen­tősen megfiatalodott gárdá­ból ketten így vélekedtek a •túráról: Lakatos Anita, a Garay Já­nos Gimnázium elsőse: — Nagyon hálás közönség előtt léptünk fel, s ez dop­pingolt valamennyiünket. Igaz, fárasztó volt a négy előadás és az egész napos programok, de hát éppen •azért mentünk, I"” mindent beleadtunk. Legjobban talán a karikázó és a hortobágyi botos pásztortánc tetszett az ottaniaknak. Deutsch István, a szekszár­di IV-es iskola nyolcadikosa, leendő garaysta (éppen be­szélgetésünk napján kapta meg a felvételről szóló érte­sítést) : — A fellépéseken kívül rengeteg szép és érdekes dol­got láttunk, tapasztaltunk. Korábban ugyan már jár­tam az NDK-ban, ezt a terü­letet azonban még nem is­mertem, hangulatos kisváro­sokban. gyönyörű üdülőkör­zetekben fordultunk meg. Legjobban talán a német— csehszlovák határon mintegy 1240 méter magasságban ta­lálható üdülőközpont tetszett, és kellemes élményként ma­rad meg bennem a jó ellátás is. Az együttes vezetője, Sza­badi Mihály ugyancsak ked­vező tapasztalatokról szólt. — Végig, amerre jártunk, el- ámultak az együttes ala­csony átlagéletkorán, azon hogy fiatalokkal ilyen színvonalas produkciót le­het hozni. Bár szakmai­lag akad bőven tenni­valónk, mégis elmondhatom, hogy én is meglepődtem. Mégpedig azon, hogy a gye- rékék felnőttékhez méltó ko­molysággal, felelősséggel csi­nálták végig nemcsak az egy­órás előadásokat, hanem az azt követő egész napos ki­rándulásokat, programokat is. Jó erőpróbának bizonyult, megtanultak időt és energiát beosztani, fegyelmezetten, önállóan cselekedni. A nagy erőfelmérő, a május 18—19-i szolnoki fesztivál előtt tehát sikeres volt a főpróba. T. Zs — K. A. mVLA Családi­és társasház-építkezök figyelem! A Beton- és Vasbetonipari Művek komlói tele­pén megnyitottuk boltunkat, ahol kedvező feltételek mellett biztosítjuk az eladást PK födémpanelből és H 42-es gerendából. A termékekre 7% árengedményt adunk. Várjuk ügyfeleink jelentkezését, Komló, Ipari út 4. Érdeklődni lehet: 72-81-262 telefonszámon. (892)

Next

/
Thumbnails
Contents