Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

1985. április 3. NÉPÚJSÁG 3 Szabó János akadémikus, ny. államtitkán, a BME egye­temi tanára széles körű oktató-nevelő munkájáért, a tartószerkeze­tek korszerű számítási mód­szereinek kidolgozásáért és alkalmazásáért, valamint je­lentős iparszervező és állam- igazgatási vezetői tevékeny­ségéért; Szentes Tamás, a közgaz­daságtudomány doktora, az MKKE egyetemi tanára a mai világgazdasági fo­lyamatoknak a gazdasági el­maradottság és a fejlődő or­szágok politikai gazdaságta­nának nemzetközileg elis­mert kutatásáért, a nemzet­közi tudományos kapcsola­tok szélesítése terén kifej­tett tevékenységéért; Szűcs Jenő, a történelem- tudomány kandidátusa, az MTA Történettudományi In­tézete tudományos osztály- vezetője Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa kö­zépkori gazdasági, társadal­mi és ideológiatörténetének kutatásában végzett kimagas­ló eredményeiért; • Tarján Imre Kossuth-dí- -jas akadémikus, ny. egyetemi tanár a kristályfizika és a biofizika kutatásában elért nemzetközileg is elismert tudományos és gyakorlati eredményeiért, több évtize­des kiemelkedő oktatói és tu­dományszervezői munkás­ságáért, Tóth Béla, a gyermelyi Petőfi Tsz elnöke a mező- gazdasági alaptevékenység és az élelmiszertermelés ver­tikumában elért kiemelkedő eredményeiért; Veszprémi Szénbányák Aj­kai Bányaüzem November 7. szocialista brigád tagjai: Kossuth-díjat kapott Agárdi Gábor, a Nemzeti Színház Jászai-díjas színmű­vésze, a Magyar Népköztár­saság Kiváló Művésze ma­gas színvonalú művészi ala­kításaiért; Bacsó Péter, a MAFILM Balázs Béla-díjas’ rendezője, a Magyar Népköztársaság Ki­váló Művésze filmrendezői munkásságáért; Bálint Endre festőművész, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze sokirányú művészi munkássága elisme­réséül ; Csorba Győző József Atti- la-díjas költő, műfordító, a Jelenkor című folyóirat fő­munkatársa kiemelkedő köl­tői és műfordítói tevékenysé­géért ; Faragó András, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, a Magyar Népköztársaság Kiváló Mű­vésze folyamatos művészi te­vékenységéért, különösen Wagner operáinak bassaba- riton szerepeiben nyújtott ki­emelkedő alakításaiért; Baumann Péter, a Madách Színház Jászai-díjas színmű­vésze, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze ki­emelkedő és sokoldalú színé­szi munkájáért.» színpadi és televíziós alakításaiért; Koltai Lajos, a MAFILM Balázs Bála-díjas operatőre, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, kimagasló művészi értékű operatőri te­vékenységéért ; Kurucz D. István, Munká- csy-díjas festőművész, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Művésze kimagasló művészi munkássága elismeréséül, Máthé Erzsi, a Katona Jó­zsef Színház Jászai-díjas színművésze, a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művésze magas művészi színvonalú alakításaiért; Ottlik Géza, József Atti'la- díjas író, műfordító kiemel­Népünk történelmének leggazdagabb, legdicsőségesebb időszaka A Felszabadulás téri szovjet hősi emlékműnél a megyei és a városi pártbizottság koszorúját Péter Szigfrid me­gyei és Szabó Géza városi első titkár helyezte el. őket a tambovi, majd a karl-marx-stadti küldöttség követte re ható gyógyszerekkel kap­csolatos kimagasló kutatásai­ért, nemzetközileg is elis­mert gyógyszerkutató iskola megteremtéséért; Kovács József építészmér­nök, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek vezérigazgatója, az ipari és lakossági célú beton- és vasbetonelem- gyártás. a rugalmas termék- váltás megszervezéséért és megvalósításáért; Kulcsár Kálmán akadémi­kus, az MTA főtitkárhelyet­tese a hazai jogszociológia és a mai magyar társadalom ku­tatása terén elért kiemelkedő eredményeiért, jelentős tudo­mánypolitikai és társadalom- politikai tevékenységéért; Lovász László akadémikus, az ELTE tanszékvezető egye­temi tanára a kombinatorikus optima- lizáció, a gráfelmélet és szá­mítógéptudomány terén elért nemzetközi jelentőségű tudo­mányos eredményeiért, is­kolateremtő tevékenységéért; Minőségi Cipőgyár Május 1. szocialista brigád tagjai: Fülöp Lászlóné brigádvezető, szabász, Hering Mihályné szabász, Peringer Györgyné szabász, Sápi Józsefné sza­bász, Tubák Miklósné sza­bász megosztva hosszú időn át végzett ki­emelkedő munkájukért, az exporttevékenységben és az anyagmegtakarításban elért eredményeikért; Paszternák József üzem­mérnök, a máriapócsi Rákó­czi Tsz elnöke, Sándor Tibor, a forráskúti Haladás Tsz elnöke, Simon István üzemmérnök, az ászári Arany Kalász Tsz elnöke, megosztva a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálko­dó termelőszövetkezetek ma­gas színvonalú gazdasági eredményeit biztosító terme­lési szerkezetek közös mun­kával való kialakításáért; Péter János ny. külügymi­niszter, az Országgyűlés al- elnoke a magyar nép érdekében a Magyar Népköztársaság külpolitikai céljainak meg­valósításáért és nemzetközi jó hírének erősítéséért kifej­tett kimagaslóan eredményes munkájáért, közéleti tevé­kenységéért ; dr. Pülay Zoltán mezőgaz­dasági mérnök, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója a termelés, a munka- és üzemszervezés területén va­lamint az állattenyésztés fej­lesztésében kifejtett kiemel­kedően eredményes munká­jáért; Sárközy Tamás, az állam- és jogtudomány doktora, az MKKE tanszékvezető egyete­mi tanára, a gazdaság és a jog közöt­ti összefüggések tanulmá­nyozásáért, az ezzel össze­függő gyakorlati javaslatok kidolgozásáért; Simonyi Károly gépész- mérnök, a műszaki tudomány doktora, a BME Kossuth- díjas egyetemi tanára, nemzetközileg is elismert, tankönyv- és szakírói tevé­kenységéért, különösen ,t,A fizika kultúrtörténete” c. mű­véért, valamint kiemelkedő pedagógiai munkásságáért; Stefanovits Pál akadémi­kus, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanszékveze­tő egyetemi tanára az általános talajtan és a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő oktató, kutató és irodalmi munkás­ságáért ; Koszorúzási Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából kedden megkoszorúzták azoknak a hősöknek, ka­tonáknak a sírjait, emlék­műveit. akik a hitleri fasiz­mus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép sza­badságáért. A solymári katonai teme­tőben a II. világháború ma­ünnepségek gyarországi felszabadító har­cai során elesett ausztrál, francia, kanadai, lengyel, an­gol és új-zél andi katonák emléke előtt tisztelegtek. A nemzeti himnuszok elhang­zása után a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Bíró Imre és Bánáti Gézáné, az Elnöki Tanács tagjai helyezték el a meg­Major László brigádvezető vájár, Kiss István szakveze­tő frontmester, Kovács Zol­tán vájár, Molnár Antal vá­jár, Szalai Sándor szakveze­tő frontmester megosztva kiemelkedő termelési ered­ményeikért, új technológiák, új fejtésbiztosító berendezé­sek alkalmazásának megva­lósításáért, Vörös Árpád kohómérnök, a műszaki tudomány kan­didátusa, a Csepel Művek Vas- és Acélöntöde igazga­tója, a hazai vasöntészet fejlesz­tése, korszerű gyártási mód­szerek alkalmazása és a mi­nőségi öntvénygyártás terén kifejtett kiemelkedően ered­ményes tevékenységéért, Zala megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Sneff Jó­zsef szocialista brigád tag­jai: Krémer Ferenc brigád­vezető kőműves. Bagarus István kőműves, Imrei Fe­renc kőműves, Papp Ernő kőműves, Sipos János kő­műves, Török Károly kőmű­ves megosztva az új építkezéseknél és a műemléki helyreállítások­nál egyaránt alkalmazott ha­gyományos és iparosított módszerek felhasználásában folyamatosan elért kiemel­kedő teljesítményeikért, Zimits Tibor, a vaszari Hunyadi Tsz elnöke az állattenyésztésben — különösen az új rendszerű, olcsó megoldású szakosí­tott szarvasmarhatelep épí­tési módszerének, illetve a korszerű tartás technológiá­jának kidolgozásában és el­terjesztésében, valamint a tejtermelésben elért kiemel­kedő eredményeiért. kedő írói, műfordítói mun­kásságáért ; Pongor Ildikó, a Magyar Állami Operaház Liszt-díj as magántáncosa, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze, a balett különböző stí­lusköreiben nyújtott kiemel­kedő alakításaiért; Rolla János hegedűművész, az Országos Filharmónia mű­vészeti vezetője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, a Liszt Ferenc Ka­marazenekar koncertmestere­ként és művészeti vezetője­ként kifejtett kimagasló mű­vészi tevékenységéért; Száraz György, József At- tila-díjas író, a Kortárs című folyóirat főszerkesztője, ki­emelkedő irodalmi munkás­ságáért; Szemes Mari, a Nemzeti Színház Jászai-díjas színmű­vésze, a Miagyar Népköztár­saság Kiváló Művésze, ma­gas művészi színvonalú ala­kításaiért ; Szőllősy András Erkel-dí- jas zeneszerző, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság Kiváló Mű­vésze zeneszerzői tevékeny­ségéért, szimfonikus és ének­kari műveiért; Tokody Ilona, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze, különösen Puccini: Bohémélet és Pillangókis­asszony, valamint Verdi: Si­mon Boccanegra című ope­rákban nyújtott kiemelkedő alakításaiért; Vas István, Kossuth-díjas író, költő, kiemelkedő költői, szépprózai és fordítói mun­kásságáért. * A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet 18-an, a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művésze címet 45-en kapták. (MTI) emlékezés virágait az emlék­mű talapzatán. A Miniszter- tanács képviseletében Heté- nyi István pénzügy- és Med­ve László egészségügyi mi­niszter, valamint Esztergályos Ferenc külügyminiszter ^he­lyettes koszorúzott. Elhelyez­ték koszorúikat Űj-Zéland, Kanada, a Lengyel Népköz- társaság, a Francia Köztár­saság, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Ki­rályság és Ausztrália nagy- követségének képviselői is. (Folytatás az 1. oldalról.) lőtt fő irányban haladtunk előre. Tiszteletet és megbe­csülést érdemel népünk helytállása. De tudnunk kell, hogy az építőmunka soron lévő feladatainak sikeres megoldása, a viliággazdaság kedvezőtlen hatásainak el­lensúlyozása, eredményeink megszilárdítása az egész tár­sadalomtól az eddiginél is nagyobb erőfeszítést követel. Az idei év jól indult. Szor­galmas, eredményes munka folyik a gyárakban, a földe­ken, az intézményekben, éle­tünk minden területén. S ha a lendület, a tettrekészség nem törik meg, ha mindany- nyian akarjuk, elérjük a ma­gunk elé tűzött célokat. Szá­molhatunk terveink egyik legfőbb biztosítékával, a tár­sadalom szocialista összefo­gásával. Hazánk — és benne me­gyénk — négy évtiezedes fejlődését tekintette át a to­vábbiakban Péter Szigfrid. — A megye ipara szegényes volt a felszabadulás előtt, zö­mében néhány főt foglalkoz­tató kisüzemek jelentették, csak néhány nagyobb gyár jelentette az úgynevezett gyáripart. A III. ötéves terv­ben felgyorsult a megye ipa­rának fejlesztése, majd a 70- es évek közepétől az inten­zív fejlesztés vonásai erősöd­tek. Megindult és gyors üte­művé vált a Paksi Atomerő­mű építése, majd az élelmi­szertermelés előtérbe kerülé­sével felépült a Szekszárdi Húskombinát és a tejüzem. A megye szocialista ipará­ban foglalkoztatottak száma az 1954—84. években mint­egy 3 és félszeresére nö­vekedett, a megye ipari ter­melése 1984-ben 18-szorosa volt az 1954. évinek. Korszakos jelentőségű volt a fejlődés a mezőgazdaság­ban is. Az elmúlt évek iga­zolják, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, s ve- . le a parasztság felemelkedé­sének nincs a szövetkezeti úttal egyenértékű, ahhoz fogható más útja. Az ered­mények jelentős részben an­nak köszönhetők, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt olyan agrárpolitikát dol­gozott ki, amely messzeme­nően érdekeltté tette a pa­rasztságot az új gazdálkodá­si forma előnyeinek kiakná­zásában. A megyei termés- mennyiség a nyolcvanas években búzánál háromszoro­sa, kukoricánál négyszerese volt a felszabadulás előtti évek átlagának. Megtett utunk tapasztala­tai megerősítik hogy a szo­cialista viszonyok minden másnál kedvezőbb lehetősé­get adnak a gazdaság, a ter­melőerők fejlesztésére, de ezek önmaguktól nem válnak valóra, ezeket átgondolt po­litikával, céltudatos munká­val lehet és kell hasznosíta­ni. — Négy évtized alatt a magyar társadalom szerkeze­te is gyökeresen átalakult. Hazánk a felszabadulás utá­ni időszakban a dolgozók társadalmává vált. Alapve­tő változásokat hozott e négy évtized a munkásosztály életében, kizsákmányolt és elnyomott osztályból a ha­talom birtokosává vált, amely vezető szerepet tölt be a társadalom életében. Döntő fordulatot hozott e négy évtized a parasztság életében, amelynek évszáza­dos elmaradottságát kellett leküzdeni ez időszak évei so­rán. Az értelmiség helyzete is lényegesen megváltozott. A felszabadulás utáni idő­szakban, különösen annak második felében a magyar társadalom, az emberek gaz­dasági, társadalmi körülmé­nyeit, munkájuk jellegét, életviszonyait, gondolkodás- módját, politikai állásfog­lalását tekintve, a korábbi­nál sokkal homogénebbé vált. Mélyrehatóan átformálód­tak a politikai viszonyok is. Egy merőben új politikai in­tézményrendszer jött létre, amely osztálytartalmában, szerkezetében, működési mechanizmusában híven visszatükrözi a társadalom gazdasági alapját, termelési és osztályviszonyait. A négy évtized történelmi vívmányai közül az egyik legjelentősebb az életszínvo­nal nagymértékű emelkedése, az életkörülmények minősé­gi változása. E tény törté­nelmi jelentőségét nem csök­kenti az a körülmény, hogy az utóbbi néhány évben — a külgazdasági feltételek kedvezőtlen változásának szorító hatására és az egyen­súly helyreállításának kény­szere miatt — a lakosság egészét tekintve nem növe­kedett az életszínvonal, sőt, ezen belül csökkent a reál­bér. Ha a nagyobb időszak helyzetét vizsgáljuk, nem kell különösebben bizonygat­nunk, hogy az életszínvonal ilyen mértékű emelkedésére, mint amilyen az elmúlt negyven évben bekövetke­zett, nem volt példa a ma­gyar történelemben. Negyven év alatt tömeg­méretűvé vált a művelt, szé­les látókörű emberek száma. Egyre inkább megvalósul az az eszmény, hogy hazánk a „kiművelt emberfők” orszá­gává váljék. Lényegesen ja­vult megyénkben is az egész­ségügyi ellátás: A fasizmus feletti győze­lem jelentőségéről szólt a továbbiakban a megyei párt- bizottság első titkára. — A döntő erő, amely megmentet­te az emberiséget a pusztu­lástól, a szovjet nép ereje volt. Egyetlen ország és nép sem tett olyan roppant erőfeszítéseket és nem ho­zott olyan súlyos áldozato­kat, mint a szovjet nép. A fasizmus feletti győzelmet követően elkezdődött a világ egészének átalakulása, lét­rejöttek a szocializmus or­szágai. .. Ám egy évvel a győzelem után már megtör­tént a hidegháború „nem hivatalos” hadüzenete Chur­chill fultoni beszédével. Azó­ta is fenyegeti a világbékét az imperializmus. A Magyar Népköztársaság a szocialista világközösség tagjaként, a Szovjetunió és a szocialista országok szilárd szövetsége­seként, aktív külpolitikai te­vékenységével továbbra is a nemzetközi élet pozitív irányzatát kívánja erősíteni, ezzel is hozzájárulva a vi­lágbékét fényi tő veszé­lyek elhárítás:! '*' folyó küz­delemhez. — Közös elveink, alapvető érdekeink és céljaink azo­nossága jegyében kiemelke­dő jelentőségű a testvéri szocialista országokkal ki­alakult kapcsolataink fej­lesztése. Ezt igazolja és fém­jelzi az a testvéri barátság és együttműködés, amely a Szovjetunió Tambov, illetve az NDK Karl-Marx-Stadt megyéivel közel másfél év­tizede kialakult. Különösen fontos a magyar—szovjet ba­rátság elmélyítése, a két ország és népei együttműkö­désének további gazdagítá­sa. A Szovjetunió ma is és a jövőben is hazánk függet­lenségének, szocialista építő­munkánknak • legbiztosabb nemzetközi támasza. Befejezésül a XIII. kong­resszus jelentőségéről, az ott megfogalmazott tennivalók­ról szólt a megyei pártbi­zottság első titkára. — Éljes április 4-e, hazánk felszabadulásának és függet­lenségének nagy ünnepe! Éljen és erősödjék a ma­gyar és szovjet nép barátsá­ga, a szocialista országok közössége, s benne a Magyar Népköztársaság és ä Német Demokratikus Köztársaság összefogása. Éljen a béke! Ezután Alekszej Ivanovics Hrjabov, az SZKP Tambov megyei Bizottságának titká­ra köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, átadta a testvér­megye komunistáinak, dol­gozóinak üdvözletét. Szólt a két nép barátságáról, együtt­működéséről, méltatta azt az eredményes munkát, küzdel­met, amit a felszabadult ma­gyar nép folytatott és folytat a szocializmus teljes felépí­téséért, a békéért. Felszóla­lása után átadta Tambov megye' kommunistáinak ajándékát, egy békevázát, melyen megyéjük szülötte, a hős partizánlány, Zoja Kozmogyemjanszkaja van megörökítve. Siegfried Lorenz, a Német Szocialista Egységpárt Karl- Marx-Stadt megyei Bizottsá­gának első titkára a megye 215 ezer kommunistájának üdvözletét adta át, majd szólt az egész emberiséget fenyegető fasizmus fölötti győzelemről, a magyar nép négy évtizedes munkájának eredményeiről. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget, utána ünnepi műsor követ­kezett, melyben a Belügymi­nisztérium Kapos táncegyüt­tese lépett fel. * Tolnán a művelődési ház­ban tartották este az ünnepi nagygyűlést, melynek szóno­ka Szilák Mihály nagyközsé­gi tanácselnök volt. Tamá­siban folytatódott a hétfőn kezdődött program. A műve­lődési házban megnyílt a „Lakóhelyünk 40 éve” fotó- kiállítás, a városi úttörőház­ban pedig megrendezték a városban működő KlSZ-szer- vezetek felszabadulási vetél­kedőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents