Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

ANÉPÜJSÁG 1985. április 18. Idősebb korban Idősebb korban is meg kell találni az életet szépí­tő örömforrásokat... Például minden embernek van olyan vágya, vagy nevezzük hobby- nak. amelyet nem tudott megvalósítani, az aktív élet hajtásában. Tessék nyugdí­jas korban hozzáfogni! Né­hány ötlet erre: könyvtárlá­togatás, barkácsolás, fara­gás, kézimunkázás, termé­szetjárás, színház- és mozi­látogatás, régészet, sakk, szőnyegkészítés, jó ételrecep­tek kipróbálása, fiatalok ta­nítása, élettörténet leírása, gyermekjátékok készítése, új baráti társaság felkutatá­sa. nyugdíjas klubbok láto­gatása, múzeumok, kiállítá­sok megtekintése stb. Te­remthet az idősebb ember maga körül olyan légkört, hogy szívesen jönnek hozzá idősebb és fiatalabb embe­rek. A jó társaság élményt és értékes időtöltést jelent. A derűs, bölcs, józan élet- szemlélet sok nehézségen át­segíti az öregedő embert. Sokszor ez nem anyagi, nem egészségi kérdés, hanem be­állítottság dolga. Nem sza­bad engedni, hogy leszű­küljön az érdeklődési kör, és nem szabad engedni, hogy erőt vegyen rajtunk a „min­den mindegy” hangulat, mert így nehezen tudjuk tartani a kapcsolatot az élettel. Az ember, akit nem érde­kel más, csak saját öregsé­ge, önmagát készíti a halál­ra és naponta elszakítja az élettel kapcsolatos, éltető erőt jelentő érzelmi szála­kat. A minden iránt érdeklő­dő ember lélekben mindig fiatal marad. így nem kény­szeríti magát érzelmi ma­gányosságba, ahol saját le­hangoló gondolatainak bör­tönében sínylődik és ahon­nan nem tud kikerülni. A legszebb feladat: az unokák­kal való törődés. A gyermek­mosoly bearanyozza az idősebb ember életét, tartal­mat ad a gyorsan rohanó éveknek. E néhány gondolat bizo­nyítja, hogy az idősebb em­bernek is vannak élete vé­géig jó lehetőségei, örömei, ha nyitott az élet dolgai iránt. Ha örülni, mosolyog­ni akar és tud, nem lesz ma­gányos sem érzelmileg, sem környezetileg. Lesz életked­ve, amely biztosítja az érté­kes életet mindenki számá­ra, és új örömök kapuját nyitja ki. Az egészség megóvása, a jó közérzet biztosítása szem­pontjából nagyon fontos a helyes táplálkozás is. Nap­jainkban a táplálkozástudo­mány óriási fejlődést ért el, így az idősebbek ideális táp­anyagszükségletének megál­lapítása is pontosabbá vált. Ám a kalóriaigény még eb­ben a korban is változó. Függ az egyéntől, a napi mozgástól, az egészségi ál­lapottól, az évszaktól stb. Azt tudjuk, hogy a kaló­riaszükséglet a korral csök­ken. Kevesebbet dolgozik a szervezet, kevesebb fűtő­anyagra van szüksége. En­nek ellenére nincs arra szük­ség, hogy az idősebb em­ber folytonos számításokat végezzen: mennyi a naponta elfogyasztott kalóriája. Elég a testsúly hetenkénti mérése, ennek alapján meg­állapítható, hogy több vagy kevesebb táplálékot ajánla­tos fogyasztani. Egészségvé­dő hatású a fehérje és vita­mindús étrend, kerüljük a zsíros, túl fűszeres ételeket. FÁS1 KATALIN fi sarga lo (Oroszországi cigány népmese} Lunent egyszer a cigány a vasárba iovai cserélni. Szerencsével járt, mert jó lóhoz jutott cserébe, s ráadásul pénzt is kapott, sokat, összevásárolt hát mindenféle enni­valót meg ruhákat, s elindult hazafelé. Megyen és örvendezik magában: „Kedvé­re lesz ez az asszonynak, a gyerékek is megörülnek majd. Jóllakhatnak és toiöltöz- ködhetnek.” Az éjszaka az úton érte a cigányt. Meg­állt, tüzet rakott, s nekilátott húst sütni, teát forralni. Ám alighogy belefogott volna az evésbe, egyszeriben előbukkan az erdő­ből egy kis öregember, s megy hozzá egye­nest. — Jó estét, jóember, hát te mit csinálsz itten? — így és úgy — feleli a cigány —, haza­felé tartok a vásárból jövet, épp csak meg- hálok itt, azután indulok tovább. Látod-e, mennyi ennivalót viszek az asszonynak meg a gyerekeknek! — Aj, jó ember, szánd meg az öreget! Régóta járom az erdőt, megéheztem, elfá­radtam, a cipőm elkopott, a gúnyám is elszakadozott. Engedd meg, hogy a tüzed- nél elüldögéljek, megmelegedjem, s egyem egy kicsit abból, amit te adsz! — Telepedj csak le, én nem bánom. Kezdi a cigány az öreget kínálgatni, ven­dégelni. Az meg csak eszik meg eszik vég- hetetlenül, s egyre kérleli a cigányt: — Ne sajnálj az öregtől egy falás kenye­ret! Meg is ette az összes ennivalót, amit a cigány a vásárban vett. Aztán megtörülte bajszát az öreg, s így szólt: — Kedveskem, nem adnál-é valamit a ruhákból? Hisz látod, milyen ágrólszakadt vagyok. Megszánja a cigány az öreget, kezdi ne­ki előszedegetni a ruhát, az meg csak öl­tözködik meg öltözködik, véghetetlenül. így aztán minden ruhát magára szedege­tett, amit a cigány a családjának vett a vásárban.. Végül így szólt: — No, köszönöm neked, cigány, hogy semmit nem sajnáltál tőlem. Nem feledke­zem meg rólad, amiért ilyen jószívű voltál. Ahogy e szavakat kimondta az öreg, mintha a föld nyelte volna el. Fölébred reggel a cigány, s látja, hogy nem maradt semmi hazavinni valója: se élelem, se ruhanemű. Lehorgasztotta a fe­jét, de mitévő lehessen mostmár — haza kell térnie. Befogja a lovat, s elindul. Ahogy halad az úton, egyszercsak azt lát­ja, hogy egy sárga ló áll keresztben előtte. Mintha arany tűz égne, olyan a szőre, a szeme pedig csakúgy szikrázik. Elállja az útját, nem hagyja továbbhaladni. Megle- gyinti lovát a cigány, megcsapkodja, ám az tapodtat sem mozdul, mintha csak le­ásták volna — nem akarja húzni a sze­keret. Megharagszik erre a cigány, leugrik a székérről, s futvás neki a sárga lónak. Odarohan, s ahogy csak bír, rávág az os­torral. Az meg — ugyan, ki látott már ilyet! — egyszeriben szerteomlik! Nézi a cigány a földet, hát a sárga ló helyén egy halam aranypénz hever, örült a cigány, hisz megértette: az erdőlakó öreg hálálta meg neki, amiért nem sajnálta tőle az utol­só falat kenyerét. Buda Ferenc fordítása Nem szívesen látott „háziállatok” A tapéta ma nagy divat. Kevesen emlékeznek viszont arra, hogy a 30-as, 40-es években már tapétával borí­tották az előkelőbb lakások falait. Aztán abbamaradt ez a divat, és majdnem minden­ki sürgősen eltávolította a tapétát, visszatért a meszelt, festett falhoz. Kitűnt ugyan­is, hogy — elsősorban a váro­si lakásokban — a nagyon elszaporodott poloskák kitű­nő búvóhelyéül szolgáltak a tapéták hasadékai. A hivata­losan „ágyi poloskának” ne­vezett, 4—8 mm-es rozsda­barna színű rovar igen kel­lemetlen lakótárs: legszíve­sebben embervérrel táplálko­zik. A nőstény napi 2—3 pe­tét rak búvóhelyén, mely szinte mindig fénytől védett. A tapétán kívül lehet az kép­keret, falrés, a faágy repe­dése, bútorhézag, de akár villanykapcsoló is. A petéből kikelő lárva csak vérrel táp­lálkozik. A teljes kifejlődés a hőmérséklettől függ: nyá­ron, vagy jól fűtött helyen mintegy 2 hónap. A kifejlett példány akár 1—2 évig is elél: ez idő alatt több ezer ivadéka lehet. A sötétben előbújó rovar szívesen ván­dorol a falon — általában felfelé —: ezt karmai és ta­padókorongjai teszik lehető­vé. Az alvó emberhez annak hőmérséklete vezeti. Ha hű­vös az idő. megelégszik heti egyszeri vérszívással, de me­legben akár háromszor is szív. Szerencsére szívása ha­zánk területén „csak” undo­rító; vannak országok, ahol — mint közti gazda — beteg­ségeket is terjeszt. Hét végén lefogyhat akár másfél kilogrammot is, be­tartva a következő étrendet: PÉNTEK, vacsora: marha­fiié gombával (200 kilokal). Hozzávalók: 13 dkg marha­fiié, bors, só, 20 dkg friss gomba, petrezselyem. A húst teflon edényben zsiradék nélkül megsütjük, majd sózzuk és borsozzuk. Esetleg kevés vizet öntünk hozzá. Tisztított, felszeletelt gombát párolunk a hússal együtt. Apróra vágott petre­zselyemmel megszórva tá­laljuk. SZOMBAT, reggeli: 2 sze­let pirítós kenyeret 5 gr vaj­jal megkenünk, és 2 szelet konzerv marhahúst eszünk hozzá. (190 kilokal). Tízórai: 1 db narancs (50 kilokal). Ebéd: sertésszelet olasz módra (300 kilokal). Hozzávalók: 10 dkg para­dicsom, bazsalikom, só, bors, fokhagyma, 1 dkg liszt, 13 dkg sertéskaraj, 5 gr mar­garin, 1 szelet pirítóskenyér. A két világháború közötti időben csak a lakás teljes ciánozásától lehetett komoly eredményt várni; amióta azonban forgalomba kerül­tek az ún. kontakt rovarirtók (elsőként a DDT, majd en­nek betiltása után napjaink­ban számos porozószer, pél­dául a Domotox, a Piretrin 99, stb.), valamint permete­zőszerek (Chemotox, Unicron, stb.) már rendelkezünk házi lehetőségekkel is a poloska- irtásra. Az 50 évvel ezelőtti háziasszonyhoz hasonlóan ugyanis többnyire a mai ház­tartásokban is szégyenük, ha a szomszédok megtudják: ná­luk poloskairtás történik. Pedig a poloska — akkor is, most is a leggondosabban ta­karított és ápolt lakásba is könnyen behurcolható. Sőt a ma mind általánosabbá váló központi fűtéses házakban — főleg a lakótelepeken — igen könnyen vándorolhat a vezeték mentén is lakásról lakásra. Ezért az irtás haté­konyságát emeli, ha ez egy- egy tömb minden lakásában egyidejűleg megtörténik. A másik — az utóbbi években elszaporodott — nem kívánt lakótárs a csótány. Hazánkban két faja: a ki­sebb németcsótány (ruszni) és a nagyobb termetű kony­hai csótány („svábbogár”) okozza a legtöbb problémát. Az első 1—1,5 cm hosszú, a második 2—3 cm-re is meg­nő. Mindkettő igen szapora, szereti a nedves, meleg, sö­tét környezetet: és elszapo­rodik ott, ha elegendő élel­met talál. A lakótelepi épí­tési technológia kedvez ter­jedésüknek: a korszerűnek Hétvégi fogyókúra A paradicsomokat félbe­vágjuk, és a vágott felét ap­róra vágott bazsaükommal, sóval, borssál és liszttel meg­szórjuk. A húst forró mar­garinban megsütjük. Esetleg kevés vízzel felöntjük. A pa­radicsomokat a hús mellé tesszük és együtt pároljuk. Uzsonna: 2,5 dl paradi­csomlé borssal és sóval íze­sítve. (50 kilokalória). Vacsora: 10 dkg liptai tú­róhoz keverünk 5 dkg apró­ra vágott hagymát, 1 db uborkát, petrezselymet. Sóz­zuk és borsozzuk, paprikával megszórjuk. Jól összekever­jük, esetleg kevés vizet adunk hozzá. Egy szelet bar­nakenyeret eszünk hozzá. (200 kilokalória). VASÁRNAP, Reggeli: tü­körtojás. Egy kávéskanál margarin­ban 1 szelet angolszalonnát nevezett könnyűszerkezetes kivitelezés lehetővé teszik számukra, hogy lakásról la­kásra vándoroljanak. Mivel bármilyen táplálékon elélnek (akár még papíron és vízen is), egyedül az élelmiszerek abszolút higiénikus tárolása nem elég a kipusztításukra, bár kétségtelen, hogy a nem megfelelő takarítás, a tiszta­ság hiánya, a helytelenül ke­zelt ételmaradék jelentősen javítja életfeltételeinket. A központi fűtés meg a nem hézag-, és résmentes pa­nelépítkezés technológiája kedvez elterjedésüknek. Már nemcsak vendéglátóipari egy­ségek (éttermek, szállodák) és élelmiszerraktárak, boltok, de más közintézmények (óvo­dák, iskolák, irodaházak stb.) is fertőzöttek. Az irtást nem tudták eddig annyira ösz- szehangolni, hogy egy-egy góc ne maradjon meg a fer­tőzés forrásaként. Pedig a poloskákkal szemben a csó­tányok, ha fertőző góc köze­lébe jutnak, e fertőző kór­okozókat is terjeszthetik: át- vihetik azt testfelületükön élelmiszerekre. Ez azonban — szerencsére — hazánkban rit­kaság. Ártalmat okozhatnak a csótányok allergizáló hatásuk révén is: asztmás gyerekek környezetében érdemes erre a lehetőségre is gondolni. De mindezektől függetlenül sem szívesen osztja meg bárki is otthonát velük. Irtásukat — házilag — a gyógyszertá­rakban beszerezhető bórsav­por kihelyezésével kísérel­hetjük meg; ennek az eljá­rásnak nagv előn”e, hogy az emberre nézve veszélytelen. (kövérje nélkül) megsütünk. Rároihjuk a tojást, sózzuk és megsütjük. Egy szelet ke­nyérre tesszük. Tízórai: 1 csésze zacskós húsgombóeleves (60 kiloka­lória). Ebéd: Sertésfiié karfiollal (300 kilokalória). Hozzávalók: 20 dkg karfi­ol, 1 dl joghurt, citromlé, kevés édesítő, víz, valamint 13 dkg sertésfiié, 1 csomag petrezselyem, só, bors. A joghurtot citromlével és édesítővel, s kevés vízzel el­keverjük. A karfiolt rózsáira szedjük és belekeverjük. A sertésfiiét borsozzuk, sózzuk és petrezselyemmel megszór­juk, majd teflon edényben kisütjük. A karfiollal együtt fogyasztjuk. Uzsonna: 1,5 dl tej (50 ki­lokalória). Vacsora: Sonkatekercs (180 kilokalória). 2 szelet sonkát (6 dkg) megtöltünk egy evőkanál re­szelt retekkel és összegön­gyöljük. Hozzá fél szelet ke­nyeret eszünk. Utazás, üdülés - nemcsak nyáron A legtöbb ember nyáron szeretné kivenni a szabadságát, pedig a tavasznak is megvannák a maga szépségei, előnyei. És nem kevés azoknak száma, akik ezt az évszakot töltik üdüléssel, utazással. Ilyenkor néhány praktikus ruhadarab nélkülözhetetlen a ruhatárból, mint a hosszúnadrág, a blézer, a kívül hordható blúzok stb. Három ilyen célszerű ruhadarabot mutatunk be: 1. A fazonos, rátett zsebes blézer, melyet vállap és elütő szegély díszít, készülhet különféle vastagságú gyapjú vagy iműszálas szövetből, kordbársonyból. 2. A sötétkék vagy terepszínű farmeranyagból, jerseyből, kordból készíthető, köthető övvel és tűzéssel díszített blúz jól illik szoknyához, nadrághoz egyaránt. Alája garbót, pu­lóvert, pólót lehet viselni. 3. A sportos kabát begombolható béléssel hidegebb idő­ben is alkalmas sétához, kiránduláshoz. Duplasoros tűzéssel, dupla zsebmegoldással, sokféle anyagból készülhet. Egyébként nemcsak üdüléskor, hanem tavaszi hétközna­pokon és ünnepeken is praktikus viseletek. Nem értem? Kamaszszülők gyakori pa- I nasza: nem értem a gyerme­kemet! Amíg kicsi volt, olyan jól megvoltunk egy­mással. Mindent megbeszél­tünk, és szót is tudtunk egy­mással érteni. Most meg, ha bármiről kérdezem vagy mo­I rog egy semmiséget, vagy durván felcsattan. Egyre többet eszembe jut egy vala­hol olvasott mondat: lassan már nem nevelem, csak fi­nanszírozom a gyerekemet. A kamaszkor talán a leg­nehezebb kor a szülő-gyerek viszonyban. Talán ez a má­sodik leszakadás ideje. Az el­ső az volt, amikor a gyerek közösségbe — bölcsődébe, óvodába, iskolába — került, és az édesanyának meg kel­lett szokni, hogy nem tud a gyerek minden percéről, hogy új szavakat hoz haza, me­lyeket nem tőle tanult, hogy új dolgokat tud és magya­ráz, amit a mama esetleg meg sem ért. De talán ez volt a köny- nyebb leszakadás, a második, a kamaszkori sokkal nehe­zebb, mert ilyenkor a gyerek — és ez a természetes is — le akar szakadni, önmagává akar válni. Mi szükséges a szülő ré­széről ? Türelem, türelem, türelem. És mi nem szükséges? Kiváncsiskodni. Nem szük­séges unos untalan faggatóz- ni, sőt egyenesen tilos nyo­mozni a gyerek után. Nem a szélsőséges esetekről van szó. Ha úgy látjuk, hogy a gyerek rossz útra indul el, persze meg kell próbálni köz­belépni. De ha csak egysze­rűen arról van szó, hogy pél­dául szerelmes (akár viszo- nozottan, akár egyoldalúan), akkor türelem és diszkréció szükségeltetik. Ha a gyerek úgy érzi, jól esik elmondani szíve örömét vagy bánatát, akkor hallgassuk együttér­zően. De ha azt tasztaljuk, hogy már nem mi vagyunk a legfőbb bizalmasai, hanem például a barátja vagy a barátnője, a testvére vagy valamelyik idősebb unoka- testvére, akkor ne vegyük rossznéven. Ez nem azt je­lenti, hogy gyerekünk kevés­bé szeret bennünket, hanem azt, hogy ezeket a belső bi­zalmas dolgokat sokszor va­lóbban jobb egy hasonló ko­rúnak elmondani, mint a szülőnek, akinek a megérté­sében a gyerek esetleg nem is egészen biztos. Ilyenkor, tavasztájt, az ilyesfajta konfliktusok sűrű­södnek. Gyakran nem köny- nyű a szülőnek sem, de a kamasznak még nehezebb ... (sárdi) JŐ szeme uan? Ha igen, akkor hama­rosan rájön, hogy a kite­rített palást melyik koc­kához tartozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents