Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

1985. április 2. 6 NÉPÚJSÁG Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság Serdülők: Vasas Sí—Szekszárdi Dó­zsa 5-1 (3-0). Sz. Dózsa: Bartal (Kádár) — Pető, Kvanduk G., Szabó (Hámo­ri), Pesti — Marsai, Sörös (Fajszi), Kasza — Kálmán, Ignácz Balogh. Edző: Gálffy Dezső. Megérdemelt Vasas- győzelem, de a gólarány túl­zott. G.: Kvanduk (11-es- ből). Jó: Ignácz. Ifik: Vasas Sí—Szekszárdi Dó­zsa 3-0 (2-0). Sz. Dózsía: Hol­ler — Páli, Vecsei, Kará­csonyi, Nagyfalusi — Far­sang, Kvanduk, Bottyán (To­pánka) — Vida, Ferger, Pi­lisi. Edző: Teszler Vendel. Megérdemelt győzelmet ara­tott a minden csapatrészében jobb teljesítményt nyújtó Va­sas Sí. A Dózsából senki nem érdemel dicséretet. Cselgáncs ICO Kupa Hangyási bravúros győzelme A hét végén Budapesten rendezték meg a nemzetkö­zi ICO Kupa cselgáncsver­senyt. Ezen a magyar él­gárda mellett indultak szov­jet. lengyel, olasz, NDK- és NSZK-beli judósok is. Kö­zöttük voltak Európa-bajno- kok és helyezettek. Az igen rangos nemzetkö­zi versenyen tatamira lépett a Szekszárdi Dózsa három I. osztályú versenyzője is. Boda János -+-95 kg-iban alig kezdte el, már be is fejezte a küzdelmet. Első találkozó­ján megsérült és a verseny feladására kényszerült. Több szerencsével járt Tóth Lász­ló, aki a 71 kg-ban hat mér­kőzésből négyet megnyert és az 5. helyen végzett. A verseny egyik igen kel­lemes meglepetését a Dózsa országos bajnoka, Hangyási László produkálta. Két-két szovjet és magyar, valamint egy nyugatnémet cselgáncso- zót is legyőzött, és a dobogó legfelső fokára állhatott. Egy hónappal a magyar-spanyol előtt Az EB-selejtező igazi megméretés lesz A hölgyek jókedvűen, csi­nosan szállnak ki az autó­buszból. A Dózsa-stadion öl­tözője előtt előbb a felhőket kémlelik — indulásnál zu­hogott Budapesten —, azután tekintetük a pálya zöld gyepszőnyegét fürkészi. Itt lesz hát az igazi nagy meg­méretés, a spanyolok elleni Európa-bajnoki selejtező. A magyar női labdarúgó­válogatott harminctagú, bő­vített keretének játékosai ismerkednek a stadionnal. Bárfy Ágnes azonban már otthonosan mozog a lila-fe­hérek „szentélyében”. — Jó pár évvel ezelőtt, még mint a Magyar Kábel játékosa szerepeltem itt Szekszárd város csapata el­len. Jó ez a pálya, ezen iga­zán nem fog múlni — fo­galmaz Ágnes. Fázósan lépdel a csapat a klubterem irányába. Ott egy röpke eligazítás, majd készü­lődés az egymás elleni edző­mérkőzésre. Mielőtt az öltöző „elnyelné a játékosokat, kö­zülük hárman szívesen vá­laszolnak az újságíró kérdé­seire. A csapatkapitány, Kiss Lászlóné, a Femina, Bárfy Ágnes a Renova, Lovász Gyöngyi pedig a László Kór­ház együttesének erőssége. Nem kell különösebb jóste­hetség annak megtippelésé- hez sem, hogy mindhárman a válogatott ászai lesznek az EB-selejtezőkön. A várható esélyekről fag- gatózom. Kissné: „Nem tar­tom esélytelennek csapatun­kat az elkövetkező nehéz so­rozaton. Számunkra a legna­gyobb dolog, hogy végre élesben játszunk, hiszen ed­dig csak barátságos találko­zókon vettünk részt.” A csa­patkapitány három gyerek anyukája. Ráadásul Salgó­tarjánból ingázik a főváros­ba. Nos, hogy miként lehet összeegyeztetni a sportot, a munkát és az édesanya-sze­repet? — Most már könnyebb, hi­szen nőnek a gyerekek. Meg aztán a férjem rendkívül sokat segít — mondja Kissné. — Mit tudnak első ellen­felükről, Spanyolország vá­logatottjáról ? — Sajnos, semmit. Szá­munkra a spanyol válogatott tabu, amolyan „fekete ló”. Egy biztos; nemzetközi szín­téren még nem adták le név­jegyüket — válaszol Lovász Gyöngyi. Dorogon kedvelte meg a focit, s 1979 óta a fővárosban él. Ötödik éve a László Kórház játékosa. A tavalyi és az idei miskolci focifarsang győztes csapata lett az övé. 1984-ben Lovász gólkirály, az idén a torna legjobb játékosának bizo­nyult Miskolcon. — Az idei esztendő na­gyon fontos számomra, hi­szen a legjobbak között le­hetek és harcolhatok EB-se­lejtezőkön. Az egész magyar női lagdarúgás mérettetik meg. Egészséges optimizmus­sal várjuk április 27-ét, a SDanyolok elleni szekszárdi nyitányt. Beszélgetésünket elejétől hallgatja a mester, Tóth Fe­renc. A vezető edző az eddigi felkészülés állomásairól szól. — Női válogatottunk tag­jai számára 1984 májusában volt az első közös edzés. Au­gusztusban Budapest váloga­tott néven Olaszországban, a Dolomit Kupán szerepel­tünk. A csehszlovákok mö­gött másodikak lettünk, ösz- szel több közös edzés és előkészületi mérkőzés szere­pelt programunkban. Decem­berben a Budapest Sport- csarnokban lépett pályára az „A” és „B” válogatottunk. Ez év januárjában Bécs—Bu­dapest meccs az osztrák fő­város teremtornáján. Márci­us 13-tól hetenként egyszer közös gyakorlás van soron. Április 9-én Siófokon Ma­gyarország—NSZK, április 14-én Pozsonyban Csehszlo­vákia—Magyarország barát­ságos találkozók lesznek — sorolja a terminusokat. — Tehát kettős főpróba is megelőzi az április 27-i szekszárdi EB-selejtezőt ? — Igen. A magyar—spa­nyol után májusban a Bécs —Budapest visszavágó követ­kezik, majd május 25-én Gyöngyösön Magyarország— Olaszország találkozó ismét az EB jegyében. Csoportunk negyedik csapata Svájc vá­logatottja, ellenük csak októ­berben mérkőzünk. — Kik alkotják a váloga­tott 30 tagú bő keretét? — A László Kórház együt­teséből 9, a Feminából 8, a Bárfy Ágnes Renovából 6, a Volánból 4, a Csőszerből 2 és az Eger csapatából egy játékos. Bárfy Ágneshez fordulok. Neve ismerősként cseng a nemzetközi „börzén” is. Ti­zenötéves futballista múlt áll mögötte. S ez a másfél évtized megannyi siker a ha­zai és a külföldi tornákon. 1980-ban egy svéd csapat szerződést ajánlott fel Ági­nak. — A szerződést három ok­ból nem fogadtam el. Elő­ször, mert úgy éreztem, hogy itthon többet tudok tenni a női labdarúgásért, mint kül­földön. Másodsorban munka­helyemen — 1982-ben végez­tem az Ybl Miklós Építőipa­ri Műszaki Főiskolán és üzemmérnökként a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat­nál dolgozom — pályakezdő­ként olyan megbecsülést él­vezek, amit máshol aligha. Harmadszor pedig édes­anyám halála után az ott­honi feladatokat én látom el. — Mit remélhet a szek­szárdi publikum a magyar válogatottól? — Alakul, formálódik együttesünk. Mindent elkö­vetünk a Spanyolország el­leni győzelem érdekében. Ha lesz biztatás, a jó játék sem marad el. Tóth Ferenc edző öltözni küldi a hölgyeket. Narancs- sárgában az „A”, pirosban a „B” csapat. Góliás Róbert az MLSZ elnökségi tagja is elkísérte a válogatottat. — Második éve folyik ha­zánkban országos bajnokság hat csapattal. Ennek lebo­nyolításával a Budapesti Lab­darúgó Szövetséget bízta meg az MLSZ. A fővárosban egyébként tizenhatodik éve rendeznek női bajnokságot. Három korosztályban mint­egy 300-ra tehető hazánkban az igazolt női játékosok szá­ma. Az MLSZ vezetése be­nevezte válogatottunkat a II. Európa-ibajnokságra. Sze­retnénk, ha lányaink a címe­res mezben sok örömet sze­reznének a sportág szurkolói­nak és eljutnának az 1987 tavaszán megrendezendő EB- döntőkre — hallottuk Gó­liás Róbert tájékoztatóját. Dravecz játékvezető síp­jelére elkezdődött az edző­mérkőzés. Egy hónappal az EB-selejtező előtt egy lépés­sel közelebb kerültek álmaik megvalósulásához Bárfyék. FEKETE LÄSZLO Válogatottkeret-tagok Edzésen születik a bajnok Névjegy Név: Auth László Születési év: 1966 Egyesülete: Szekszárdi Spartacus SE Sportága: Kerékpár Edzője: Schneider Konrád Auth László a negyedik ember. Igen, a Szekszárdi Spartacus kerékpáros baj­nokcsapatában a Halász testvérek és Sajó mögött ő még amolyan névtelen em­bernek számít. — Milyen érzés ilyen ke­rékpárosokkal egy csapatban tekerni ? — Jó érzés, ugyanakkor nem kis nehézség. Sokkal na­gyobbak így velem szemben is az elvárások, amelyeknek eleget kell tennem. És en­nek csak akkor tudóik meg­felelni, ha edzéseken a ma­ximumot nyújtom. — Az edzés valami szük­séges rossz, vagy annál több? — Szeretek edzeni. Edzés nélkül nem lehet, én leg­alábbis nem tudok ered­ményt elérni. Ügy hiszem, az eddigi eredményeimet is el­sősorban szorgalmamnak, a naponta letekert 130—180, olykor 200 km-nek köszön­hetem, nem pedig fényes te­hetségemnek. És a titkon remélt álmaim beteljesülé­séhez is a keményen elvég­zett edzéseken keresztül ve­zethet az utam. No és hin­nem kell önmagámban. — Ezek a vágyak esetleg már gyerekkora óta elkísé­rik? — A jelenlegi legnagyobb vágyam új keletű. Szeretnék egyszer egyéni országos baj­nok lenini. Azt sem mondha­tom, hogy mindig kerékpá­rosnak készültem. Igaz ugyan, hogy jelen volt az életemben, mert édesapám is kerékpározott. Sokat mesélt a versenyekről, edzésekről, arról, hogy bejárta az or­szágot két keréken. Aztán én is elvetődtem egy tehetség­kutató versenyre... — Az eredmények azt iga­zolják, jól választott. — 1980-ban értem el az első komolyabb eredményt. Csapatban elsők lettünk az OB-n az úttörő korosztóly­Kosárlabda NB II DVMSE—Soproni FAC 95-86 (51-40). Sopron, 50 né­ző. V.: Radios, Horváth. DVMSE: Ács (24), Kollár (12), Tamási (5), Czimbalek (16), Lovász (12). Csere: Bá­liad (9), Jászberényi (6), Gá- losi (6), Onhausz (3), Ha­raszti (2). Edző: Horváth Károly. Sopronban méret alatti iskolai tornacsarnok­ban került sor a mérkő­zésre. A hazai csapat szer­zett vezetést, de az 5. perc­ben már a dombóvári gár­dánál volt az előny. Ezután végig vezetett a DVMSE, bár a soproni csapat élvezte a bírók támogatását. Nehéz Auth László ban. Az első egyéni érmemet 1982-ben a serdülő rövid tá­vú bajnokságon nyertem, második lettem. Még ebben az éviben a hosszú távú baj­nokságon a dobogó harmadik fokára állhattam. A legna­gyobb eredményem a 83-as évhez fűződik. A felnőtt or­szágos csapatbajnokságot nyert együttes tagja voltam. Még abban az évben első lettem egyéniben és csapat­ban a Szeged—Szabadka nemzetközi ifjúsági verse­nyen. Tavaly Jávor Péterrel párosban nyertünk bajnok­ságot, valamint tagja voltam az ifjúsági országos bajnok­ságon győztes négyesnek is. — A múlt után szóljunk a jövőről... — Az idei év minden ed­diginél nehezebb lesz, mert elsőéves felnőtt lettem. Egy biztos, képiességeimhez mér­ten a legjobbat akarom ki­hozni magamból. Hogy ez eredményben mit jelent az országos egyéni és csapat­bajnokságon, az esetleges nemzetközi versenyeken, azt majd a jövő eldönti. (P—s) egy vereség mérkőzésen megérdemelt győzelmet aratott a vasutas együttes, ami további önbi- zálmát adhat az előttük álló Táncsics SE elleni rangadó­hoz. Jók: Czimbalek, Gálb- si, Ács. Budapesti Csőszerelők— Atomerőmű SE 87-65 (37-28). Paks, 100 néző. V.: Budai. ASE: Schmidt (30), Czakó (7), Kenesei (19), Hovorka (5), Horváth (2). Csere: Hei- mann (2), Jégh (—), Kolki (—). Edző: Hesser Zoltán. A jó napot kifogó fővárosi csapat éllen nem volt esé­lyük a tartalékosán kiálló Duna-partiaknak. Jók: Schmidt, Kenesei. Egy győzelem, Helyosztók Göteborgban Bár Göteborgban még min­dig fagyos az időjárás, a Scandinavium sportcsarnok­ban vasárnap este nagyon forró volt a hangulat. A több ezres svéd nézősereg olyan izzó légkört teremtett — csak a petárdák hiányoz­tak —v hogy a dél-amerikai játékosok szinte otthon érez­hették magukat. De mindez persze nem nekik, hanem Appelgrennek és a többi skandináv kedvencnek volt köszönhető, akik a japánok elleni 0:2 után kiharcolt 5:2- es győzelemmel veretlenül lettek csoportelsők. A mai elődöntőben a Grubba vezet­te lengyelek lesznek az el­lenfeleik, míg a másik ágon a világbajnoki címet védő kínai asztaliteniszezők a ja­pánokkal játszanak. Sokan biztosra veszik, hogy meg­valósul a Kína—Svédország „álomdöntő”, A nők verse­nyében is sikerült európai csapatnak bejutni a legjobb négy közé: Vriesekoop fő­szereplésével a hollandok ed­digi legjobb VB-eredményü- ket érték el. Ellenfelük az elődöntőben a csoportjában hétszer 3:0-ás győzelemmel elsőnek végzett, verhetetlen­nek látszó kínai válogatott lesz^ míg a másik mérkőzé­sen a Koreai NDK és Dél- Korea találkozik. A világbajnokságon vasár­nap estig több mint 400 csa­patmérkőzést játszottak, eb­ből a magyarok 7—7 férfi- és női találkozón voltak érde­keltek. A női mérleg tiszte­letet parancsoló, mert az Oláh—Bátorfi alkotta csapat öt győzelmet szerzel, többek között a tavalyi EB-n dön­tőt játszott szovjet és jugosz­láv válogatott ellen, s csak Kínától és Dél-Koreától szenvedertt vereséget, örven­detes a páros jó szereplése is, hiszen a női csapatver­senyben ennek igen nagy a jelentősége. A tegnapi, své­dek (3:2 és angolok (3:0) el­leni mérkőzés után Oláh Zsuzsa mondta: ,tBátorfival remekül megértjük egymást a párosban, én asztalközei­ben játszom, ő távolabb, s kitűnően fejezi be az akció­inkat. örülök, hogy az 5—8. helyért játszhartunk, a japá­nok következnek, akik nem legyőzhetetlenek. A Koreai NDK, Csehszlovákia és Hol­landia is nyert ellenük”. A férficsapat tagjai jól küzdöttek a legutóbbi mér­kőzéseken, de a csehszlová­kok elleni 5:2-es győzelem sem segített azon, hogy ma a dánokkal szemben a kiesés elkerüléséért játsszanak. „Nem lesz könnyű mérkő­zés! — nyilatkozta Klampár Tibor. — Pedersen a svédek ellen két győzelmet is szer­zett. Jobb lett volna az ola­szokkal, vagy az indiaiakkal találkozni...” Valóban, s ezért is sajnálhatja a csapat, hogy még a verseny elején elvesztette a Hongkong elle­ni mérkőzést. Vasárnap este egyébként Kína ellen Klam­pár és Takács nem játszott), Harczi és Podpinka került Kriston mellett a csapatba, s a végeredmény nem megle­petés: 0:5. A világbajnokság mai, ötö­dik versenynapján helyosz­tók lesznek, kedden a végső sorrendet döntik el a csapa­tok. A most már vérszemet kapott rendezők telt házait, 10 ezer nézőt várnak a dön­tőre, ami a svédek eddigi jó szereplésével magyarázható. A hétfői helyosztók párosítá­sa: Férfiak: Kína—Japán, Lengyelország—Svédország (1—4.), Csehszlovákia—Ju­goszlávia, Koreai NDK— Franciaország (5—8.), Dél- Korea—India, Hongkong— Anglia (9—12.), Magyaror­szág—Dánia, Egyesült Álla­mok—Olaszország (13—16.) Nők: Koreai NDK—Dél- Korea, Hollandia—Kína (1— 4.), Csehszlovákia—Szovjet­unió, Japán—Magyarország (5—8.)i, Franciaország—Svéd­ország, Románia—Anglia (9 —12.), Hongkong—Belgium, NSZK—Jugoszlávia (13—16.)

Next

/
Thumbnails
Contents