Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

1985. április 15. NÉPÚJSÁG 5 Asztalitenisz NB I Tolnai VL—Fővárosi Víz­művek 16-9. Akár Statisztika II néven is szerepelhetne a csapatbajnoki küzdelmek során a fővárosi gárda, hi­szen az együttes gerincét ko­rábban a régi nagyok árnyé­kában szereplő játékosok al­kotják. Itt szerepel a volt többszörös válogatott Kuhár, Vasvári, a tavalyi serdülő és ifjúsági Európa-bajnok Káhn, de említhetjük Csiket, aki valaha Szombathelyről volt válogatott, majd a 31-es Építők színeiben szerepelt, most pedig a fővárosiakat erősíti. Ezek után cseppet sem vé­letlen, hogy az őszi teljesít­ményükkel kiharcolták azt, hogy a bajnokság második felvonásában a legjobb hat között folytassák. De a ta­pasztalt, rutinos versenyzők jelenléte és a hazai pálya sem jelentett különösebb iz­galmat a menetrendszerű győzelem reményében asztal­hoz álló tolnaiaknak. Igaz, egy-egy fordulóban megne­hezítették a magyar élcsapat dolgát, így az első és az ötö­dik fordulóban szoros 3-2-es vendéggyőzelmek születtek, de a mérkőzés végkimenetele egy pillanatra sem volt két­séges. A negyedik fordulóban Balogh Pinái elleni, igen­csak megmosolyogtató 2-0-ás veresége azt jelentette, hogy a házigazdák is elcsíptek 3-2 arányban egy fordulót, ám mindez számukra csupán 13-7-es felzárkózást jelentett, és egyben azt is, hogy még matematikailag sincs esélyük a győzelemre, mert a csodá­val határos 5-0 is kevésnek bizonyulna. Ehelyett megszü­letett az újabb 3-2-es tolnai részgyőzelem, ami kialakítot­ta a 16-9-es végeredményt. A különösebb erőbedobást nem igénylő mérkőzésen a tolnai csapatból Bolvári Ka­talin a fővárosiaknak egy győzelmet sem engedélyezett, továbbra is jó formában, va­lamennyi mérkőzését meg­nyerte. Nővére, Ildikó Ba- loghhoz hasonlóan, négyszer győzött. Kiss három győztes találkozóval tolta előrébb a tolnai szekeret. Igen, ez pon­tosan tizenhét, és a kezdő ötösből csupán ez ideig négy név hangzott el. Igen, a fia­tal Pata ezúttal is ötödik csapattagként szerepelt, és nyomban hozzátesszük, hogy a betegágyból felkelve fogott pingpongütőt a kezébe. Két helyszínen A37 induló Olimpiai hétvége Tolnában is Olimpiai hétvége volt országszerte. Szombaton több mint tízezren vágtak neki a különböző helyszíneken a futópróba távjainak és tízezer fölött a sikeresen teljesí­tők száma. Megyénkben ezúttal Szekszárd mellett Dom­bóvár is házigazda volt és a két helyszínen 437-en raj­toltak és valamennyien sikerrel is teljesítették a távokat. Személyes példa Az Apáczai Csere János Szakközépiskola tanulói al­kották a mezőny gerincét. Hogy mennyire komolyan vették a versenyt, arra egy levél is bizonyíték, ugyanis- a tanulók egy komplett rajtlistát bocsátottak a ver­senybíróság rendelkezésére és a helyszínen tartózkodó sportorvosnak pedig bemu­tatták az iskolaorvos igazo­lását. Aztán, amikor a gyü­lekezők között felleltem az iskola tantestületéből három pedagógust, nyomban meg­fagy, pénzdíjas versenyek kapcsán szoktunk sommás rajtpénzről beszélni. A futó­próbán azonban mindenki az anyagiakban nem mérhető egészségért fut. Forgács At­tilát, a dombóvári mezőny legfiatalabb tagját (1973. II. 5.) is a kíváncsiság, no meg testnevelője rábeszélése csa­logatta el a próbára vasár­nap délelőtt. A 6. osztályos fiún — aki eddig már leg­hosszabb távként 4 km-t fu­tott — a várakozás feszült­fejtettem a titok nyitját. Igaz ugyan, hogy Rottler Já­nos és Gál János sérülés mi­att nem vághatott neki az ötpróbás távok valamelyiké­nek, de dr. Lehoczki Tibor igazgatóhelyettes egy diákját maga mellé véve az alsóhe- tényi 14 km-es féltávnál for. dúlt, ami egyúttal jelezte, hogy a leghosszabb távra vállalkoztak. Igen, ahol tet­tekkel, személyes példaadás­sal párosul a mozgósítás, ott az eredmény sem marad el. ségteljes pillanatai tükröződ­tek. Elhúzott a mezőny, a pici fiúcskát egy autó cso­magtartóján könyökölve bús­lakodva találtuk. Válasz a miértre: „Nem tudtam, hogy 20 forintot is kell fizetni”. A versenybíróság átérezve a fiú belső vívódását, habozás nélkül útba indította Attilát a 7 km-es távon. A kísérő kocsiból figyeltem, ahogy át­lényegülve szaporázza lépte­it. Beérte őket? Mi több, az elsők között érkezett célba. Rajtpénz nélkül. Bosszúság A sok új arc mellett ter­mészetesen már ismerőseket is üdvözölhettünk szombaton délelőtt az olimpiai ötpró- bón. Mi sem volt természe­tesebb, mint hogy ott volt a rajtnál Czencz Imre is. ö az, akit minden tömegsport-meg­mozduláson láthatunk. Nem­csak alkalomszerűen sportol, hanem élete részének tekin­ti. Szorgalmasan lazította iz­mait, gimnasZtikázott. Ké­szült a számára nagypróbá­nak számító 14 kilométerre. Legközelebb a célban talál­kozhattunk vele. Szaporán szedte a levegőt, kifutotta magát. É felettébb bosszan­kodott. — Meg kellett fordulnom 3,5 km-nél. így csak a hét kilométert, a kispróbát fu­tottam le. Ha ^zél nem fújt volna... De hiszen annyi­szor lefutottam már 14 kilo­méternél nagyobb távot is ... Vígasztalhatatlan volt, mert jóval hatvan fölött „po­csék” időjárási körülmények között ezúttal nem tudott 14 km-t lefutni. Ez valóban szomorú? Az első fecske A 3,5 km-es fordulóhoz, az őcsényi elágazóhoz először egy szőke, hosszú hajú kis­lány érkezik. Citrommal, teá­val kínálják, de elutasítja. Nincs ilyen fölösleges dol­gokra ideje. Azonnal indul vissza. A Dózsa-stadionba aztán a 374 induló közül el­sőnek érkezik vissza. Nap­barnította arca nem árul el fáradtságot. A gratulációt is egykedvűen fogadja. — Bajáról, az újvárosi ál­talános iskolából 27 társam­mal együtt érkeztem. Hogy nehéz volt-e? Egyáltalán nem. Dombóváron is vidáman, jókedvűen a rajt után „Rajtpénz” nélkül Ezen csak addig csodál- leti mezei futóbajnokságot is kozom, amíg a 12 éves Pekli nyert már. Anita azt is elmondja: terű- Ja, így könnyű! Valamennyi korosztály együtt indult a megyeszékhelyen Az utolsó percben A nevezésekből kiderült, hogy 32-en jelezték, abbéli szándékukat az erősebb nem résztvevői közül, hogy telje­sítik a 28 km-t. A hét kilo­méteres fordulónál kíváncsi­an vártuk, hogy oxigénadós­ságuk, széllel szembeni küz­delmük során ki, vagy kik lesznek kénytelenek lebeszél­ni magukat és csak az 1 pontot érő 14 km-t teljesíte­ni. Kilencen megelégedtek a kisebb teljesítménnyel. Serák János negyedikes gimnazista és Szabó Tamás nyolcadik osztályos tanulók még egyet szorítottak a szíjon és vál­lalkoztak az erőltetett mene­telésre. A nagyobbik fiú be­várta a kisebbet és együtt haladtak. Igen ám, de a percek múltak és 11 óra 57 perckor még nem láttuk a két fiút a dombóvári bekötő úton. Aztán egy perc múlva feltűnt Serák Attila és 25 másodperccel a határidő előtt Szabó Tamás. Happy end — az önmagát legyőző két fiút mindenki ünnepelte. Váncsa Dénes (középen) a legjobb időeredménnyel telje­sítette a 28 kilométert. (Fotó: Czakó—Dombai) Dunaföldvári siker 150 ezer dollár Dunaföldváron, a Sparta­cus SE bitumenes pályáján, és a nagyközségi tornacsar­nokban rendezték meg a hét végén a KPVDSZ—MÉSZÖV Felszabadulási Kupa kézilab- dá-bajnokság megyei döntő­jét. A torna a házigazdák kettős sikerét hozta, mi több, a legeredményesebb góllövők is a Duna-partiak csapatai­ból kerültek ki. Végeredmény: Nők: 1. Du­naföldvári Áfész 4, 2. Tolna megyei Népbolt Vállalat 2, 3. Paksi Áfész 0 ponttal. A legeredményesebb gólszerző­nek felajánlott különdíjat Dobák Edit (Dunaföldvár) kapta, aki 13 gólt ért el. Fér­fiak: 1. Dunaföldvári Áfész, 4, 2. Dombóvári Áfész 2, 3. Zomba és Vidéke Takarék- szövetkezet 0 ponttal. A leg­jobb góllövőnek Mészáros József (Dunaföldvár) bizo­nyult 21 találatával. A csehszlovák Lendl és — jókora meglepetésre — az amerikai Mayotte vívja a WCT döntő tenisztornájának fináléját. Lendl 6-3-ra nyer­te az első játszmát az ameri­kai Connors ellen, majd a másodikban 2-1-re vezetett, amikor ellenfele hátsérülésre hivatkozva viszalépett a to­vábbi küzdelemtől. A döntőben nem kevesebb, mint 150 000 dollár a tét, Lendl és Mayotte eddigi mér­kőzéseinek mérlege 6-0 a csehszlovák javára. A MECSEK FŰSZERT önkiszolgáló raktára, Szekszárd, Mátyás király u. 74. szám alatt VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT hétfőtől péntekig 8—13 óra között. A raktár kínálata: viszonteladók ék közületek részére — alapvető élelmiszerek, — édesség, — fűszer, — konzerváruk, — élvezeti cikkek, — üdítő italok, • — háztartási tisztító-, mosó-, súrolószerek, — kozmetikai cikkek, — műanyag és norimbergi áruk. A vásárolt áruk után fuvartérítést adunk. (256) Zárás a. kosárlabda NB l-ben Két mérkőzés Szekszárdi Dózsa—Diósgyő­ri VTK 78:74 (37:43). Szek­szárd, 200 néző. V: Bacsfay, Major Gy. Sz. Dózsa: Varga (14), Gábris (12), Daróczi (16), Christian (15), Smolczerné (9). Csere: Pártos (11), Szabó (1). Edző: Vertetics István. DVTK: Winter (19>, Stefán- né (3), Áronné (6), Medgyesi (29), Tóthné (9). Csere: Mol­nár (4), Jászka (4), Nagy (—), Bársony (—). Edző Baumann Gáspár. Az első percekben sűrűn estek a kosarak, egyik csapat sem tudott két-három pontnál nagyobb előnyre szert tenni. A vendégek ta­lálatainak túlnyomó többsé­gét — mint az várható volt — Medgyesi szerezte, bár legtöbbször ketten is figyel­tek ik. A mérkőzésnek eb­ben a szakaszában elsősorban Daróczi jó dobóteljesítmé­nyének köszönhető, hogy a Dózsa lépést tudott tartani ellenfelével, sőt a vezetést is birtokolta. A DVTK időké­rése sem változtatott azon, hogy a dózsás lányok maga­biztosan dobtak távolról és a palánk alatt is gyakran kerültek helyzetbe. Az első komolyabb megingás a játék­rész második felében követ­kezett be, a 16. percben nyolc ponttal elhúztak a vasgyári­ak. Szeréncsére a félidő vé­géig már nem tudták növel­ni előnyüket. A második játékrészben minden ott folytatódott, ahol az elsőben abbamaradt. A közönség izgalmas, változa­tos, színvonalas találkozót láthatott. Hogy nincs minden rendben a vendégeknél, azt jelezte időkérésük 47:45-ös vezetésüknél a 24. percben. Ettől kezdve ismét felvált­va vezettek a csapatok, csak­hogy ahogy közeledett a vég, mindez egyre nagyobb izgal­mak közepette történt. Az utolsó két percben aztán — hatalmas biztatás közepette már az történt a pályán, — két véglet amit a dózsás lányok akar­tak. így nem maradt el az újabb győzelem és az újabb ünneplés sem. Csepel SC—Szekszárdi Dó­zsa 85:80 (30:29. Szekszárd, 150 néző. V.: Varga J., Pará- di. Csepel SC: Horváth (14), Konrády (34), Csendes (16), Sárosi (8), Leopold (—). Cse­re: Gyukli (13>, Szimcsák (—). Edző: Gróf Attila, Por- pácsy László. Sz. Dózsa: Var­ga (17), Gábris (10), Daróczi (13), Christián (4), Smolczer­né (8). Csere: Pártos (17), Szabó (9), Tamás (2), Ber- náth (—). Edző Vertetics Ist­ván. Ezen a mérkőzésen egy­értelmű esélyesként lépett pályára a Dózsa. Az első per­cekben nyújtott magabiztos játékával annak ellenére is rászolgált erre a megállapí­tásra, hogy jelentős előnyre nem tudott szert tenni. A megingás első jelei a 6. perc­ben voltak tapasztalhatók, ekkor 13-11-re átvették a vendégek a vezetést. Tovább csökkentette a Dózsa esélyeit Christián sérülése. A hazai­akból hiányzott az előző nap tapasztalható lelkesedés, át­ütőerő. A két együttes job­bára egymás hibáiból élt, a gyenge színvonalú mérkőzé­sen. Egy-egy pillanatra ugyan kilábaltak a gödörből a ha­zaiak, de egy pillanatra sem tudták kezükbe' venni a ta­lálkozó irányítását. Szünet után aztán a várt megújulás helyett még csap­nivalóbb játék következett. Távolról csak hellyel-közzel találtak be a dózsások, a ziccereket pedig sorra ki­hagyták, míg a Csepel első­sorban Konrády révén sorra gyűjtötte pontjait. A különb­ség ahogy nőtt, úgy fogyott a tartás a Dózsa csapatából. Bár a mérkőzés végén még egy huszáros hajrába fogtak, így sem kerülhették el a kel­lemetlen meglepetésnek szá­mító vereséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents