Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. «prills 13. Sportműsor SZOMBAT Asztalitenisz: A Tolnai VL NB I-es csapata Budapes­ten a Fővárosi Vízművek együttesével mérkőzik 11 órakor. Az NB II-ben: Győ­ri Elektromos—Tolna II. 11 óra. Atlétika: Pakson 10 óra­kor tehetségkutató-verseny- sorozat I. fordulója a PSE sporttelepén. Tamásiban 10 óraikor a városkörnyéki ser­dülő „B” összetett CSB I. fordulója. Kézilabda: Az NB II-ben: Hőgyész—Nagykanizsa 16, Tolnai VL—Pécsi BTC 14.30, Tatai AC—Szekszárd 15 óra. Megyebajnokság: Kocsola— Gyönk 9.30 és 10.30 (Fábos, Savanyú), Hőgyész II—Nagy- mányok 14.30 és 17.30 (Les- ták, Merkl), Fadd—Szedres 10 és 11 (Kerekes, Kincses E.). Kosárlabda: Rájátszás az NB I 7-14. helyéért: Szek­szárdi Dózsa—Diósgyőri VTK 15 óra. Az NB II-ben: Kaposvári TK—Bonyhád 11 óra. Labdarúgás: Bátaszék— Bonyhád öregfiúk-mérkőzés 16 órakor. Olimpiai ötpróba: Futópró­ba Dombóvárait és Szekszár- don, rajt egységesen 9 óra­kor. Szabadidős sport: Duna- földváron a tornacsarnok­ban 8.30-tól kézilabda Fel- szabadulási Kupa megyei döntője. VASÁRNAP Kézilabda: Az NB II-ben: Mezőhegyes—Dunaföldvár 11 óra. Megyebajnoikság: Ten- gelic—Siimontornya 9.30 és 10.30 Bazsonyi, Kneller), Dombóvár—Szedres 16 és 17 (Kerekes, Merkl), Zomba— Tamási 15 és 16 (Mátrai, Schalli), Szekszárd II—Dal- mand 9 és 10 (Merkl, Les­ték). Kosárlabda: Rájátszás az NB I 7-14. helyéért: Szek­szárdi Dózsa—Csepel SC 11 óra. Labdarúgás NB II: Szekszárdi Dózsa— Keszthelyi Haladás 16.30. Területi bajnokság: Boly— Bonyhád, Paks—Kisdorog 16.30. Megyei bajnokság: Nagy- dorog—Németkér (Rubecz), Tengelic—Dunaföldvár (Köő), DVMSE—Aparhant (Oszter- majer), Bátaszék—Kocsola (Makai), Hőgyész—Atomerő­mű SE (Szabó), Tevel—Dom­bóvári Vasas (Lubastyik), Nagymányok—Tamási (Dör- nyei), B. Pannónia—Ozora (Vereli). Kezdési idő: 16 óra. Körzeti bajnokság: Alsó. tengelic—Pálfa (Király), Tol- nanémedi—Dunaszentgyörgy (ifj. Farkas), Gerjen—Ma- docsa (Bakó), Paks II—Györ- köny (Peresztegi), Bölcske— Pusztahencse (Molnár), Si- mantomya—Kajdacs (Csep- regi), Regöly—Gyönk (Sán­dor), Nak—Szakály (Cson­ka), Kurd—Szakcs (Fábos), Závod—Döbrököz (Sajgó), Kisvejke—Kaposszekcső (Fo­dor), Attala—Dalmand (Ko­vács). Kezdési idő: 16 óra. Sióagárd—öcsény (Salamon), Zomba—Bonyhádvarasd (Tóth), Tolna—Kéty (Patrik), TÁÉV—Alsónána (Dózsa-pá- lyán 14 óra, Balázs), Báta— Kakasd (Deák), Bogyiszló— Harc (Szűcs), Cikó—Izmény (Pál P.). Kezdési idő: 16.30. NÉPÚJSÁG 13 Hét nap - 560 kilométer Emlékezés, két keréken Felettébb kíváncsian vár­tam a SZOT és az 1. sz. Volán által kezdeményezett Batto- nyától—Nemesmedvesig elne­vezésű kerékpáros felszaba­dulási emléktúra mezőnyét március 29-én délután, ami­kor Szekszárdra érkezdek. A sportért hegyeket megmoz­gatni is képes, coubertini ér­telemben amatőr résztvevők előtt, nem mindennapi telje­sítményük láttán, képzelet­ben meghajtottam az elisme­rés zászlaját. A pillanatnyi impulzus ha­tására még jobban érdekelt a KISZ KB valamivel rövi- debb távú, de ugyanezt a nevet viselő kerékpáros em­léktúrájáról április 4-én este a távot sikeresen teljesítő Tolna megyei fiatalok él­ménybeszámolója. A KISZ megyebizottságának nem volt könnyű dolga, amikor a tö­megsportmunka alapján ki kellett választani azt az öt fiatalt, akik a március 27-től kezdődő, április 4-ig tartó 560 km-es túrán képviselik me­gyénk színeit. Aztán a külön- busszal három szekszárdi (Nemes Miklós, Dobrovits Zoltán, Koch Attila) és két paksi (Kovács S. Ottó, Hirczi Zoltán) utazott a battonyai starthelyre. Április 5-én délelőtt, alig egy nappal az érkezés után. A fáradtság legcsekélyebb jele sem látszik a három szekszárdi fiún. Az atomerő­műben dolgozó két fiatalt már elszólította a kötelesség. Egyébként Nemes Miklóson kívül — aki a Szekszárdi Nyomda dolgozója — Dobro­vits Zoltán és Koch Attila is az erőműnél dolgozik. A jó­kedv, derű, arckifejezések árulkodnak arról, hogy igen­csak gazdag élményanyag raktározódott el bennük. Nemes Miklós (a maga 30 évével korelnök) az újságíró kérdéseit megelőzendő rögtön „mozigépbe fűzi” a nyolc nap történéseit még nyersen re­gisztráló képzeletbeli filmet. Kéznél van a láb — Nagyon örültünk a KISZ megyebizottsága döntésének. A megtiszteltetés még jobban tettekre sarkallt bennünket. Az olimpiai ötpróba jóvoltá­ból már ismerősként köszön­töttük egymást. A kerékpár sportággal nem volt különö­sebb kapcsolatunk, csupán annyi, hogy sikerrel teljesí­tettük az ötpróba által 100 km-es távra előírt szintidőt. Ami a felkészülést illeti, a szokatlanul hideg és hosszú tél eléggé megnehezítette dol­gunkat. Aztán a közismert mondást (a láb mindig kéznél van) betartva, kitűnő kondí­cióra törekedve, rengeteget futattunk. Nem akarok sze­mélyes példával előhozakod­ni, de az érdekesség kedvéért hadd idézzek edzésnaplómból, mely szerint január 1-től a rajtig 850 km össztávot futot­tam. (Nemes Miklós az IBUSZ maratoni futáson is­mét ott akar lenni, így év elejétől a kettős cél jegyében készült.) — A beérkezés napján tö­kéletes ráhangolódást jelen­tett az előttünk álló feladatra a bemelegítésnek számító KRESZ- és kerékpáros ügyes­ségi verseny, amit megnyer­tünk, és 300 forintos jutalmat kaptunk fejenként. „Hamar összerázódtunk'* Peregnek a képsorok. Azon vesszük észre magunkat, hogy már az országúton ki-ki a maga „drótszamarán” gyür- kőzik a pedálokkal. A kom­mentátor a 21 éves Dobrovits Zoltán. — Battonya—Szentes—Kecs­kemét—Budapest—Székesfe­hérvár—Veszprém—Keszt­hely—Körmend—Nemesmed- ves. Az előttünk álló utat gondolatban és térképen is végigskáláztuk, mint ahogy a 105 tagú mezőny többi tagja — körtük 14 hölgy — mi is felszisszentünk. Csak azt haj­togattuk: nem igaz, nem le­het ezt végigcsinálni. Batto­nya és Szentes között alapo­san szétrázódott a mezőny, a szkeptikusokat ez kissé el­bizonytalanította. De már ek­kor jóleső volt érezni: a kü­lönböző képzettségű — voltak aktív kerékpárosok is — és eltérő minőségű kerékpárral rendelkező résztvevők nagy figyelmet fordítottak egy­másra. Az erősehbek biztat­ták a gyengébbeket, a sza­bályok adta lehetőségeken belül segítettek, szinte maguk után húzták az önmaguk le­győzésével küszködőket. — Pedig az Alföldön még könnyebben gurul a bringa — szakítom félbe. — Ez csak részigazság. A sík terep monotóniája, egy­hangúsága egyénenként elté­rően is lehet teljesítmény­csökkentő. Ráadásul Batto- nyától Szentesig a szél rend­kívül megnehezítette dolgun­kat. A terepviszonyok igen- csák nehéz feladat elé állí­tottak bennünket Keszthely és Körmend között. Egyéb­ként a sík terepnél sokkal jobban élveztük a változatos, hegyes-domos vidéket, pél­dául a Bakonyt. Miután fel­kapaszkodtunk egy-egy hegy­re, oly kellemesen elfárad­tunk, hogy a gurulás során belekóstolhattunk a pihenés örömébe. Koch Attila a két szóvivő mellett csak elvétve tudott szóhoz jutni, pedig ez a rend­kívüli utazása két keréken egyáltalán nem a filléres em­lékei között kap helyet. — Sók mindenről szó esett már, de úgy érzem, szólnunk kell a példás rendezésről. Amikor az első két éjszakát egy tornateremben berende­zett „tömegkörletben” töltöt­tük, bizony, nem sok jóra gondoltunk. Aztán, ami tör­tént ezután, csak felsőfokon lehet beszélni róla. Szálloda színvonalú ellátás, állandó orvosi felügyelet, és a brin­gákra is odafigyeltek. Min­denhol ünnepélyes keretek között fogadtak bennünket, s a nagy nyilvánosság előtt zaj­lottak a koszorúzásaink. Öltöny és nyakkendő nélkül — Mi az az egy dolog, ami a legjobban megfogott ben­neteket?! N. M.: — Mindennapra ju­tott valami maradandó, egyetlen mozaikképet sem tudok kiemelni. K. A.: — A kritikus pilla­natokban legyőztem magam. D. Z.: — Sokszor, és sok­féleképpen ünnepeltem már felszabadulásunk évforduló­ját. Ünnepélyesen öltözve, szokásos beszédeket hallgat­va. Azonban a megemlékezés eme több napon át tartó, kemény erőpróbát jelentő formája semmihez sem ha­sonlítható. —bégyé— Hefner János — kajakos hasonlattal élve — amúgy a surranón az egyes pályán^ mindenki látószögéből kiesve veszi célba a csúcsot. Mit is jelent ez? Nem lehet elmon­dani róla, hogy pályafutása indulásakor már mindenki korszakos tehetségnek tartot­ta. Nem is az. Hogy azóta mégis hallatott már magáról, ez csak a szorgalmának kö­szönhető. Pedig nem volt mindig felhőtlen a kapcsola­ta a kerékpározással. — Egészen kicsi gyerek ko­rom óta szerettem biciklizni. Hatéves voltam, amikor az első saját bringát megkap­tam. Edzésekre akkor kezd­tem járni, amikor Zombáról Szekszárdra költöztünk. Ek­kor egy barátom unszolásá­ra fogtam bele. Nem mond­hatom el, hogy azonnal el­köteleztem magam e sportág mellett. Fél évig csináltam, aztán abbahagytam. Aminek oka: nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Mégis újra­kezdtem 1981-ben. Talán mert vonzott benne valami, talán csak mert nem tudtam mit kezdeni a szabad időm­mel. Egy biztos, azóta nem gon­dolt válásra, sokkal inkább az előtte álló feladatokra. És mert a dolgoknak megvan az ok-okozati összefüggése, erre is magyarázatot talá­lunk. Attól kezdve, hogy rendszeresen járt edzésre és nemcsak azért, hogy ott le­gyen, mindez megmutatko­zott eredményeiben is. Már­pedig a számottevő eredmé­nyek nemcsak sikerélményt adnak, hanem újabb ösztön­zést is a még nagyobb mun­kához. — Szeretek edzeni. No, nem mintha mindig gyönyö­rűség volna napi 70—80, hét­végeken 100—120 kilométert letekerni, olykor viszontag­ságos körülmények között is. Csakhogy én is tudom azt, hogy egy versenyt ki nyer meg, az nagyrészt az edzé­sen dől el. Ennyit talán Hefner János szorgalmáról. Ennél is rövi­debben, ám sokatmondóan jellemzi kitartását a követ­kező megnyilatkozása: — Eddig még versenyt csak műszaki hiba, vagy bu­kás miatt adtam föl. Megfor­dul persze néha az ember fejében, hogy nem áehet to­vább tekerni, abba kell hagy­ni, de ez csak múló megin­gás, amit még mindig le­győztem. Talán éppen azért, mert képes önmagát legyőzni, oly­kor a szenvedést is elvisel­ni, az igazi száma a hosszú­táv. Persze ennek okát alka­ti adottságokban is lehet ke­resni. Neki is elmaradhatatlan az utolsó kérdés: melyek a 85-ös év feladatai, tervei? Kitérő, vagy fogalmazhatnék úgy is, szerény választ ad. Felsorol fél tucat kupát, mel­lé néhány országos bajnok­ságot, de helyezésekről nehéz vallomásra bírni. — Az országos ifjúsági egyéni bajnokságon szeretnék az első hatban végezni, mig csapatban dobogós lenni. Az akaratán nem fog múl­ni ... (P—s) Válogatottkeret-tagok Feladni nem szabad Névjegy Név: Hefner János Születési év: 1968. Egyesülete: Szekszárdi Spartacus SE Sportága: kerékpár Edzője: Schneider Konrád Sípszó előtt NB II Új vezetés Megismételt tisztújító kül­döttközgyűlésre került sor tegnap délután a Szekszárdi Dózsa SE-ben. Mint arról korábban már beszámoltunk, március 29-én a klub hason­ló plénuma a következő négyéves ciklusra megvá­lasztotta a háromtagú szám- vizsgáló bizottságot, továbbá az új elnökség kilenc tagjá­ból nyolcat. A kilencediknek javasolt Takács Józsefné, ko­rábbi ügyvezető elnök nem kapta meg az elnökségbe történő beválasztásához szük­séges szavazatok kétharma­dát. Az OTSH rendelkezése alapján ezért hivták össze tegnap ismét a lila-fehérek küldöttközgyűlését. A BM-klubban az elnöklő Berta Attila rendőr őrnagy köszöntötte a résztvevőket, Hírek Szalontai Tibon, a Szek­szárdi Dózsa súlyemelője az NDK-ban szerepel nemzet­közi versenyen a 110 kg-osok súlycsoportjában. A kézilabda országos Ser­dülő Kupa csütörtöki selej­tezőjében a Szekszárdi Spar­tacus leány együttese 19-8-as, a Dunaföldvári Spartacus fiúcsapata 30—23-as veresé­get szenvedett Csurgón. * Április 20-án Szekszárdon, a Dózsában köztük Varjas Jánost, a vá­rosi pártbizottság titkárát., A jelölő bizottság — dr. Sólyom Bódog, Pártos Judit, Zalako- vics Gábor — javaslatát tá­mogatva a 96 küldött egy­hangúlag szavazta meg Fo- nyódi Györgyöt — a szek­szárdi városi pártbizottság eddigi politikai munkatársát — az új elnökség kilencedik tagjának. Az elnökség — Illés De­zső, dr. Ferincz János, dr. Sólyom Bódog, Hartmann Lajos, Szili Lajos, Sziklai At­tila, Steindl Károly, Kama­rás György, Fonyódi György — első ülésén a Szekszárdi Dózsa SE társadalmi elnöké­nek Illés Dezsőt, ügyvezető elnökének pedig Fonyódi Györgyöt választotta meg. a Pollack úti sporttelepen rendezik meg Tolna megye atlétikai serdülő „B” csa­patbajnokságának I. forduló­ját. * A Tolna megyei Természet- barát Szövetség az újonnan létesitett mórágyi szabadidő- központtól délre elterülő er­dőrészen rendezi meg a Tol­nai Tájakon Túrázók termé­szetjáró akadályversenyét áp­rilis 20-án. • A Simontornyán megren­dezett kézilabda Sió Kupa végeredménye: 1. Dunaújvá­rosi Papír. 2. Tamási ME- DOSZ, 3. Simontornyai BTC. Szekszárdi Dózsa—Keszt­helyi Haladás: 16.30 óra. V.: Horváth Gy. Kovács István: — Bízom benne, hogy még egyszer nem ismétlődik meg a Bakony Vegyész elleni ha­zai gyenge játék, s megsze­rezzük a Haladás ellen az igen fontos két pontot, ösz- szel 5-2-re elpáholtak ben­nünket a Báláton-partiak. Igaz, az egy olyan meccs volt, amikor a Dózsa táma­dott — a Haladás rúgta a gólokat. Bár gondjainkat szaporítja Hahn, Suba, Lau­er, Szabó sérülése, de Weit- ner II. és Tóth ugyanakkor játékra jelentkezett. Remé­lem, hogy sérültjeink közül többen rendbe jönnek vasár­nap délutánig. Ebből adódó­an a pályára lépő kezdő 11- et csak közvetlenül a mér­kőzés előtt jelölöm ki az alábbi keretből: Horváth, Szabó, Somodi, Varga, Hahn, Weitner II., Weitner I., Me­gyeri, Suba, Kovács B., Kni- esz, Vig, Kiss, Lauer, Tóth, Selmeczi, Hernádi. TERÜLETI BAJNOKSÁG Boly—Bonyhádi MSC: 16.30 óra: V.: Haracsi. Tornyi Barnabás: — Nagyon elkese­rített vasárnapi vereségünk. Elsősorban azért, mert egyet­len játékelemben sem tud­tunk elfogadhatót nyújtani. Előretekintünk, hiszen van még bőven lehetőségünk a javításra, a kát egymást kö­vető vereség feledtetésére. A Bólyi MEDOSZ sorrendben a harmadik olyan ellenfelünk, amelyikkel mérkőzésünkig azonos pontot szereztünk. Ed­dig kétszer elbuktunk tavasz- szal, remélem, ránk nem vo­natkozik a „három a magyar igazság”. Nehéz meccs lesz, a döntetlennel elégedett len­nék. — Mucska — Juhász, Hü- ber, Bajkai, Beke — Joó, Balázs, Horváth vagy Stercz, dr. Sebestyén — Pfeifer vagy György, Bulla. Kispa­dosok: Papp, Knipl, Simon, Genzler. Paksi SE—Kisdorog! ME­DOSZ: 16.30 óra. V.: Vavi- ka. Vábró József: — Az el­múlt vasárnap Nagyatádon az utolsó négy percben egyenlített a kiesésre álló pályaválasztó. Kíméletlen küzdelem volt, folyamatos játék nem alakulhatott ki. A mérkőzésre jellemző volt, hogy ellenfelünknek négy sárga lapot osztottak ki. Va­sárnap is olyan ellenfelet fo­gadunk, amelyiknek szintén létkérdés a pont, vagy pon­tok megszerzése. Még egy­szer azonban nem követhe­tünk el olyan hibákat, mint ősszel Kisdorogon. Fűt ben­nünket a visszavágás vágya is. A héten már minden sé­rültünk edzett, éles harc van a csapatba kerülésért. Reá­lis esélyünk van a győzelem­re a megyei rangadón, sze­retnénk bizonyítani, hogy ed­digi eredményeink nem vol­tak véletlenek. — Németh — Kun, Kiss, Blatt, Bencze — Izsák, Por- ga, Máté — Hargitai, Répá- si, Vörös. Kispadosok: Tóth, Szőts, Éberdt, Dénes Ba­logh. Formaggini Károly: — A Csurgó elleni magabiztos győzelem után vasárnap me­gyei rangadót játszunk az otthonában feltűnően jól szereplő Paks ellen. A ko­rábbi években a Duna-par- tiak számára volt létkérdés a mérkőzés pontjainak meg­szerzése, most bizonyos fokig számunkra az. Tovább javuló játékkal és változatlan küz­dőszellemmel véleményem szerint pontot szerzünk ezen a hétvégén. Klein sérülése rendbe jött, így a legjobb ösz. szeállitásban vesszük fel a küzdelmet. — Kiss — Páli, Éppel, Horváth J., Márton — And­rás, Horváth P., Klein — Odor, Hosnyánszky, Szabó vagy Kerekes. Kispadosok: Lehmann, Berning, Veress.

Next

/
Thumbnails
Contents